Friday, October 24, 2014




A francia rádió (RadioFrance; France musique ) lemezei a Harmonia Mundi kiadóval közösen.

Néhány szót a design-ról. 

Mindig fehér-fekete. A címlapon a szerző(k) nevének kezdőbetűiből, esetleg fotóiból  képzett grafika. Egyébként fehér alapokon az alapinformációk: a szerző neve, és az opusz.

Tökéletesen egyszerű. Az azután már a "hab a tortán", hogy a lemez dobozai mágneszárral záródnak. 

Maguk a lemezek a kezdőbetúket ismétlik. Egy ízlés tüköre - mondhatnánk...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Dominique Vasseur

Dans la souffle des ombres című lemezéről két rövid fejezet: 
Il sogno dell'allodola (A pacsirta álma) és Tarabust.

A szerző mottót ad a Zsoltárok könyvéből:

Elfordítod orcádat, megháborodnak: elveszed a lelköket, kimulnak és porrá lesznek újra  ~ Kibocsátod a te lelkedet, megújulnak, és újjá teszed a földnek színét (104. zsoltár)




Thursday, October 23, 2014

Wolfgang Rihm

Dionysos

(Opera fantázia)


 ........................
egy csepp sem ért el,
sem párás szél, cseppnyi szerelem
- kiszikkadt világ...
Hát bölcsességemre hagyatkozom
ne legyek fösvény ebben az aszályban.
..........................

Rihm csaknem negyven éven át foglalkozott Nietzsche versciklusával (Dionysos-Dithyramben). 

Elmondása szerint alig telt el nap, hogy eszébe ne jutott volna. A szöveg, a versek szövege aligha alkalmas rá, hogy opera-történetté formálódjék. Viszont asszociációk sorát generálhatja. 

Rihm megmaradt Nietzsche szövegénél (ezért nevezi opuszát "fantáziának"). Ragaszkodott ahhoz, hogy Nietzsche figurája ("N") ne hasonlítson a filozófusra. Ezzel a nietzschei szöveget általános érvényűvé tette, s így találkozik a modern pszichológia tételeivel vízen, a hegyekben, belső és külső tereken.

Az ember szenvedéséről, kétségeiről szól a szöveg és a játék. Mindenekelőtt Nietzschének a nőkhöz való nehezen értelmezhető viszonyát helyezte a színpadra, így aztán a női szereplők uralják az operát.

Rihm már az opera komponálása előtt zenébe próbálta öltöztetni a témát. Concerto 'Dithyrambe' című vonósnégyesre és zenekarra komponált műve  az opera előképének tekinthető (megnézhető ITT).

A több, mint kétórás opera elejéről idézett részlet mindenesetre elégséges impressziót nyújt Rihm koncepciójáról és zenéjéről.



Thursday, October 16, 2014

Robert Wilson  1914

Budapestre jött a történelmi revü.

Száz éve tört ki az első világháború...

Nagyon érdemes Wilsonra figyelni. Van, aki azt mondja, hogy „minden rendezése” egyforma. Valóban, első megközelítésre lehet ilyen érzete valakinek, ám akkor mit kezdjünk például Bach-hal, aki szintén „egyforma”, vagy Philip Glass-szal, akit egykori  "kedvenc" kritikus munkatársam egyenesen kitiltott a rádióból. Szóval Wilson mindent tud, de nem a könnyen összehozható műfajok terén. Bármit megcsinál, rögtön ráismerek, mégsem egyforma a termés. Wilson gondolkodása a világról megbízható. Látásmódja – és most mellőzném az esztétikai okoskodást – korrekt.

Akárcsak a Black Riderben, itt is azzal kezdődik, hogy Wilson bemutatja a szereplőket.

Karl Kraus: Az emberiség végnapjai
Jaroslav Hašek: Švejk

Ebből a két könyvből áll össze a szöveg. De ha valaki úgy ül be a színházba, hogy bármelyik mű dramatizált előadását láthatja, csalódni fog.

A revü az emberi hülyeségről szól. Arról, hogy lelkesedik a háborúért, amelyben tönkremegy, elpusztul, megnyomorodik. Ezt az ívet mutatja be a darab. S azzal a tanulsággal, hogy mindez semmit sem jelent, mert az ember újra meg újra harcba száll, háborúzik. Szinte törvénye ez az embernek. A hülyeség. Eleinte kuncogunk, aztán elkomolyodunk, épp hogy csak megtartjuk a magunk iránt érzett jóindulatot.

Olvassák el a tudósitásokat: mindig ugyanaz a történet - mondja Wilson

Ami lenyűgözö, az a kivitel, a színpadi kép. Van, hogy mozdulatlan árnyképeket látunk a fénylő hátsó fal előtt. S egyszerre az árnykép megmozdul. 

Fantasztikus, hogy micsoda mozgást tudnak Wilson színészei. A fények, a fénydiszletek pillanatonként változnak, egyetlen hiba nélkül. Szavakkal lehetetlen megjeleníteni az egészet, a leírás csak ront a látvány egyedülálló értékén.


Talán a végefelé betűzött József Attila vers zavart egy kicsit (nyilván az előadás egyetlen magyar szereplője - Eszenyi Enikő - iránti gesztus), mégis kilógott a szövegfolyamból.

Egy csipetnyi:


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

Engedtessék meg, hogy felháborodjam azon, amit másnap a rádióban hallok. Íme: a videokritika:


Tuesday, October 14, 2014

Out of the Ruins

Eszembe jutott! Hogy miért?

  És nem maradhat említés nélkül a formáját és tartalmát illetően egyaránt megrendítő Out of the Ruins, amelyet Nyman az 1988-as örményországi földrengés emlékére írt, s amelyet a helyszínen, a csodával határosan épen maradt 

Ecsmiadzin templomban mutattak be egy éjszakán a Szent Echmiadzin kórus előadásában, s amely opusz a pravoszláv liturgikus zene és a kritikusunk szemléleti körében annyit kárhoztatott repetitív zene bravúros ötvözete A mű a 10. századi örmény költő, Grigor Narekaci szövegét szólaltatja meg...

Fenti szöveg egy 2009. február 12-i bejegyzésemben szerepel, sok egyéb mellett (lásd: ITT).

Az örmény szöveg nyers fordítása: 

Város, amelynek nincsenek tornyai, kapui; 
Ház amelyben télen nincsen tűzhely;
Tavasz, hiába néz az aszott földre;
Kert, szikkadt és gondozatlan;
Gazossá lett rét;
Föld, mely az istené volt;
De most az ördögé, minden felforgatva

A teljes opusz:



Anna Thorvaldsdottir Rhízōma


Penderecki abban különbözik Sigmund Freudtól, hogy neki nem sikerült zseniálisan tévedni. A zseniális tévedők újra meg újra feltámadnak, még akkor is, ha tribscheni házukban Thomas Mann csak annyit tudott mondani: hm... (Vö. Wagner!)

Ezt csak azért hozom elő, mert társaim a blogban majd’ mindent elmondtak Anna Thorvaldsdottirról. (Lásd: ITT) Annál is inkább, mert a zenéhez való verbális viszonyom igen gyenge.

A jó izlandi Annát zenei világunkban összehozták a lengyel maestroval [meg még Lachenmannal is? – nem vettem észre, pedig őt aztán ismerem, emlékszem Andersen meséje, meg Leonardo da Vinci szövegei nyomán írt operájából valami rádióműsort is összeeszkábáltam  valamikor az ezredforduló után (“Melegedni akart szegényke”)] – szóval Penderecki és Anna között azt a különbséget érzem (a Penderecki fanek bocsánatát kérem), hogy Anna őszinte, a lengyel maestro meg, hát egy meglehetős "hátra arccal" ugyancsak feladta.

Így hát csak azt tudom ajánlani, hogy hallgassuk meg az “inkriminált” opuszt: Streaming Arhythmia. Talán a cím megtévesztő? Nem tudom; én rezignált gyönyörűséggel hallgattam... "Kvázi-fogyasztható?..."


Sunday, October 12, 2014

John Adams

The Gospel According to the Other Mary

 Akárcsak 2000-ben, Adams most is nagy hagyományú témát dolgoz fel Peter Sellars librettójához. De amint akkor az El Niño esetében, most is a múlt és a jelen összekapcsolhatósága érdekli. Ez a hagyományosan gondolkodó hallgatót zavarhatja, akár meg is botránkoztathatja, ám tudomásul kell vennie, hogy a szent iratok korszerű értelmezése nem Adams találmánya. Így bánt a passiókkal Mauricio Kagel, s a Bach évfordulóra írt passiók sem voltak a megszokott keretben (különösen ha Tan Dun vagy Osvaldo Golijov műveire gondolunk). 

El Niño című operájában Adams emberközelben ábrázolta a szent családot,  s merészen József szemével nézte az eseményeket.

Itt - ebben a "gospelben" - is az egész család veszi körül Jézust, s az eredetileg kategorikus tulajdonságokkal megismert szereplőket modern, a mai pszichológiával értelmezhető bonyolultságukban kelti életre.

Így lesz például Mária Magdolnából "megreformált" prostituált, "a szárnyával keresztre feszített madár" (Rosario Castellano szövege). Az egész libretto az evangélium szövegén kívül számos régi és modern szerző szövegét összeolvasztja (például Hildegard von Bingen vagy Primo Levi írásai).

Itt az első felvonás első jelenetét idézem (ebben hangzik el Mária Magdolnáról a fent idézett szöveg). A karmester: Gustavo Dudamel.


Tuesday, October 07, 2014

Találkozás 3.

Paul Celan  ~  Diamanda Galás

Paul Celan Halálfúga című verse a legnagyobbak közül való. A szöveg, a jelentés és a képi formák Celanra annyira jellemző jegyei itt tökéletes összhangban jelennek meg.

Celan nyelve jellemzően rejtélyes, asszociációi olykor nehezen követhetők, megértésük azonban nagyon megéri a fáradságot.

Nyelvi ereje, képessége talán leginkább a Huhediblu című írásban ismerhető meg, ám ott az annyira érvényesülő nyelvi formák özönlése elveheti a figyelmet a tartalomról.

A Halálfúgában tökéletes az összhang: szöveg, forma, asszociáció, jelentés.

Előbb a költő előadásában hangzik el a vers, majd magyarul is meghallgathatjuk, végül a vers megzenésitése is elhangzik. 

Nézetem szerint Diamanda Galás előadása (a zenét is ő szerezte) a legjobban megközelíti a verset. Zongorajátékának idegfeszítő részletei Celan szándékát erősítik. 


Todesfuge 

Schwarze Milch der Frühe wir trinken sie abends
wir trinken sie mittags und morgens wir trinken sie nachts
wir trinken und trinken
wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
er schreibt es und tritt vor das Haus und es blitzen die Sterne er pfeift seine Rüden herbei
er pfeift seine Juden hervor läßt schaufeln ein Grab in der Erde
er befiehlt uns spielt auf nun zum Tanz

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich morgens und mittags wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
Ein Mann wohnt im Haus der spielt mit den Schlangen der schreibt
der schreibt wenn es dunkelt nach Deutschland dein goldenes Haar Margarete
Dein aschenes Haar Sulamith wir schaufeln ein Grab in den Lüften da liegt man nicht eng

Er ruft stecht tiefer ins Erdreich ihr einen ihr andern singet und spielt
er greift nach dem Eisen im Gurt er schwingts seine Augen sind blau
stecht tiefer die Spaten ihr einen ihr andern spielt weiter zum Tanz auf

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags und morgens wir trinken dich abends
wir trinken und trinken
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith er spielt mit den Schlangen

Er ruft spielt süßer den Tod der Tod ist ein Meister aus Deutschland
er ruft streicht dunkler die Geigen dann steigt ihr als Rauch in die Luft
dann habt ihr ein Grab in den Wolken da liegt man nicht eng

Schwarze Milch der Frühe wir trinken dich nachts
wir trinken dich mittags der Tod ist ein Meister aus Deutschland
wir trinken dich abends und morgens wir trinken und trinken
der Tod ist ein Meister aus Deutschland sein Auge ist blau
er trifft dich mit bleierner Kugel er trifft dich genau
ein Mann wohnt im Haus dein goldenes Haar Margarete
er hetzt seine Rüden auf uns er schenkt uns ein Grab in der Luft
er spielt mit den Schlangen und träumet der Tod ist ein Meister aus Deutschland

dein goldenes Haar Margarete
dein aschenes Haar Sulamith 

Halálfúga 

Napkelte korom teje este iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és éjszaka téged
iszunk csak iszunk csak
és sírt ásunk a szelekbe feküdni van ott hely
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
ezt írja kilép csillagragyogásban előfüttyenti kutyáit
füttyenti zsidóit elő sírt ásat a földbe
és rendeli tánczene szóljon

Napkelte korom teje éjjel iszunk
és reggel iszunk és délben iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban a kígyókkal játszik
szakadatlan
ír német földre mikor besötétedik írja aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit sírt ásunk ím a szelekbe feküdni
van ott hely

Mélyebbre kiáltja az ásót itt ott meg hadd szóljon
a zene az ének
kap az övéhez a vashoz lendíti kék szeme van
mélyebbre a földbe az ásót itt ott fújjátok húzzátok
a táncot

Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk és reggel iszunk és este iszunk mi
iszunk csak iszunk csak
Egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit a kígyókkal játszik szakadtalan
Kiált lágyabban játszd a halált
a halál némethoni mester
kiált borusabb muzsikát s füstként a szelekbe foszoltok
s fekhettek fellegsírba feküdni van ott hely

Napkelte korom teje éjjel iszunk
és délben iszunk a halál némethoni mester
és este iszunk és reggel iszunk csak iszunk csak
a halál némethoni mester kék szeme van
elér a golyója talál sose téved
egy ember lakik a házban aranyhaju Margit
ránk hajtja szelindekeit sírt ád minekünk a szelekben
a kígyókkal játszik szakadatlan s álmodozik a halál
némethoni mester

aranyhaju Margit
hamuhaju Szulamit

(Lator László fordítása)


Monday, October 06, 2014

Találkozás 2.


Paul Celan  ~  Michael Nyman  ~  Ute Lemper

Paul Celan Zsoltár című költeményét előbb a szerző mondja el, utána magyarul hallgathatjuk, végül
Michael Nyman Celan versére írt szerzeménye hangzik el
                            Ute Lemper előadásában

Psalm 

Niemand knetet uns wieder aus Erde und Lehm,
niemand bespricht unseren Staub.
Niemand.

Gelobt seist du, Niemand.
Dir zulieb wollen
wir blühn.
Dir
entgegen.

Ein Nichts
waren wir, sind wir, werden
wir bleiben, blühend:
die Nichts-, die
Niemandsrose.

Mit
dem Griffel seelenhell,
dem Staubfaden himmelswüst,
der Krone rot
vom Purpurwort, das wir sangen
über, o über
dem Dorn.

Zsoltár

Senki se gyúr újra földből és agyagból,

porunkból se szólít fel senki

Senki.


Dicsértessél te, Senki.

Kedvedre szöknénk

virágba.

Szemben

veled.


Semmi

voltunk, vagyunk, 

maradunk virulva: 

a Semmi-, 

Senkirózsája.


Bibénk

lélekvilágos,

porzóink égkopárak,

pártánk piros

a tövisen, ó, a tövisen

túl zengett

bíborszónktól.



Találkozás

Paul Celan  ~  Aribert Reimann  ~  Dietrich Fischer-Dieskau

Celan Tenebrae című nagy versét az alábbi felvételen a költő előadásában hallgathatjuk, majd megszólal magyarul is, s végül a vers megzenésített felvétele -
Aribert Reimann opusza -  hangzik el
Dietrich Fischer-Dieskau előadásában. Zongorán a szerző kíséri. (Eredetileg a művet Reimann kontratenorra írta.)


Tenebrae 

Közel vagyunk, Uram.
foghatóan közel.

Már fogva, Uram,
egymásba marva, mintha
mindőnk teste a te
tested volna, Uram.

Imádkozz, Uram,
imádkozz hozzánk,
közel vagyunk.

Kajlán mentünk oda,
mentünk oda, ráhajolni
katlanra, vályúra.

Az itatóra, uram.

Vér volt, a vért
te ontottad, Uram.

Csillogott.

A te képedet verte szemünkbe, Uram.
Nyitva s üres a szem, a száj, Uram.

Ittunk, Uram.
A vért és a képet a vérben, Uram.

Imádkozz, Uram.
Közel vagyunk.

(Lator László fordítása)

Tenebrae 

Nah sind wir, Herr,
nahe und greifbar.

Gegriffen schon, Herr,
ineinander verkrallt, als wär
der Leib eines jeden von uns
dein Leib, Herr.

Bete, Herr,
bete zu uns,
wir sind nah.

Windschief gingen wir hin,
gingen wir hin, uns zu bücken
nach Mulde und Maar.

Zur Tränke gingen wir, Herr.

Es war Blut, es war,
was du vergossen, Herr.

Es glänzte.

Es warf uns dein Bild in die Augen, Herr.
Augen und Mund stehn so offen und leer, Herr.

Wir haben getrunken, Herr.
Das Blut und das Bild, das im Blut war, Herr.

Bete, Herr.
Wir sind nah.

Wednesday, October 01, 2014

              
Freud és Mózes

Mózes, az ember és az egyistenhit - címen írt Freud izgalmas tanulmányt. Izgalmas mondom, mert először veti fel Mózesnek Ehnaton fáraóval való azonosságát - vagy ennek lehetségességét. 

Az Ehnaton-Mózes azonossággal azután többen is foglalkoztak. Hogy valójában hogyan volt, azt nehéz persze kideríteni. 

Mindenesetre az, hogy Ehnaton "vezette be" az egyistenhitet (a Napisten!), s hogy szokásai, ábrázolásának jellemzői nagyon eltértek a többi fáraóknál megszokottól - valószínűsítheti ezeket a teóriákat. Ehnaton nyilván megtiltotta idealisztikus ábrázolását, így azután inkább egy törékeny, érzékeny figuraként ismertük meg. 

Idézek néhány jellegzetes részletet  Freud tanulmányából:


  ...az életben egészen különös bizalom tölt el minden zsidót - mintha valamiféle kincs birtoká­ban volnának -; bizonyos optimizmus, amit a jámbor ember talán az Istenbe vetett bizalomnak nevezne.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
  Mózes, ez az egyetlen ember teremtette meg a zsidóságot. Neki köszönheti ez a nép szívós életképességét, de nagy­részt azt az ellenségeskedést is, amiben része volt és még ma is része van.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az a tény, hogy a zsidó nép mintegy kétezer éven át a szellemre helyezte a hangsúlyt, természe­tesen nem maradt hatástalan, hanem segített gátat vetni a durvaságnak és erőszakosságra való hajlam­nak, ami rendszerint eluralkodik ott, ahol az izom­erő fejlesztése a nép ideálja. 

Michelangelo Mózes szobra nyilvánvalóan felkeltette Freud érdeklődését. Michelangelo Mózese című írásában (egyike Freud legszebb írásainak) hihetetlen pontos értelmezését adja annak a pillanatnak, amit ez a szobor rögzít. Ugyanebben az írásban egyébként érinti Shakespeare Hamletjét is, mint olyat, amelynek az értelmezését Freud szerint a pszichoanalízis oldotta meg. 


Egy részlet bizonyára ezt támasztja alá:

Hamlet: Nos hát, anyám, mi tetszik?
Királyné:Hamlet, nagyon megsértetted atyádat.
Hamlet: Anyám, nagyon megsértetted atyámat.
Királyné: Jer, jer; nyelved hiú szót viszonoz.
Hamlet: Menj, menj kötözködő nyelved gonosz.
Királyné: Mi volt ez, Hamlet?
Hamlet. Mi baj édesem?

De térjünk vissza a Mózes szoborhoz. Az írás részletét az alábbi klipben idézem: