Monday, February 25, 2008

Ez a pécsi Periszkóp Rádió
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),
ˇ
valamint Interneten:160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~




Hangtöredékek ~ "Elteltem az idővel"
ˇ
Szövegek:

ˇ







Elidegenedés; A kimért idő; Nap mint nap; Reklám

Fordította: Adamik Lajos





Az Olasz férfi (Walter 'tételei'; Egy színész; Aldransban)

Fordította: Adamik Lajos

ˇ

A rossz transzparenciája

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Zenék:

1. Richard Wagner: Parsifal

2. Dominique Vasseur: In The Breathing Shadows

3. Kiodyssea - Infinite Depths, Abysses of Light

4. Martin Saint-Pierre: Memories of Dreams, Magics and Faraway Lands


Hallgatható és letölthető: ITT (Hangtoredekek Elteltem mix.mp3 jelzetre klikkelni!)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hangtöredékek - kommentárokkal ~ "Elteltem az idővel"
A fenti kevert műsor részletei kommentárokkal hallgathatók és letölthetők: ITT (Klikkelni a Hangtoredekek Elteltem komment.mp3 jelzetre!)

Sunday, February 24, 2008

Friday, February 22, 2008

1945-ben, alighogy végetért a világháború, Münchenben Karl Amadeus Hartmann, az amerikai katonai hatóságok ellenőrzése mellett elindította a Musica Viva -t. Münchenben azóta non-stop kortárszenei "fesztivál" van. Az itt látható könyv az 50 éves ünnepi évforduló alkalmából foglalta össze az addigi tevékenységet. A Musica Viva azonban ma is él, az elmúlt évek során számos koncert DVD-t adott ki, egyebek között Dieter Schnebel, Helmut Lachenmann, Iannis Xenakis műveiből.



A sorozatban látott napvilágot az a koncert, amelyet Hans Zender szervezett és vezényelt. A koncerten (s a DVD-n) Giacinto Scelsi három műve (Hymnos, Quattro pezzi, Natura renovatur - belehallgatni: ITT) nézhető-hallgatható, s egy Hans Zender kompozíció (Bardo - belehallgatni: ITT), a bravuros csellóművész, Gustav Rivinius közreműködésével. Ezt a művet Zender vezényletével, Rivinius játékával néhány éve Budapesten is előadták. A zenekarban az ütősök igen fontos szerepet kapnak, s két zongora is játszik.

Sunday, February 10, 2008

Ha Budapesten él
ˇ
vagy Budapesten jár!...










1093 Budapest, Mátyás.u.9.

Tel.: 06-1/789-4036

„Az épület adottságait figyelembe véve -mondja az új színház "gazdája", Lukáts Andor -, de nem mellőzve Budapest színházi arculatát, arra a következtetésre jutottam, hogy a jelenlegi színházi kínálat nem mondható teljesnek. Így jutottam el az abszurd színház szükségességének gondolatához. Az abszurd gondolkodásunk és megnyilvánulásaink lételeme, csak nem jut elég gyakran tudatos kifejezésre, az effajta élesség és humor hiányzik színházi kínálatunkból.”

És hogy honnan a név? Valamikor a ’90-es évek elején Lukáts Andor és Halász Péter elindították a Sanyi és Aranka sorozatot. Bólyai Sanyi és Bólyai Aranka improvizáción alapuló abszurd történeteit láthatták a nézők.




















































2008. február 29-én, pénteken este 7 órakor

Budapest, IX. Mátyás utca 9.

Tel.: 06-1/789-4036


Zene ~ kép ~ szó… ~ Korányi Tamással

Steve Reich művei

Steve Reich New Yorkban született 1936-ban. Egyik nagyanyja magyar volt, első magyarországi látogatásának az volt a célja, hogy megismerje a nagyanya történeteinek helyszínét. – Azóta többször járt Magyarországon. Az egykori 180-as Csoport előadásait nagyra értékelte. Szoros kapcsolata van az Amadinda Ütőegyüttessel. Legutóbb 2006-ban járt Budapesten, itt ünnepelte egy koncert keretében a hetvenedik születésnapját.
Az amerikai minimál vagy repetitív zene egyik legismertebb művelője.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Két művét hallgathatják meg. Mindkettő a huszadik század történéseit idézi.

1. Different Trains (Különböző vonatok) ~ A mű 1988-ban keletkezett (27 perc)

Háromtételes mű. A Kronos Vonósnégyes adja elő, ezen kívül vonatfüttyök és szövegek szólnak benne. Reich a szövegek lejtését követi a zenében.

Vonatok a II. világháború előtt ~ Reich szülei elváltak, s ezért gyerekkorában sokat vonatozott a két, egymástól távol élő szülő között. Beszélgetett gyerekkori kísérőjével, valamint egy már nyugdijas nyolcvan éves vasúti kalauzzal
A szövegből: A háború előtt… Chicagóból New Yorkba… Az egyik leggyorsabb vonat… Különböző vonatok – folyvást… 1939-ben… 1940-ben…


Vonatok a háborúban ~ Reich Amerikába került holokauszt túlélőkkel (magyarokkal is) folytatott beszélgetések alapján írta meg a zenét.
A szövegekből: 1940… a születésnapomon… a németek bevonultak Hollandiába… A németek megszállták Magyarországot… Volt egy tanárom (mondja egy magyar származású riportalany), egy nagyon magas ember, a haját teljesen símára tapasztotta. Azt mondta: fekete varjak szállták meg hazánkat sok évvel ezelőtt… s éppen rám mutatott…

Vonatok a háború után ~ Ebben a tételben az első két tétel szövegei is visszakerülnek.
A szövegekből: Vége a háborúnak… Biztos vagy benne?… Amerika… New Yorktól Los Angelesig… Az egyik leggyorsabb vonat… Volt ott egy lány, szép hangja volt… A németek is szerették, ha énekelt… Ha elhallgatott unszolták: még, még… és tapsoltak…

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

~ Szünet ~

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


2. Three Tales (Három mese; video-opera vetítése) A mű 1998 és 2002 között keletkezett (60 perc)

A látvány Reich feleségének, Beryl Korotnak a munkája

A három „mese”:

A Hindenburg léghajó kataszrófája ~ A léghajó 1937. május 7-én Lakehurstben leszállás közben felrobbant.
Ebben a tételben korabeli fényképek, rögzített tudósítások, a léghajóval kapcsolatos archív anyagok adják a kép és hanganyagot a zenéhez.




A Bikini szigetek ~ 1946-ban a sziget lakóit kilakoltatták, s a szigeten a következő években atom- és hidrogénbomba kísérleteket végeztek. Ebben a tételben elsősorban az ütősök és a zongora kapnak szerepet. A szöveget a vokálegyüttes szólaltatja meg. A történet javarészt a kísérleteket megelőző időt rögzíti.







Dolly ~ 1997-ben Skóciában született az első klónozott élőlény, a Dolly nevű birka. Ez a rész a felvett interjúk szövegéhez igazodik, amelyekben elsősorban arról van szó, hogy az élőlények és az ember is tulajdonképpen a gének által teremtett gép. Ennek kizárólagosságát a humán kutatók vitatják illetve kiegészítik. Megszólal egy robot is.


Wednesday, February 06, 2008




Jörg Taszman és Karin Fritzsche a Zárórában
ˇ
Tegnap (február 5.) este két német fiatalember beszélgetett a műsor vezetőjével.
ˇ
"Karin Fritzsche és Jörg Taszman közel húsz éve, minden évben egy hetet biztosan Magyarországon töltenek, még hozzá mindig a filmszemle ideje alatt. Németországi filmfesztiválokra válogatnak az éves magyar filmtermésből. Karin 6 éves korában járt először nálunk, s még Kelet-Berlinben elsőként hozott létre egy magyar filmkubot. Jörg is az NDK-ban született, de Párizs, majd Nyugat-Berlin után a 80-as évek végén landolt Budapesten, ahol operatőrnek készült. Ő jelenleg a német sajtó egyik legismertebb kelet-európai filmekkel foglalkozó kritikusa. Velük kettőjükkel beszélget a magyar filmről, a múltfeldolgozás filmbéli lehetőségeiről és a siker titkáról Veiszer Alinda a Zárórában" - így harangozta be a televízió a beszélgetést. Ám - meglepő módon - a beszélgetés nem erről szólt. Legalábbis a beszélgetés nagy részében.

A két fiatal ember az egykori NDK-ban élt. A nyugati német és a keleti német problematika érdekes részletei kerültek szóba. Ritkán hallani erről. Jelen van a múlt és nagy baj, ha tagadják.

A probléma nálunk is megvan, ha nem is azonos módon. Nekünk nincsen "Nyugatunk", nincsenek velünk egy országban élő "nyugati magyarjaink", akik sok lehetőségünket segítik-gátolják, akik megmondják a "tutit", de a múlt jelenségei, alakjai, szelleme és démonjai köztünk vannak. És nagy baj, ha bármely céllal és szándékkel aktuális politikai célokra használják fel mindezt, s ezzel helyettesítik a múlttal való szembenézést, ha leszámolást szorgalmaznak elszámolás helyett, ha politizálnak történelemkutatás helyett és így tovább. Fontos beszélgetés volt... és nemcsak a magyar filmekkel kapcsolatban volt érdekes!

Saturday, February 02, 2008




Itten hülyéskednek az "eszteták"...




(Eszteták, így e-vel... ékezet nélkül. Az ékezetet ki kell érdemelni!...)


Halál komoly hangon, tudóskodva rágódnak Petri György életművén az "eszteták". De hetek óta! ~ Nem tudhatni: mi történt velük? Mondják, hogy nem jó már nekünk ez a Petri, letűnt idők dalnoka a Petri; mások meg azt mondják: jó ez a Petri, a mi dalosunk ez a Petri. Szegény Gyuri! Mekkorát röhögne ezen a sok marhaságon ami mostanában az ÉS lapjain róla árad...



Uram isten! Hol élünk! Már megint. (Meg kellene tudni, hogy mi a sordíj az ÉS-nél, mert be kellene szállni. A megszorítások miatt, sok lett a rezsi.) Mert itt a blog keveset fizet: Horatiusnak annyi... írtam benne.

ˇ
Van tehát a lap (melyben nincsen sem élet, sem irodalom); vannak viszont benne "eszteták" és most itten hülyéskednek. Tessék csak klikkelgetni-kattintgatni szép sorjában, itten olvasható kérem, mi szem-szájnak ingere, hát csak tessék klikkelgetni:











ötödször --- ki tudja követni, ha úgy nagy komolyan eleresztik magukat... S még aztán "főhősünk" záró kiosztása (valóságos ciceroi eloquentia! - mit mondjak), hogy ő nem úgy, hanem, de mégis..., "hogy süllyed, de nem süllyedt el" - most akkor hogyan is van ezzel a Petrivel, -val...

ˇ



Szóval Petrinek ezúttal vége... Horatiusnak annyi...

Melocco Miklós pedig - buggyantában - éppen a régebbi költészet átírásán fárasztja magát... Hova kerültünk? Mi folyik itten?...

ˇ

Uraim! Mi történt "magikkal"? Hogy hülyéskednek itten! Hát lehet ezt komolyan venni? Komolyan lehet venni (akár vásárolni) az ÉS-t? Meg egyebeket?...







~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Az alábbiakat 2000 júliusában, éppen Petri halála után napokkal írtam. Életművének teljes megjelenése alkalmából, nyolc évvel halála után emlékének és művének megbecsüléseként idézem:

ˇ

Mint kép fölött az üveg


ˇ

"a világ fénylik


mint kép fölött


az üveg"

ˇ
(Petri György)

ˇ
„A zenéhez nem sokat értek – írja Petri Schubert kapcsán –, szabatosabban szólva: semennyit. Valószínûleg ezért vonzódom a vokális mûfajokhoz...” – Amikor a rádió Századunk zenéje sorozatának zárókoncertjén (2000. június 7-én) Melis László Air címû két percnél alig hosszabb kompozíciója elhangzott, nem gondoltam, hogy ez requiemként szól vissza jó egy hónap múlva. Szép koncert volt.
A hazai kompozíciókat stílusosan keretezték a „nagyok”, a Magyarországon elõször elõadott Glosses, Luciano Berio mûve, és a már klasszikusnak számító Ionisation, Edgar Verèse szerzeménye. Öröm volt hallgatni a Pilinszky János versére írt Itt és most címû kompozíciót, a fiatal Sáry Bánk mûvét. Üdébbnek és szabadabbnak éreztem, mint a szintén talentumos másik fiatal, Soós András munkáját, a Hatszólamú olvasmányt. Ez utóbbi talán kissé túlspekuláltnak hatott, meglehet a hossza is ezt a hatást erõsítette. Sáry László Szélrózsa címû vonósnégyese pedig igazán örömet szerzett, éppen azt bizonyítva, hogy izgalmas új mûvet lehet komponálni, anélkül, hogy mindenáron hátra arcot vezényelnénk. Külön említendõ egyrészt az igen érzékeny Voces Aequales, valamint a Somogyi Vonósnégyes kitûnõ közremûködése.
Petri György Hölderlin-parafrázisa – német fordításban – adja az alapját Melis László most megjelent lemezén a Mulomedicina Chironis ötödik tételének. A másik, majd háromnegyedórás vokális kompozíció, a Henoch Apokalipszise, igazán jó érzéssel hallgatható, Steve Reich világának hatása nem tagadható benne.
A BMC egyébként Melis lemeze mellett két újabb kortárs zenei lemezt hozott ki: Hortobágyi László Fata-organa címû nagyszabású orgona-kompozícióját és Eötvös Péter vokális mûvei közül néhányat. A Két monológ különösen azoknak számára izgalmas élmény, akik meghallgatták Eötvös operáját, a Három nõvért, hiszen ez a két mû az operában két énekes áriáját adja egy énekes hangjára: a két egymástól lényegesen eltérõ személyiség (Tuzenbach és Andrej) megszólaltatása itt egyetlen bariton hang feladata. Régebbi kompozíció a Harakiri (1937), de igen ritkán hallható. A mû eredete Jukió Misima japán író öngyilkosságával függ össze, a szövegíró Bálint Istvánt ugyanis ez az esemény ihlette a szöveg megírására, amely a kitûnõ Kaoru Ishii hangjával japánul szólal meg. Színpadi mûrõl van szó, amely egyetlen hangra, két sakuhacsira és egy favágó zörejeire készült. Bravúros elektroakusztikus kompozíció a Mese, amely egy eredetileg prózai hanganyag elektronikus eszközökkel történõ zenévé alakításával ismerteti meg a hallgatót. Egy Gesualdo szövegre írt madrigálkomédia és a Tücsökzene – (komponált) természeti hangok hangszalagra – zárja a sort.
***
„A kortárs zene legcsalhatatlanabb kritériuma” – írta Anton Webern munkásságáról Pierre Boulez, Webern halála után kilenc évvel, s bizonyos, hogy ez a megállapítás máig hatóan érvényes. A Deutsche Grammophon nagyszerû vállalkozása, hogy Webern teljes életmûvét kiadta hat lemezen. A dolog érdekessége, hogy úgyszintén Boulez közremûködésével, közel tíz éve már megjelent egy összkiadás, három lemezen... Milyen igaza volt Weöres Sándornak, hogy mindig csak „Egybegyûjtött írásokról” beszélt, s nem engedte, hogy „összkiadás” meghatározás használatát. Webern esetében is kiderül, hogy mûveinek csak körülbelül felét jelölte meg opusz számmal, a többit sohasem adta elõ, s igaz, hogy halála után egyik-másik fiókban maradt kompozícióját is elõvették, de a legutóbbi idõkben is került elõ a hagyatékból soha eddig meg nem szólaltatott mû. Hogy mi indította Webernt arra, hogy ezeket a mûveket ne jegyezze, alig fejthetõ meg bizonyosan, hiszen ezek a mûvek semmivel sem kisebb értékûek, mint a többi. Ha talán csak az nem játszhatott közre, hogy ezek között a nem elõadott munkák között több a fiatalkori, dehát a hatvankét évet élt komponista életének utolsó tizenöt évében már szinte alig komponált. „Abban a században – írta Boulez –, amely nem szûkölködik kiemelkedõ személyiségekben, Webern egészen különös helyet foglal el... Olyan zenét teremtett, amely egyre inkább lemond a közvetlen ingerhatásokról, s ennek helyére a tudatosan keresett aszkézis bûvöletét teszi. Tisztaság – a nyelvé, a kifejezésé, a nézeteké: ezzel a fogalommal lehet legjobban megragadni ennek a zenének a lényegét... Számomra és sok más zenész számára Webern mûve fontos, döntõ próbakõ, amely bizonyos értelemben kötelezõen állásfoglalást ír elõ, s azt, hogy önmagunkat felfedezzük... Webern minden idõkre hozzátartozik majd a huszadik század arculatához.”
***
Oszip Mandelstam, a sztálini tisztogatásnak áldozatul esett orosz költõ 1933-ban Utazás Örményországba címen útirajzot írt. Ez a könyv az egyik kedvenc olvasmánya az örmény diaszpóra egyik jeles képviselõjének. Kim Kashkashian brácsamûvésznõrõl van szó, akivel kapcsolatban azt szokták mondani, hogy aranykorban élünk, ha olyan hangzást hallgathatunk, amely Kashkashian 1617-es Amatijából származik. Nagyszülei vándoroltak ki Amerikába az elsõ világháború után. „Több örmény él diaszpórában, mint Örményországban, s azt hiszem, hogy a diaszpórában élõ örmények szinte kivétel nélkül az egykori szülõföld eszméjéhez kötõdnek. Fõként apám és nagynéném énekére emlékszem...” Mostani „magyar” lemeze is sok vonatkozásban rokon az õ sorsával. Bartók emigrációjában, New York-ban súlyos betegen írta meg brácsaversenyét, amelyet Serly Tibor tett véglegessé. 1966 óta él külföldön Eötvös Péter, akinek Replica címû brácsaversenye e lemez második része, s a befejezõ Kurtág mû (Tétel brácsára és zenekarra), amely egy korai mû részlete. Eötvös 1997-98-ban írta mûvét, tehát megintcsak szinte egyidõben a Három nõvérrel, mégpedig a milánói Scala filharmonikusainak megrendelésére. A brácsát kísérõ zenekart egyébként Eötvös Péter vezényli az ECM lemezén. Ez a lemezkiadó Kashkashian felfedezõjének számít, akivel rengeteg kortárs és régebbi, klasszikus zenei felvételt készített.
A Kronos Vonósnégyes ismét remekel Caravan címû lemezén, amelyen népi indíttatású zenétõl a slágerig (egyebek között Seress Rezsõ Szomorú vasárnapja) virtuóz elõadását élvezhetjük. Szomorú, hogy a fiatal és igen tehetséges csellista, Joan Jeanrenaud betegsége miatt már nem játszhat ezen a lemezen, s ez még akkor is elszomorító, ha utóda – Jennifer Culp – is szép hangon muzsikál.
Philip Glass 3. szimfóniája a Stuttgarti Kamarazenekar elõadásában nem sok újat hoz a korábbi Glass szimfóniákhoz képest. Viszont az új lemezen érdekes a balett-zene Az utazás címû operából.
***
Öt évvel ezelõtt, 1995. augusztus 16-án – a második világháború befejezõdésének ötvenedik évfordulóján – Stuttgartban különleges hangversenyre került sor. Tizenöt kortárs zeneszerzõ közös mûvét adták elõ Requiem der Versöhnung (A megbékélés, a kiengesztelõdés requiemje) címmel. A vállalkozás a Stuttgarti Nemzetközi Bach Akadémia mûvészeti vezetõjének, Helmuth Rillingnek a kezdeményezésére jött létre. Olyan zeneszerzõk komponálták a mû részeit, akik az egykor szembenálló országok mai fiai.
Rilling tehát – a kitûnõ régi zene-szakember, az ismert Bach-specialista – bebizonyította, hogy a régi és a mai zene között hidat kell verni, nem pedig árkot ásni...
Rilling most újra egyedülálló vállalkozásba kezdett.
Bach halálának 250. évfordulója alkalmából négy passiót rendelt négy mai zeneszerzõtõl, hogy azt a stuttgarti Európai Zenei Ünnepeken bemutassa. A mûvek elkészültek, s ez év augusztus 27-e és szeptember 10-e között megismerheti õket a világ. A német nyelvû Lukács-passiót Wolfgang Riehm komponálta, s Rilling vezényletével a Stuttgarti Gachinger Kantorei és Bach-Collegium mutatja be. Orosz és pravoszláv nyelvû passió a János-passió. Szofija Gubajdulina orosz-tatár zeneszerzõnõ mûve, a szentpétervári Mariinszkij Színház kórusa és zenekara mutatja be Valerij Gergijev vezényletével. A Márk-passiót Oszvaldo Golijov argentin zeneszerzõ írta. Golijov 1960-ban született Argentínában, orosz-zsidó szülõk gyermekeként. Neve egyebek között az Izsák, a vak álmai és imái címû nagyívû klarinétötöse révén vált ismertté. Az õ mûvét az Egyesült Államok-beli zenészekkel kiegészített Venezuelai Bach-Akadémia kórusa és zenekara mutatja be, Maria Guinand vezetésével. A mû spanyol nyelven szólal meg. S végül az angol nyelvû Máté-passiót kínai és amerikai muzsikusok adják elõ a zeneszerzõ Tan Dun vezényletével. Tan Dun neve nem ismeretlen a kortárs zene hazai kedvelõi elõtt, elsõsorban különös operáival vált ismertté.
Ezzel a nagyívû vállalkozással Helmuth Rilling valóban élõ hidat épít Bach és a mi korunk közé, s csak remélni szeretném, hogy a Megbékélés requiemjéhez hasonlóan rövidesen lemezen hallgathatjuk a passiók modern megfogalmazását.

ˇ

Utóirat

ˇ

Aztán már 2000 szeptemberére meg is jelentek a CD-k, a passiók. Felkerestem hát a Bartók Rádió, a magyar zenei-művészeti adó akkori "igazgatóját", A.B.I.-t, mondván: talán kellene valamit tenni a lemezekkel, mondjuk némi illusztrációval élnénk a lemezekről. Mégis Bach évforduló, 250 éves évforduló van, hát ha Helmuth Rillingnek jó volt... A válasz - szeptemberben! -: "hát nagyon jó lenne, de idén már nem tudok rá időt adni, jövőre meg már nem lesz Bach-év". Ennyiben maradtunk, s nem is hangzott el a négy passióból egy taktus sem. Azóta sem...

Friday, February 01, 2008



Nosztalgia
Az egész világ csak egy kéretlen spam...?



"Már nem tudjuk a Rosszat kimondani.
Már csak az emberi jogokról tudunk beszélni - jámbor, csekély, haszon­talan, képmutató érték, amelynek alapja a Jó természetes vonzerejébe ve­tett felvilágosult hit az emberi kapcsolatok eszményítésének talaján (holott a Rossz nyilvánvalóan csak a rosszal kezelhető).
Ráadásul a Jót, ezt az eszmei értéket mindig protekcionista, nyomorúsá­gos, negatív módon, reakcióként fogjuk föl. Ez pedig a Rossz lekicsinylé­se, az erőszak profilaxisa, biztonság. Annak a jó szándéknak a leereszkedő és leverő ereje, amely a világon csak egyenességről álmodik, és nem haj­landó szemügyre venni a Rossz görbületét, a Rossz intelligenciáját.
„Szólásjog" csak úgy van, ha a szólást az egyén „szabad" megnyilvánu­lásának fogjuk föl. Ha úgy fogjuk föl, mint duális, cinkos, ellentmondásos, csábító formát, akkor semmi értelme többé a jog fogalmának.
Létezik jog a vágyra, jog az öntudatlanra, jog az élvezetre? Képtelenség. Ezért nevetséges a szexuális fölszabadítás, amikor jogról beszél. Ezért ne­vetséges a Forradalmunk úgy, ahogyan megemlékezünk róla, amikor az emberi jogokról szól.
A „jog az élethez" minden jámbor lelket megindít, mígnem a halál jo­gához vezet, és itt nyilvánvalóvá válik az egész képtelensége. Mert végül is meghalni - ahogyan élni is - az ember sorsa, (jó vagy rossz) végzete, nem valamiféle jog.
Miért nem követeljük meg annak a „jogát", hogy férfiak vagy nők le­gyünk? És annak miért nem, hogy Oroszlán, Vízöntő vagy Rák jegyűek legyünk? Dehát mit jelent férfinak vagy nőnek lenni, ha jogunk van hoz­zá? Az izgalmas éppen az, hogy az élet az egyik vagy a másik oldalra helyezett bennünket, és a mi dolgunk játszani. Ez olyan, jelképes játéksza­bály, amelyet semmi értelme megszegni. Követelhetem a jogot, hogy a sakktáblán a lóval egyenesen lépjek, dehát ennek mi értelme lehetne? Ilyen dolgokban a jog ostobaság.
A munkához való jog: ide jutottunk, valami kegyetlen irónia folytán. Jog a munkanélküliséghez! Sztrájkjog! Senki nem érzékeli már ezeknek a dolgoknak a szürrealista humorát.
……………………………………………………
A jog óhatatlanul enged annak a rontásnak, amely miatt teljesen fölös­leges akkor, ha valami simán megy, amikor pedig követelni kell, annak az az oka, hogy a dolog elveszett: a jog a vízhez, a levegőhöz, a térhez annak a visszajelzése, hogy ezek az elemek eltűnőben vannak. A válaszhoz való jog a párbeszéd hiányát jelzi stb.
Az egyén jogai értelmüket vesztik, amint az egyén többé nem elidege­nedett, saját lényétől megfosztott, önmagától is idegen valaki, mint a ki­zsákmányoló és ínséges társadalmakban volt, ahol azonban posztmodern képletében önnön viszonyítási alapja lett, magától vált nagy teljesítmé­nyekre képessé. Ilyen körülmények között teljesen alkalmatlanná és illuzó­rikussá válik az emberi jogok rendszere - a rugalmas, mozgékony, térbeli helyzetét változtató egyén már nem jogalany, hanem saját létezésének tak­tikusa és mozgatója, már nem hivatkozik semmiféle jogi intézményre, ha­nem csakis a saját működésének vagy teljesítményének a minőségére.
………………………………………………..
Vajon az emberi jogok megdicsőülésében az ostobaság ellenállhatatlan fölemelkedését kell-e látnunk…?

ˇ
Jean Baudrillard : A Rossz transzparenciája
[Esszé a szélsőséges jelenségekről]