Thursday, June 30, 2011

Sosztakovics ~ Opusz 147.

A zeneszerző utolsó munkája.  1975-ben írta ezt a szonátát mélyhegedűre és zongorára. Még abban az évben átírta gordonkára és zongorára. Ez a mű lett az alapja a szintén 1975-ben megkezdett, de már nem befejezett 16. szimfóniának.
Vlagyimir Mendelssohn 1990-ben átírta mélyhegedűre, vonósokra és cselesztára.
„Nem, nem tudom tovább folytatni boldogtalan életem leírását – olvashatjuk a Szolomon Volkov szerkesztésében és a zeneszerző jóváhagyásával készült Testamentumban -, és bizonyos vagyok benne, hogy senki számára nem kétséges most már, hogy ez az élet boldogtalan. Nem voltak az életemben különösebben boldog pillanatok, sem nagy örömök. Szürke volt, unalmas, és elszomorít, ha csak rágondolok. Szomorú vagyok, amikor ezt bevallom, de ez az igazság, a keserű igazság.
Az ember akkor örül, ha egészséges és boldog. Én gyakran voltam beteg. Most is beteg vagyok, és betegségem megfoszt a lehetőségtől, hogy közönséges dolgoknak örülhessek. Nehezen járok. Próbálom tanítani magam bal kézzel írni arra az esetre, ha jobb kezem teljesen használhatatlanná válik… Én nem érzem magam felsőbbrendű embernek, hát még felsőfokúan bátornak. Gyenge ember vagyok. Vagy ilyen rosszul állnak a dolgaim?”
Itt a kamarazenekarra (Mendelssohn átiratában) készült változat második tételét (Allegretto) idézem a Zürichi Kamarazenekar előadásában Ariel Zuckermann vezényletével. A mélyhegedűn Gilad Karni játszik.


Wednesday, June 29, 2011

Pasolini ~ rádióműsor
[Periszkóp Rádió]
~~~~~~~~~~~
"Borzaszt e magány, s folyvást szomjazom, de csak lelketlen testek szerelmére vágyom. Mert a lélek te vagy, a kincs, de te az anyám vagy, szereteted bilincs... /Ima anyámhoz/ * Anyámat kimondhatatlanul szerettem. Megjelenése, létezése és beszédmódja, tapintatossága, lágysága – lenyűgözött..* Kereszténységem mindenekelőtt kulturális jellegű. Hajlamos vagyok a világról való misztikus gondolkodásra...  Tisztában vagyok azzal, hogy én is a fogyasztói javakat termelő társadalom haszonélvezője vagyok. De az undor meglétét rendkívül fontosnak tartom... A probléma lényege szerintem az, hogy mikor és milyen formában következik be a régi értékek pusztulása és az újak megszületése... /Életemről/"
~~~~~~~~~~~~~~~~~
Pasolini szövegei:


Ajánlás /Idegen föld.../
Lelkiismeret-furdalás egy megölt kutya miatt
A boldogtalan fiatalok
A Botrány iskolása
Életemről
Ima - anyámhoz
Virágvasárnap
A halál választásának szabadsága
A szép fiu litániái /Láttam.../
Eső kivül mindenen
Földemre visszatérve
Eső a végeken
Az én meztelen lábam
És
Harangok éneke
Halálom napja
Ajánlás /Földemnek kútja...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A zenék:

Richie Hawtin, Autechre, John Cage, Francisco Pirro, Diamanda Galás, Arvo Pärt, Johann Sebastian Bach, William Kraft, Michael Galasso és Wolfgang Amadeus Mozart szerzeményei.
~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor meghallgatható [49:04 perc] ITT ~ (A listán meg kell keresni a Pasolini.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni)
Francisco Tanzer  rádióműsor [Periszkóp Rádió]

"Hallgatás állt közénk. Mitse tudunk ama földi gyümölcsök­ről, melyeket ettünk. Vigyázz: rést nyitni ott, ahol homály van, amikor a nappal fénye estére lassan elenyész, s az éjben többé sosem lesz gyógyító sugárzássá... A hidak tájaink között lerombolva. Csak egy ösvény marad. Háttal jövünk egymásnak, hogy lökjünk egymáson és még messzebbre kerüljünk... A szüle­téssel az élet láthatóvá lesz, a halállal - átláthatóvá... Hangok - az élet. A hangok elnémulnak" - írja Francisco Tanzer német költő 1979-ben megjelent kötetében, a Hangok cimü nagysza­bású költeményben.
Ez a mű - zsoltártöredékekkel és József Attila idézetekkel (Szabad ötletek jegyzéke) kiegészitve - az alapja a műsornak.

A zenék:
Szofija Gubajdulina: Symphony - Stimmen verstummen, valamint Perception című kompozíciójának részletei. (A Perception a Tanzer költemény alapján készült!)

A műsor [49:49 perc] ITT hallgatható. (A listán meg kell keresni a Tanzer Francisco.mp3 jelzetet és arra kell klikkelni!)

Monday, June 27, 2011

Donnacha Dennehy

ír zeneszerző új lemezén két mű szerepel.
Az első egy népzenei fogantatású opusz, Grá agus Bás (Szerelem és Halál), a sean-nós (régi stílusú) ír népzenei hagyomány alapján. Ennek a felvételnek az énekese   Iarla Ó Lionáird.

A mű érdekesen ötvözi a hagyományos ír népzenét a minimalista-repetitív stílussal.

A lemez másik része hat Yeats költemény megzenésitéséből készült dalciklus a kitünő Dawn Upshaw előadásában.

Most egy részlet a Grá agus Bás-ból:

Saturday, June 25, 2011

Nem hagy nyugodni

az az este, amikor a televízióban György Péter beszélgetését hallgattam Veiszer Alindával.

György Péterrel – tudja-e vagy nem – régóta sok mindenben vitázom [vö. ITT ], s örömmel tapasztalom, hogy véleménye közelít az enyémhez. Volt idő, amikor feldühített, mondván, hogy például a Mezzo tévé luxuscikk, hát meg kell fizetni. Mostanság már nem ezt mondja.

Egyszóval most, amikor közel egy órán keresztül kérdezgette Veiszer Alinda (a beszélgetés alapoka György Péter új könyve volt), egyre jobban megkedveltem György Péter szövegét. Sőt, eljutott oda, amit nemigen mondanak ki mostanság, azt, hogy a Trianon és a holokauszt „egy csomag”, hogy a holokauszt magyar ügy, Auschwitz pedig magyar temető. Valamint a Szabadság téren található orosz katonai tömegsírt ne akarja odébb tólni a kretén ötletekkel amúgyis jeleskedő budapesti főpolgármester.

Amíg mindez a közgondolkodás részévé nem válik, addig Magyarország mentális határai messze esnek az igazságtól, s amit a mostani vezérek csinálnak pusztán ócska manipuláció és figyelemelterelés. A közgondolkozás felépítése – akár korábban a súlyos mentális helyzetben lévő németeknél – rengeteg tennivalót írna elő. Ha ezzel valaki is törődnék. Itt találkoztam tehát György Péterrel, aki e kérdésekkel való törődést keményen, határozottan és humánusan vállalja.
Veiszer Alinda bizony ezen az estén csúfosan megbukott. Egyszerűen nem értette: miről is beszél György Péter, s a nagy kérdéseket társalgási szintre igyekezett leszorítani, mintha azok György Péter személyiségeinek a furcsaságai volnának – s jókat heherészett a legtragikusabb történelmi adósságaink taglalásakor.
Aztán egy „nol-interjúban” találkoztam Veiszerrel megint, ahol éppen a szobrát farigcsálta, jópofizott, nyüzsgött – még az a felkészült visszafogottság is hiányzott belőle, ami azért a Záróra számos adásában még megvolt. [Vö. ITT ]  Úgy mondanám, hogy Alindával elszaladt a ló.

Végül pedig abban is igaza volt György Péternek, hogy ami ma a televízióban (főként az úgynevezett közszolgálatiban) történik: arculcsapás; a jó ízlés, a tehetség és a tisztesség arculcsapása.

S megint elölről… Da capo!

Thursday, June 23, 2011

Nemecsek Ernő a Pál utcai grund kapitánya
- Tudja-e, Janó, mi történt?
- Mi?
- Meghalt a Nemecsek.
A tót nagyot nézett. Kivette a pipát a szájából.
- Melyik az a Nemecsek? - kérdezte.
- Az a kis szőke.
- Aha! - mondta a tót, és visszatette a pipát a szájába. - Szeginy.
~~~~~~~~~~
Ez a "szeginy" nagyon hiányzik mostanában...
[És még: ITT]

Monday, June 20, 2011

Hogyan is van ez? Változatok rokon-témákra…
1. Goethe – aki köztudomásúan nemcsak író és költő is volt, hanem politikus is – szinte élethosszant írta a Faustot. Maga a szöveg is rengeteg változtatáson ment keresztül, külön megjelent a Paralipomena, amely a véglegesnek tekinthető változatból kimaradt részeket foglalja össze. „Az egész mindig töredék marad” – írta Schillernek 1797 júniusában. Halála évében, 1832-ben, így írt Humboldtnak: „Több mint hatvan éve, hogy a Faust koncepciója… világossá lett számomra”. A nyolcvanhárom évet élt költő tehát már kora huszas éveitől dolgozott a Fauston. Az előbb véglegesnek szánt változatot, ma Ős-Faustként emlegetjük, sok ponton megváltoztatta, bővítette.
Az egyik legismertebb rész – mondhatni sláger – a Margit a rokkánál. Annál is inkább mert ezt Schubert megzenésítette.
Az Ős-Faustban ennek a résznek az utolsó szakasza így szól:

Mein Schoos! Gott! Drängt
Sich nach ihm hin
Ach dürft' ich fassen
Und halten ihn
Und küssen ihn
So wie ich wollt
An seinen Küssen
Vergehen sollt.

Magyarul:

Ölem hogy ég,
én Istenem!
Ó, ha csak egyszer ölelhetem,
ölelhetem
s csókolhatom,
amint akarom:
meghalok attól,
boldogon.

Meg kell állapítani, hogy a magyar fordítás szava „szelídebb”, mint a német.
Mármost valószínűsíthető, hogy Schubert ismerte az Ős-Faustot, mert az ő zenéjében érezhető az az erotikus lüktetés, amit sokszor mindössze a rokka monoton hangjának véltek.
[Hadd utaljak itt Mauricio Kagel értelmezésére Schubert operájában (Aus Deutschland), ahol ebben a jelenetben Faust-Goethe ül a rokkánál, míg Margit derékon nem ragadja „elégíts ki” felkiáltással. A feldolgozás persze a romantikus eredetinek a paródiája, ám az eredeti szöveg értelmezéséhez kétségtelen támpontot ad. - A felvétel sajnos egy holland televízió-csatorna felvételének gyenge minőségű másolata!]

Idézzük most fel, hogyan hangzanak ezek a sorok a Faust végleges változatában:
Mein Busen drängt
Sich nach ihm hin:
Ach, dürft ich fassen
Und halten ihn

Und küssen ihn,
So wie ich wollt,
An seinen Küssen
Vergehen sollt!

Magyarul:

Lelkem csak érte
áhítozik,
bár tarthatnám
karomban itt,

csókolhatnám kedvem szerint,
s eléghetnék
a csókjain!

A megválaszolatlan kérdés: mi késztethette (kényszeríthette?) Goethét a szöveg komformmá szelidítésére. Az eredeti ugyanis mindenképpen adekvátabb. Élesebben rajzolja ki Margit állapotát, mint a – szerintem – lebutított érzelmes változat.
Néhány sort idézek Hans Heinrich Eggebrecht könyvéből (A Nyugat zenéje):
A mozgás hangulata a rokka mozgásban tartása és forgása által - színpadszerűen - adott. Azáltal, hogy a rokka, noha Margit világának polgárian szűkös háziasságát jellemzi, fáradhatatlanságában egyúttal a nyugtalanság jelképe, s ez már rögtön az első versszakban - mintegy mottóként - megnyilvánul: „Nyugalmam, ó jaj, s a szívem oda". Ez az a nyugtalanság, amely a vágyból, pontosabban: a tehetetlen erotikus kiszolgáltatottságból fakad (az ős-Faustban az „Utána ég, eped szívem" helyett „Utána ég, eped ölem" áll...). A nyugtalanság hangját a költemény a mindössze két jambus alkotta versszakok fojtogató hangulata révén, továbbá az ismétlődő visszaesésen keresztül ragadja meg, mintha a vers mindig „visszaugrana" a refrénszerűen visszatérő első versszakra („Nyugalmam, ó jaj, s a szívem oda").
Az érzelmi hangulat a nyugtalanságot kiváltó sóvárgó vágy hangjaként az egész költeményben állandóan jelen van: minden szó csak e vágyat írja körül.
2.
Egyetlen idézet Norman Maneatól (Bohócokról – A diktátor és a művész):
Chaplin A diktátor címszerepét játssza, melynek híres jelenetében a győzelmi mámortól megrészegült hős a földgömböt ábrázoló labdával zsonglőrködik.






A színész hangsúlyozza a zsarnok
infantilis skizofréniájának groteszk elemeit. Az őrülethez való empátiájánál fogva, színészi játéka gyanús cinkossággá válik. Az alak, melyet eredetileg a naiv, művészies felfogás jellemzett, egy démonian torz, görcsös grimaszba csusszan át.
„Lehetséges, hogy Hitler volt történelmünk legvéresebb géniusza, ám viselkedésmintái rokonságot mutatnak a Chaplinéivel. Mindkettejükben a kirekesztettek beilleszkedési igénye fejeződött ki.
– idézi Frederic Mortont (Chaplin, Hitler. Outsiders as actors)
3.Ligeti György:
Az, aki először találkozik John Cage zenéjével, többnyire igencsak megütközik. Itt, Európában mindannyiunkra többé-kevésbé ránehezedik az Óvilág művészeti tradíciója. Még a legújabb zeneszerzői irányzat, a „szeriális zene" is sok szállal kötődik a hagyományhoz. Amerikában teljesen más a helyzet. Ebben a néptöredékekből és a sokszor legellentétesebb kultúrák töredékeiből álló amalgámban csupán egyetlen közös tradíció alakult ki - a tradíciónélküliségé. A művészetre ez egyszerre pozitív, ugyanakkor negatív hatással is van: negatívval, mivel nem alakultak ki igazi értékmérők, s a társadalom még meglehetősen bizonytalanul tud csak különbséget tenni művészet és giccs között - pozitívval, mert az elfogulatlanság kedvező légkört teremt a merész kísérletezéshez, s így a művészek olyan helyekre is betekintést nyerhetnek, amelyek számunkra, európaiak számára a „kultúra" miatt bizonyos fokig el vannak zárva. Számunkra a zene - legyen bár a leghaladóbb és legmerészebb - hangokból és e hangok egymáshoz fűződő viszonyaiból áll. Aligha jutna eszünkbe, hogy a hangokat másod¬rendűnek, a hangok közt megbúvó szüneteket ellenben elsődleges elemeknek tekintsük.
Ahhoz, hogy igazán „értsük" Cage zenéjét, szakítanunk kell régi, hagyományos hallgatási szokásainkkal, és nemcsak arra kell koncentrálnunk, ami megszólal, hanem a közte levő cezúrákra is. „Mert végül is a tér, az üresség az, ami a történelemnek ezen a pontján oly égetően szükségessé válik (nem a benne zajló hangfolyamatok - vagy azok viszonyai) (nem a kövek - gondoljunk a japán sziklakertekre - vagy azok viszonyai, hanem a homok üressége, amelynek a tér bármely helyén szüksége van a kövekre, hogy üres lehessen)."
Cage számára tehát a hangok és a hangzások pusztán a csend keretei. Ez azonban nem azt jelenti, hogy csak a szünetek volnának fontosak. Ellenkezőleg, ahhoz, hogy a csend terét artikulálni lehessen, egészen szokatlan hangzásokra van szükség. Ezt a szükségességet akkor értjük meg, ha belegondolunk, hogy itt a hangok és a hangzások nem alkotnak kontextust, magasabb zenei szervezettséget, vagyis nem egy forma alkotórészei, hanem csak pusztán hangok és hangzások. Ahogy Christian Wolff fogalmazott: „A hangzás önmagához érkezik."

4.Ryoanji a kiotói templom kőkertje
A kép: fehér téglalap kavicsokból.
Benne öt sziklacsoport.
Kétszer két kő.
Kétszer három kő.
Egyszer öt kő.
Tizenöt objets trouvés. Talált tárgyak.
Messziről hordták ide a zen
szerzetesek.
Gondosan keresték évszázadokkal
előttünk.
A csillogó homok,
egyenesen gereblyézve hosszában
és a jobb sarokban széltében.
Koncentrikus gereblyézett körök,
kis hullámokban hasonlók,
az öt mohán nyugvó sziklacsoport
körül, mint szigeteket mossák
körül őket.
A kép kerete: sötét téglalap
tenyérnyi kövekből,
melyek körülölelik a kép felületét.
Ryoanji — a kiotói templom kőkertje.
Sok-sok időn át omladozva, elfelejtve,
néhány évtizede újra felfedezve.
Szeki-tei, a kőkert. A kövek kertje.
Ku-tei, az üres kert. Az üresség kertje.
Formát és tant összhangba hozni.
A térben.
A felületek ürességét
kövek ott-léte teszi érzékelhetővé.
Csönd.
A hangok csak buborékok a felszínén.
Szétpukkannak, hogy eltűnjenek.
A fehér kertek a kövektől lesznek
üressé.
A téglalap geometriája
asszimmetrikusnak tetszik
a kövek elhelyezkedése folytán.
Formátlan forma.
Sokan kísérelték meglelni az értelmét.
Minden egyes kő helyzetét a felületen
a véletlen által előhívott keresztezési
pont határozza meg: a Változások
könyve hatvannégy jeléből
kettőnek a kereszteződése.

Sunday, June 19, 2011

Ligeti György ~ Requiem
John Adams új lemeze
Alig negyedéve jelent meg ez a lemez, amelyen két kompozíció szólal meg: a Son of Chamber Symphony és egy Vonósnégyes.
A zeneszerző szerint a 2007-ben komponált szimfónia kétségtelen rokonságot mutat az 1992-es Kamaraszimfóniával - ezért is kapta a címet.
A kamaraszimfóniára Mark Morris balettet koreografált. - Mark Morris Adamsról lásd: ITT 
Külön érdemes említeni az érdekes hangulatú képeket a lemez kísérőfüzetéből. A design John Gall munkája...
John Adams az új szimfóniáról: ITT    
Itt a kamaraszimfónia első tételét idézem                    

Monday, June 13, 2011






Szabados György meghalt...

Zeneszerző és zongoraművész az improvizatív kortárs zene Európa-szerte ismert alakja. Zenei tanulmányait magánúton végezte. Mint Európában mindenütt, Magyarországon is a jazz volt az élő zeneiség kibontakozásának legfőbb irányzata, így természetesen Szabados is a jazzben találta meg azt az élő zenei nyelvet, amellyel improvizatív képességei számára tér nyílhatott. Mindazonáltal Szabados nem egyértelműen jazzmuzsikus. Zenéje egy rendkívül dinamikus és nyitott, a hagyomány és a modernitás értelmében is európai és magyar zene, telve a spontaneitás frissességével és a szellem erejével. Alkotói felfogását a kompozíció és a szabad improvizáció harmóniájára, a zene mint természetes nyelv, és az ember mint míves közvetítő összetartozására alapozza - olvasható a fenti lemez kísérőfüzetében. - Vérbeli alternatív muzsikus volt.
A Boldogasszony földje/Harangok című lemezének Fohászából idézek egy részletet.



Saturday, June 11, 2011

Ritka pillanat...

Pat Metheny ezen a lemezen [Upojenie ~ Elragadtatás] nagyszerű lengyel zenészekkel játszik együtt. A számok egy része tradicionális lengyel zene, másik részüket közösen vagy egyénenként kreálták, aztán közös feldolgozások is sorolnak a lemezen.


Az énekesnő:Anna Maria Jopek.


Az itt idézett szám egy hagyományos lengyel esti ima.


Eljött ím a csend-sötét.


A sűrű éj ránkborult.
Maradj, maradj velünk.


Sötét, hideg az éj.
Maradj közel, urunk.
Hiszen nappal is vigyáztál ránk...


Pat Metheny és Anna Maria Jopek:



Friday, June 10, 2011

Stockhausen ~ gitáron

Gilles Ballet [elektromos gitár] és Patrick Brun [akusztikus gitár] előadásai egy lemezen. A kortárs zeneszerzők a két művész számára írtak gitár darabokat - kivéve a Stockhausen opuszt. A Tierkreist a két gitárművész alkalmazta hangszerére.

Ezt a feldolgozást idézem itt:



Saturday, June 04, 2011

Hommage á Ligeti
Hangverseny a MüPá-ban május 23-án...
Nagyszerű este volt. A Bartók Rádió is közvetítette, hírek szerint valamelyik televízió is rögzítette, így talán majd látni is lehet a műsort.
1. értetlenség - a Magyar Rádió ugyan felteszi honlapjára a műsorokat, azok meg is hallgathatók (egy darabig!), de letölteni nem engedi őket.
Mármost: annak idején, amikor sem internet, sem számitógép nem létezett még, az ember odaült a rádió mellé, bekapcsolta a magnó rec gombját és egyszerűen rögzítette a műsort. Elég jó minőségben. Rengeteg ilyen felvételem van.
Most ezt nem lehet - gondolják a rádió bölcs rendszergazdái.
A műsort tehát némi lelemény segítségével rögzíthetem, bármikor meghallgathatom, gazdagítja a gyűjteményemet, s ráadásul lehetőséget ad arra, hogy többször is meghallgassam. Ugyanis az a meggyőződésem, hogy nem sok zenét kell hallgatni, hanem sokszor.
2. értetlenség - "kedvenc" műsorvezetőm az Új Zenei Újságban azon borong, hogy a program inkább korai műveket idézett. Ugyanakkor elmeséli, hogy mostanra valahogy ezekből a korai (avantgard) művekből kiábrándult "kissé". Majd egy óvatlan pillanatban felteszi a kérdést: énekelnek ezek? Szerencsére ott volt Molnár Szabolcs, aki helyre tette a dolgot, s udvariasan, ám kellő részletességgel bebizonyította, hogy a műsorvezető némiképp balga. Csak akkor minek csinálja és már mióta?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A koncert tehát nagyszerű volt. A befejező műsorszám - Mysteries of the Macabre - azzal a ritka különlegességgel szolgált, hogy az énekesnő - Barbara Hannigan - nemcsak énekelt, hanem vezényelt is, sőt szerepet játszott (az ávónőnek is nevezett szörnyeteget).

Thursday, June 02, 2011

Anne Teresa De Keersmaeker


még egyszer...

Ezúttal az 1982-ben Steve Reich szerzeményeire készült koreográfia: Fase.

A felvétel 2002-ben készült.

Négy Reich kompozíció követi egymást: Piano Phase; Come Out; Violin Phase; Clapping Music. A minimál zene legjobb opuszai közé tartoznak ezek a művek. S Keersmaeker congeniális koreográfiát alkotott, a minimál zenére - minimál balettet. A zene és a mozgás is repetitív.

A négy koreográfia metszetét próbáltam összejátszani:

Anne Teresa De Keersmaeker




Rosas danst Rosas című koreográfiája 1983-ban született. Munkássága igen széles skálán mozog. Koreográfiát készített egyebek között Bartók, Beethoven, Steve Reich, Schönberg és Mozart zenéire.


Az itt idézett koreográfia hangja zajokból, effektekből és Thierry De Mey és Peter Vermeersch szerzeményeire készült.


A Rosas danst Rosas keltette asszociációk valósággal - és elkeserítően! - napjainkról szólnak.


Egy néhány perces keresztmetszet:




Lásd még: ITT




Wednesday, June 01, 2011

Csendélet ~ Csend? Élet?
[Zene: Erik Satie Gymnopédies No. 1. 2. ~ Reinbert de Leeuw - piano]

"A szavak ereje": Kossuth Rádió - MR1

Ritkán, nagyon ritkán veszem rá magamat, hogy a Kossuth Rádió műsorait meghallgassam. Ha olykor mégis - hát elképedek a "szavak erején".

Ennek a rádiónak a jelszava: a szavak ereje (!). A hangja engem azokra az őskori adásokra emlékeztet, amelyeket annak idején a Gyáli úti sráfkocsiból sugároztak. Az ősi hőskor felvételei meghatóan bájosan hangzanak ma. De egy mai adás hangjaként?

Az interneten mód van rá, hogy a világ szinte valamennyi rádióját meghallgassa az ember. Mondhatom a Kossuth Rádió hangja - a maga poros, romantikus, avitt, éneklős, minden természetességet nélkülöző hangján - igazi hungarikum (ha van kivétel, annak örünék, nekem nem sikerült olyanba akadnom).

Közreadok egy gyöngyszemet. A hangmérnök nevét kivettem (nem érdemli meg a pellengért), viszont eljátszottam a kedvenc szavammal, amely szerint a riporter riportalanyát "faggatja"...

A néhány másodperces, klipnek is kevés hanganyagban megszólaló hölgyet egy időben a legszebben beszélő rádiósnak kiáltották ki. Kénytelen vagyok azt mondani, bár lenne a hangjában egy kis hiba, valami "horowitzos melléütés" - sajnos a steril sekélységet tükrözi ez az "igyekezet"...