György kontra Havas!...

ˇ

avagy: legyünk azért magunknál, ha már...

ˇ

György Péter alaposan "kiosztja" Havast az és július 17-i számában.

ˇ

Lényegében igaza van, hiszen magamnak is kedvem szottyant már szösszenni Havas okán e szerény blog

" hasábjain".

ˇ

Másfelől viszont nem szoktam egyetérteni György Péterrel (emlékszem a Mezzo tv kapcsán írt szégyenteljes szövegére és egyebekre!)

ˇ

S akkor még Szécsi Éva fennkölt okoskodását is végig kell olvasnom. Az ő írásából süt az a régi rádiós betegség, amely szerint a rádió csak hírekből, meg tudósításokból, meg végtelen locsogásból áll (talán egy kis zenét megenged olykor). Pedig hát a rádió legfontosabb funkciója a kultúra teremtése! s ez a tevékenység bizony nagyrészt talmi volt az előző átkosban is (Csányi Vilmos szellemes szófordulatát kölcsönzöm itt), meg ebben a mostaniban is. A rádió kultúrtevékenysége - leszámítva az abszolút közhely-klasszicizmust - poros volt, és az is maradt, mi több mára megszűnt. S ezen sajnos az sem segített, hogy volt egy-két kivétel (pl. Török Tamás megteremtette a Krúdy-fantáziát: észre se vette senki a rádióművészet forradalmát!).

ˇ

Ami a fent hivatkozott György Péter írást illeti: ne legyünk már ilyen olcsón engedékenyek. Havas pontosan ilyen volt a Kádár-éra "most már lehet" szakaszában, mint manapság!. Műveltsége, empátiája, érdeklődése, de ami a legfontosabb: átitatottsága, kristályos szemlélete éppen úgy nem volt, mint napjainkban. Ma ez talán azért tűnik fel jobban, mert nem működik immár az a jól felismert, engedélyezett "bátorság", ami György Pétert alaposan megtévesztette.