Hans-Georg Gadamer
ˇ
szövegét olvasom [Über das Hören (in: Hermeneutische Entwürfe) 1998]:
ˇ

"Az emberek között zajló hétköznapoknak kellene jelenvalóvá válniuk, éppúgy jelenvalóvá, mint ahogyan a fül jelenvaló a zene számára, s alapjában éppúgy jelenvalóvá, mint ahogyan minden jelenvaló, ami szellemünk ébrenlétét kitünteti. így hát már fejtegetésem kezdetén tudatában vagyok annak, s ezt el is kell ismernem, hogy e témában mindenekelőtt a látás világtörténelmi elsődlegességével szemben kényszerülök állást foglalni.
……………………………………………………………..
A zene példája bizonyosan az emberek közötti lehetséges egyesülés elemi erejét mutatja. Ám a zene éppen abban mutatkozik meg, hogy a nyelvhez való közelsége kölcsönös megértésünk voltaképpeni szónyelvi oldalát teljes nehézségében teszi nyilvánvalóvá."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A dolog azért lep meg, mert régi tapasztalatomat igazolja: "a dolgok szembejönnek". Ugyanis éppen ma reggel kaptam levelet egy ismeretlen iráni diáktól (művészeti egyetemet látogathat, 23 éves és rendkívül tájékozott). Identitás a zenében című írása sok ponton közel áll Gadamer fenti soraihoz (a zenével kapcsolatban)...
ˇ
Hamid Rahmati írása olvasható: ITT