Részletek John Cage Naplójából:

Amíg egyetlen emberi lény éhezik, addig az egész emberi faj éhezik! Úgy kell megszervezni a Földet, hogy végre már ne lépjen folyton a saját lábára. Utópia? Önismeret. Van, aki LSD-vel csinál­ja, van, aki anélkül, A többiek meg: Istenhez fohászkodnak...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Eljön a nap - a nap, amikor meghalunk. Azok a régi okok, hogy csinálni kell a dolgokat, egyszerre nem léteznek többé
Az emberek definíciókat kérnek, pedig teljesen világos, hogy semmi sem definiálható.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A zene nem működik, mint diskurzus. Ha diszkusszióra vágyol, ám le­gyen, használj szavakat. A dialógus más dolog.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A társadalom ma magnetofon-készülékekkel, rádió adó-vevő berendezésekkel és szer­zői jogokkal rendelkezik... Megmérgeztük az élelmiszereinket, szennyezetté tettük a levegőt és az ivóvizet, megöltük a madarakat és a barmokat, kiirtottuk az erdőket, leszegényítettük, lepusztítottuk a földet. Nagylelkűek és ügyesek vagyunk, cselekvéseink közül - volt előadás éppen elég - az utolsót alakítjuk. Hogyan nevezzük majd? Nirvánának?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mielőtt bármihez hozzákezdenénk, állapodjunk meg abban, hogy az egészség jobb, mint a betegség, a bölcsesség jobb, mint a tudatlan­ság, a szeretet jobb, mint a gyűlölet és a produktív energia jobb, mint a neurotikus semmittevés.
A drogok? Az emberi értelem nem-toxikált állapotban is elég érdekes.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Dr. Suzuki ezt mondta: "Mielőtt a Zen-t tanulmányozzuk, az emberek emberek és a hegységek hegységek. Amikor a Zen-t tanulmányozzuk, a dolgok öszzezavarodnak, nem tudjuk pontosan mi micsoda és ki kicsoda. Miután tanulmányoztuk a Zen-t, az emberek emberek és a hegységek hegységek." Az előadás után valaki megkérdezte: "Suzuki doktor, mi a különbség abban, hogy az emberek emberek és a hegységek hegységek a Zen ta­nulmányozása előtt, illetve hogy az emberek emberek és a hegységek hegységek a Zen tanulmányozása után?" Suzuki így válaszolt: "Mond­hatni nincsen különbség, csak mintha a lábunk valamennyire el­szabadult volna a földtől". - Nos, a zene tanulmányozása előtt az emberek emberek és a hangok hangok. Amikor tanulmányozzuk a ze­nét, a dolgok nem világosak. A zene tanulmányozása után az emberek emberek és a hangok hangok. Vagyis: kezdetben hallunk egy hangot és rögvest megmondjuk, hogy az nem emberi lény vagy valami afféle; magas vagy mély, van bizonyos árnyalata, hangos, bizonyos időbeli hossza van, hallható. Aztán eldöntjük, hogy okoz-e élvezetet vagy sem, s fokozatosan kialakul a tetszés és nem-tetszés hálózata. Miközben a zenét tanulmányozzuk, a dolgok kissé összezavarodnak. A hangok többé nem hangok, hanem betűk: A, B, C, D, E, F, G. Félhang föl- vagy lefelé. Kettő, négy vagy akár öt oktávval odébb ugyanaz a betű jelöli a hangot. Ha egy hang annyire balszerencsés, hogy nem jelöli betű, vagy ha túlságosan összetett, kiesik a rendszerből, mert: zaj, vagy nem zenei! A privilegizált hangok rendszer­be, skálálába rendeződnek, vagy sorokba, ahogy manapság mondjuk, s megindul egy elvont folyamat, amit zeneszerzésnek neveznek. Vagyis a zeneszerző felhasználja a hangokat, hogy egy eszmét vagy érzést vagy ezek együttesét kifejezze… A hangok hangok és az emberek emberek, de most mintha a lábunk kissé elszabadult volna a földtől… A művész legnagyobb felelőssége hogy elrejtse a szépséget. Egy pillanatra most gondoljuk meg, melyek a fontos kérdések, s me­lyek követelnek nagyobb komolyságot. Fontos kérdés, hogy mi az, ami nem éppen szép, tehát csúnya, nem éppen jó, tehát gonosz, nem ép­pen igaz, tehát illúzió. Emlékszem Feldman árnyékokról beszélt. Azt mondta, hogy a hangok nem hangok, hanem árnyékok. Nyilvánvalóan hangok, de éppen ezért árnyékok. Minden valami a semmi visszhangja.
Az élet nagyon hasonlít egy-egy Morton Feldman szerzeményre… A semmi az, ami történik, amiről Feldman beszél, amikor azt mond­ja, hogy a lét csöndbe merült. A halál elfogadása minden élet for­rása. Nincs olyan csönd, amely ne volna terhes hangoktól...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szabadok vagyunk, mint a madarak.
Csak a madarak nem szabadok.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Két szerzetes sétált az utcán, amikor egy fiatal hölgy állt meg a járda szélén, hogy valaki majd csak átsegíti a forgalmas úttes­ten. Az egyik szerzetes késlekedés nélkül karonfogta és átkísérte, majd a másik oldalon szépen elengedte. A két szerzetes folytatta sé­táját. Aztán a második nem bírva magában tartani, igy szólt az el­sőhöz: "Tudod, hogy nem szabad nőt érintenünk. Miért vitted át karonfogva azt a nőt a forgalmas úton?" Az első szerzetes így vála­szolt: "Engedd el azt a nőt! Én már két órája elengedtem."