Kassák Lajos levele Latinovits Zoltánhoz
ˇ
[Kiemelések tőlem!
ˇ
Előzetes megjegyzés: Latinovits versmondását általában nem szerettem, s az idő haladtával egyre porosabbnak érzem. Romantikusan patetikus kitörései olykor háttérbe szorították a verset. A Kassák vers legyőzte Latinovits romantikus alkatát, megszelidítette indulatait. Kassák reagálása e vers előadására előremutató volt és ma is aktuális.]
ˇ
Budapest, 1967. IV. I.
Kedves Latinovits Zoltán,
engedje meg, hogy ilyen egyszerűen szólítsam, hiszen köztudomásúvá vált, hogy bűnöző társammá lett a Ló és a Madarak ügyében. Olyan szépen hajtotta végre feladatát, hogy beszélnek róla az emberek, és sokáig emlékeznek majd rá. Akadt ugyan olyan hallgatója is, aki fájlalta, hogy „nem kívülről" szavalta a verset. Az ilyenek nem vették még észre, hogy Ön nem verset szavalt, hanem egy költeményt mondott el úgy, hogy az egész szinte láthatóvá vált, a kellőleg érzékeny emberek számára. Meggyőződésem, hogy általában a vers-szavalásnak befellegzett. Az a tény, hogy olvasva mondta a szöveget, felmentette Önt a gyakorta torzulásba vesző arcjátéktól és a színészi gesztikulálástól. Más szóval a magyarázó értelmezéstől. Sajnos, ez az előadási mód nálunk még nagyon ritkán fordul elő, versszavalóink valahova az évtizedek előtti Nemzeti Színház deklamáló modorába esnek vissza. Azt akarom mondani, örömmel hallgattam a produkciót és azonosultam vele.
Ha úgy gondolja, hogy alkalomadtán érdemes lenne összeülni beszélgetni, szívesen látnám nálunk vendégül. Ha kedve és ideje lesz a találkozáshoz, kérem, telefonáljon, és megbeszéljük az időpontot.
Addig is fogadja szívélyes üdvözletemet
Kassák Lajos
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az itt hallgatható részlet egy későbbi előadásból való, nem az, amit Kassák hallott, s ami levele megírására késztette. A szigorú Kassák szöveget itt Latinovits helyenként ismét a maga stílusára formálta...