Eugène Ionesco ~
ˇ
A fehér és a fekete
ˇ
[Le blanc et le noir; Éditions Gallimard, 1985.]
ˇ
"Igencsak zavarban vagyok e rajz megfejtésekor" - írta saját rajzáról Ionesco 1985-ben...
ˇ
Ugyanebben a kis könyvben olvasom:
ˇ
" Mircea Eliade állítja, hogy a Szentség a költészetben, az irodalomban, az álomban, a festészetben van. Éppannyira vagy kevésbé, mint a vallásban? Az egyházi erkölcs szabályaiból kell-e kiindulnunk, amelyek inkább bezárnak, falat emelnek a Szentség és miközénk? Jó sok butaságot mondhatok, vajon van-e Szentség az efféle beszédben?"
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mi lehet hát a fenti rajz megfejtése?...

Robert Capa...

ˇ

Akkor most Capa... Eredeti fotó vajon az emblematikus milicista, vagy beállított? Azon a vidéken voltak egyáltalán harcok? És így tovább...

ˇ

Erről cikkezik a sajtó világszerte. Ettől harsognak a médiumok.

ˇ

A fényképezés egyik legnagyobb alakját is kikezdték. Százával ontotta a hitelesebbnél hitelesebb képeket, közelébe ment a halálnak ezerszer, aknára lépett, az tépte szét.

ˇ

De nem! Ez nem érdekes. Ez nem horrorisztikus, ez nem látványos. De hogy a talán legismertebb fényképe igazi-e vagy netán beállított? Ez hír! Mellékes, hogy mit fejez ki, mellékes, hogy miről is beszél az a kép. Azt megnézzük, alig vesszük észre. De a hozzáfűződő gyanúsitás, feltételezés - ez már hír, ez már figyelemreméltó, erről már lehet beszélni. A mű? Mit lehet arról mondani? Milyen bulvár pletyka duzzasztható belőle? Semmilyen!... De hogy Capa csalt, beállított egy képet, nem is ott, nem is úgy - azon lehet bulvárnyalakodni!... Mintha nem lenne mindegy. Nem az-e ennek a fotónak a lényege, amiről beszél?... Nem igazság van-e mögötte, akárha beállították azt vagy sem?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Így van ez mióta a világ világ. A mai médiumok (rádió, film, televízió, internet...) fantasztikus lehetőségekkel működnek, pillanatok alatt világba küldenek bármit. És melyik igaz? Mi történt Marilyn Monroe-val valójában; hogyan halt meg Janis Joplin; Fellini és Bergman tizedik, huszadik, századik filmje igazi-e, vagy már nem a régi; Leonard Cohen milyen anyagi nehézségek miatt kényszerül öreg fejjel világkörüli turnéra; Michael Jackson hogyan fehéredett, hogyan halt meg...? Nem a válasz a fontos, hanem az, hogy pletyka legyen. Hogy mi az igazság? Mellékes! Hírbe hozni, kételkedni, gyanúsítani. Ez kell a plebsnek. Ez a bulvár...

ˇ

Hogy az ötletszerűen felsoroltak valójában mit is csináltak? Másodrendű. Hát persze: nem szenzáció. Nem pletyka, nem locsogás...!

ˇ

Vajon mi van Jézus Krisztussal? Történelmi személy? Isten? Isten fia? Ember? - Ez hangzik kétezer éve. Szupersztár! De mi az, amit csinált, amit tett, amit mondott? Nem olyan izgalmas. Sokkal horrorisztikusabb egy keresztrefeszítés, mint egy bibliaóra.

ˇ

És mindig újra, és megint elölről... Da capo!...

Alireza Mashayekhi & Ata Ebtekar aka Sote

ˇ

két mai iráni zeneszerző.

ˇ

Iráni zenét ritkán hallani mifelénk, elektronikus kompozícióikról semmit sem tudunk...

ˇ

Ezért volt érdekes blogtársam levele, amelyben felhívta figyelmemet az iráni zenére.

^

Hamid Rahmati blogja szerint a legjelentősebb ma élő iráni zeneszerző Alireza Mashayekhi.

^

Sikerült egy dupla lemezt szerezni. Az első lemez Mashayekhi elektronikus kompozícióiból ad nyolcat, a második lemezen egy másik iráni zeneszerzőt ismerhetünk meg: Ata Ebtekar aka Sote. Tőle tizenhárom szerzeményt hallgathatunk. Nagyon szép kivitelű lemez, nem véletlenül, hiszen a Sub Rosa kiadványa, amely bizonyosan az egyik legigényesebb kortárs zenei lemezkiadó. A kísérőfüzet közli Mashayekhi tanulmányát, ami érthetővé teszi számomra, hogy miért értékeli különösen nagyra őt Hamid Rahmati.

ˇ

Egy részlet a tanulmányból:

ˇ

THE PHILOSOPHY OF MUSIC

ˇ

BY ALIREZA MASHAYEKHI

ˇ
Music is a kind of language.
When we say music is a kind of language, in fact we are propounding it as a means of expression whose substratum is time. A musical composition is a ' new existence' that goes beyond itself to an extent that words cannot express. In an encounter whit this phenomenon, we are released from all the usual restrictions, such as words, metaphors, definitions etc. which burden artistic expression. I am surprised at the extent with which Heidegger emphasizes poetry, which after all has the above mentioned restrictions, as a means to seek the truth, (sec thesis 5)
..I myself as a composer find it very difficult to inform my audience of a process, which I believe is a musical composition of the contradictions that Adorno tried to explain. Expressing musical thoughts in words is so difficult that except for very rare cases, I have not been able to explain these 'moments' to my satisfaction. Among all my theses about music, this first one is indeed the most difficult to convey to others. We are actually in a contradictory state, because we want to 'speak' by 'the other side of language'. -

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Végül két rövidebb kompozíciót meghallgatásra mellékelek.

ˇ

1. Alireza Mashayekhi: Development 2. Op. 24.

ˇ

2. Ata Ebtekar aka Sote: Synthetic Overture ( Satan's Lullaby)

Erdő Péter bíboros, prímás, esztergom-budapesti érsek
ˇ
Egy főpapi produkció (CD-lemez) meg egyebek kapcsán…
ˇ
Végreis megszólalt…
ˇ
A HírTV szerint: “a Szent Jobb-körmenetet megelőzően, több ezer hívő előtt a budapesti Szent István téren arról beszélt, hogy szerinte megbocsáthatatlan bűn alaptalanul példálózni a történelem sötét korszakaival. - Bűnnek tartja azonnal rasszizmust kiáltani egy tisztázatlan hátterű bűncselekmény kapcsán a magyar katolikus egyház feje.”
ˇ
Alig néhány óra múltán az újsághír szerint: “Csaknem bizonyos, hogy a romák elleni támadássorozat elkövetőit fogták el péntekre virradó éjjel Debrecenben. Az országos rendőrfőkapitány szerint rasszista indíték lehet a fő ok.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Elöljáró szövegtöredékek:
ˇ

„Jézus vallása egy rendkívüli ember válasza egy sajátos helyzetre. A kereszténység ugyanakkor Jézus vallásának továbbfejlesztése olyan gyakorlatias emberek által, akik közönséges időfogalmak szerint tervezték a jövőt. A kettő határozottan összekapcsolódik, mégis gyökeresen különbözik egymástól.”
[Vermes Géza: Jézus hiteles evangéliuma]

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
„Szavakból szövődik a legfinomabb kelme. Nem a tények, a szóbeszéd a lényeg. A fáma, a híresztelés a rendet egybetartó láthatatlan kelme.
Ha elég sokáig dicsérik az uralkodó ruháját, akkor végül mindenki elhiszi, hogy látta is. Ha így vesszük, a „királycsinálás" az önbeteljesítő jóslat logikáját követi.
Andersen meséje azonban árnyaltabb ennél. Az alattvalók a következő-képpen okoskodnak: nem vagyunk hülyék, nagyon jól tudjuk, hogy a király anyaszült meztelen. De mérget vennénk rá, hogy lesznek olyan tökfejek, akik azt hiszik, hogy a fejedelem természettől fogva fejedelmi. És annyit mégiscsak megér, hogy ne váljunk a hatalmon lévő hatalmasok áldozataivá, hogy dicsérjük a császár ruháját.
Íme a butaság egész problematikája dióhéjban. Mindig más a hülye. Titokban nevetünk az elképzelt hipotetikus tökfilkón, aki olyan ostoba, hogy hisz a ruhában. De közben egész viselkedésünket ez a nem létező tökfej határozza meg. A biztonság kedvéért dicsérő szavakkal illetjük a ruhát, és így mindnyájan azzá a tökfejjé válunk, akitől annyira tartunk.”
[Matthijs van Boxsel: A butaság enciklopédiája]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Éppen tíz éve jelent meg II. János Pál pápa lemeze, az ABBÀ PATER…

ˇ
A pápa egy professzionális stábot kért föl a kiadvány összeállítására, tudván tudva, hogy az egy szakma! Zeneszerzők, szerkesztők, vágók, hangmesterek stb. hada dolgozott a kiadványon. A Sony kiadó adta ki…

~~~~~~~~~~~~

Erdő Péter lemeze gyatrán sikerült.
ˇ
Krisztus szenvedéstörténetét mondja el, az egyes stációk közé némi orgonapintyogást tettek.
ˇ
A szöveg. Vajon kinek szól? Egyszerű ember elkeveredik benne, képzettebb viszont banalitást kap. Az utána következő beszélgetés pedig híg közhelyhalmaz. Ugyanis nagyon fontos, hogy ha a bíboros arra szánja el magát, hogy – úgymond – „szakmán” kívül is képviseli hivatását, akkor ezt olyan formában kell tennie, ahogy egyébként nem szokták (v.ö. II János Pál lemeze!). Ha erre nincsen képessége, akkor felkér egy profi csapatot, s ha arra hallgat, akkor elérheti célját. Egyszóval meg kellett volna szerkeszteni a lemezt, mert az egy szakma.
ˇ
A lemez zenei része éppen olyan botrányos, amint az a magyar rádiózásban általános szokás: a prózai műsorokba átkötésként „gumizenét” tesznek. Lenézve ezzel a zenei lehetőségeket. Különösen akkor nagy hiba ez, ha tudjuk, hogy a témában sok nagyszerű zene született a századok folyamán. A lemezt a balassagyarmati „Rebeka és Panni Könyvkiadó” adta ki…ˇ
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
És zárszó:
ˇ
Nem a rasszizmus emlegetése a bűn, hanem a rasszizmus!... Nem a történelem sötét korszakaival való példálózás a bűn, hanem a hallgatás a sötét korszakokról, a hallgatás a sötét korszakok mindmáig élő árnyairól!...
ˇ
Tragikus szégyen, hogy én vagyok kénytelen újra meg újra kimondani mindezt, aki éppen csak túléltem a magyar történelem sötét korszakát! És nem egy főpap! Aki a vészkorszak után évekkel született…

Leonard Cohen

ˇ

Live in London

ˇ

A DVD Budapesten is kapható. Annál inkább ajánlott a beszerzése, mert Cohen augusztus 31-én Budapesten ad koncertet - valószínűsíthető, hogy ugyanezzel a programmal és együttessel, hiszen ez a 2008-as londoni koncert és a várható budapesti ugyanannak a turnénak a része!

ˇ

Többször érdemes meghallgatni! A béke, az emberség, az alázat és a tehetség percei. Egy hetvennégy éves ember előadja - egyebek között - fiatal korának sikereit: hihetetlen ízléssel. Minden percben megértő megadással fogadja azt, hogy az idő elmúlt, de a mondandó él, hát átülteti a fiatalember szépségeit az öregség bölcseségébe.

ˇ

Fantasztikusan megható, amikor Sharon Robinson (a koncerten a háromtagú női vokál tagja, amúgy Cohen alkotó munkatársa) a Boogie Street című számot adja elő, s egyszerre Cohen válik vokállá, gyönyörű alázattal kíséri hangjával a nagyszerű énekesnő szólóját... Ritka pillanat!

ˇ

A Boogie Street zeneileg gospel hangulatú szám, szövege a szeretetről (ha úgy tetszik: a szerelemről) szól...

ˇ

O Crown of Light, O Darkened One,

I never thought we'd meet.

You kiss my lips, and then it's done:

I'm back on Boogie Street.

ˇ
A sip of wine, a cigarette,

and then it's time to go

I tidied up the kitchenette;

I turned the old banjo.

I'm wanted at the traffic-jam.

They're saving me a seat.

I'm what I am, and what I am,

Is back on Boogie Street.

ˇ
And O my love, I still recall

The pleasures that we knew;

The rivers and the waterfall,

Wherein I bathed with you.

Bewildered by your beauty there,

I'd kneel to dry your feet.

By such instruction you prepare

A man for Boogie Street.

ˇ
O Crown of Light, O Darkened One...

ˇ
So come, my friends, be not afraid.

We are so lightly here.

It is in love that we are made;

In love we disappear.

Though all the maps of blood and flesh

Are posted on the door,

There's no one who has told us yet

What Boogie Street is for.

ˇ
O Crown of Light, O Darkened One...

ˇ
A sip of wine, a cigarette,

And then it's time to go...

ˇ

Itt megnézhető-hallgatható!

"Közjáték" Cohen és Melocco közé...!

Melocco Miklós ~

ˇ

már megint - mindig - mindörökké...

ˇ

Avagy: emlékezzünk "nagyjainkra"...

ˇ
Most egy új opusz, az Áttörés kapcsán - a húsz évvel ezelőtti határnyitásra emlékezve...

ˇ

Nem lepett meg ez a nemzeti klasszicizmusba tunkolt szocreál rémálom. Meloccos "alkotás - akár a többi. Az ország telerakódott Meloccokkal...

ˇ

Nem először vehető észre ez. Nehezen lehet majd szabadulni tőlük...

ˇ

Szó, ami szó: nem most mondom először. Lásd még: ITT és ITT és ITT

Panelprogram

Ez a bejegyzés eredetileg 2009. április 25-én készült!

Az aktuális kiegészítést lásd alább!

Háziorvosom több ízben hívta fel a figyelmemet, hogy az étkezés mineműsége mely nagy hatással van egészségünkre. Ilyeténképp felsorolt néhány példát, olyast, amit magunkhoz venni egészségünk ellen elkövetett merénylet. Ide sorolta a "zacskós leveseket", a fóliaételeket, miegymást. Jó - mondom -, de ha mindez így van - és kételkedni valójában nincsen okom - , akkor az effélék gyártói, terjesztői, propagálói stb. hogyan lehetnek még szabadlábon? Meg azután, hogyan állunk a levegővétellel. Ha az idevonatkozó információkat nyomon követjük, akkor szinte állandóan "beszívni-tilos" levegőt lélegzünk be.

Érdekes dolog a civilizáció. Mainapság lakásaink védelmére, szigetelésére, felújítására, megújítására, rendbe tételére stb. nagy-nagy verbális gond fordíttatik. Egy-egy akció elején azt hihetjük, hogy mindez szinte ingyenes, hiszen egyrészt a jó állam, másrészt a jó önkormányzat harmadokat ad csak úgy, ajándékba. Aztán telik az idő, kilép a dologból az önkormányzat, aztán válság okán az állam, s bizonytalan kimenetelű hosszú lejáratú hiteleket igérnek például a panelházak többnyire időskorú lakóinak, mondván: mindössze tíz-tizenkét éven át néhányezer forinttal többet fizetni télen-nyáron a fűtés korszerűsítéséért, s addig ugyan így nem takarítunk meg fűtésre szánt összegeinkből, de évized múltával (egy nyolvanéves lakó kilencven-kilencvenöt éves korára már roppant takarékosan melegítheti csontjait!) már jó lesz...

Ennek érdekében le kell szigetelnünk falainkat kívülről a hungarocellnek is becézett anyagból. Olcsó anyag ez, könnyű is, egy szeget egy újjal bele lehet nyomni, de... rendkívülien tűzveszélyes és a fal természetes szellőzését gyakorlatilag megszünteti. Hasonlókat mondhatunk el a nagyon divatba jött műanyag ablakokkal kapcsolatban is.

De más bajt is okoz az az igyekezet, amely a lakások hermetikus elzárását isteníti, hogy a punnyadt levegőt kevéssé kelljen fűteni. Építőanyagaink szinte teljes arzenálja radont bocsát ki. Így tesz a tégla, így tesz a beton is. Ez önmagában nem lenne veszélyes, de ha a természetes fal- és ablakkeret-"lélegzés" blokkolódik a fenti szigetelő hajlam folytán, akkor a radon nem szellőzik ki, mi viszont egyre nagyobb mennyiségben lélegezzük be, ami súlyos betegségeket (pl. tüdőrák) okoz, s így betegségünk utolsó szakaszában rezignáltan nézhetjük falainkon a penészt, ami szintén a falak lélegzésének hiányából eredetezhető.

Mindezt a "tudást" a televízió egyik gyanútlan műsorából szereztem, ahol valószínüleg nem is sejtették: mennyire rontják a panelprogram lelkes propagálóinak a bizniszét. A dolgot számomra az is gyanússá tette, hogy ezek a technikai eljárások több országban tiltottak immár. A hungarocell helyett üveggyapotot használnak, amely nem tüzveszélyes és "lélegzik" (igaz, jóval drágább, akárcsak a zacskós ételek helyett javallt bioételek).

A műanyag ablak mellé kis lélegzőnyílást vágnak mifelénk, ami már egyszerűen kabarétréfa, hiszen egyszerűbb talán a lélegeztetést a megszokott fakeretekre bízni.

S ha mindez nem elég a jóból, akkor jön az egyéni hőszabályozást biztosító radiátoronkénti csavargatósdi. Ez is belejön egy összegbe (sebaj tíz év alatt megtérül), de bajos egy parányit. Ha ugyanis az alattam lakó például reggelente minimumra csavarja a csavarintóját, vagy úgy dönt, hogy takarékossági indítékből csak egy szobát fűt - akkor én alulról hűtve leszek, s ha megfelelő hőt akarok, hát maximumra csavarhatom a csavarintó szerkentyűmet, s máris én fizetem azt, amit alsó szomszédom megspórol. Mert nincsenek csodák, ezeket a házakat annak idején úgy tervezték, hogy huszonnégy órán át minden radiátorral ellátott helyiséget fűteni kell. Arról már nem is szólva, hogy hány radiátor fog folyva-könnyezve búcsúzni az élettől, amikor rászerelik a mérőszerkentyűt. S az így kihúnyt radiátorok pótlása megintcsak szép összegre rúg. Mindent egybeszámolva akár duplájára is nőhet a közös költség a hitelek miatt, nem számítva a hitelek mai bizonytalanságát, meg azt, hogy drágul ám a fűtés szépen és hamarost!

Mindezt tehát tudni lehet. Sokan tudják is. Mindazonáltal félelmetesen terjed a program, az emberi agyak - mint annyiszor - lezártak, leblokkoltak, hiába minden.

Az esztétikai részről már nem is érdemes szólni, hiszen ki ne szeretne "hazamenni" a puncs, meg kakaó, meg sárgadinnye, meg spenót színű házfalak közé. Hogy az olcsón bevakolt színek néhány év esője-hava nyomán mivé lesznek? - arra gondolni se merek. De hogy mi folyik a panelfalak mögött ("lakásfelújítás": tonnányi beton-felhordás statikailag ellenőrizetlenül a födémekre, ajtókivágások, folyosófoglalásokkal növelt lakások stb.) - mindezzel nem törődik senki...

Nem lenne jó abbahagyni? Tisztes fűtésdíjakat kérni, s ott spórolni, de nagyon, ahol a rengeteg felesleges "munkát" végzik. A hivatalt kellene megreformálni, s tisztes haszonért szolgáltatni. Házanként szabályozhatóvá tenni a fűtést, ami érezhetően bevált ott, ahol megcsinálták. Csak akarni kellene, na meg megnézni: milyen felesleges dolgokra adja a pénzét önként dalolva a polgár, s arra felhívni a figyelmet, és persze a veszélyekre is.

No de: csendesen kérődzünk...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Most pedig Miskolcon tűz ütött ki egy panellakásban, s a hőszigetelő anyag (hungarocell) úgy égett a tetőig, akárha zsír lett volna. A vizsgálat folyik... A tűzoltóság a szigetelő anyagra "gyanakszik" - a kivitelező cáfolja ezt. Kinek mi a "dolga". Folyik a nagy nemzeti játék: az elkenés...

"Hat lakás teljesen kiégett, több mint tíz lakhatatlanná vált a miskolci Középszer utcában" - írja az újság... Három halott ...

Azon még tanakodnak tehát , hogy a szigetelésnek "mekkora szerepe" lehetett az ügyben. Igenám, de Magyarországon vagyunk. Az elintézetlenség mocsarában...
ˇ
Most be kell bizonyítani, hogy a más országokban betiltott tűzveszélyes szigetelés nem ludas a dologban. Mert ha igen, akkor ugye le kell állítani ezt a roppant jövedelmeket biztosító programot. És ahol már megvan? Többezer lakás. Lebontani? Visszaadni a pénzt? Ugyan! Végülis a többezer, tízezer, százezer lakásból mindössze tíz vált lakhatatlanná, s három halott sem olyan sok ahhoz képest, hogy mennyien maradtak életben. Csak egy pillantást vessünk az itt látható fényképre, amely a tűzeset áldozatául esett házrészt mutatja. Tíz szintes ház. A hatodiktól felfelé négy szint kiégett. Tovább nem terjedt, mert elért a ház tetejére. Mekkora szerencse, hogy a tűz nem a földszinten ütött ki, mert akkor tíz emelet borult volna lángba.
ˇ
Nem kellene végreis észre térnünk?!...

Hans-Georg Gadamer
ˇ
szövegét olvasom [Über das Hören (in: Hermeneutische Entwürfe) 1998]:
ˇ

"Az emberek között zajló hétköznapoknak kellene jelenvalóvá válniuk, éppúgy jelenvalóvá, mint ahogyan a fül jelenvaló a zene számára, s alapjában éppúgy jelenvalóvá, mint ahogyan minden jelenvaló, ami szellemünk ébrenlétét kitünteti. így hát már fejtegetésem kezdetén tudatában vagyok annak, s ezt el is kell ismernem, hogy e témában mindenekelőtt a látás világtörténelmi elsődlegességével szemben kényszerülök állást foglalni.
……………………………………………………………..
A zene példája bizonyosan az emberek közötti lehetséges egyesülés elemi erejét mutatja. Ám a zene éppen abban mutatkozik meg, hogy a nyelvhez való közelsége kölcsönös megértésünk voltaképpeni szónyelvi oldalát teljes nehézségében teszi nyilvánvalóvá."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A dolog azért lep meg, mert régi tapasztalatomat igazolja: "a dolgok szembejönnek". Ugyanis éppen ma reggel kaptam levelet egy ismeretlen iráni diáktól (művészeti egyetemet látogathat, 23 éves és rendkívül tájékozott). Identitás a zenében című írása sok ponton közel áll Gadamer fenti soraihoz (a zenével kapcsolatban)...
ˇ
Hamid Rahmati írása olvasható: ITT

Kassák Lajos levele Latinovits Zoltánhoz
ˇ
[Kiemelések tőlem!
ˇ
Előzetes megjegyzés: Latinovits versmondását általában nem szerettem, s az idő haladtával egyre porosabbnak érzem. Romantikusan patetikus kitörései olykor háttérbe szorították a verset. A Kassák vers legyőzte Latinovits romantikus alkatát, megszelidítette indulatait. Kassák reagálása e vers előadására előremutató volt és ma is aktuális.]
ˇ
Budapest, 1967. IV. I.
Kedves Latinovits Zoltán,
engedje meg, hogy ilyen egyszerűen szólítsam, hiszen köztudomásúvá vált, hogy bűnöző társammá lett a Ló és a Madarak ügyében. Olyan szépen hajtotta végre feladatát, hogy beszélnek róla az emberek, és sokáig emlékeznek majd rá. Akadt ugyan olyan hallgatója is, aki fájlalta, hogy „nem kívülről" szavalta a verset. Az ilyenek nem vették még észre, hogy Ön nem verset szavalt, hanem egy költeményt mondott el úgy, hogy az egész szinte láthatóvá vált, a kellőleg érzékeny emberek számára. Meggyőződésem, hogy általában a vers-szavalásnak befellegzett. Az a tény, hogy olvasva mondta a szöveget, felmentette Önt a gyakorta torzulásba vesző arcjátéktól és a színészi gesztikulálástól. Más szóval a magyarázó értelmezéstől. Sajnos, ez az előadási mód nálunk még nagyon ritkán fordul elő, versszavalóink valahova az évtizedek előtti Nemzeti Színház deklamáló modorába esnek vissza. Azt akarom mondani, örömmel hallgattam a produkciót és azonosultam vele.
Ha úgy gondolja, hogy alkalomadtán érdemes lenne összeülni beszélgetni, szívesen látnám nálunk vendégül. Ha kedve és ideje lesz a találkozáshoz, kérem, telefonáljon, és megbeszéljük az időpontot.
Addig is fogadja szívélyes üdvözletemet
Kassák Lajos
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az itt hallgatható részlet egy későbbi előadásból való, nem az, amit Kassák hallott, s ami levele megírására késztette. A szigorú Kassák szöveget itt Latinovits helyenként ismét a maga stílusára formálta...

Holocaust ~ Pilinszky ~ Górecki

ˇ

M E M E N T O !

ˇ

Cigány-holocaust; Zsidó-holocaust

ˇ

A szöveg:

ˇ

Pilinszky János: Interjú (1962); Sztavrogin visszatér

ˇ

A zene:

ˇ

Henryk Górecki: The Symphony of Sorrowful Songs

ˇ

A kép:

ˇ

Tony Palmer filmje Górecki zenéjére (Górecki közreműködésével)

Franz Kafka rajza

Fényképek

ˇ

Holocaust ~ Porrajmos
ˇ
Roma Holocaust napja
ˇ
„Füstölt a trágya, mer
esett az eső, és a ganajra dobták
a meztelen gyerekeket.
Még meleg vót az a kis halott, ahogy
kidobták. Ráesett az eső, ősz volt,
szabályosan gőzölgött.
A másféléves húgom is ott halt meg.
Valamilyen betegséget kapott szegény.
Istenem, kidobták azt is,
biztos, mint a többit, a trágyára."
ˇ
Kovácsi Gyuláné, Kolompár Matild
ˇ
[Képek ráklikkeléssel nagyíthatók!]

A mi világunk!

Újsághír

A német Pax-Bank ügyletei...

Fegyverek

Dohánytermékek

Fogamzásgátlók

A lépéseket "korrigálják"... Ennyiben maradunk?!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Pax = béke... A béke katolikus bankja... 1917 óta... Lásd még: a német Spiegel-ben!

V.ö.: ITT

Szily Nóra... ködbe burkoltan...

ˇ

A Reflektor TV napi műsorában egy ugyanazon interjút olykor négyszer is megismételnek. Ez már feltűnik az alvászavarral küszködő szörfölőnek is...

ˇ

Hát ki az, akiből naponta négyszer sem elég?...

ˇ

Ezt írja a tv honlapja:

ˇ

"A Reflektor TV új mûsorában Szily Nórának sikerül az, ami manapság csak keveseknek: nyugodtan leülni egy fél órára, és beszélgetni - õszintén. Színészek, zenészek, mûvészek, sportolók, egyszóval a magyar közélet azon izgalmas alakjai nyílnak meg napról-napra, akiket jól ismerünk, de szeretnénk még többet megtudni róluk.

Szily Nóra ismert televíziós és rádiós riporter. Különleges érzékkel és egy vérbeli pszichológus rutinjával nyitja meg riportalanyait (ez persze nem véletlen, hiszen pszichológiát tanult?). Egyedülálló személyiség, akinek kedvessége és fanyar humora miatt hamar bizalmat szavaznak beszélgetõpartnerei. Éleslátásának, zsigereibõl fakadó kíváncsiságának és óriási tapasztalatának köszönhetõen az egyik legprofibb magyar riporter. Ízig-vérig nõ, akinek lételeme a kérdezés."

ˇ

Mármost, ha fenti sorok pontosak, akkor én tök hülye vagyok. Ugyanis akárhogyan figyelek, nem tudok meg semmit a kérdezettekről. Ha nő, akkor legfeljebb annyit, hogy hányszor vált el, hányszor veti hátra a fejét, meg egyáltalán. Akárhogyan figyelek, nem megy. Ráadásul teljesen retardált vagyok a celebek terén, így általában azt sem tudom, hogy Szily kisasszony kit faggat éppen.

ˇ

Láttam, hogy Szily Nóra nagyon intenzíven gesztikulál. Lehet, hogy jelbeszéddel fejezi ki magát? Levettem hát a hangot és próbáltam megfejteni a gesztusait. Ekkor viszont röhöghetnékem támadt ennyi tágra tárt ujj láttán... Több ötletem nincsen. És mindezt pénzért adják, ráadásul akkor is megy, ha nem nézem!...

ˇ

Csúnya szavak jutnak eszembe. Mifelénk háromféle tv létezik: "szar, szarabb, legszarabb" - tehát a szar a jó...

György kontra Havas!...

ˇ

avagy: legyünk azért magunknál, ha már...

ˇ

György Péter alaposan "kiosztja" Havast az és július 17-i számában.

ˇ

Lényegében igaza van, hiszen magamnak is kedvem szottyant már szösszenni Havas okán e szerény blog

" hasábjain".

ˇ

Másfelől viszont nem szoktam egyetérteni György Péterrel (emlékszem a Mezzo tv kapcsán írt szégyenteljes szövegére és egyebekre!)

ˇ

S akkor még Szécsi Éva fennkölt okoskodását is végig kell olvasnom. Az ő írásából süt az a régi rádiós betegség, amely szerint a rádió csak hírekből, meg tudósításokból, meg végtelen locsogásból áll (talán egy kis zenét megenged olykor). Pedig hát a rádió legfontosabb funkciója a kultúra teremtése! s ez a tevékenység bizony nagyrészt talmi volt az előző átkosban is (Csányi Vilmos szellemes szófordulatát kölcsönzöm itt), meg ebben a mostaniban is. A rádió kultúrtevékenysége - leszámítva az abszolút közhely-klasszicizmust - poros volt, és az is maradt, mi több mára megszűnt. S ezen sajnos az sem segített, hogy volt egy-két kivétel (pl. Török Tamás megteremtette a Krúdy-fantáziát: észre se vette senki a rádióművészet forradalmát!).

ˇ

Ami a fent hivatkozott György Péter írást illeti: ne legyünk már ilyen olcsón engedékenyek. Havas pontosan ilyen volt a Kádár-éra "most már lehet" szakaszában, mint manapság!. Műveltsége, empátiája, érdeklődése, de ami a legfontosabb: átitatottsága, kristályos szemlélete éppen úgy nem volt, mint napjainkban. Ma ez talán azért tűnik fel jobban, mert nem működik immár az a jól felismert, engedélyezett "bátorság", ami György Pétert alaposan megtévesztette.

Merce Cunningham

ˇ

meghalt...

ˇ

A táncos-koreográfus - a legnagyobbak közül való - ötven éven át dolgozott John Cage-dzsel...

ˇ

Ottlik Géza
ˇ
Rádió
ˇ
[A kötet szerkesztése Hafner Zoltán és Salamon István (utószó is!) munkája]
ˇ
Nagyon jó, hogy megjelent... Csoda, hogy megjelent. Hogy van kiadó (Magvető), amely érdeklődik ilyes dolgok iránt (is).
ˇ
Különösen érdekes, hogy Ottlik a rádió korai, illetve régebbi szakaszában érdeklődött a rádiózás iránt. Az anyag kitünő! Még akkor is, ha - különösen mai szemmel-füllel bizonyos dolgokat másként képzelnék el. De mert a Magyar Rádió iparcsarnokká züllött intézményében ilyesmit mainapság képzelni sem lehet, ez a kötet csak érdekes, szép nosztalgia maradhat.
ˇ
Egy példa a "mai szemre-fülre":
ˇ
az Irodalmi összeállítások első darabja ("Elbocsátó, szép üzenet") tökéletes ötlet (1941-ben fogant!). Ám ma - s gondolkodom, hogy a felhasznált versekkel megcsinálom a mai rádióhoz (nem az iparcsarnokhoz!) illő műsort - ez a megvalósítás kissé iskolásnak tetszik, ám mint ilyet: az irodalom oktatóinak figyelmébe ajánlom, tekintve, hogy az irodalmi "beszélős" (locsogó) műsorok ma hígak, míg Ottlik penge élesen fejti ki azt, amit mondani akar. Vagyishát akkor is izgalmas a dolog, ha bizonyos értelemben akár vitám van vele.
ˇ
Tanulmányozása tehát akár kötelezővé teendő lenne rádiósok számára, ha még volna művészeti rádió!...
ˇ
Ami azonban megdöbbentő, az az, amit mindjárt a könyv elején olvasható tanulmányban lelhetünk. A rádiójáték műfajproblémái címet viselő írás első ízben 1935-ben jelent meg, akkor tehát, amikor a rádiózás még gyermekcipőjét viselte. S a mindmáig alapjában érvényes szöveg hiába jelent meg többször is azóta különböző újság és könyv kiadványokban (1984, 1990, 1996), a szöveg süket fülekre talált. Az iparcsarnokká züllesztett Magyar Rádió (MR mindenféle, "szavak ereje", "nagyon zene" meg a pokol tudja mi minden, az obszcén hatásúvá lett "tartalomszolgáltatás" kifejezés, a műsort száműző projekt és sorolhatnám...) ezeket a sorokat már meghallani sem képes!
ˇ
Néhány gondolatot idézek itt Ottlik Géza egykori (1935) szövegéből:
ˇ

„A rádióról, a szellemi életnek erről a lehetőségekben gazdag és tagadhatatlanul jelentős szervéről sok szó esett már; a készülék csaknem teljes felfedeztetését azonban nem követte a vállalkozás kultúrális értelmének felfedezése - a szerkezettani találmány mindmáig adósunk egy elsőrangúbb találmánnyal: a műsorával.
A közönséget ki kell szolgálni, álljon ez kívül a vitán; a szórakoztatás és tájékoztatás köteles napi keretén tervvel és szándékkal túlmerészkedni: talán egyedül a magyar rádió kísérelte meg eddig. Mert valljuk be, a tíz esztendő műsora műsorkísérlet volt inkább - a folytonos, végtelen napi programfolyó inkább programmocsár, roppant és műveletlen állóvíz. Ma nem buzognak bő kultúraforrások, amelyek megduzzasztanák és megindítanák ezt a termőföldet csak ellepő sekély állóvizet - csatornákat kell vágnunk itt is, ott is a televényben, vadvizeket betörni, lefolyást és ereket indítani és életet teremteni az ingovány fölött.
Egy sajátos közönségcsoport sajátos igényeit kielégíteni némely megkötöttséget jelent - a rádió közönségének korlátlansága viszont olyan korlátokat, amelyek megrokkantják a vállalkozást. Az általánosság megszorítása nemcsak jellemtelenné, hanem igénytelenné is kényszeríti a műsort. A zene és irodalom kész formáinak átvétele - nem mondhatjuk: alkalmazása - minduntalan visszatérő szempontjával, „Mi kell a közönségnek?", eddig csak egyezményeket és folytonos megalkuvást eredményezett. A két művészet műfajai megtalálják a maguk közönségét. A rádió sem akar minden előadásával minden előfizetőjéhez szólni; a műsorszámok azonban nem különbözhetnek egymástól szélsőségesen. Úgy gondoljuk: sem túl igénytelen, sem túl igényes előadás nem szerepelhet a terven. Ez utóbbi megszorítás a művészetet mintegy eleve száműzi a rádió berkeiből. Az általános érdeklődésre való törekvés áldatlan harcot vív az előkelő műfajokkal, amelyben a népszerűség is, és a színvonal is, mint minden háborúságban, vesztes marad. Az előkelő irodalmi szemlék nemes élettelenségének fényűzését a rádió nem engedheti meg; egyebekben meg jelentéktelenség, óvatos középszerűség jellemzi irodalmi anyagát.
Hányadán áll a színház az üzlet vagy művészet problémájával? Gondoljunk Shakespeare-re. Színjátékainak első közönsége, matrózlegények és kocsma népe, nemcsak elfogadta őt, hanem tapsolta is, pedig nem sejthette, hogy a történelem lesz bírálója bírálatának. Problémánk már a műfaj elhatárolódásánál megoldódott. Az általános érdekesség biztosítéka magában a dráma vázában van, s a műfaji vegytisztaság a legmaradéktalanabb művészet számára is alkalmassá teszi a színjátékot.
…………………………………………………………
…idő kell a rádiójáték felfedezéséhez is…A kérdések rendezetlen özöne vetődik fel problémánk kapcsán, szempontok, amelyeket csak a rádiójáték gyakorlata és kultúrája dönthet el.”
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Megkaptuk-e – különösen a mi tájainkon – a választ a közel hetvenöt éve feltett kérdésekre?...

De Quincey ~ Kant ~ Bryars
ˇ
[Ha minden így történnék!]
ˇ
Gavin Bryars angol zeneszerző - miután 1984-ben megírta Medea című operáját - azt tervezte, hogy újabb operát ír Thomas De Quincey Immanuel Kant utolsó napjai című könyve alapján.
ˇ
Ennek a tervnek - tudomásom szerint az operát még nem írta meg - "előképe" volt az itt (két részben!)meghallgatható, meditatív hangulatú negyedórás zene: kamaraegyüttesre. A bőgőn a zeneszerző játszik, a hegedűn Alexander Balanescu, az elektromos gitáron Bill Frisell...
ˇ
The Old Tower of Löbenicht (A löbenichti öreg torony)... a mű címe.
ˇ
Löbenicht Königsberg városának része volt, itt élt Kant.
ˇ
A torony és Kant története De Quincey írása szerint:
ˇ
"Kant a nyugalom óráiban, télen és nyáron, a kályha mellett foglalt helyet, s az ablakon át az öreg löbenichti tornyot szemlélte. Nem mintha pontosan látta volna, a torony mégis úgy nyugtatta a szemét, akár a távoli zene a fület – homályosan, vagy csak félig tudatosultan. Nincs szó, amely azt az elégedettséget kifejezi, amelyet az öreg torony váltott ki belőle alkonyatkor, békés merengés közben. Végreis néhány nyárfa a szomszéd kertben olyan magasra növekedett, hogy eltakarta a tornyot, ami felettébb nyugtalanná tette Kantot, s hovatovább megakadályozta az esti elmélkedést. Szerencsére, amikor a szomszédos kert gazdája - figyelmes és előzékeny ember lévén, s nagy tisztelettel viseltetvén Kant iránt – értesült a dologról, utasítást adott, hogy vágják ki a nyárfákat. Kant ilyenformán visszanyerte lelki egyensúlyát, s újra lehetővé vált a békés alkonyati meditáció…"
1. rész

2. rész

Nézem a televíziót!...
ˇ
Sportcsatornákon szörfölök. Semmiből sincsen ennyi lehetőség. Az egyiken éppen ökölvívnak. Mi itt a cél? Nem vagyok szakértő, ezért csak azokból az információkból igyekszem tájékozódni, amit a közvetítés "szóvivője" nyújt, meg amit olykor kiírnak. Eszerint az az igazán jó ökölvívó, aki lehető legtöbb mérkőzését megnyerte. De aki ezek nagy részét kiütéssel nyerte meg, az különösen jó ökölvívó...
~
Mi a kiütés? Az, amikor valakit a rendes gyakorlatot meghaladóan olyan ponton és olyan erővel találnak képen, amitől elájul. Legalábbis a padlóra kerül. Időlegesen. (Hogy hány agysejtje látja kárát: mellékes.)
ˇ
Mindent tömören összefoglalva: ebben a sportágban - szigorú szabályok között - emberek egymást önkéntesen verik! Lehetőleg a fejüket, az arcukat. És ez megvan komponálva, itt van koncepció, meg tehetség, meg intuíció meg minden. Hogy egymást hogyan verik... Ez - egyik kommentátorunk szerint - művészet, olykor egy-egy Beethoven opuszra emlékeztet.
ˇ
Kiderült, hogy ez a szabályos püfölődés sok embert nem elégít ki. Túlságosan szabályos és méltányos. Kevés benne a horror, az erőszak, az állatias üvöltés. Lett tehát a pankráció. Ebben mindent szabad, össze-vissza lehet törni-dobálni az ellenfelet. És kiderül: az egész előre betanult, pontos koreográfia szerint összerakott, ostoba cirkusz, az ember sanda indulatainak levezetésére...
ˇ
Jóval nemesebb az ősi japán küzdősport, a szúmó. Ezt olyan sportemberek csinálják, akik abszurd méretűre lettek felnagyítva, a könnyebbek alig nyomnak másfél mázsát - egyszóval irtó rondán néznek ki. De ez ősi is, meg nemes is, meg nagyon jól fizet.
ˇ
Csakhogy én már ott elakadtam, hogy minek futnak olyan önsorsrontóan a futók, amikor egy közepes teljesítményű gepárd jót nevetne rajtuk, ha tudna nevetni. A gepárdot értem. Éhes, az élelmiszer számára nem vásárolható, hanem rohanni tud, tehát még gyorsabban rohanni kell utána. A jó gepárd is bajban van, olykor annyira kimerül a futkosásban, hogy nem tudja megenni az elejtett zsákmányt, éhen marad, s a kipusztulással is szembe kell néznie. Szomorú sors ez is, de hogy van ez a futóknál?
ˇ
Nem folytatom. Nyilván teljesen értetlen és elmaradott vagyok, akadékoskodom...
ˇ
Maradok - mutatis mutandis - Devecseri Gábor Bikasiratójánál:
ˇ
„Ami a bikaviadalokat
illeti, én bikapárti vagyok"
mondtam - mint már sokszor - megnyugtatandó
a néhány éve már Madridban élő
hölgyet, ki így szólt (válaszul ama
kijelentésemre, hogy mindenképen
megnézek itt egy bikaviadalt,
mert meg kell néznem): „Csodálom magát."
„Bikapárti vagyok", és hozzátettem
a magyarázatot is: „tudniillik
a toreádort valamikor mégis
megkérdezték, akar-e küzdeni;
a hivatása megválasztásába
ő legalábbis beleszólt;
de a bikát nem kérdezte meg senki."
„Jó, jó - enyhült meg -, de ezt itt ne mondja
meg senkinek." Lám, máris itt a másik
aggodalom: hogy: mit szól a tömeg?
Hát én megmondom. Azt szólja, hogy; nem én,
nem én vagyok a gyilkosa,
de azért gyilkolok,
nagyszerű!; meg azt,
hogy úgysem hagyja megzavarni magát
e pompás mulatságában; mit számít
az aránylag kevesek jogosulatlan
- mert hisz húsevők ők is – érzékenykedése?

Nomen est omen...

ˇ

Kurátorok

ˇ

Vadonatúj rádiószínházi produkció!

ˇ

Legyünk szerények! Nem sok új produkcióval örvendeztet meg bennünket mostanában a Magyar Rádió iparcsarnoka.

ˇ

Meghallgattam... (Álmatlanság - éjszaka 1 óra után)

ˇ

Jó alapanyag lehetett, amiből készült. Izgalmas, aktuális tartalom-(szolgáltatás)...

ˇ

Bartók Béla mondta, hogy nem is az az érdekes, hogy mit, inkább a hogyan. És valóban: a művészet, amióta van, jószerint folyvást ugyanazt mondja... Mindazonáltal a tartalomról is szólni kell!

ˇ

Hát akkor: hogyan is volt ez?

ˇ

Az a "tartalom", amit ez a rádiójáték közvetíteni hivatott, néhány mondatban elmondható közhely. És mint ilyen szükséges, jó, mondani kell! Ha azonban erről a tartalomról egy órán át közvetítünk valamiféle hangfolyamot, akkor meg kell vizsgálnunk a "hogyant".

ˇ

Akárhogyan is, ez a dolog nem sikerült. Aki számítógépen készített, manipulált, szerkesztett, összeállított stb. valaha is szövegeket és hangokat, az ebből a hangfolyamból azonnal kihallja, hogy a legelemibb effekt halmaz bűvöletében készült. Ami azért meglepő, mert ilyesmit az, akinek ez a választott foglalkozása, immár jónéhány éve csinálhat, a különböző hangkészítésre teremtett programok csak úgy ontják az attraktív lehetőségeket. Egy két klikk, ide-oda és olyan dolgot hallunk, ami más úton-módon elő nem varázsolható - hát persze, hogy beleszeretünk.

ˇ

Nos ez a rádiójáték magán hordozza a kompjuteres "hangvarázslás" minden gyermekbetegségének tüneteit. Mondanivalója egy hangklipre való. Egy órás aránytévesztés! - Persze remekül szórakozunk a készítése közben: ide egy kis mamamakokokogágágás, oda egy kis "víz" (visszhangangangang), valami kis muzsikaféle és kész az opusz.

ˇ

Félreértés ne essék: nem az alapanyaggal van bajom, még kevésbé azzal, hogy ún. "csúnya" szavak fordulnak elő benne (16 éven felülieknek - szólt a hang az opusz előtt - hát nem tragikomikus?)! - Viszont a kivitel, hölgyeim és uraim!

ˇ

Kéretik a gyermekbetegségek kivédésére elvégeztetni a kötelező oltásokat, és újra kezdeni a munkát...

ˇ

De hogy ne érhessen a vád: a levegőbe beszélek - íme egy néhány perces részlet, találomra a csaknem egy órából: