Thursday, November 23, 2017


Részletek John Cage Naplójából:

Amíg egyetlen emberi lény éhezik, addig az egész emberi faj éhezik! Úgy kell megszervezni a Földet, hogy végre már ne lépjen folyton a saját lábára. Utópia? Önismeret. Van, aki LSD-vel csinál­ja, van, aki anélkül, A többiek meg: Istenhez fohászkodnak...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eljön a nap - a nap, amikor meghalunk. Azok a régi okok, hogy csinálni kell a dolgokat, egyszerre nem léteznek többé
Az emberek definíciókat kérnek, pedig teljesen világos, hogy semmi sem definiálható.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A zene nem működik, mint diskurzus. Ha diszkusszióra vágyol, ám le­gyen, használj szavakat. A dialógus más dolog.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A társadalom ma magnetofon-készülékekkel, rádió adó-vevő berendezésekkel és szer­zői jogokkal rendelkezik... Megmérgeztük az élelmiszereinket, szennyezetté tettük a levegőt és az ivóvizet, megöltük a madarakat és a barmokat, kiirtottuk az erdőket, leszegényítettük, lepusztítottuk a földet. Nagylelkűek és ügyesek vagyunk, cselekvéseink közül - volt előadás éppen elég - az utolsót alakítjuk. Hogyan nevezzük majd? Nirvánának?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mielőtt bármihez hozzákezdenénk, állapodjunk meg abban, hogy az egészség jobb, mint a betegség, a bölcsesség jobb, mint a tudatlan­ság, a szeretet jobb, mint a gyűlölet és a produktív energia jobb, mint a neurotikus semmittevés.
A drogok? Az emberi értelem nem-toxikált állapotban is elég érdekes.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Dr. Suzuki ezt mondta: "Mielőtt a Zen-t tanulmányozzuk, az emberek emberek és a hegységek hegységek. Amikor a Zen-t tanulmányozzuk, a dolgok öszzezavarodnak, nem tudjuk pontosan mi micsoda és ki kicsoda. Miután tanulmányoztuk a Zen-t, az emberek emberek és a hegységek hegységek." Az előadás után valaki megkérdezte: "Suzuki doktor, mi a különbség abban, hogy az emberek emberek és a hegységek hegységek a Zen ta­nulmányozása előtt, illetve hogy az emberek emberek és a hegységek hegységek a Zen tanulmányozása után?" Suzuki így válaszolt: "Mond­hatni nincsen különbség, csak mintha a lábunk valamennyire el­szabadult volna a földtől". - Nos, a zene tanulmányozása előtt az emberek emberek és a hangok hangok. Amikor tanulmányozzuk a ze­nét, a dolgok nem világosak. A zene tanulmányozása után az emberek emberek és a hangok hangok. Vagyis: kezdetben hallunk egy hangot és rögvest megmondjuk, hogy az nem emberi lény vagy valami afféle; magas vagy mély, van bizonyos árnyalata, hangos, bizonyos időbeli hossza van, hallható. Aztán eldöntjük, hogy okoz-e élvezetet vagy sem, s fokozatosan kialakul a tetszés és nem-tetszés hálózata. Miközben a zenét tanulmányozzuk, a dolgok kissé összezavarodnak. A hangok többé nem hangok, hanem betűk: A, B, C, D, E, F, G. Félhang föl- vagy lefelé. Kettő, négy vagy akár öt oktávval odébb ugyanaz a betű jelöli a hangot. Ha egy hang annyire balszerencsés, hogy nem jelöli betű, vagy ha túlságosan összetett, kiesik a rendszerből, mert: zaj, vagy nem zenei! A privilegizált hangok rendszer­be, skálálába rendeződnek, vagy sorokba, ahogy manapság mondjuk, s megindul egy elvont folyamat, amit zeneszerzésnek neveznek. Vagyis a zeneszerző felhasználja a hangokat, hogy egy eszmét vagy érzést vagy ezek együttesét kifejezze… A hangok hangok és az emberek emberek, de most mintha a lábunk kissé elszabadult volna a földtől… A művész legnagyobb felelőssége hogy elrejtse a szépséget. Egy pillanatra most gondoljuk meg, melyek a fontos kérdések, s me­lyek követelnek nagyobb komolyságot. Fontos kérdés, hogy mi az, ami nem éppen szép, tehát csúnya, nem éppen jó, tehát gonosz, nem ép­pen igaz, tehát illúzió. Emlékszem Feldman árnyékokról beszélt. Azt mondta, hogy a hangok nem hangok, hanem árnyékok. Nyilvánvalóan hangok, de éppen ezért árnyékok. Minden valami a semmi visszhangja.
Az élet nagyon hasonlít egy-egy Morton Feldman szerzeményre… A semmi az, ami történik, amiről Feldman beszél, amikor azt mond­ja, hogy a lét csöndbe merült. A halál elfogadása minden élet for­rása. Nincs olyan csönd, amely ne volna terhes hangoktól...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szabadok vagyunk, mint a madarak.
Csak a madarak nem szabadok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Két szerzetes sétált az utcán, amikor egy fiatal hölgy állt meg a járda szélén, hogy valaki majd csak átsegíti a forgalmas úttes­ten. Az egyik szerzetes késlekedés nélkül karonfogta és átkísérte, majd a másik oldalon szépen elengedte. A két szerzetes folytatta sé­táját. Aztán a második nem bírva magában tartani, igy szólt az el­sőhöz: "Tudod, hogy nem szabad nőt érintenünk. Miért vitted át karonfogva azt a nőt a forgalmas úton?" Az első szerzetes így vála­szolt: "Engedd el azt a nőt! Én már két órája elengedtem."

Wednesday, November 08, 2017

Leonard Cohen  Philip Glass

Book of Longing címen közös  dupla lemezük jelent meg még 2007-ben. 

Itt szerepel A Sip of Wine című kompozíció, amelynek a szövegét Cohen írta. Eredetileg a dal Cohen zenéjével vált ismertté. Ezen a lemezen viszont Cohen szövege Glass zenéjével szólal  meg.

Az első változatot (Cohen zenéjével) Sharon Robinson adja elő, a másodikat (Glass zenéjével) Tara Hugo.





Saturday, November 04, 2017

Random

avagy esti zene...

Van, aki elalvás előtt semmit sem csinál, van, aki olvas; én zenét hallgatok. Hogy mit? Az aznapi kedvem szerint.

Az elmúlt kilenc nap "termése". Mindegyikből itt csak egy parányi darabkát idézek, teljes meghallgatásukat ajánlom, az interneten valamennyi hozzáférhető...



Ezeket a darabkákat most együtthallgatva megállapíthattam: nagyon jól megvannak egymással. Más-más nyelven szólnak, de zene mind. Ilyen egyszerű...

1. Bach: János Passió [persze képpel együtt még érdekesebb, mert Robert Wilson rendezte].

2. Mahler:  5. szimfónia. Gyászinduló.

3. Prokofjev: Romeó és Júlia.

4. Brahms: Egy német rekviem.

5. Feldman: Rothko kápolna.

6. Cage: Bacchanale

7. Mozart: Disszonancia vonósnégyes [Az első két percről írta Ligeti György: ... a kor harmóniai normáihoz mérten teljesen eredeti, a szokásostól eltérő, sőt megdöbbentő hatású].

8. Delalande: De profundis.

9. Stockhausen: Az ifjak éneke.


Tuesday, October 31, 2017

"Kultúrnárcizmus"

Maradok elébb az eredeti, Freud által megfogalmazott szövegnél: nárcizmus a nárcisztikus személyiség által mutatott tulajdonságok és viselkedés absztrakciójának a neve. A nárcizmus beképzeltség, hiúság, önhittség vagy egyszerűen az önzés személyiségvonása. 

Mármost itt a Facebook...

Nagyszerű eszköz. Főként arra, hogy megtudjuk: ki milyen.


A "kultúrnárcizmus" - hitem szerint - magam alkotta kifejezés. Mástól eddig nem hallottam (s így akár magamra is alkalmazhatóvá kényszerítem). Valami olyasféle, hogy például valaki lehetőleg hosszú és "akkurát" szöveget nyom. Ez még nem lenne baj. De egyszercsak meglep a fölfedezés: itt a szöveg megteremtőjének fontosabb az ÉNje, mint az, amit olvastatni szándékol. Így aztán olykor a zavarosságig telemtömködött (ám - úgyszintén olykor - akár kétségkívül szép háttértartalmat sejtető) szöveg születik, amiből mindenestre gyanítható, hogy írója nagytudású ember (is lehet). Ám azt a mégiscsak vélt célt, hogy a szöveg hatással legyen rám, nem képes elérni.

Csak úgy mondom...  Akinek nem inge, ne vegye magára. Máris hosszúra - mi több talán éppen "kultúrnárcisztikussá" - sikerült ez a nyihhanás. 

Friday, October 20, 2017

Ingmar Bergman

Laterna magica

[Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. 253. oldal]

Néhány szó...




Azt hiszem, engem más hajtóerő mozgat. A kudarcnak friss és fa­nyar íze is lehet, a sikertelenség felébresztheti az emberben az ag­ressziót, és felrázhatja a zsibbadt kreativitást... Mielőtt elné­mulok, biológiailag, szeretném, ha kérdőre vonnának és ellentmon­danának nekem. És nemcsak önmagammal akarok vitatkozni, az úgyis mindennap megtörténik. Kellemetlen akarok lenni, bosszantó és beskatulyázhatatlan. 



A lehetetlen rendkívül csábító, és hát nincs vesztenivalóm. Igaz, nyerni sem nyerhetek többet egy jóindulatú tetszésnyilvánításnál va­lamelyik újságban. Amit az olvasók tíz perc múlva elfelejtenek, tíz nappal később pedig én magam is.





Sunday, October 15, 2017

Thursday, October 05, 2017

No comment!











Samuel Beckett: A játszma vége

[Négy részlet]



A zene ~ Morton Feldman: For Samuel Beckett


Monday, October 02, 2017

Blöff...
vagy inkább: baki! 


Szerb Antal A világirodalom története című nagyívű munkájában olvashatni:



Angliában nem alakultak ki izmusok.  De James Joyce 

(1882-1941) egymagában felér a dadaizmussal és a szürrealiz­mussal és hatása egy időben 

igen jelentékenyvolt.  Legter­mékenyebb   kísérlete  az  ún.  monologue  intérieur:  roppant

terjedelmű regénye,  Ulysses (1922) egy nap története belső monológokban

előadva. A belső monológ technikája az, hogy az író minden válogatás nélkül

lejegyez mindent, ami alak­jának tudatában megfordul, mégpedig úgy, hogy abban a

sor­rendben, abban a laza, logikátlan megfogalmazásban, amint a tudatban

felmerül: a „tudatfolyam" regénye.

Másik kísérlete hasonlít a német expresszionisták és francia szürrealisták egyik

törekvéséhez. Önállósítja a sza­vakat. Nem mondatokat ír, hanem szavakat,

„összefüggés­telen szavakat" a szó szoros értelmében. A szavak önmagukért

beszélnek, sokszor nem is fogalmi tartalmuk, hanem csak hangalakjuk a fontos,

azok az eszmetársítások, amelyeket a szó hangzása kivált. Ez az irányzat

második nagy művében, a közvetlenül halála előtt megjelent Finnegan's

Wake-ben még erősebb. Ez a könyv már jóformán csak összefüggéstelen, sőt

értelmetlen szavakból áll.

Joyce-nak az egész világon igen nagy tekintélye volt, mint sok mindenkinek, akit

senki sem ért meg, de senki sem meri bevallani. Ha valaki intellektuális

körökben megkoc­káztatta kifogásait, lenéző mosolyok fogadták. Most már

meghalt; halottakról vagy jót, vagy semmit. Most már talán sohasem szabad

bevallani, hogy blöff volt az egész.

És aztán meg:
    
     A joyce-i monologue intérieurt nagyon sok író átvette...


Quandoque bonus dormitat Homerus - idézte ilyenkor 

Horatius Ars poetica-ját egykori tanárom.


Mit lehet mondani? Szerb Antal nem értette: mit akart 

voltaképpen Joyce. De ő bevallotta...






John Cage rádiójátékot 


készített a Finneganből.



Amikor Klaus Schöning 
1979-ben   egy  interjú 
során Cage-et   Joyce-ról kérdezte, azt tudniillik, hogy kit 
tart a legtöbbre az irodalomban, így válaszolt:  Azt hiszem 
Joyce  az…Mindmáig lenyűgöz Pound, Stein és Joyce. De 
azért leginkább Joyce érdekel… az a világ, amelybe Joyce-
szal beléphetünk, alig ismert a számunkra…Nem 
juthatunk végére, nem tudjuk megérteni, nem tudjuk 
megoldani, nem érezhetjük, hogy befejeztük…szükségünk 
van egy nyelvre, amelyet nem kellene lefordítani.
Mármost mit kezdjünk Ezra Pound, Gertrude Stein 
szövegeinek olvasási módjával? Vagy mondjuk Beckett 
verseivel, szövegeivel?

Amikor Cage rádiójátékot 
(Roaratorio) készített  
Joyce szövegei alapján, a 
rádiós szerkesztő ezzel 
adta vissza: hosszú és 
unalmas. Cage így 
válaszolt: Igen. És mi a 
probléma? -   Később a 
rádiójáték elnyerte a 
legrangosabb rádiós díjat.
A Roaratorio - magyarul Ordítóriumnak mondanám

James Joyce nevére készült, Cage Joyce szavaival írt 

szövege mesostichon, végig benne van Joyce neve.

A befejező néhány szó:





A hangjátékban:


Wednesday, September 27, 2017

Isteni hangok...

rádióműsor

A műsor (talán?) valami fogalmat kínál a hangok értelmezésére. A hangok persze magukért beszélnek.

A műsor meghallgatható:  ITT

Egy rövid (szerelmes?) vers. A műsorban is elhangzik... Arany János írta harmincötéves korában... 


Thursday, September 21, 2017

Töredék

Egy perc  ~  ötvenhat másodperc

A szöveg:

1. Ingmar Bergman: A bábok életéből
2. John Cage: Napló
~~~~~~~~ 
A zene:

Svan-David Sandström: Drums




Tuesday, September 19, 2017

Tempora mutantur ~ et nos mutamur (?) in illis...

Eric Burdon & Animals

(1964 -ben...)

Egykori kedvenc:  House of Rising Sun


There is a house in New Orleans
They call the Rising Sun
And it's been the ruin of many a poor boy
And God I know I'm one
My mother was a tailor
She sewed my new bluejeans
My father was a gamblin' man
Down in New Orleans
Now the only thing a gambler needs
Is a suitcase and trunk
And the only time he's satisfied
Is when he's on, a drunk
Oh mother tell your children
Not to do what I have done
Spend your lives in sin and misery
In the House of the Rising Sun
Well, I got one foot on the platform
The other foot on the train
I'm goin' back to New Orleans
To wear that ball and chain
Well, there is a house in New Orleans
They call the Rising Sun
And it's been the ruin of many a poor boy
And God I know I'm one






(2011-ben)



Monday, September 11, 2017

Bach

Das wohltemperierte Klavier

Gould  &  Richter

Valamikor egy rádióműsoromban használtam a Bach-kompozíciót. Minthogy szerelmes szövegről volt szó, Glenn Gould játéka szóba sem jöhetett. Viszont Szvjatoszlav Richter annyira magára szabta a művet, hogy tökéletesen illett a szerelmes szöveg háttereként. 

Richter előadása valósággal "impresszionistává" alakította a művet, a maga korában aligha hangozhatott volna el így.. Vagyis meglehet a Gould előadása inkább autentikus.

Emlékszem: Richter Bach estjének szünetében találkoztam a Zeneakadémián Kroó Györggyel. 

"Hát igen! - mondta Kroó tanár úr Richter előadására utalva - de nem!"

Mondják: Gould olyasmit mondott, hogy Richternek megbocsátja a Bach interpretációját.

John Cage szerint: "Ha valami nem tetszik, legelőször azt kérdem, vajon miért nem tetszik nekem. Ha legyőzzük nemtetszésünket, a világ nyitottabbá válik... minden dolog szép, feltéve, ha nincs bennünk a tetszés~nemtetszés képzete". 

És akkor néhány perc - kétféleképpen...


Friday, September 08, 2017

Picasso ~
               ~ról jut eszembe...

(rádióműsor)

Agyonhajszolt magnószalagról mentettem. De hogy lehet rádióműsort csinálni egy festőről?

Sehogy...

Csakhogy!

Picasso írt is. Meg sokan írtak róla. Meg sok minden jutott az eszembe...

Ezek együtt adják a szövegeket és a zenéket.

Brassai, Apollinaire, Kandinszkij, Kassák, Bálint György, Malraux, Kállai Ernő, Ady, Parmelin, József Attila, Claudel, Éluard és Goethe szövegtöredékeiből önkényesen összehordott szöveghalmaz.

És persze Picasso írásai...

A zenék?

Egyebek között Stravinsky, de Falla, Pergolesi, Bartók, Satie kompozícióinak részletei.

A műsor meghallgatható:  ITT

Friday, May 19, 2017

Saturday, April 15, 2017

Monday, March 06, 2017

Rudolf Höss emlékiratai
Auschwitz parancsnoka voltam

Közreadja Martin Broszat

Előszó: Gellért Ádám;

A Rudolf  Höss és a magyar holokauszt című függelék fejezetet Kádár Gábor és Vági Zoltán írta.

JAFFA Kiadó, 2017

1961-ben jártam Auschwitzban. Ott kapható volt a KL Auschwitz című kiadvány, amely részleteket közöl Höss naplójából, valamint korabeli fényképeket is bemutat. Ezeket a szövegeket egyik rádióműsoromban is felhasználtam.

A kötet most magyarul is olvasható. Nehéz olvasmány...  Szinte megfejthetetlen, hogy egy tömeggyilkos, aki olykor elvágyódik a lágerből, a mészárlás aktív résztvevőjeként idilli parasztgazdálkodásról álmodik. Szülei papnak szánták, ő végülis katonai pályára került.

„A Führer parancsol, mi végrehajtjuk” - ez számunkra semmi esetre sem volt üres frázis, ezt mindenki komolyan gondolta.

Egy másik helyen: ki tudja előre átlátni, hogyan alakulnak az összefonódó emberi sorsok? Mi a helyes, mi a helytelen.

Megint másutt: szükség van a zsidóság megsemmisítésére, Németországért van szükség rá, azért, hogy utódainkat mindörökre megszabadítsuk legszívósabb ellenségeinktől.

Ezek tehát a fanatizálás állomásai.

Ami a legmegdöbbentőbb ebben a rémületes olvasmányban. Szerzője úgy írja le az iszonyú cselekedeteket, történéseket, mintha azok valamely békés munkahely tennivalói lettek volna...

A könyv részletesen megjeleníti az iparszerű mészárlás legapróbb történéseit, akár az előkészületeket, akár a végrehajtást, a gázkamrák tetején készült nyílásokon bedobott gázt, majd a holttestek égetését, a felhasználható maradványok értékesítését illetően.

Az Auschwitzban megyilkolt áldozatok közül minden harmadik magyar állampolgár volt, közel félmillió ember. S alig egy évvel a második világháború befejezése előtt!

Mi magyarok,... amikor őt olvassuk, talán magunkról is többet tudunk meg - írják az utószó szerzői.
~~~~~~~~~~~~~

P.S.  A könyv elolvasása egyértelmű magyarázatot ad arra, miért bűn az etnikai homogenitás kívánatosságáról beszélni. Nem lehet véletlen, hogy 1945, a világháború befejezése óta napjainkig magyar miniszterelnök ilyen kifejezést nem vett a szájára...

Sunday, March 05, 2017

Előkerült az archívumból...

 Randy Newman a "kifelejtett" költő

A  hetvennégy éves énekes-költő alig ismert mifelénk. Pedig versei - még a könnyedebbek is - filozófikusak, az ember kínjairól, félelmeiről, keserűségéről, az élet értelmetlenségéről szólnak.
Az 1972-es Sail Away című lemezéről idézek két opuszt, a nyersfordítást is mellékelem.

Az Úr éneke

Káin megölte Ábelt, Szet sem tudta miért
Mert ha Izrael gyermekei nem sokasodtak
Miért kellett egy gyermeknek is meghalnia?
Így hát megkérdezte az Urat
És az Úr szólt:

Semmi vagy te, kevesebbet érsz nekem,
Mint a legsilányabb kaktuszvirág,
Vagy a legsatnyább jukkafa
Amit csak találhatsz a sivatagban
Mert az ember azt hiszi: én vagyok ott.
Hát ezért szeretem az embert.

Rettentő ostobaság
Mocsok és szenny és nyomorúság
Csak nevetünk fenn az égben imáitokon
Hát ezért szeretem az embert.

Keresztények és zsidók együtt táboroznak
Buddhisták és hindik satellit tévén találkoznak
Felkapják négy legfőbb prófétájukat
És megszólalnak
És mondják: „Uram, elátkozott a világ,
Uram senki sem szabad,
A templomok, miket neked emeltem
A tengerbe omlottanak
Uram, mért nem törődsz velünk
mért nem akarod, hogy legyünk
És az Úr szólt
És az Úr szólt:

Felégetem a városaitokat – milyen vakok vagytok
Elveszem gyermekeiteket és azt mondjátok: áldottak vagyunk
Mindannyian őrültek vagytok hogy bennem van hitetek
Ezért szeretem az embert
Mert szüksége van rám
Ezért szeretem az embert
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Vénember


Mindennek menni kell
Hallod-e? Hallasz-e?
Senki sem maradhat
Hallasz-e? Hallod-e?
Emlékezz vénember
Menni fog csak akard
Csak nyisd föl szemed
S nézd az elmenőket

Lenyugszik a nap vénember
A madarak tovaszállnak
Senki sem sirat vénember
Isten veled vénember

Tudom maradni szeretnél
De hiába kísérled
Itt vagyok akármint te
Isten veled vénember

Nincs isten hogy őrizzen
Hit nincsen csak hazugság
Nem kell már senki vénember
S te sem kellsz senkinek

Ne sírj vénember, ne sírj
Mindenki meghal

Saturday, March 04, 2017

Lábjegyzet az etnikai homogenitás-hoz

   



 "a hold ma oly kerek!"