Tuesday, May 29, 2012

 Diamanda Galás

~ százarcú, száz műfajú görög származású amerikai énekes, zeneszerző, performer…
Seress Rezső Szomorú vasárnapja éppúgy feladat a számára, mint Paul Celan Halálfúgája.
Defixiones című lemezéről idézek itt két művet. Az első egy görög népdalra emlékeztető dal, amelynek zenéjét és szövegét Iannis Papaioannou írta:


Nyisd ki
Zárva, reteszelve, sötét az ablak.
Mért nem nyitod, makacs lány, hogy láthassalak?


Nyisd ki hát, nyisd ki, nem bírom tovább.
Eleget gyötörtél már.

Dér szállt le rám, órák múltak, énekeltem.
Lángol a szívem, de nem jössz, hogy lássalak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A második részben (háttérben a költő előadásával) Paul Celan Halálfúgáját mondom el, majd  Diamanda Galás zenéjével az énekesnő adja elő.

Monday, May 28, 2012

Bob Wilson ~ megint...
Párizsi barátaimtól kaptam meg a Wilson portrét (DVD: Absolute Wilson).
A portré nagyon érdekes (elsősorban Wilson szavai)
Nem vagyunk itthon elkényeztetve Wilson produkciókkal, csak néhány kapható, kisebbeket az interneten lehet megnézni.
Ez a DVD  - sajnos - csak forgácsokat ad néhány produkcióból.
Számomra az egyik legérdekesebb Wilson mondat: "A nyelv a képzelet korlátja".
Ennek jegyében állítottam össze egy parányi montázst.
A felhasznált részletek:
1. Dreamplay (zene: Michael Galasso)
2. Einstein on the Beach (zene: Philip Glass)
3. A Letter for Queen Victoria (zene: Michael Galasso)
4. White Raven (zene: Philip Glass)
Kocsis Zoltán "kálváriája"...
Kényszeredetten mosolyogtam az egyik rádióműsorban elhangzott parányi apróságon. Ugyanakkor persze igazolva láttam azt, ami Kocsis Zoltán fő problémája. Vagy másként: ami az én problémám Kocsis Zoltánnal kapcsolatban.
A „méltán felejthető karmester” (az idézet saját jegyzetemből származik!) karmesteri ambícióinak hiátusai sorra nyomon követhetők egy-egy előadás során. A fent idézett röpke, ám árulkodó részlet csak érthetőbbé tette azoknak az otromba kijelentéseknek a gyökerét, amelyeket a világhírű zongoristaként ismert Kocsis a közeli múltban megengedett magának.
Azt a szomorú tapasztalást is erősíti, hogy a mégoly sokrétű ismeret vagy tudás sem támasztja kötelezően alá akár egy jeles művész szemléletét. Ezen túl az a sajnálatos helyzet, hogy Kocsis szakmai köntöst öltve aktívan politizál, méghozzá olyan zenei és közéleti kérdések kommentálásával, amely kommentek nem járulnak hozzá a közgondolkodás tisztításához, mi több a tények mihelyesebb megítéléséhez. ( Lásd: ITT)

Friday, May 25, 2012

Etűd

Rajtam (magamon) kívül még itt rejtezkedik Antonioni, Bizajev és Wagner is...


Sunday, May 20, 2012

Oda-vissza! Sőt... abszurd
Egy rádiószínpadi előadás blogváltozata


Más lett a világ. Most például sokkal hosszabb ideig szokás élni. Jóval túl vagyok a nyolcvanon, és ez még csak nem is számít kornak. Túl egészséges vagyok, noha nincs már miért egészségesnek lennem. Az élet mégsem akar elengedni. Akinek már nincs miért élni, annak meghalni sincs miért. Talán ez az oka.
(Kjell Askildsen)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy olyan világban vagyunk, amelyben csupán az a törvény működik, miszerint semmiféle szabályosság nem felfedezhető. Félő, hogy nemcsak a következő pillanat nem belátható, de valamiként fölfüggesztették a jövőt is. Nincs jövő. Ősi szorongás fogja el az embert egy ilyen jelenben, holott minden nagyon gusztusos, mulatságos, minden felettébb szórakoztató, ízléses, minden kiérlelt, minden mélyen hiteles, minden átélt és érdekes. Ebben a világban természetesen nincsen történet. Nincsen végzet, és nincsen sorsa senkinek, s ezért aztán vég sincsen. Ha pedig nem tudjuk, hogy mi mivel végződhetik, akkor nem tudhatjuk, hogy hová is tegyük azt, ami azért van.
(Nádas Péter)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
                                           1. rész
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
2. rész

 
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
                                           3. rész

Thursday, May 17, 2012

Megint Rádiószínpad!




Monday, May 14, 2012


 Signature

A Radio France lemezsorozata. A kiadványok műfaja a klasszikus zenétől a punkig terjed.
Külön érdemes megfigyelni a lemezek külsejét. A sorozat azonnal felismerhető, mégis mindegyik pontosan megkülönböztethető. A borító általában egy fénykép és egy betű montázsa. A betű a lemez szerzőjére, előadójára utal.
Mintaszerű sorozat.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
 Jay Gottlieb
Rendkívül sokoldalú zongoraművész. Mások mellett  Nadia Boulanger tanítványa. A régebbi klasszikus zene területén éppen olyan otthonos, mint a kortárs zenében. Játszik egyebek között John Cage, John Adams, Stefan Wolpe opuszokat.
A Signature sorozatban megjelent lemezén számos kortárs zeneszerző művét szólaltatja meg.


Itt három rövid darab hallgatható:
1. Benoit Delbecq : Temps posés temps mêlés
2. Lukas Ligeti: Trinity
3. Francis Poulenc: Improvisation no13



Sunday, May 13, 2012

Új lemezeim közül…

A Hänssler Classic két új lemeze
l. A Wolfgang Rihm életmű kiadás 6. lemeze, két opusszal: Über die Linie II. és Coll’Arco. Az első klarinétverseny, a második hegedűverseny.
2. Alfred Schnittke: Zwölf Bußverse; Stimmen der Natur. Az első vegyes kórusra, a második nő-hangokra és vibrafonra.
~~~~~~~~~~~~~~~~
A BMC (Budapest Music Center) két új lemeze
1.Végh Sándor karmesteri felvételeiből (a Magyar Rádió archívumából) két lemezen. A Végh Sándor vezényelte műveket (Beethoven, Haydn, Mozart, Schubert) a Camerata Salzburg együttes adja elő.
2. Eötvös Péter: Három nővér. Az 1998-as lyoni ősbemutató újrakiadása. (A Deutsche Grammophon kiadása a teljes librettot is adta.) Lásd még: ITT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az alábbi idézetek:
1. Rihm: Coll’Arco (részlet)
2. Schnittke: Stimmen der Natur
3. Mozart: Symphony No. 35, K. 385 „Haffner” IV. Finale. Presto

Wednesday, May 02, 2012

Szép Ernő: Emberszag
című könyvének egy fejezete...

Kérvényt kell a kormányzóhoz írni



Jöttek a napok egymás után, hétfőre kedd, keddre szerda, szerdára csütörtök, még ilyen világba se bontják meg ezt a sorrendet. Egy nap, július közepe táján, avval jött haza Bakonyi dr., hogy azt üzeni nekem N. miniszteri tanácsos, a Kultuszból, írjak kérvényt a kormányzósághoz, hogy a csillagviselés alól mentesítsenek. Készül már egy ilyen akció: leveszik a bélyeget az érdemesebb tudósokról, írókról, művészekről. A legelső leszek, azt mondta a tanácsos úr, aki a csillagot lefejtheti (mert azt oda kellett varrni). Biztos, hogy Bakonyi dr. juttatott a tanácsos úr eszébe. Őt, Bakonyi dr.-t már vagy tíz napja mentesítették, hogy annál zavartalanabbul járhasson be a minisztériumokba. Elgondolhatják, kérem, hogy megszégyellettem magamat: belé kell a kérvénybe írni, hogy a nemzet ellen semmit se vétettem. És milyen feneketlen mélyen szégyellettem, hogy kérni kell annak, aki küldetése révén a nemzete fölé magasodik, annak rimánkodni kell, hogy vegyék annyira magyar számba, mint a kutyasintért, meg a lakat alá tett betörőt. És aztán nem illik különbözni az embernek csillagos sorstársaitól, azok fölé kerülni. Hanem a csillagtól való szabadulás azt jelentette, hogy mi is, akik szűkébe vagyunk a pénznek, mi is olcsó húst kapunk, cukrot, vajat a piacon, mire a húgom kimehet, nem kapkodták még el a krumplit, zöldpaszulyt, zöldséget, gyümölcsöt, amit aztán feketén kell venni a házba belopózó jóasszonyoktól. Soványodtunk már erősen. Azután a fejünk felett lebegett folyton a deportálás, a pusztulás. A mentesítetteket nem vihetik el. Én magam nem féltem, mondtam már, nem féltem, hogy elveszünk. Esküdtem rá, hogy szabadulunk. Tán csak aki ilyen gyönge, mint magam is, csak az tud tán ilyen eszelősen hinni. De hát nehéz felelősség sújtott, itt vannak a testvéreim. Szóval hát másnap megírtuk azt a kérvényt. Hallucinált a szemem: mintha a szégyentől pirosakká válnának a sorok, akár piros tintával írnék. Bakonyi dr. vitte be a kérvényt a Kultuszba. Avval próbáltam a szégyenem oltogatni, hogy hiszen magam úgyse élek majd a csillagtalan szabadsággal, éppen úgy nem megyek majd az utcára, mint eddig nem mentem. Azt is kitaláltam, hogy tovább is viselem majd itthon a csillagot, ne irigyeltessem magam, ne bánatosítsam még jobban a házban élő megalázottakat.
Nem jól emlékszem már reá, mi minden történt a világon a nyáron átal; fejem is végtelen fáradt még, amellett jelentékeny tehetséget kaptam arra, hogy a történelmi eseményeket roppant hamar elfelejtsem. Azt se tudom már, mikor ment Sztójay, mikor lett helyette Lakatos* a miniszterelnök. Talán még júliusban. Hiszen mindegy, miránk az tartozott legjobban, hogy Pesten rezeg a háromezer kakastoll. Bakonyi dr. azt újságolja, a hitközség folyosóján tucat rendőr szorítgatja vissza a Síp utcába zúdult tömeget. Mindenki fel akar iratkozni a Palesztinába induló hajóra. Az oroszok még nem érték el az országot, még csak az erdélyi hágókat ostromolják. Ki tudja, mikor szabadulunk és szabadulunk-é egyáltalán. Még mindig tanakodik a ház, mit lehet ettől a Lakatostól várni ? A rezümé az, hogy katona, biztos hű embere Horthy-nak. De hát mit tehet, itt vannak a németek.
~~~~~~~~~~~~~~~~