Friday, December 20, 2013

Buñuel és Abramović

Barátaimtól születésnapi ajándékként egy Abramović dvd-t kaptam. A sokakat meghökkentő performansz-művésznő munkásságáról ad keresztmetszetet ez a lemez, sok beszélgetéssel, nyilatkozattal és persze a performanszok részleteivel. A legmerészebb akciót ugyan mindjárt a film elején felvillantja a rendező, de szemérmesen a címek fölé teszi.

Fordított világ! Mindenki tudja, hogy a nudista strandon ruhában lenni feltűnő, furcsa. Marina Abramović ezt viszi a városba. Egy metróban és az állomáson mindenki meztelen kivéve Abramovićot. S így mintha ő lenne meztelen, ő üt el a szokásostól.

Nekem Luis Buñuel egyik filmjének (A szabadság fantomja) groteszk-abszurd jelenetét juttatja eszembe, amelyben egy társaság az asztal körül nem vacsorázik, hanem vécé-csészén ülve az emberi ürülék földi felhalmozódásáról beszélget. Amikor egy kislány azt mondja: éhes vagyok – ez súlyos neveletlenségnek bizonyul. Az egyik vendég megéhezik, s megkédezi a szobalányt: hol lehet enni. Bezárkózik egy parányi helyiségbe, elfogyasztja az ételt – diszkréten, ahogy a mellékhelyiséget használni szoktuk.

Fordított világ! Mi lenne ha? Biztos, hogy csak egyféleképpen alakulhattak a szokásaink, amelyek szerint élünk? A két művész egyaránt ezt a kérdést teszi föl. Én legalábbis így értem…

Előbb a Buñuel film részletét, majd egy villanásnyira Abramović performanszát idézem.

Friday, December 06, 2013

Epelógus ~ műfajbörze

Egy rádiószínház (2012) előadás részletei - két részben

A címet Barangótól (Bajtai Zoltán) kölcsönöztem, az ő verse fejezte ki számomra azt, ami azután következik:
Jót intő jobbomon
Jaj-piros pacsi-pocsolyák
Halálba sportolom
Magamat - jaj na de nohát!
Falamon naponta
Száz kósza miatyánk ekhóz
Egyikük azt mondta:
Van, ki mindent kétszer megsóz

Ó ők a barbárok
Szőkék s jaj! piros szeműek
Úgy vélik, van rá ok
Tevének s fokán a tűnek

Nem lenni egyenleg
Pedig csak stimmelni látszott
Holtak is felednek
Inget, nyakkendőt, kabátot

Zápulok mihasznán
S használódom rossz iramban
Lehettem volna japán
Méginkább bantu vagy nyam-nyam

Halálom akárhol
Ketyeg s tik-takkol titokban
Előbb csak kakukkol
Aztán csendesen felrobban
~~~~~~~~~~~~~
Ami ezután következik? Jól megfér egymás mellett Brahms és Bergman, Namtchylak és Zorba, Laurie Anderson és Béjart, a Pink Floyd és Irene Papas…

                                         1. rész (19:24):


2. rész (19:23):

Thursday, December 05, 2013

„Lélekbugyrok”

Voltaképpen egy szubjektív klipsor.

Olykor meghökkentő háttérzajokkal (például futballozó gyerekek kiáltásai). 

Nevezhetném úgy is, hogy az „embereim” sora tűnik itt föl. De szívesen idézett képsoraim is. A képeken kívűl fontosnak érzem a hangokat is. Hiszen a képek által idézett hangokról is  "szó van". 

Hogy mi az értelme? Kiki döntse el!


Érzésem szerint a klipsoron olvasható információknál többre nincsen szükség, sőt végig tekintve a klipsoron, talán túlságosan is didaktikus.