Sunday, September 28, 2008



Magyar nyelven még nem olvastam, nem hallottam, hogy szeptember 18-án, 77 éves korában meghalt

Mauricio Kagel,

az egyik legérdekesebb és leginkább sokoldalú zeneszerző.

Aki ismeri: tudja; aki nem ismeri - tehet róla vagy sem - hiába hallja...

Szinte semmit nem játszanak a műveiből. Csodával volt határos, hogy személyes közreműködésével egyszer előadták Bach-Passióját. Mindent tudott-ismert a zenében. Írt operát Schubertről, filmet készített Beethovenről és sorolhatnám - persze minden az ő sajátos avantgard szemléletén átszűrve... Több rádió-hangjátékot is készített...

Legutóbb ezzel a lemezével találkoztam,noha ez nem a legújabb:


Letölthető kis pénz ellenében:

ITT


Wednesday, September 24, 2008

Ez a

pécsi Periszkóp Rádió
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),
ˇ
valamint Interneten:160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

ˇ
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Hangtöredékek

„A kert igazi ura a kertész”

Letölthető: ITT (az Otte Hauser.mix.mp3 jelre kattintani!)

A műsor zenéjét kommentáló műsor letölthető: ITT ( az Otte Hauser comment.mp3 jelre kattintani! - további információk: ITT)

HansOtte német zeneszerző 1991 és 1998 között írta 48 darabból álló művét szóló zongorára. A Stundenbuch (Órák könyve) töredékes zen szövegeket kísér. Ezeket fordítottam le a műsorhoz (a szövegeket lásd e cikk végén). Egy másik művének címe: Das Buch der Klänge (A hangok könyve) úgyszintén szóló zongora kompozíció. Ez a mű terjedelmes repetitív részleteket tartalmaz; mindkét szerzemény alkalmas a meditáció állapotának előidézésére.

Fritz Hauser svájci zeneszerző On Time and Space (Időben és térben) című kompozíciója ütőhangszerekre készült, a szerző adja elő. Hauser sokat foglalkozik a csend kérdéseivel, ezzel mintegy John Cage nyomában jár. Művéről maga is úgy beszél, mint a meditatív dobolás példájáról.
ˇ
További zenék:

ˇ
Bohren & der Club of Gore ~ Midnight Radio
Bohren & der Club of Gore ~ Geisterfaust
Terry Riley: The Cusp of Magic

ˇ
A szöveget négy költő verseinek részletei, valamint egy prózai mű töredéke egészíti ki:

Pilinszky János (1921-1981) Hármasoltár című nagyszabású prózai költeményét (ő maga regényként beszélt róla) 1980-ban felvették a Hungaroton stúdiójában a költő előadásában. Ebből a műből néhány mondat szerepel a műsorban.

ˇ
Petri György (1943-2000) Felirat és Visszapillantó tükör című versének részletei is megszólalnak a költő előadásában.
ˇ
Weöres Sándor (1913-1989) Kínai templom és Még most sem szoktam meg című versének részletét a költő mondja el.

ˇ
Szép Ernő (1884-1953) Add a kezed című versét
Tandori Dezső (*1938) mondja el.

ˇ
Ezeken kívül néhány sor szólal meg
Novalis (eredetileg Georg Friedrich Philipp Freiherr von Hardenberg ~ 1772-1801) Heinrich von Ofterdingen című művéből.

ˇ
A műsor érdekessége, hogy „fordított” irodalmi produkció: a zene dominál benne, a meditatív zenét a szövegek kísérik.


Érdekes perceket teremt, hogy Cage néhány sorát (néhány taktusnyi Cage hangzás kíséretében
a csellista Frances-Marie Uitti mondja el: „Itt vagyok és nincs mit mondanom – és ezt mondom, de vágyom rá, és ez a költészet”.

Hans Otte ~ Stundenbuch


Minden olyan mint volt – még mindig –,
mégis más.

Amit az értelem összerakott
azt szét is szedheti.

Mindig szavakat fűzünk csak hozzá.

Akár akarjuk, akár nem: hallunk,
látunk, érzünk, szagolunk, ízlelünk.

Minden kérdés - életjel.

Mindent vagy egyetértéssel
vagy elutasítással kezdünk.
Hol marad az érzékelés szabadsága?

Minden nagy dolog nevet.

Minden pillanat mutatja,
mi történik.

Szabad akaratán múlik,
szabad-e.

Nincsen semminek
önmagán kívüli alapja.

A figyelem – nőnemű.

Az álom többé nem szól a
kék virágról.
Aki ma Heinrich von Ofterdingenként
ébred, maradjon álomban.

Ahogy a dolgok működnek –
úgy van rendjén.

Minden mindig csak történik: Most.

Hagyd magad békében!

Egyik pillanat sincs a másikért.

Amikor az ellentétek hallgatnak.

Amikor valami a semmire emlékszik.

A skálák
felfalják a dallamokat.

Az már valami, a hang,
ami egykor a szánkban volt.

Ha semmi se vonatkozik semmire,
az maga jelen.

Az élet – végtelen mozgás.

Minden szeretett tárgy –
egy paradicsom középpontja.

Szívverés.

Varázshang
száll a világban: Zen.

A Zennel jelöljük az életet – úgy
ahogy van; létezésünk tényeit.

Nincs semmi mondanivaló.
A fenyvesek dala választ ad,
anélkül, hogy kérdeznénk.

Minél fényesebb a Hold,
annál sötétebb a fenyő árnyéka.


Nos – hogy üres a csésze
kezdhetek vele valamit.

A hegy a szemlélőt nézi –
a szemlélő a hegyet.

A sas, a zuhanórepülése és a nyúl
egyazon dolog.

A nyomok a hóban
a róka lábát jelzik.

A kert igazi ura
a kertész.

Nézd csak: hogy hajolnak
meg az ágak az eső hullásától.

Csönd –
a vonzalmak és ellenszenvek hiánya.

Alapjában minden: ima

Nem választva, nem akarva, józanul,
békén üldögélve, semmit téve.


Három lépés Kelet felé, annyit tesz:
három lépés Nyugat felé.

Nem mindenki gazdagsága, de: mindenki szegénysége,
azok jelszava, akik szeretik a világot.

Az igazi művész nem dolgozik – hanem szeret.

A mai művészet nem az ékességét védi,
hanem a puszta bőrét.

Mainapság minden új mű
a művészet leglényegére kérdez.

Egy festő tekintete előtt
senki sem rejtheti el a lelkét.

A művészet nem valamit szemlél –
a művészet téged szemlél.

Az a megfigyelő,
aki a képet alkotja.

Az emberek csak azt a hangot értik,
amelyet maguk keltettek.


Mostantól minden gyógyászat – művészet,
és minden művészet – gyógyászat.

A zene a hallás dolga.

Hallok: tehát élek.

Hangok hangja.
Mindez Isten ajándéka.

Sírva jöttem a világra –
nevetve távoznék:
hálásan.

Hans Otte ~ Das Buch der Klänge

mindazoknak,
akik teljes otthont keresnek a hangok közt,
sőt
a hangok hangját keresik,
minden élet titkát,
hogy magukat
hangokban
újra felfedezzék, megtalálják.

Thursday, September 18, 2008

Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,

ˇ valamint Interneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban
ˇ
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Samuel Beckett: Az utolsó tekercs
ˇ
Fontos! ~ Ez a műsor nem azonos a Sanyi és Aranka Színházban szeptember 26-án várható előadással. Az különböző szövegekből áll [ lásd: ITT], míg ez a műsor

ˇ
Beckett egyszemélyes színpadi művének rádió-adaptációja.
ˇ
A szöveg olvasható a Beckett Összes Drámái című kötetben, az Európa Kiadó kiadásában.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A szöveget zenék és zajok kísérik.
ˇ
A zenék:
ˇ
1. Morton Feldman: For Samuel Beckett

2. Csapó Gyula:Krapp's Last Tape - after Samuel Beckett

3. Ligeti György: Pattern Transformation

4. Stefano Gervasoni: Due poesie francesi de Beckett

5. Kos ~ Kvazár (Synergy együttes)

6. John Cage: Experiences

7. John Cage: Two Dances

~~~~~~~~~~~~~~~~

A műsor meghallgatható és letölthető: ITT (kattintani a Beckett Tekercs.mix.mp3 jelzetre!)

A közeljövőben adásba kerül a Sanyi és Aranka színház rádiószínpadának rádióváltozata is: Az utolsó "tekercs"...

Tuesday, September 16, 2008



CageAnimation ~

ismét egy kitünő, ráadásul meglehetősen árnyékban maradt CD, amely hét Cage kompozíciót tartalmaz, s ezen kívül a két előadó három ún. Cage-animációját.

A kortárs zenei interpretációk terén jól ismert szoprán énekesnő, Sigune von Osten adja elő a vokális trackeket, valamint saját animációit, Wu Wei pedig - egyebek között - hagyományos kínai hangszerekkel működik közre.

"Úgy hallgatni a hangokat, amilyenek azok" - ezzel a Cage-idézettel indul a lemez.

Rövid részletek a trackekből meghallgathatók: ITT. Itt egyébként letölthető a zene (10 $!)

Monday, September 15, 2008



10 $!

Giacinto Scelsi összes fuvola és klarinét szerzeménye egy CD-n a col legno kiadásában.

Ezt a lemezt azonban teljes egészében, kitünő minőségben letölthetjük tíz dollár ellenében:

INNEN!

(Hát persze regisztrálni kell és internet-fizetésre is megoldást kell találni!)

[Ha lemezt akarunk készíteni, akkor ezen a címen a borítót is megtaláljuk és természetesen a teljes track illetve előadó listát. Kis munka, s az mp3 akár átírható wav-ba (mindehhez egy újabb Nero program elegendő!) és kész a CD, az eredeti külsőt megtévesztésig közelítve...]

Remekművek! Itthon soha nem hallott opuszok, kitünő előadókkal. Tessék belehallgatni! A col legno szerkesztői kevésbé zsugoriak, hosszabb mintákat adnak. A col legno-tól közvetlenül is megvehető a lemez, ám annak 16 euro az ára!

Sunday, September 14, 2008





Éppen csak hogy...
ˇ
Avagy: "az ember társra vágyik..." - szokták mondogatni!


Kirakat-fantázia

Saturday, September 13, 2008

Irodalmi Kávéház nyílt a piaristák épületében...
ˇ
With Hungarian foods!
































És a program?
















Friday, September 12, 2008

Van abban valami megható, ha valaki - hogy is mondjam, hogy ne gázoljak senki önérzetébe-becsületébe -, vagyis tehát, ha valaki nyíltan vállalja, hogy tompa agyú...
ˇ
Ez a helyzet!... Autóbuszainkon egy honlapra hivatkozó reklám látható:

A honlap: www.tompavagyok.hu ~
tessék megnézni. Rákattintással a kép nagyítható! No comment....
ˇ
De van itt más is. Menjünk visszafelé reklámhősünk mesgyéjén.:
ˇ
"Legyél te az álomarc!" - noha nem tudom, hogy' kell, mindenesetre igyekszem.
ˇ
"A reggel bármikor rádtörhet" - mondja alant. Hogyan is van ez? Egyszerűen bármely pillanatban egyszerre csak reggel van?

No jó, az elvont, szimbolikus gondolkodásnak is van helye - bármikor, amikor egy kicsit is úgy érzed, hogy nincsen reggel, iszol egy kis kávét a jobboldali üveg készítményéből, s már reggel is van. De miért "tör rám", hiszen akkor magam varázsolom a reggelt - mondjuk - az éj sötét mélységeibe! S akkor még van egy nagyszerű követelmény: "Légy újra önmagad!" - miért? eddig nem voltam én magam?
ˇ
Jó, rendben, igyekszem. Iszom a jobboldalt megjelölt kávét, bármikor rámtörhet a frász, pontosabban a reggel, de újra önmagam leszek. Vivát!
ˇ
No most ott van egy versike. Tessék megnagyítani a képet, pontosan olvasható: Kosztolányi Dezső után szabadon. Magam is elmerengek csodálkozva: valóban még szabadon van az, aki ezt a képtelen marhaságot kiötlötte. Megárthatott neki, hogy fejét a kapaszkodóba verte. Mindenesetre jó lesz vigyázni magamra, jó nagy darab példány lehet, ha minden segédeszköz nélkül, csak úgy a két lábán állva fejével felért a kapaszkodóig, hogy ott aztán beverje, s kitalálja ezt az éktelen képtelenséget, ami terjed-terjeszkedik, már ott van egy halom buszon, hülyít, bosszant, tompa. Akár a fent emlitett honlap!
ˇ
Karinthy Frigyes jut eszembe... A "kergék" képkiállítása című írásában (Így írtok ti) olvasható:
ˇ
„Utoljára hagytam a kiállítás fénypontját. Pökökrá Imre ‘Köd’ című képe a legkészebb, legerősebb munka a kiállí­táson. Itt tisztán tompítási eszközökkel sikerült egy teljesen egységes, éterien finom felületet kapni, mely nüánszokban folyik össze. A szuperlatívuszoknak nem vagyunk barátja: de ez a kép határkövet jelent hazai képzőművészetünkben. A színek, valőrök, foltok önállósága, a kontrasztok szőrös, praerafaelisztikus visszaverése - mindez mély, belső művé­szet. Letompítása a színskálának - abszolút letompítás - át­érzett, mély tompaság, tompa fejjel készült. E képről külön fogunk még egyszer beszélni - most csak annyit jegyzek még meg, hogy a Pökökrá névvel még találkozni fogunk Filippinél!...” (kiemelések tőlem)
~~~~~~~~~~~~~~~~~
És el ne feledjük! Emlékeztetőül Kosztolányi Dezső verse, ahogy a költő megírta:
ˇ
DÉLUTÁNI ÁLOM

Reggel gyerek voltam, de elaludtam
és fölriadok most szíven-ütötten.
Jaj, e halálos, ájult délutánban
az álom alagútján merre jöttem?
Nagy a kezem, halántékom deres már
s játékaim még itt vannak köröttem.
Hol az anyám? Hol az anyám? Segítség.
Ötven leszek már. Nemsokára ötven.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
De ha ez nem elég: van másik... - és ki tudja hány. Itt Arany János Toldiját gyalázták meg gátlástalanul (tessék csak a képre kattintani!):


És hogyan is van Aranynál? -
ˇ
Majd az édes álom pillangó képében
Elvetődött arra tarka köntösében,
De nem mert szemére szállni még sokáig,
Szinte a pirosló hajnal hasadtáig.
És ki tudja hol áll meg ez a neobarbár lavina.
ˇ
Most Vörösmarty lett az áldozat...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A MERENGŐHÖZ

Laurának

Hová merűlt el szép szemed világa?
Mi az, mit kétes távolban keres?
Talán a múlt idők setét virága,
Min a csalódás könnye rengedez?

Thursday, September 11, 2008


ˇ
eredetileg angol nyelven írt könyve: Velence vízjele
ˇ
A "víznövesztette"...
ˇ
[A végső nyughely városáról...]
ˇ
ˇ
„Szeles éj volt, s még mielőtt retinám bármit is regisztrált volna, mérhetetlen boldogság öntött el, orrlyukaimat megtöltötte az, ami számomra mindig ennek szinonimája volt, a fagyos hínár il­lata. Mások számára ezt jelenti a frissen kaszált fű vagy a széna, megint másoknak a karácsonyfa és a mandarin illata. Nekem a fagyos hínár jelenti ezt, részben már magának a szónak a festői hang­zása miatt (oroszul a hínár az a gyönyörű szó, hogy vódoroszli), részben pedig a jelentésében rejlő apró össze nem illőség, a víz mélyében zajló rejtett dráma miatt. Az ember ráismer magára bi­zonyos elemek között: amikor magamba szívtam ezt a szagot a stazione lépcsőjén, már réges-rég az össze nem illőségek és rejtett drámák szakértője lettem. E szag iránti vonzódásom kétségtelenül az­zal is magyarázható lenne, hogy a Balti-tenger mel­lett töltöttem gyerekkoromat, a Montale versében szereplő vándorló szirén hazájában. De azért két­lem, hogy innen eredne. Már csak azért is, mert ez a gyermekkor nem volt olyannyira boldog (nem szokott ugyanis az lenni, sokkal inkább az önutálat és a védtelenség iskolája), ami pedig a Baltikumot illeti, arról a részről, ahol én éltem, igazán csak egy angolna volt képes kicsusszanni. Mindenesetre gye­rekkorom aligha tekinthető bármiféle nosztalgia tárgyának. Mindig is éreztem, hogy ez a nosztalgia máshová vezethető vissza, valamire, ami az élet­rajz keretein és a genetikai adottságokon kívül esik, a hipotalamusz tájékára, ahol gerinchúros őseink benyomásai raktározódnak őselemükről, például azé az ichthusé, ahonnan civilizációnk ered. Hogy aztán az a hal boldog volt-e, az már más kérdés.”




Wednesday, September 10, 2008



Ez a pécsi Periszkóp Rádió

A műsor hallgatható:

Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

valamint Interneten:

160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban



























Hangtöredékek ~ Hamuhang
ˇ
Hallgatható és letölthető: ITT (kattintani a "Hangtoredekek Celan mix.mp3" jelzetre!)




A műsor szövegei:


1. Paul Celan: Meridián

2. Összeállítás (szövegmontázs)

Paul Celan költészetével kapcsolatban lásd:

Kiss Noémi: Határhelyzetek

(Anonymus Kiadó, 2003.)

Paul Celan ~ HUHEDIBLU

Schwer-, Schwer-, Schwer-
fälliges auf
Wortwegen und -schneisen.

Und - ja -
die Bälge der Feme-Poeten
lurchen und vespern und wispern und vipern, episteln.
Geunktes, aus
Hand- und Fingergekröse, darüber
schriftfern eines
Propheten Name spurt, als
An- und Bei- und Afterschrift, unterm
Datum des Nimmermenschtags im September -:

Wann,
wann blühen, wann,
wann blühen die, hühendiblüh,
huhediblu, ja sie, die September-
rosen?
Hüh - on tue... Ja, wann?

Wann, wannwann,
Wahnwann, ja Wahn, -
Bruder
Geblendeter, Bruder
erloschen, du liest,
dies hier, dies:
Dis-
parates -: Wann
blüht es, das Wann,
das Woher, das Wohin und was
und wer
sich aus- und an- und dahin- und zu sich lebt, den
Achsenton, Tellus, in seinem
vor Hell-
hörigkeit schwirrenden
elenohr, den
Achsenton tief
im Innern unsrer
sternrunden Wohnstatt Zerknirschung? Denn
sie bewegt sich, dennoch, im Herzsinn.

Den Ton, oh,
den Oh-Ton, ah,
das A und das O,
das Oh-diese-Galgen-schon-wieder, das Ah-es-gedeiht,

auf den alten
Alraunenfluren gedeiht es,
als schmucklos-schmückendes Beikraut,
als Beikraut, als Beiwort,
als Beilwort,
ad-
jektivisch, so gehn
sie dem Menschen zuleibe, Schatten,
vernimmt man, war
alles Dagegen -
Feiertagsnachtisch, nicht mehr, -:
Frugal,
kontemporan und gesetzlich
geht Schinderhannes zu Werk,
sozial und alibi-elbisch, und
das Julchen, das Julchen:
daseinsfeist rülpst,
rülpst es das Fallbeil los, - call it (hott!)
love.

Oh quand refleuriont, oh roses, vos septembres?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Hulla-, hulla-, hulla-
­ nehéz szó-
utakon s -csapásokon.

S - igen -
a vésztörvényköltők gúnya,
gúnyája, vedlett ir-
­hájuk két-
­éltű: pikkel, hülled és pusmogva föl- le-
ckéztet.
Elkvartyant, kész,
kéz- és ujjfondorlatból, írás
távolban egy pró­-
fétanév nyoma, cím-
­ ke, melléklet és utószó gyanánt, szept­-
emberben, az embertelenség-
nap dátumán -;

Mikor,
mikor nyílnak, mikor,
mikor nyílnak a, hühendiblüh,
huhendiblu, na ők, a Szeptember-
rózsák?

Hüh - on tue ... Na mikor?

Mikor, mikormikor,
tébolykor, igen, téboly, -
testvér,
megvakított, testvér
kioltva, olvasod
ezt itt, ezt:
Dis-
parates -: Mikor
nyílik ez, a Mikor,
a Honnan, a Hová, és az ami
és aki
magából és magához és kifelé magának él, éli a
Tengelyhangot, Tellus , a tisztán-
hallástól
zúgó lélek-
fülében, a Tengely-
hangot mélyen a csillag-
kerekű lakhely bensejében /
megtörtség? Hogyne, ha
egyszer mozog, a szívértelem nyomán.

A hangot, oh,
az Oh-hangot, ah,
az A és az O,
az Oh-ez-a-bitófa-már-megint,
az Ah-hisz-növekszik,


a régi
mandragóramezőn tenyészik,
mint dísztelen-pompázó gyom,
mint alnövény, mint melléknév,
mint bárdige,
mell-
éknévleg, így érnek
gyomorszájat, árnyak,
megvallatott, s mind
ellenére szólt –
Ünnepi desszert, semmi több, -:

Kimérten,
korszerűen és törvénytudón
ered Schinderhannes a dolgára,
szociálisan és alibi-elbásan, és
a Julcsa, a Julcsa
daseinzsírt böfög,
elböffenti a nyaktilót, - call it (hott!)
love.

Oh quand refleuiront, oh roses, vos septembres?
[Marno János fordítása]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Huhediblu
~~~~~~~~~~~~~~~~
hü, die blühen
~~~~~~~~~~~~~~~~
melyek nyílnak
~~~~~~~~~~~~~~~~
Senkirózsája
~~~~~~~~~~~~~~~~
Die Niemandsrose (Celan)
~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A Semmi-,
Senkirózsája
Senki se gyúr újra földből és agyagból, (Celan: Zsoltár)
porunkból se szólít fel senki.
Senki.

Dícsértessél te, Senki.
Kedvedre szöknénk
virágba.
Szemben
veled.

Semmi voltunk, vagyunk,
maradunk virulva:
A Semmi-,
Senki rózsája.

Bibénk
lélekvilágos,
porzóink égkopárak,
pártánk piros
a tövisen, ó, a tövisen
túl zengett
bíborszónktól.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ragyog a jó remény, mint pajtában a szalma. (Verlaine)
Mit félsz? Donghat az a szárnyarészeg darázs!
Nézd, beporzik a nap, mindig van egy nyílás.
Itt az asztal, aludj, hajtsd fejed a karodra.

Szegény, sápadt kölyök, de ezt a kis hideg
Vizet csak kiiszod? Aludj. Látod, ígérem,
Itt maradok, te meg el fogsz aludni szépen,
És dudorászni, mint bölcsőben a gyerek.

Húzzák a delet. Most menjen, asszonyom. Alszik.
Különös, hogy a nők lépése hogy visszhangzik
Benned, boldogtalan agy, te szegény, szegény.

Dél. Aludj, no! Szobánk jó hűvös, fellocsolták.
Mint gödör kavicsa, világít a remény.
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

TÜBINGEN, JANUÁR (Celan)

Vakságra rá-
­beszélt szemek.
Rálel - „egy
szűzjegy-
­eredetű " -, rálel
emlékezésük
úszó Hölderlintornyokra, sirály-
örvénylésben.

Megfúlt asztalosok vendégjárása
eme
merülő szavaknál:

Jönne,
jönne egy ember,
jönne egy ember a világra, ma,
a pátriárkák
fényszakállával: szólna,
vakmerőn, erről
a korról,
szólhatna
balgán s csak balgán,
szűnhet-, szűnhet-
etetlen.

(„Pallaks. Pallaks.")
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hulla-, hulla-, hulla- (Celan ~ Huhediblu)
­nehéz szó-
utakon s -csapásokon.

S - igen -
a vésztörvényköltők gúnya,
gúnyája, vedlett ir-
­hájuk két-
­éltű: pikkel, hülled és pusmogva föl-le-
ckéztet.
Elkvartyant, kész,
kéz- és ujjfondorlatból, írás
távolban egy pró­-
fétanév nyoma
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mivelhogy prófétált néktek Semája, holott én nem küldtem őt, és hazugsággal biztatott titeket. Azért azt mondja az Úr: Ímé, én megfenyítem a nehelámiti Semáját és az ő magvát… (Jeremiás 29. 1-32)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

cím-
­ke, melléklet és utószó gyanánt, szept­-
emberben, az embertelenség-
nap dátumán -;
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Datum des Nimmermenschtags
/im September
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mi egy dátum? (Derrida)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Nincs megállapítva a halál időpontja…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Törődtünk-e valaha is azzal a kérdéssel, „mi egy dátum"?
Egy dátum kitör, elszáll, eltűnik - tehát eltörli magát tulajdon olvashatóságában. A törlés nem holmi balesetként éri, nem érinti értelmét vagy olvashatóságát, ellenkezőleg, beleolvad annak lehetőségébe, hogy az olvasás hozzáférhessen ahhoz, amit egy dátum még jelenthet. De ha az olvashatóság eltörli a dátumot, éppen azt, amit olvasásra kínál, akkor ez a furcsa folyamat már a
dátum inskripciójával elkezdődött. Ez utóbbinak az egyediség bizonyos stigmáit kellett magában elrejtenie ahhoz, hogy hosszasan fennmaradjon - és ez a vers, az, amire visszaemlékezik. Egyetlen esélye, hogy visszajövetelételét biztosítsa. A törlés vagy az elrejtés, a visszatérés gyűrűjére jellemző megsemmisülés a datálás mozgásához tartozik. Aminek vissza kell idéződnie, egyszerre összeszedődnie és ismétlődnie, az ennélfogva egyszerre a dátum megsemmisülése is, egyfajta semmi vagy hamu. A hamu vár ránk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mikor,
mikor nyílnak, mikor,
mikor nyílnak a, hühendiblüh,
huhendiblu, na ők, a Szeptember-
rózsák?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hüh - on tue ... Na mikor?

Mikor, mikormikor,
tébolykor, igen, téboly, -
testvér –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
És mit tettetek Oszip Mandelstamért? Adtatok-e neki ruhát és ennivalót? (Celan)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
tudom, (Celan)
tudom és tudod, tudtuk…
és néha, mikor
köztünk csak a semmi állt,
egészen egymáshoz találtunk.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
megvakított, testvér
kioltva, olvasod
ezt itt, ezt:
Dis-
parates -: Mikor
nyílik ez, a Mikor,
a Honnan, a Hová, és az ami
és aki
magából és magához és kifelé magának él, éli a
Tengelyhangot –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Achsenton! – tengelyhang Aschenton? – hamuhang…
A hamu vár ránk…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Tellus , a tisztán-
hallástól
zúgó lélek-
fülében, a Tengely-
hangot mélyen a csillag-
kerekű lakhely bensejében /
megtörtség? Hogyne, ha
egyszer mozog, a szívértelem nyomán.

A hangot, oh,
az Oh-hangot, ah,
az A és az 0,
az Oh-ez-a-bitófa-már-megint,
az Ah-hisz-növekszik,

a régi
mandragóramezőn tenyészik,
mint dísztelen-pompázó gyom,
mint alnövény, mint melléknév,
mint bárdige,
mell-
éknévleg, így érnek
gyomorszájat, árnyak,
megvallatott, s mind
ellenére szólt –
Ünnepi desszert, semmi több, -:

Kimérten,
korszerűen és törvénytudón
ered Schinderhannes a dolgára –
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Erdő; pihenő elrendelve – (Apollinaire)
dől le Schinderhanns, a vezér;
s mert májusban a párzás elve,
bandájában hévül a vér.

Még Jacob Bornt is az izgatja,
lövése célba ér-e mind,
amott Benzel lyukas kalapja,
papja az Írás felett ing.

Julcsa böffent, az ég tartsa meg –
s panaszt a csuklásért emel.
S Hannesnek is a torka reped,
hogy Schulz botlik, bő cseberrel.

Felbődül (s patakban a könnye):
Ó, cseber, borszagú anyám!
Hitemre, van mit higgyünk benne –
jussunkra! májusé a máj!

Nosza, Mamsell, ne sajnáld magad!
Kész sokk a fűszere, a szám,
Moselból való, ez megragad –
Koccints velem, nőstény zsivány.

S az mint a sár, fortyanva tárul –
de Hansnak hágnia ráér:
Harapjunk előbb, amit hátul
költünk ki, díjul a bájér'!

Irány a Rajna, a zsidóhoz,
kinyírom az éj folyamán,
aranya mécs, májust virágoz,
ott lepjük meg, a terasszán!

És körbe nyerít a bősz horda,
kúrva, fetrengve vacsorál,
s belebágyad, hogy német dolga
hívja - no, vért csapolna már.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
szociálisan és alibi-elbásan, és
a Julcsa, a Julcsa
daseinzsírt böfög,
elböffenti a nyaktilót, - call it (hott!)
love.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
CALL IT LOVE (Enzensberger)

Csupasz házakban zsibongnak a kasok
fel és alá
lódulnak a lámpák
bódítanak
április vág keresztül a lombok üvegén
felhasítván a nők szőrméit a parkban
úgy ám a tetőkön át üdvözlik a tolvajok az estét
mintha már a galamb fehér batisztból
mintha hírtelenül és tisztán ragyogva
a hegyek, a fonnák mögött az odaveszett
a lecsupált csillagokra elüldözött
száműzve emlékezetéből
papír cipő nélkül
ereszkedne alá az ó' keserű
holtfáradt vadászaira
Szép az este
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Óh, nyílnak-e megint a szeptemberi rózsák!?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A cserepeire zúzott (Celan)
tébolyból
állok fel
s nézek a kezem után,
amint azt az egy
egyszeri
kört írja
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Többé nem csatangolunk hát (Byron)
ily késő éjbe már,
bár szívünk csöppet se lomhább,
s ragyog még a holdsugár.

Kardról lehull a hüvely
és a lélekről a mell,
nem liheghet szűntelen:
a szívnek béke kell.

Bár az éjben érzelem gyúl
s túlhamar megtér a nap,
nem csatangolunk ezentúl
holdas ég alatt.
~~~~~~~~~~~~~~~


Zenék:

ˇ
1. Murcof (Fernando Corona): Martes
(Hailing from Tijuana, Mexico, Fernando Corona's musical background runs the gamut from an acoustic rock to experimental multimedia. A phase of composing for dance ensembles led him to develop a taste for 20th century classical music, particularly the emotional music of eastern european composers like Henryk Gorecki and Arvo Pärt.
Corona was born in Tijuana in 1970 but lived most of his life in Ensenada, a small port eighty miles south of Tijuana. Returning to the city in mid-2000, Fernando finds himself at the peak of his creative powers as a sought after musical producer working with local bands, remixing other musical projects (including the Kronos Quartet and Miles Davis), producing musical scores for short films and video games.
A former member of the Tijuana-based Nortec Collective of electronic musicians and artists (whose members also include Panoptica), his debut as Murcof was the Monotónu EP, released through Sutekh's Context label.
In 2002 he played shows all over Europe and North America, including the Mutek and Sonar festivals, and there are plans to put together a full live act. Murcof will release a brand new EP in April 2003, to complement another European tour.)


2. Ilhan Mimaroglu: The Last Largo
3. J. S. Bach: Máté passió
4. Angus Maclise, Tony Conrad, John Cale: Trance #2
5. Lisa Gerrard: Whalerider
6. Arvo Pärt: Sarah was Ninety Years Old
7. Liszt Ferenc: At the Grave of Richard Wagner
8. Anton Webern: Five Pieces/5. Op. 5.
9. Gerhard Stäbler: Karas. Krähen
10. Hideki Kozakura: Johali
11. Steve Reich: Pendulum Music
12. Yoshihisha Taïra: Hiérophonie V.
13. Per Nørgård: I Ching; Waves
14. Leonard Cohen: Go No More A-Roving
15. Arvo Pärt: De Profundis
16. Dukay Barnabás: A mélység színén



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Hangtöredékek - kommentárokkal ~ Hamuhang

ˇ

Hallgatható és letölthető: INNEN (Klikkelni a "Hangtoredekek Celan komment.mp3" jelzetre

~~~~~~~~~~~~~~~
Ad notam




Petrovics Emil: Önarckép - álarc nélkül

Második könyv, 1967-2007

Elektra Kiadóház, 2007.

["Pszichiátriai segédkönyv"]

A könyv megvásárlása után leültem a forró Pilvax-köz padjára, némi ásványvíz kortyolgatása céljából. Itt kezdtem el olvasni a fent megjelölt könyvet.




Egyik ámulatból a másikba estem. Képzeletben egy tiszta lapot kettéosztottam egy függőleges vonallal, s az egyik oldalon olyan megjegyzéseket idéztem a könyvből, amelyek megállják az igazság próbáját, pontosabban indulat nélkül valók. A másik oldalra azok a részletek kerültek, amelyeket a szerző egyértelműen elutasít, sőt gorombán, olykor gyalázkodóan emleget. Megpróbáltam megvizsgálni: mi különbözteti meg a két oldalra került tételeket. Szinte kivétel nélkül az, hogy az egyik oldalra olyanok kerültek, amelyek Petrovics érzékenységét, hiúságát, önbecslését nem érintik, vagy ha igen akkor feltétlen számára pozitív kicsengéssel, míg a másik oldalra olyanok, amelyekből az derült ki, hogy a létük sérti, bosszantja, ingerli és gyűlölködésre serkenti Petrovics érzékenységét.

A könyv hemzseg ez utóbbiaktól, azt a gyanút keltve, hogy talán éppen ezért született meg ez a könyv, hogy talán ilymódon kimondja végülis, hogy kiket utál. Ez persze önmagában - bizonyos ízléshatárokon belül! - nem lenne baj, ám ami elszomorító: Petrovics nem veszi a fáradságot, nem érvel, hanem megállapít.

Néhány idézettel próbálom fentieket alátámasztani:

88-89. oldal: Az „Egyesült Európa" kényszeredett vendéglátása, befogadá­sunk megalázó bizonyítványosztásai közepette elmúlt a fellazí­tás haszonélvezete, szarnak ránk. Vigaszul kap egy Berlinben élő író, Kertész Imre Nobel-díjat, az élete végére emigráns szo­borrá merevedő Márai Sándor sikert sikerre halmoz, Konrád György első és utolsó regényével - meg üldözöttségével - kor­látlan befolyású pénzosztogatóvá válik [ugyancsak Berlinben], az 56-os disszidens Ligeti és az utána ügető Kurtág lesz a két legnagyobb magyar zeneszerző. A gyakran hazalátogató, híg filmzenei potpourrik operaszerzőjét, a messze túlbecsült kar­mestert budapesti illetőségű - itthon se kívánt - kollégái isten­né avatják; a szertartás nyélbeütése már csak idő kérdése.

A "disszidens" kifejezés helyett ma már inkább a pontosabb "emigráns" kifejezést szoktuk használni. (Ligetivel egyébként súlyos viszonyban van, lásd: ITT) Világhírű zeneszerzők viszonylag ritkán "ügetnek" valaki után. A filmzenei potpourrik operaszerzője (nyilvánvalóan Eötvös Péterről van szó!) pedig egyebek között a Három nővér című operájával vált ismertté. - Hogy kik lehetnek az itthon se kívánt kollégák, s ki mondja meg azt, hogy ki kicsodát kíván vagy nem kíván - arra nem tudok választ adni. Súlyos tudattalanban rekedt frusztrációk gyűlölet fogalmazta bizonyítékai ezek a mondatok.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

412. oldal:én nem tudok megváltozni, nem is akarok;
……………………………………………………
nem vagyok elra­gadtatva Xenakis vagy Dukay Barnabás zenéjétől, az azóta sajnálatosan elhunyt Halász Péter színházszemléletétől...

Talán Dukay lenne egy itthon se kívánt kolléga?...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

217. oldal: Ligeti György hazalátogatott, s tartott egy előadást saját művészi útjáról, középpontban a Ramifications for string orchestra or 12 solo strings című művének (Shott's Söhne, Mainz) elképesztően részletes elemzésével. A Fészek Klub egyik terme az intellektuális feszültség több ezer voltos szikrázásában ragyogott. Szó esett Palestrináról, a polifóniáról, a micropolyphonie-ről, a kettős vonóskar negyedhangos elhangoltságáról, az ebből megszülető sűrű hangfüggönyről, sok mindenről. Lige­ti a szó szoros értelmében volt lenyűgöző professzor, csak pirultam, hogy én is ilyesmivel foglalkozom.
…………………………………….
Életem egyik legcsúnyább, kínosan kellemetlen hangzásának, pocsék darabjának lehettem fültanúja. Ez a vég.

A fenti sorokból valósággal süt a sértődöttség, a hiúságban megbántottság, a frusztrált élet szülte rosszindulat! ~ Hogy mi csúnya - hogyan dönthető el? Rodin Heaulmiere szobra szép vagy csúnya? S akár szép, akár csúnya, vajon jó szobor? - mert ez a perdöntő. "Kellemetlen hangzás", "pocsék darab" - ezek kimunkált zene-esztétikai definiciók? "Ez a vég" - igen, ez igaz. Ha egy zeneművet megítélő "alkotónak", "zeneszerzőnek" csak ennyire telik, az bizony valóban a vég. Ezért született meg ez a könyv.

A Ramifications-t egyébként a Deutsche Grammophon adta ki 1968-ban és 1976-ban az Ensemble InterContemporain előadásában Pierre Boulez vezényletével... Apropó Boulez!

Förtelmesen ízléstelen és művészi körökben félelmetesnek minősülő mondattal intézi el, a tavaly elhúnyt Stockhausennel együtt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

37. oldal: ...szívem legmélyéről utáltam Boulez, de különösen Európa bálványozott és bájolgó zenei terroristája, Stockhausen kompozícióit.

Itt - gondolom: az ilyen otrombaság olvastán - semmi tartalmi kommentárra nincsen szükség. A kijelentésnek szakmai, művészeti jelentése, helyértéke nincsen, csakis pszichológiai értelmezése lehet érdekes. - Mindenesetre Petrovics vígasztalhatja magát azzal, hogy az általa említett zeneszerzőket itthon elég sokan utálják, s ebben éppen Petrovicsnak, de még inkább jónéhány hazai zenei "illetékesnek" kétségtelen szerepe van. ~~ Egyébként Petrovicsot valamint Boulezt és Stockhausent lehetetlen egyaránt "kedvelni"..., mi több: az első név egy lapon sem említhető a másik kettővel!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

191. oldal: Csapó Gyula, … már a felvételi vizsgán azzal bril­lírozott, hogy magabiztosan előadott, szerény kvalitá­sokkal rendelkező felvételi kompozíciója befejezése­ként teljes erőből lecsapta a zongorabillentyűket takaró fedlapot, s diadalmasan felugrott, lesvén a hatást…Sárközi meg se próbálta, hogy szót értsen vele, be­húzta a nyakát, és feladta kurtára szabott, zeneszerzés­tanári pályafutását. Én folytattam a még nála elkezdett zeneműve korrekcióját. „Kézfogás lövés után", ez volt a keresetlen címe; végső megfogalmazása három perc tíz másodpercnyi blöff lett, ezzel házalta végig Európa, majd Észak-Amerika ösztöndíj-alapítványait.

Csapó Gyula Amerikában Morton Feldman tanítványa volt. Hollós Máté készített egy interjút Csapóval [Az életmű fele - Zeneszerzőportrék beszélgetésekben - Akkord Zenei Kiadó Kft., 1997.]

Itt (9. oldal) olvashatjuk Csapó szavait:

"Hadd mondjak el egy történetet. Feldman - tudatosan - renge­teg provokatív kijelentést tett tanítása közben. Amikor az első év után egy év szünetet kértem tőle, mondván: azt hiszem, elég sokmindent megértettem a tanításából, arra vol­na szükségem, hogy ezt feldolgozzam, s csak azután mennék hozzá vissza, meghívott egy buffalói étterembe, és kifejtette nekem, hogy az én vitaösztönöm nélkül bizonyára nagyon unatkozna az órákon, ezért inkább csak járjak tovább. Nagyon jóban voltunk Feldmannal, az utolsó két évben már a lakásán adott nekem órákat, mert mindketten úgy éreztük, hosszasabban, kötetlenebbül tudunk úgy beszélgetni."

Nem tudom mit gondol Petrovics az azóta elhunyt Feldmanról, de annyit bizonyosan mondhatok, hogy Feldman nagyobb barátságban élt saját kompozícióival, mint Petrovics a magáéival...És joggal-okkal! Nem is gyűlt meg a baja senkivel, a legnagyobbak tisztelték.

S ha már szóba került Csapó, hadd idézzek néhány talán a "Petrovicséihöz is felérő" véleményt Csapóról:

"...Csodálom a műveit. Felpezsdítené a városok zenei életét, ahol él és azokét, ahova ellátogat. "
John Cage

~~~~~~~~~~~
„Egyike a legbriliánsabb fiatal zeneszerzőknek, akikkel találkoztam."
Morton Feldman

~~~~~~~~~~~
„Zenéje a legidőszerűbb kérdésekre kivételes minőségű müvekkel felel. Zenei nyelve teljesen eredeti és átütően erőteljes. Integritása és képzelőereje által az én szememben egyike azoknak, akik - messze a napi divaton túl - ma ezen a területen a legtöb­bet nyújtják."
Kurtág György

Arra pedig, hogy egy műalkotás hosszúsága mennyiben minőségi kritérium, gyorsan mellékelek egy Beckett verset [akit, mint Petrovics meséli, Csapó Gyula magnetofonszalagra méltatott (191. oldal); valószínüleg a Krapp's Last Tape című Csapó műre gondolhat, amelynek Beckettre hívatkozva megegyezik a címe Beckett ismert drámájával, amelyben egy öregember szembesül korábbi magnetofon felvételével]:

semmi senki
nem lesz egykoron
semmiért
annyit egykoron
semmi
senki

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Petrovics szövege - ha eltekintünk is a hemzsegő indulat szülte közönségességtől - nagyon gyatra. Elbeszélésmódja konzervatívan érzelgős, nosztalgiája sekélyes, hiszen az ún. "átkos"-ban az egyik leginkább megbecsült zeneszerző volt itthon, s az maradt a változások után is. De hiába: valamiként valami nem megy!

1960-ban és 1963-ban Erkel-díjat, 1966-ban Kossuth­-díjat kapott. 1955-ben a VIT-versenyen, 1959-ben a liège-i vonósnégyes versenyen nyert díjat. 2006-ban másodszor kapta meg a Kossuth-díjat. És mégsincsen kielégülés! Valami nem megy! És elmarad az igazán nagyok főhajtása. Megtűrt életmű, akárha ezer jutalmat kapott is!

A történetek zavarosak, hiszen a legbeavatottabbakon kívül nem nagyon igazodik el a sok történetben az olvasó. Mi marad meg az egészből? Egy közepes képességű, nem különösebb izgalmat kiváltó életművet létrehozó zeneszerző sértődöttségeinek története.

Pszichológia iránt érdeklődő olvasók számára ajánlható...

S befejezésül még egy idézet Petrovicstól:

37. oldal: ... nem filozofálni, hanem alkotni kell, nem számolgatni, hanem a szellem egy kézmozdulatával teremteni.

Így igaz!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Azon tűnődöm: hogyan lehetséges, hogy valaki, aki ennyi "esemény részese" volt, valaki, aki ilyen ijesztően "sok ember" között élte életét, mégis ilyen fagyasztóan tudatlan maradhatott. Hogy önmagán kívül nem képes bárminek az érzékelésére; a világ iszonyú, egyre ritkábban nagyszerű, többnyire félelmetes történései csak annyiban érintik, hogy őt elismerik-e vagy tagadják. Kizárólag romantikus indulatai vannak, számára minden mérték elveszett. Pedig:

Egy bizonyos: hágjon delelőre a nap, legyen éjfél,
fönnáll egy Mérték, mely közösen kötelez.

[Friedrich Hölderlin: Kenyér és bor]

Fontos, hogy az éppen általa sokszor emlegetett írót - Thomas Mannt - idézzem (újra meg újra): "Tisztátalan világ a romantika. Nem akarom, hogy sok közöm legyen hozzá" [Th. Mann: Naplók/1 (Küsnacht, november 27. péntek, 1936. - 433. oldal); Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988]

Mégis érdemes elolvasni Petrovics Emil írását! Ha azt nem is tudjuk meg: milyen korban éltünk-élünk, de megismerünk egy kórképet - korunkról; egy kórképet - az emberről... egy önarcképet - álarc nélkül...

Friday, September 05, 2008





Ez a pécsi Periszkóp Rádió

A műsor hallgatható:

Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

valamint Interneten:

160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban



Hangtöredékek ~ "Megőrizni tartásunkat..."

Hallgatható és letölthető: ITT (kattintani a "Hangtoredekek Walser.mix.mp3" jelzetre!)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szövegek:

1. Robert Walser: Jakob von Gunten

2. Robert Walser: Dráma


3. József Attila: Altató


4. József Attila: Mama

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zenék:


1. Richard Wagner: Parsifal
2. Gustav Mahler: Symphony No. 2.
3. Richard Strauss: Metamorphoses
4. Kurtág György: Stele Op. 33.




5. Esa-Pekka Salonen: Foreign Bodies
6. Philip Glass: Music for Voices
7. Philip Glass : Music in Contrary Motion







8. Kaija Saariaho: Lichtbogen
9. Fritz Hauser: Solodrumming – Skizzen, Gedanken, Gesten
10. Bernd Alois Zimmermann: Canto di Speranza
11.
Daniel Bernard Roumain: Black Man Singing (lásd még: ITT


Hangtöredékek - kommentárokkal ~ "Megőrizni tartásunkat"

Letölthető: INNEN (Klikkelni a "Hangtoredekek Walser komment.mp3" jelzetre!)