Monday, June 29, 2009


Szegény, szomorú Jacko!
ˇ
Sohase fogjuk igazán megtudni: ki, mi tette tönkre?... Most megmásszák a "hullabogarak", s még a halálából is gyártják az üzletet. Nem nyugodhat békében... Habár: egyetlen szerencséje - érinthetetlen immár!...
ˇ
It's lonely at the top - énekelte Randy Newman majd negyven éve...
ˇ
Michael Jackson egyik nagyszerű produkciója a Billie Jean...
ˇ
Hát nézzük meg: ITT
Fókusz és a többiek...
ˇ
Figyelem a rádiókat, televíziókat. Ezek kétségkívül a rosszabb napjaim, de nem vagyok igazán híve az elzárkózásnak, mert az "említésre érdemes" jelenségek akkor is megvannak, amikor rezignáltan kikapcsolom távvezérlőmmel az összes médiumot. Na mindjárt: mást nem hallok, mint médiák, sőt médiákokat is hallottam már.
ˇ
Aztán mindenki mindenfélére fókuszál. Ez alapján elkeseredem...
ˇ
Aztán a hangsúly! A magyar nyelv általában az első szótagot hangsúlyozza. Mostanában médium szerte terjed a szavak végének hangsúlyozása.
ˇ
Egyszer talán érdemes lenne azon töprengeni, hogy ez nyelvrontás-e vagy csak természetes fejlődés. Csak az a bökkenő, hogy ezeket a változatokat inkább a "szerényebb képességű" celebek használják. Azt sem tudom követni, hogy egy e-mail-ben például miért jobb az ötlet szót így írni: 5let... Valszeg csak rossz szokás. Engem egy valamikori káderre emlékeztet, aki - hogy rémes helyesírási hibáit leplezze - olyan olvashatatlan írást teremtett magának, hogy valóban nem lehetett megállapítani a dolgot. A szellemes kifejezéseket szeretem. Például: amikor a lökhajtásos repülőket megindították, született a "húzza a csíkot" kifejezés - vagyis gyorsan odébbáll. Még az "agyilag zokni" kifejezést is kedvelem, hiszen a zokni tényleg eléggé lent van. Az angolban megszokott az ilyesmi. Amikor a hangrögzítés sztereo lett, a lemezjátszóról már csak így beszéltek: my stereo - és hol vagyunk már ettől is.
ˇ
Milyen boldog idők volnának, ha ezen töprengenénk csak. De azért ne búsuljunk...

Saturday, June 27, 2009


Klubrádiót hallgattam...
Majakovszkij...

Egy biztos: Nem szorul védelemre!
~~~~~~~~~~
Találomra bekapcsolom a Klubrádió szombat délelőtti "beszélgetős" műsorát. Szó kerül az orosz nyelvről. Hogy kár volt kötelezővé tenni, mert ezért nem szerették. Tényleg? - gondolom. Most is van kötelező nyelv, vajon szeretik-e?...

Aztán a műsorvezető szóba hozza Majakovszkijt. Hogy olvasta mostanában. Mindenki nevet. Mi több jót röhögnek ezen. Majakovszkij? Vajon korszerű-e Majakovszkij? Egyszerre irdatlan hahotázás következett.

"Boldogok a lelki szegények"... A nyolc boldogság között mégiscsak a legelső...

"...hogy a kontárság kultuszán elgondolkozzam" - mondta egykor áldott emlékű "kötelező latin" tanárom...

Thursday, June 25, 2009

Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:
Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,
valamint
Interneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban



Kilenc hangklip

1. Fönnáll egy mérték
2. Bachmann: Elidegenedés
3. Karácsonyi ének
4. Edmond Jabes szövegeiből
5. Holló fantázia
6. Beckett: Altatódal
7. Cage ~ Kierkegaard
8. Az utolsó tekercs
9. Macuo Basó: Haikuk

A hangklipek eredetileg videoklipek voltak, ITT (a "Kilenc klip.mp3" jelzetre kell klikkelni!) azok rádiós változatai hallgathatók. A videoklipek közül az első nyolc megnézhető: ITT - a kilencedik: ITT

Valamikor - még a Magyar Rádió iparcsarnokában - támadt az a "kísérletező" ötletem, hogy a nagyobb időtartamú műsor után elkészítem annak hangklipjét.

"Nem köll" (sic!) - hangzott a Magyar Rádió iparcsarnoka felettébb intellektuális illetékesének tömör válasza...

Íme, most megvalósult az ötlet - kilencszeresen...

Wednesday, June 24, 2009

Lion Feuchtwanger és Joseph Süss Oppenheimer kálváriája
ˇ
Történt, hogy az író történelmi életrajzregényt írt (Jud Süss) a befolyásos - 18. század elején élt - zsidó pénzemberről, akit patrónusa halála után üldözőbe vettek, vád alá helyeztek és kivégeztek, noha kegyelmet kaphatott volna, ha kikeresztelkedik.
A zsidó író számára ez a történelmi eseménysor egy ősi előítélet - az antiszemitizmus - felmutatására is alkalmat adott. A szélsőséges körök "filoszemita torzítással" vádolják az írót.
A regény 1925-ben iródott, a témát már 1827-ben feldolgozta Wilhelm Hauff
...
ˇ
1934-ben a regényből angol film készült a címszerepben Conrad Veidt-tel.
ˇ
De ami hirhedtté tette a művet, az az, hogy Goebbels kezdeményezésére 1940-ben náci film készült belőle, amely a regény szellemét gyökeresen meghamisította, s úgynevezett "történelmi tényekkel" próbálta igazolni az antiszemitizmus jogosságát.
Ezt a filmet kapja elő mostanában a hazai szélső jobb, úgyszintén goebbelsi szándékkal.
ˇ
A Veit Harlan rendezte propagandafilm címszerepét Ferdinand Marian osztrák színész játszotta. Nem akarta elvállalni a szerepet, de Goebbels határozottan megfenyegette, hogy nem szavatolja Marian félzsidó gyermekének a biztonságát. Ez a kényszer teremtette meg minden idők legiszonyúbb produktumának alapját...

Monday, June 22, 2009


ˇ
333 haiku
ˇ
Az eddigi legnagyobb magyar nyelvű válogatás Gy. Horváth László és Tandori Dezső fordításában. A versek japán eredetije magyar átírásban olvasható. Igen jó jegyzetapparátussal!
ˇ
Egy haiku klip:
ˇ

Saturday, June 20, 2009


Digitalizáltak!

Semmi kényszer! Önként, dalolva!


Az ingyenkapott vadonatúj ketyerét kedves női hang igérte. Nagyon jó lesz nekem, ugyanakkor kötelezettségeim nem változnak, nem kell többet fizetni, s a minőség nagyszerű lesz.

S lőn!

Mostanságra jószerint leszoktam a tévé nézegetésétől. A híradások rémesek és anarchisztikusan manipuláltak, még az egykor színvonalasabb csatornák is alábbadták - és reklám, reklám, reklám a tébolyig...

De ha azt mondják, hogy lényegesen több csatornát kínál az új lehetőség, technikailag jobb minőségben, ráadásul ingyen - akkor "korrumpálódom", vagyishát megetetnek...

Megérkezett az új ketyere... Még egy távirányító, rengeteg gomb, rengeteg lehetőség - minek soroljam? Talán nem túlzás, ha azt mondom: minél érdektelenebb a tartalom, annál jobb a technika. A reklámok képe-hangja a legjobb. Vagyishát "vigasztalódjunk": magas szinten hülyülünk el.

Csakhát már megint öregesen korszerűtlen, maradi lehetek. Ha kérem ez kell a népeknek, akkor mit morgolódom. Különösen az a lengyel adó tetszik, amelyik a "filmeket" angol felirattal adja. Logikus, nem? Aki ezt a katyvaszt szereti, az vagy lengyelül vagy angolul "fölső szintű".

Szépen szól az egész. Most még a szuper tv-készüléket kellene megvennem 34 millióért. Végülis nem mindegy, hogy az ember milyen színvonalon igazodik el a mosóporok között!...

Thursday, June 18, 2009


1901. augusztus 27-én egy fiatal, 24 éves újságíró cikket írt a Nagyváradi Naplóba. Még közel volt a tiszaeszlári vérvád-per, húsz év sem telt el azóta, hogy lezárult. A bírósági per. A "vád" a mai napig elevenen él egyesek tudatában...
ˇ
Az újságírót Ady Endrének hívták...
ˇ
Barátosném hívta fel a figyelmemet a szövegre. Jószerint: mintha ma írták volna...
Íme a szó szerinti, száznyolc évvel ezelőtt született szöveg:
ˇ
A mennyeknek országa

Ez a szerencsétlen ország a mennyeknek országa lesz immár nemsokára: a gonoszul fölbujtogatott butaságé egészen. Boldogok lehetnek, kik ezt így akarták.

Mi magunk is azt tartjuk, hogy valamelyik falu szélén, bozótban, csalitban megtalálják egy keresztény leány holttestét. Akkor aztán szétfutnak az itt-ott már kigyúlt lángok, s borotvált és borotválatlan arcok megelégült mosolygásban nyúlhatnak szét, míg a megvadult hordák összegabalyodva bömbölik: „halál a zsidókra!”…

Eleget mondogattuk, tudja minden intelligens agyú ember, kiknek állott érdekükben felkölteni a szennyes áradatot.

Néhány esztendő óta érezzük a butaság közeledését, halljuk a földalatti dübörgést, figyeljük az aknamunkát. Mi néhányan húzzuk a vészharangot, lármázunk, prédikálunk, intünk hasztalan. Ma már a legkegyelmesebb államhatalom védnöksége mellett folyik a mulatság. Vadul, őrültül, gonoszul.

Most, mikor az ország minden részéből érkeznek a veszedelmes hírek, még egyszer szólnunk kell. Lássuk a maguk ijesztő voltukban, világosan a dolgokat.

A feudális, klerikális reakció reánk nehezedett egészen. Ez az ország tán sohasem volt olyan koldus, mint most, s néhány évtizedes modern élete annyi tennivalót még nem mért reá, mint amennyi tennivalója most van. Szabadulás csak úgy történhetnék, ha szétrombolnánk minden megmaradt kínai falat. A kínai falak mögött azonban nagyra növekedni engedett hatalom tanyázik. És e hatalom is megérezte a veszedelmet. Mikor látta, hogy a harc kikerülhetetlen, a falak lovagjai kezdtek a harcba. Régi fogás. Így csinálták a körülzárt középkori rablólovagok is. A mostaninak pláne formája sem új. Magyarul így hangzik a recipéje:

– Ha baj van, itt vannak a zsidók. Az éhséget, a nyomort s mi minden bűnünket uszítsuk csillapítás okából a zsidókra.

Ez a mai veszedelem. Így született meg újra. Így jósol szörnyű tragédiákat. Azért siettünk csak röviden feltárni, mert félünk, hogy nem tudjuk az ügyészség ceruzáját elkerülni, ha ezekről a gazságokról kell írnunk.

Sokat elértek már. Benne úszunk nyakig a szennyes árban. Már nemcsak a bőr épségének hasznos dolog ebben az országban butának lenni, de előkelő divat is. Akinek van félteni valója, vagy aki a közeledő zavarosban akar halászni – egyaránt szaporázza lépteit a reakciós tábor felé. Kormányférfiak, képviselők, előkelő közéleti alakok ma mind vallomásokat tesznek szükséges pálfordulásaikról.

Közelednek a választások. – A föld népe háborog. A zavaros idők minden salakja kiárad a porondra. Csak szilárdságot nem látunk, mely a posványban ellent tud állani.

Egy a mai kormányhoz közel álló lap meg merte írni, hogy liberális párttöredék is alig van a parlamentben, hogy lenni lesz-e, arról nem is szólt. A kormánypárt egy része, a Kossuth-párt s a szociáldemokrata párt volna szabadelvű.

Mennyit ígér ez? A kormánypárti liberális elemeinek jó részét kiszorítják. A szociáldemokratáknak tán egy emberük se kerül a parlamentbe, s ki merjük írni, hogy a Kossuth-pártban Eötvösön és néhány hívén kívül liberális ember nincs. A párt nagyobb tömege csak színt nem mer vallani. Mi itt Biharban ismerünk három olyan Kossuth-párti képviselőt, kik mandátumaik érdekében esetleg ki is mondanák nyíltan, mik voltak eddig titokban: reakció szolgái, antiszemiták.

Ha megnehezednek az idők, mit lehet ilyen parlamenttől várni?

Akik szembe merünk állani a veszedelemmel, kevesen vagyunk. Még a zsidóságtól is, melyet a fekete sereg első martaléknak szánt – hiába vártuk s várjuk a védekezést.

Bizony, mennyeknek országa, butaságnak országa lesz ez az ország.

A tizenkettedik órában, ez újabb vészharangrázásnál sem ajánlhatunk mást, mint tettük s tesszük naponként. Keljenek föl a felvilágosodottság, értelmesség s liberalizmus minden hívei. Rá kell szorítnunk a hatalmon hazudozókat a színt vallásra. Védekeznünk kell olyan elkeseredett erőfeszítéssel, mint harcolnak ellenünk a buta reakció hitványjai.

Ki kell kutatni a nép felbujtóit, s elszörnyítő példát adni a hitvány bujtogató hadnak. Mint mi megkérdezzük – mert megkérdezzük – Tisza Kálmánt, mindenütt tisztába kell jönni az ép gondolkozásúaknak, hogy vajon az, kire ők nagy hatalmat ruháznak, fog-e harcolni és nem plátóian lelkesedni – a világosság mellett s az egész országot behálózó gonosz összeesküvés ellen.

Nehogy a mi becsületünkön maradjon egy apró folt is a bekövetkezhető katasztrófa nagy vádjából. Ha harc közben győznek le bennünket, legyen. De a harcot meg kell harcolnunk. Tegyék ezt a szerencsétlen országot gonosz őrjöngésükben temetővé.

Nem frázis, igaz hitünk, igazságunk, hogy csak kíméletlen harccal lehet egy kevés reményünk a megváltásra.

Ne várjuk meg, míg megtalálják a keresztény lány holttestét, míg a butaság fölgyújtja egészen ezt az országot, míg eltemetik ezt az országot a középkor visszamaradt istentelen rablólovagjai s csuhásai.

A. E.

NN 1901. augusztus 27.


Monday, June 15, 2009

Cipők a Duna-parton... Valaki a mai fehér cipőjét a bronzcipő emlékek közé tette...
ˇ
És mi történhetett meg a 21. század kilencedik évében? ~
ˇ
ˇ

"Valakik" disznólábakat tettek a cipőkbe...
ˇ

Az emlékművel kapcsolatban lásd még: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~
"A mi vagonunkban utazó negyvenöt emberből mindössze négyen látták viszont az otthonukat, s ez messze a legszerencsésebb vagon volt"

"...a hallgatóságom nem figyel rám. Mi több, teljességgel közömbös..."
[Primo Levi: Ember ez?]

Thursday, June 11, 2009

Thomas Bernhard ~ Díjaim
ˇ
Humor vagy irónia, meg szarkazmus...

ˇ
Ez a Bernhard kötet kétségkívül elüt minden korábban megismert Bernhard írástól - ám csak annyiban, hogy itt valóságos eseményekhez kötődő irásokról, beszédekről van szó...
ˇ
Ez itt a bökkenő! Mert valamennyi Bernhard írásról elmondható mindez - no jó: mutatis mutandis (ez a felmentő kifejezés az ilyes zavarban)...
ˇ
Ha úgy tetszik: kiméletlen világ- és ön-látás jegyében született szövegek ezek . Alapállás: a nyomorult humán "próféta" nagyonis rászorul a pénzre, s noha utálja az egészet, mégis elmenni kényszerül a díjátadásokra (ráadásul öltönyben, amit szintén utál)... Dehát élni is kénytelen, emberek között létezni kénytelen, holott utálja ezeket is. Megintcsak a kényszer: csinálni kell!
ˇ
Nem is folytatnám, csak egynémely reakciót idéznék. Valaki beszélt a könyvről nekem, s a nevetéstől alig volt képes elmondani, amit akart. Rezignáltan hallgattam, mert a könyv olvasása kapcsán alig érzek nevetés-ingert. Tragikus írások ezek. Vagy jó - tessék választani - irónikus szövegek...
~
De úgy látom nem lehet irónia-érzékről beszélni, nem használják a szarkazmus-érzék kifejezést. S mert ezeket egyszerűbb a humor csoportjához csapni, hát jót röhögünk az egészen.... Valaki mesélte, hogy állítólag amikor Kafka felolvasta Az átváltozás című írását valahol, mindenki dőlt a röhögéstől...
ˇ
Egy rádiószínpad produkcióban majd talán felolvasom az egyik nagy díj átadásának a történetét. Aki kiváncsi, próbát tehet. A szöveg részlete meghallgatható egy rádióműsorban (ITT)
vagy az itt mellékelt video klipen...

Wednesday, June 10, 2009


Amsterdam repülőtere...
ˇ
~ avagy, hogy ne csak szomorkodjunk folyvást...
ˇ
Vajon mit szólna Marcel Duchamp ahhoz az ötlethez, amit az amsterdami repülőtéren valósítottak meg.
ˇ
A repülőtéren található WC-ékben, a pissoirok lefolyójába, éppen a lefolyó mellé, a porcellánba egy közönséges légy képét égették be.

Egyszeriben megcsappant a pissoirok körül a takarítók tennivalója, olyan versenyezve céloztak a vendégek: a legyet telibetalálni nagy öröm és gerjesztett szándék.

Hadd idézzem egyúttal itt a Forrást, Duchamp ötletét, amikor egy pissoirt más szögben helyezett el, s egyszeriben műalkotássá tette...
ˇ
Akármennyire megrökönyödik ezúttal valaki, itt egy szemlélet megnyilvánulásának vagyunk tanúi. Egy szemléletének, amely nagyon hiányzik mifelénk. Az ötlet ezen felül szellemes és humánus, s természetesen épít egy természetes hajlamra, ambícióra...
ˇ
Tessék meggondolni! Komolyra fordítva a szót: szívesen élnék ilyen ötletek világában...

Monday, June 08, 2009


Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:
Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,
valamint
Interneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban



Bernhard kontrasztok
ˇ
A szövegek:
ˇ
1. Thomas Bernhard: A menthetetlen; Claus Peyman vásárol egy nadrágot és aztán együtt ebédelünk; Egy gyerek megindul; Heldenplatz; A szokás hatalma; A színházcsináló; Díjaim
ˇ
A zenék:
ˇ
1. Johann Sebastian Bach: The Goldberg Variations
2. Wolfgang Amadeus Mozart: Sechs deutsche Tänze (KV 571)
3. Richard Wagner: Parsifal
4. Giuseppe Verdi: Requiem
5. Karlheinz Stockhausen: Aus den sieben Tagen
6. Toru Takemitsu: Texture
7. Nino Rota: Zenekari próba
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A műsor hallgatható és letölthető: ITT

Saturday, June 06, 2009





“Ha tényleg alkonyodik…”
Korányi Tamás rádiószínpada 2009. június 13-án, szombaton, este 7 órakor
ˇ

Beckett szövegeiből

A képek:


ˇ
1. Ed Emshwiller: Sunstone; Thanatopsis;

2. Maya Deren: The Very Eye of Night;


3. Dziga Vertov: Man With a Movie Camera;




4 . Lin Hwai-min: Cursive II.;

5. John Cage: 103;

6. Saburo Teshigawara: Absolute Zero;

7. Hajas Tibor performanszaiból

A szövegek:
ˇ

1. Samuel Beckett: Malone meghal; A megnevezhetetlen;

2. Biblia


A zenék:ˇ

1. Szofija Gubajdulina: Stimmen…Verstummen; ˇ

2. Michael Nyman: Filmzene Dziga Vertovhoz;

3. John Cage: Cursive II.; One11;

4. Morton Feldman: String Quartet;

5. Michael Vetter: Missa; Spaces; Zen Gong;

6. Adriana Hölszky: Miserere

Friday, June 05, 2009


Sebeők János
ˇ
volt a vendége az egyik meglehetősen híg televíziós locsogó műsornak. Hogy Sebeők miben jeleskedik, azt a YouTube-ra feltett darabok, klipek tanúsítják. Mindezt az avantgardba sorolja, ám, ha ez lenne az avantgard, akkor ez a műfaj nem lenne egyéb, mint meglehetősen gyenge szintű hülyéskedés (olykor némi elfogult politikai szorgalmaskodással keverve)...
ˇ
De ezért még nem említeném Sebeők "életművét".
ˇ
A fent említett műsorban mondott valamit, aminek szó szerinti idézését szükségesnek tartom (akár, hogy úgy mondjam: az "érintettség okán"):
ˇ
"Amit én a médiában csinálok, az egyfajta lázadás, hát úgy szoktam én megfogalmazni egyfajta ars poetica-ként, hogy a művészies botrányt én, a művészies botránynak a színhelyét én áttettem a bulvár médiába, mert ha az ember különböző szokatlan dolgokat csinál egy avantgard pinceszínházban, az, attól senki nem kapja föl a vízet..."
ˇ
Mármost, szeretném felvilágosítani Sebeőköt és azokat, akik hallgatják, hogy a pinceszínházakban általában nem művészies botrányokat csinálnak, hanem - meglehet a "széles nagyközönség"-nek nem mindig tetsző, mert számára nem érthető - produkciók láthatók és hallhatók. Ezek nem művészies botrányok, hanem művészi igénnyel készülő művek . Úgyhogy általában a "víz felkapására" sem adnak alkalmat.
ˇ
Amit Sebeőktől eddig sikerült megismernem, azt inkább a művészietlen kategóriába sorolnám, ami valóban a bulvár médiumokba (nem médiák!) való. A szellemi tevékenység mindenekelőtt azt követeli meg, hogy különbséget tudjunk tenni, s ne mázoljuk össze a bulvár locsogást a súlyosra formált szövegekkel. Ennyi!....

Monday, June 01, 2009



Íme: az ember!

Az Index közöl írást Adolf Eichmannról és a mellékelt képet is onnan vettem...

Az impresszió: lehetne főkönyvelő egy alapítványnál, lehetne nagyhatású gimnáziumi tanár, lehetne humán kutatással életét könyvtárakban töltő tudós... lehetne... lehetne...

Egyetlen valami nem jutna az eszembe: hogy koncepziózus, meggyőződéses tömeggyilkos volt.

"...ha 10 millió zsidót öltünk volna meg, ahogyan azt a statisztikák jósolták 1933-ban, akkor azt mondhatnám, istenem, megsemmisítettük az ellenséget" - írta a börtönben visszaemlékezéseiben.

Mindabból, ami az elfogatása után vele történt egészen a kivégzéséig, egyetlen dologgal nem értek egyet: a kivégzésével.

Életre kellett volna ítélni...