Monday, January 10, 2011

I am going magyarni…

(Örkény István -Egyperces novellák ~ Nézzünk bizakodva a jövőbe! -: …a „magyar" szó – potom száztizenöt év alatt – igévé változik… ha valaki Londonban így szól: I am going magyarni [vagyis szó szerint: megyek magyarni] , ez azt jelenti: „Ahhoz az isteni nőhöz, akit ott látsz, most odamegyek, megszólítom, belekarolok, hazaviszem és…[itt egy csúnya szó következik].)

[Lábjegyzet! – Ha Örkény kiírta volna azt a "csúnya szót", akkor kisebb hatást keltett volna. Így ütősebb! Nem szemérmesebb, nem álszent, hanem egyszerűen felerősített! Ha nem szabad kimondani a „csúnya” szavakat, akkor az azokat helyettesító három pont vagy füttyentés válik erőssé. Tiltsuk hát be a pontokat és a füttyögést! Tiltsunk be mindent!]

Mármost következzék az immár ötvenkét éves Ice-T. Büntetés jár érte a Tilos Rádiónak! Az amerikai rapper és színész pályafutását, sőt a kétségkívül kemény szövegű inkriminált szám értelmezését ezúttal a lényeget tartalmazó linkekre bíznám (ITT és ITT) , ugyanis nem Ice-T-ről és az ő szövegéről van szó. Éppen úgy nem, ahogyan a nyolcvanas években az A.E. Bizottság kitünő számának esetében történt (Kalandra fel című lemez, a szám címe: Szerelem), amelyet a Magyar Rádió akkori elnökhelyettese kategorikusan letiltott, mondván: mi az, hogy „izzad a tenyerem”, meg hogy „szeretnék egy jó nagyot”.

A két eset analógiája egyetlen rövid szóban foglalható össze: hülyeség. Igen, a hülyeség kapcsolja össze rendszerektől, nemzetektől és generációktól függetlenül a hülyéket. Aki ilyesmivel foglalkozik, az hülye. Vagy gazember – tessék választani.

Különösen érdekessé teszi a dolgot, hogy az említett két esetben az ifjúság, a gyermekek rossztól való féltéséről van szó. Mondom: szó! – mert valójában természetesen nem erről van szó.

De maradjunk az ifjúságért érzett aggodalom nemes mezején. És röviden!

Az ifjúságot - meggyőződésem szerint – nem lehet tiltásokkal, korlátozásokkal, „neveléssel” és hoffmannrózsákkal megvédeni. Ezekkel csak tönkretenni lehet az ifjúságot. A tévében ugyan külön felhívják az ifjúság figyelmét arra, hogy mi árt neki (lásd a képernyő sarkába tett karikás számokat), ám erre csak esetlegesen hallgatnak, vagyis csak lassacskán nézik meg ezeket, mert tudják: a felnőttek hülyék, nemigen tudják, mitől kell védeni az ifjúságot.

Büntetendővé vált a „Való Világ” nevezetű tv műsor is.

És itt jutunk el az én cezúrámhoz. Nekem például Ice-T-vel nincsen semmi bajom (az egykori A.E. Bizottsággal se volt). Ice-T bizonyos értelemben és felfogás szerint a maga idején progresszív volt, a Való Világ pedig számomra nem az. De egyetlen dologtól nagyon óvakodnék. Attól, hogy megtiltsam a Való Világ sugárzását. (Ebben a vonatkozásban fontos véleményt lásd: ITT!) Nem akarok kitérni arra, hogy mi mindent kellene betiltani az én ízlésem szerint (kocsmák, alkohol, Szentpéteri Csilla, André Rieu stb.)… Hova jutnánk ezzel? Bárhol elmondom, hogy ezek a dolgok – véleményem szerint – rosszak, de hogy betiltsák? Az ellen tiltakozom. Hogy egyesek "keresztényi szellem"-ben feljelentésekre buzdítanak? Attól undorodom!

Itt van a nagy tévedés.! A hoffmanrózsák bűnös tévedése! Az a rettenetes tévhit, hogy csak a konkrétan célba vehető dolgokkal kell törődni. Miközben a végrehajtók ízetlensége "virágzik"!

˙
Ugyanis azt kellene kitalálni, hogy a fiatalok ne ártsanak önmaguknak. Erre kellene valamiként „tanítani” az ifjúságot. Bonyolult dolog! Nagy szellemi és gazdasági erőfeszítéseket követel. A fiatalok (és öregek) ízlése, vonzalmai, tevékenysége stb. tilalmakkal ideig-óráig korlátozhatók ugyan, de a hülyék – hülyék maradnak. Azt a módszert kellene kitalálni, hogy ne a hülyék mondják meg: mi a hülyeség. Hogy ne szempontok szerinti szabályozás működtesse az agyakat. Hanem mondjuk – közhelyszerűen – a szabadság. Az pedig bizony kockázatos dolog. De megérné.

Így fogunk élni – írja Örkény István -, addig, ezt a pár évet, ki kell bírni.”

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Konkrétan:
˙
Az eddig magyarul hozzáférhetetlen kemény szöveg a médiahatóság levelében értetlen, gyatra fordításban és hiányosan olvasható ( ITT ). Nyomatékkal hívom fel a figyelmet a szövegértelmezés tekintetében újracsak Szakács Zoltán differenciált fejtegetésére.
˙
Vitatkoznék - miközben megértem - Csabai Gáborral, a Tilos Rádió vezetőjével a HVG-nek adott interjúval. Ugyanis - ismétlem - nem a tavaly szeptember 2-án (!) sugárzott szám szövegével van itt baja bárkinek is. Az olyan, amilyen, a műfaj elbírja, a világ ismeri és vitatja vagy elfogadja. De hogy januárban egy szeptemberi műsort elővenni!? Hát a lóláb tipikus esete!
˙
Amúgy pedig a Médiahatóság nagyot dobott: megint a fél világ képed el kis honunk történésein. Ice-T meg nagyot nevet azon, hogy ingyen világreklámot kap egy már-már elfeledett száma (állítólag nevetve meg is köszönte!).
˙
Hol a határ? Mi várható? Hiszen az, hogy valamit jónak vagy rossznak tartunk, az mentalitásunktól, neveltetésünktől, ízlésünktől és még ki tudja hány dologtól függ. Mást tilt a pápa és mást egy diktátor, megint mást egy kispolgár és mást egy anarchista, mást egy tánctanár és megint mást egy hoffmannrózsa. Folytathatnám...
˙
Nagyon érdekes volt meghallgatni a Klubrádió műsorában a két vád alá helyezett műsort képviselő vezetőket. A Tilos vezetője egy szabad ember gondolkodásáról tanúskodott, az RTL Klub vezetője egy gazdasági érdekektől vezérelt - "meghajló" - attitűd szócsöve volt.
˙
A vélemény diktatórikus intézkedések, tiltások keretében történő érvényesítése szörnyen veszélyes. Inkviziciós előítéletekkel nagyon nehéz vitatkozni. A máglyák füstje mindenkit fojtogat! Mindenkit! Azokat is, akik lángra lobbantják a máglyákat...
˙
S ha már az ifjúság - mi több, a teljes népesség - erkölcsi védelméről beszélünk, szeretném felhívni a jóindulatú, akár éppen a keresztény értékrend szerint gondolkodó közönség figyelmét Bayer Zsolt munkásságának "jelentős részére"!...
˙
(Itt egy csúnya szó következik)

Sunday, January 09, 2011

Wolfgang Rihm: Das Gehege
˙
2006-ban volt a bemutatója Münchenben, azóta - mondhatni - néma csend.
˙
DVD-n, CD-n nem hozzáférhető. A bemutató Richard Strauss Salome-jával együtt hangzott el, a rendezés mintegy "összemosta" a monodrámát az operával. Az operának egyetlen szopránhangja van (ebben a vonatkozásban Schönberg Erwartung-jával szokták összevetni), a néma szereplő, a táncos, a sas szerepét játssza. A cím nehezen fordítható. A sassal összevetve ragadozó madár-vadászatra utal, de befogást, elfogást is jelenthet. Vagy bezártságot, ami a szóló női szerepre vonatkoztatható.
˙
Mindenesetre: remek kompozíció, amit Rihm esetében (óriási életmű van a most ötvennyolc éves zeneszerző nevén) az őt ismerő zeneértők természetesnek tartanak immár.
˙
Ahogy sajnos lenni szokott: ebből az életműből szinte semmi nem ismert mifelénk; rádiók, televíziók tudatlan semmittevésükkel tudatosan feledkeznek meg róla.
˙
A hanganyag eljutott hozzám, így egy részlettel hívom fel a figyelmet a rövid operára.
˙

Saturday, January 08, 2011

Konrád György: Zsidókról
˙
mindjárt dedikált példányt csináltam magamnak, szolidaritásomat jelezve, hogy a szerzőnek nincsenek kétségei kettős identitása vonatkozásában...
˙
A Klubrádió mai műsorában szólt Konrád György magáról, a könyvről, zsidókról. Említést tesz egy másik könyvről is, amelynek a szerzője nem sokkal ezelőtt szégyenteljes hangon tagadta meg kettős identitását egy olyan anya gyermekeként, amilyen a Konrád interjúban is említett Zsófi néni...
˙
Beszélgetést hallottam ezúttal és egy részletet olvasott fel Konrád György a könyvből...

Wednesday, January 05, 2011


François Couturier ~ Un jour si blanc
˙
különös szóló zongora lemeze (ECM, 2010). A cím Arszenyij Tarkovszkij orosz költő (a filmrendező apja) Fehér nap című versére utal. Couturier a dzsessz világában ismert muzsikus, ezen a lemezen is érezhető a dzsessz ihletése, de ezek a hangzások nagyon szokatlanok Couturier világában. A meditatív modern zene, amely az elődök és az irodalom ihletésére készült. Az irodalmi inspirációt Tarkovszkij mellett Rimbaud adta, a zenei hatás Bachra, Takemitsura utal. L'intemporel című kompozíciója Bach 177. kantátájának nyomait hordozza.
˙
Ich ruf zu dir, Herr Jesu Christ,
ich bitt, erhör mein Klagen,
verleih mir Gnad zu dieser Frist,
laß mich doch nicht verzagen,
den rechten Glauben, Herr, ich mein,
den wollest du mir geben,
dir zu leben,
mein'm Nächsten nütz zu sein,
dein Wort zu halten eben.

˙
Szerzeményét a szerző maga adja elő. Az alábbi felvételen az ihlető Bach kantáta részletét is idézem:

Morfondírozás a vízszerelés tárgyköréből...
˙
avagy hogy fordítsunk, mint fordítsunk törvényi szövegeket - szabadon?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A helyzet a következő. Ha vízszerelőt választunk, mert elromlott a klozet, akkor a vízszerelő megérkezésekor sok minden tudás birtokába juthatunk.
˙
Lehet, hogy a vízszerelő ellenszenves impressziót nyujtó lény, bakancsával sarat hoz be, arca pattanásos, testszaga erőteljesen kellemetlen, ruházata korszerűtlen, beszédmodora avitt, stílusa faragatlan, a klozetba a szerelés megkezdése előtt belevizel és még sorolhatnánk...
˙
De ha a vízszereléshez sem ért? Ha végül is esetleg úgy kell leönteni vödörrel a klozetot?
˙
Akkor mire is gondoljunk?
˙
Nehezen érthető dolgok ezek mainapság, kérem!

Monday, January 03, 2011

Kis magyar puzzle az első munkanapon (2011)
˙
avagy némely rejtvények az intellektualitás bűvköréből...
˙
István a Jónás - prerasszista, még a szezon előttről - csendes jelentéktelenségi ügyvivő...
˙
Rózsa von Hoffmanstropfen (másnéven spiritus aetereus: neuralgiára s egyéb nyavalákra) ~ transzformátor, reduktor múltban, jelenben, jövőben... (megint egy: ITT)
˙
Herr Intendant Ritter Philip von Rakay (lánynevén Rákay Kálmán) nemzeti nyelvvédő, nevében élő főfelügyelő, imázs-specialista, konferanszié, minden szinten szinte minden...
˙
Annamária von Szala (Szalai)hercegnő a lényegi szépség birodalmából, szexszakértő, népboldogító paidagogász néni a cárizmus idejéből... (megint egy: ITT)
˙
Poeta doctus Szőcs fejedelem Géza, Vajk ki kinek az atyja, zöldségekre specializált ősgenetikus, hobby-kultúrnyik, könyvtárnév-alapító (finanszírozandó!)... (megint egy: ITT )
˙
...és még sokan mások!...

Saturday, January 01, 2011

2011 ~ újév napi tűnődés
˙
(Semjén Zsolt, Szalai Annamária, az egész 2/3-os parlament valamint az államfő - Schmitt Pál - figyelmébe!)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Janus Pannonius (Csezmiczei János) (Csezmice, 1434. augusztus 29. – Medvevár, 1472. március 27.) pécsi püspök, az első név szerint ismert magyar(-horvát) költő és humanista, aki egyes feltevések szerint Vitéz János, más források szerint: Csezmiczei János néven született. Mátyás király korában élt, latin nyelven írt. Korában Európa-szerte ismerték. Költészetének anyaga, nyelve és hangulata az olasz humanizmus talajából nőtt ki. Verseit latinul írta, világképe a humanizmus szellemében alakult ki, költészetében vallásos érzéseknek nincs szerepe. Nagyra értékeli a földi életet, a békét, a kultúrát, a természetet és a költői halhatatlanságot.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Vajon az itt olvasható vers (a fordítás Csonka Ferenc munkája) az új "európai" médiatörvény értelmezésében hol, mikor (reggel? - délben? -
este? - éjjel?), kinek közvetíthető?
˙
Megjelent a Tankönyvkiadó (Budapest, 1987) gondozásában (126-127. oldal). A fordítás ugyancsak szelídített tónusú. Meg kell jegyezni, hogy a vers a püspök-költő sok kalandja közül egyről szól pusztán!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


DE VULVA URSULAE
˙
Blanda est lingua tibi, mollis caro, vultus honestus,
Ante opus et nobis, Ursula, tota places;
Cum verő incubui, tum laxo mentula cunno
Incidit, ut cunnum nec subiisse putet.
Non latus aut fundum sentit, velut aëre nudo
Palpitet, in liquidis vei spatietur aquis.
Sed vasto infelix late bacchatur hiatu,
Ac frustra in votum nititur aegra suum.
Nec vibrare nates, aut stringere brachia prodest,
Alta nec in scapulas tollere crura iuvat.
Conatus pereunt, perit omnis sudor anheli
Pectoris, et ruptis ilibus ossa dolent.
Dii tibi vei tollant quo digna videris amari,
Vei tribuant possis, Ursula, quo futui.

~~~~~~
ORSOLYA ÁGYÉKÁRÓL

˙
Édes a nyelved, a hús puha rajtad, az arcod is ékes,

Tetszik minden ized, Orsolya, — aktus előtt.
Csak ha reád fekszem, hiszem én, hogy kútra feküdtem,
Fütykösöm akkora lyuk várja, hogy elveszek én.
Hasztalanul keresem, de sem alja, sem oldala nincsen,
Mintha körülvenne: víz meg a tág levegő.
Ebben a nagy lyukban vergődöm, a célom elérni —
Ó, boldogtalan én! — már soha úgy se fogom.
Mit se segít a farod mozgása, a fojtogató kar,
Sem, hogy a vállaimon csapkod a combod, a láb.
Minden kárba veszett: mellem lihegése, veríték,
Érzem, megszakadok, fájnak a csontjaim is.
Orsolya, adjon az ég vagy kellő méretű férfit,
Vagypedig ágyékot, mely szerelemre való.

Thursday, December 30, 2010


Polonyi Péter: Gyökereim
˙
December 27-én délelőtt Havas Henrik a Klubrádió műsorában beszélgetett Polonyi Péterrel a könyv megjelenése kapcsán. A beszélgetés időtartama 22 perc 45 másodperc volt. Ebben sok egyéb mellett szó került a zsidóság kérdéseiről, az asszimilációról és a holokauszt eseményeiről - Polonyi Péter tolmácsolásában
˙
A beszélgetést a szó szoros értelmében vett fizikai rosszullét határán hallgattam.
˙
A könyvet nem olvastam. De mert a beszélgetés a szerzővel történt, az tehát az ő nézeteit "első kézből" adta tudtomra, - úgy gondolom - autentikus eljárás, hogy ebből a beszélgetésből a zsidóságról és a holokausztról vallott felfogást tartalmazó részeket idézzem. Az egyes részleteket hangjellel választottam el.
˙
A szöveget nem kommentálom, csupán elképedésemnek adok hangot a szöveget kísérő képekkel.
˙
Valamint - Pasolinival szólva - fenntartom az undor jogát.


Thursday, December 23, 2010

Fűzfapoéta*

(*A fűz deszkának használhatatlan fa. Ezért több mondásban szerepel az értéktelen szinonimájaként ~ Sárközi Mátyás szótára: Mit is jelent?; Osiris Kiadó 2005. 183. oldal)

Reggelente, amikor ébredek, első gondolatom, hogy a kulturális tárca vezetője vajon mit talál ki nekem aznapra. Nem kényeztet el, pedig igazán jól szórakozom némelyiken. Eleinte nagyon tetszett, hogy szellemes ötlettel alakította át az egykori előd avittas jelszavát (támogatott, tűrt, tiltott) korszerűvé (finanszirozandó, felejthető, felejtendő).

Azután érdeklődéssel figyeltem igyekezetét, hogy miként szervezi meg a magyarság genetikai vizsgálatát, azóta sem hallom, hogy az erre szakosodott kutatóintézet (amely természetesen Julianus barát nevét viselné) megalakult volna néhány milliárdért.

Egy reggel arra ébredtem, hogy meghallottam: Szabó Ervin szerinte méltatlan arra, hogy a Fővárosi Könyvtár az ő nevét viselje, ezt egyszerűen felejtsük el; Hamvas Béla neve alkalmasabb volna – mondta a kultuszállamtitkár. „Fővárosi Hamvas Könyvtár” - ábrándoztam. Milyen költői – mondhatnám fűzfaköltői – ötlet. Hamvába holt – bizakodjunk…

És ki tudja: mi mindenről alig értesülök, hiszen egyre csak hallom: nincsen pénz filmre, színházra stb. – hát valóban mire kényszerül a fűzfa-államtitkár? Ingyen marhaságokat talál ki. Mert ötleni muszáj neki. Hiszen azért kapja a fizetést. Talán jobb is, hogy így kevésbé ösztönzött poétikai irányban, amiből (lásd fent) deszka nemigen készül.

De a legújabb gyöngyszem? Hát igazán!

Hadd ne vágjak elébe… Amikor a Városliget szélén létrejött az a bizonyos kultúrcsarnok, nyilván az akkori kultúrnyikok hosszan tanakodtak: kiről is nevezzék el. Nagy fejtörés eredményeként lett a csarnok neve: Petőfi Csarnok. Azért gondolják meg: egyetlen híg agynak nem ötlött fel, hogy a csarnok nevét egy órán belül rövidíteni fogják. Így lett és maradt: PECSA. Kétség nem férhet hozzá: szenvedélyes kultúrasszociációkra inspiráló elnevezés.

Mármost közeledik egy kétszázéves jubileum. Liszt Ferenc kétszáz éve, 1811-ben született. Valamit el kell nevezni róla. A Zeneakadémiát (pardon Zeneművészeti Egyetemet) nem lehet Liszt Ferencről elnevezni, mert azt már elnevezték Liszt Ferencről. Nincs más lehetőség: a repülőtér maradt már csupán. A kultúrállamtitkár régi, nosztalgikus álma válik valóra; maga mondja el, hogy a varsói Chopin repülőtéren vágy fogalmazódott meg benne: istenem, ha a Ferihegyet is elnevezhetném valami zeneszerzőről.

Mármost hagyjuk a kicsinyes bogarászást: értelmes dolog vajon egy repülőteret zeneszerzőről elnevezni, legyen az akár Chopin, akár Liszt? Hiszen a zene valóban szárnyal. Miért ne?

Az a helyzet, hogy Liszt Ferencről a világ bármely repülőterét el lehet nevezni, az egyetlen kivétel: Ferihegy. Ugyanis abban a pillanatban, hogy a Ferihegyi repülőtér Liszt Ferenc nevét kezdi viselni, meglesz a legtökéletesebb név: Liszt Ferihegyi repülőtér, vagy csak egyszerűen (dobjuk sutba a hagyományos részleteket) –LISZT FERI REPÜLŐTÉR.

A Zeneakadémiát meg egyszerűen nevezzük el Asboth Oszkárról, hiszen ő elévülhetetlen érdemeket szerzett a helikopter kifejlesztése terén, a zene meg – mint tudjuk - amúgyis csavaros dolog!

Tuesday, December 21, 2010

Szondi Lipót: Káin, a törvényszegő
˙
(Mong Attilának és Bogár Zsoltnak tisztelettel!)
˙
Még mielőtt (a sajtószabadság végnapjaiban) idéznék Szondi Lipót könyvéből (a magyar kiadás a Mózest elemző másik könyvvel együtt jelent meg 1987-ben), elmondom: ismerőseim köréből többen - merő jóindulattól indíttatva - szóltak nekem, hogy ne folytassam a blogom közéleti vonulatát, foglalkozzam inkább a művészetekkel, a kortárs zenével, az irodalommal. Mert a most regnáló hatalom keze előbb-utóbb eléri a blogokat is... és akkor...? Csakhogy: volt idő a történelem során, amikor a művészetekkel való foglalkozás is veszélyes tevékenység volt. A most regnáló hatalom pontosan addig megy majd el, ameddig mehet. S ebben nem a világ fogja meghatározni, mert a világnak pillanatnyilag nem érdeke, hogy beleszóljon a köröttünk zajló eseményekbe. Volt idő (és van is), amikor a maiaknál nagyobb bűnökben járatosakat egyenesen támogatta a világ, mert az volt az érdeke. Vagyis a sorsunk alakulásának kulcsa kizárólag a saját kezünkben van. Hogy nyitja-e majd a zárat? Kiderül talán...
˙
Nyolcvanadik életévembe léptem immár. Közéleti szereplésre nincsen már alkalmam. Kompetenciám = nulla. Azoknak, akik olvassák ezt a blogot, elmondom, hogy mit gondolok a dolgainkról. "...rendezni végre közös dolgainkat, ez a mi munkánk; és nem is kevés."
˙
S jöjjön a Szondi könyv előszavából néhány sor:
˙
"Káin uralkodik a világon. Aki ebben kételkedik, olvassa el a világtörténelmet.
A történész nem titkolja, hogy a világtörténelem lényege a küzdelem.
A sorsanalitikus azt vallja: a világtörténelem nagyobbára Káin történetének állandó megismétlődése.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Annyi ezer év után sem szűnt meg Káin gyilkos dühe.
A „testvérgyilkosság" folytatódik. Nagyjából úgy,
mint ahogy már a világtörténelem kezdetén a bibliai mondák tanúsítják. Csak a fegyverek változtak. A testvérindulatok azonosak maradtak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Káint az úgynevezett „civilizáció" és „kultúra" az álcázási technikák gazdag fegyvertárának kifejlesztésére kényszerítette. Mások befeketítésével, hazug vádaskodással, rágalmazással uralja a világot. Ezt nevezi politikának és diplomáciának. Így harcolnak az erősek. A gyengék lelkiismeretük nyomásától összeroppannak, neurotikusok vagy pszichotikusok lesznek. Csak ritkán - többnyire miután ők maguk is káini tevékenységet fejtettek ki - lépnek a világ színpadára olyanok, akik Káin bűneit jóvá kívánják tenni. Káinnak ezek az ellenlábasai fogalmazzák meg a
törvényt a gyilkos ellen. Jelképesen „Mózes"-alakoknak nevezzük őket. Ők a vallás, az állam, a művészet és a tudomány törvényalkotói.




Információ még: ITT

Monday, December 20, 2010

Stille Nacht… heilige Nacht…
˙
Friedrich Nietzsche
a 19. század végén, a nyolcvanas években feljegyzésekkel (lásd még ITT) készült a nagy mű megírására. Az a mű végülis nem született meg, de a feljegyzések már címlapjukon mennydörögnek:
˙
„Amit itt elmesélek, nem egyéb, mint a következő két évszázad története. Azt írom le, ami jön, ami már nem jöhet másként: a nihilizmus térhódítását. Ez a történet már most elmesélhető: mert itt maga a szükségszerűség munkál. Ez a jövő szól hozzánk már ezernyi jelben, ez a sors jelzi jövetelét mindenfelé, és már mindenki a jövő e zenéjére hegyezi fülét. Egész európai kultúránk már régen évtizedről évtizedre fokozódó, gyötrelmes feszültséggel tart e katasztrófa felé: nyugtalanul, erőszakosan és rohamosan: akár az áradat, amely a véget akarja, a vég felé tör, amely már nem akar észre térni, mert retteg attól, hogy emlékezzék.”

˙
Sok szó hangzik el mostanában arról, ami van. Ami megesik. Kevesebb arról, ami nincs, ami nem történik meg.
˙
Európaiak vagyunk – bíztat a Vezér -, de keletnek vetjük tekintetünket. Onnan jöttünk? Talán ezért? Vagy ott jobban igazolhatók azok az izgága ostobaságok (vagy rémcselekedetek?), amelyeket egy bénult társadalom szemlél, mint termékét, hiszen létrehozta azt, amiben majd csalódni kényszerül.
˙
De vajon a csalódás majd elégséges lesz-e az Európa problémáinak hátán, vagy árnyékában garázdákodó hatalom leváltására? Vajon lesz-e erő, türelem kivárni a józanító bukást?˙
˙
- Az Apokalipszis mikor jön el, uram? – kérdezte valaki.
- Mikor? Hiszen nyakig benne vagyunk immár. Egyelőre csak sziszegünk, hiszen a lábralépést nem rögtön szokta követni a csonttörés.
˙
Stille Nacht… Az országot elborította a Csendes éj. Vásárlási agonizálás zajlik: minden évben elmondjuk, hogy nem jó a karácsonyi rohanás. Áfium, morfium, ópium. Amíg a büdzsé bírja.
˙
A Hatalom dolgozik, működésképtelenül működik. Rohan, kapkod. Fél? Mitől, kitől? Bolyhos félelem telepszik a lelkekre.
˙
Kapunk vezéri leveleket, a semmitmondás "ékességeit". Kapunk elvonást, drágulást – mondannyiunk épülésére. Hagyhatjuk hátra munkahelyeinket - indoklás nélkül. Várjuk a tavaszt, hogy kilakoltathassanak bennünket. Elveszik pénzünket, mert bizonytalannak minősítették a jövőjét. Jöhet a biztos! Biztos Úr! "Szokatlan (isn’t usual)" hallgatta a svéd kormányfő a dolgok magyarázatát vezérünk ajkáról. Majd megszokjuk, ugye - mint annyiszor régebben... Hallgathatjuk, hogy felkent választottak nyíltan zsidóznak, cigányoznak a parlamentben - a hatalom birtokosainak teljes egyetértésével, hiszen mélységes hallgatással veszik körül a gyilkos szavakat. Igen: gyilkos szavak, a közelmúltban százezrek mentek a füstös halálba miattuk - uraim, hölgyeim -, a közeli években meg egyszerűen lemészároltak néhányat azok közül, aki valamiért nem tetszettek. És hallgatnak, mélységesen hallgatnak. Viszont: megregulázzák azokat, akik szólni akarnak, mernek. Roma kérdés? Egyszerű! Oktatás kell és munka! Püff neki! Hogy ezt eddig nem tudtuk! Az oktatás? Büntetés kérdése az egész. Nehogy már szabadon gondolkodjék a gyerek! Körmöst a körmére, egységes agymosást, differenciálatlan embertenyészetet. Kultúra? Vezényszóra, pattogva. Finanszírozva, felejthetve. "Védve" a közerkölcsöt, a morált. Vasárnap? Imádkozz, ne vásárolj!Amint a hajléktalanok problémáját is megoldják. Mehetnek valahova. Világgá? Az aluljárókban mindenesetre tilos a dohányzás, barátaim! Így aztán befellegzik a csikkszedőknek. Pedig jó ha tudjuk: mi vagyunk a csikkszedők!
˙
S ha mindezt felkent szócsöveink kimondják? Drága árat kell fizetniök érte. A cárnő közbeszól, leint, fegyelmez – kilenc hosszú éven át. Két motorunk is van már, hiszen az állam fője után az ügyészség fője is motor akar lenni. Kétmotoros vadászrepülő? Öt év (egyelőre) kilenc év (kétkettőre). Ecc pecc kimehetsz…
˙
De elég!
˙
Hogyan ír Nietzsche?
˙
„Az állam avagy a szervezett amoralitás... befelé: rendőrség, büntetőjog, osztályok, kereskedelem, család; kifelé: a hatalom akarása, háború, hódítás, bosszú.
Hogyan érik el, hogy az állam számtalan olyan dolgot tesz, amelyet az egyes ember sohasem volna képes megtenni? - A felelősség széttagolásával - a parancs és a végrehajtás széttagolásával - az engedelmesség, a kötelesség, a hazaszeretet és császár-szeretet erényeinek közbeiktatásával - a büszkeség, a szigor, az erő, a gyűlölet, a bosszú ébren tartásával, röviden szólva: mindazon tipikus vonásokkal, amelyek ellentmondanak a csorda típusának.”
˙
„Az emberek, akik a hatalmat azokért a boldogság-előnyökért akarják, amelyeket a hatalom biztosít: politikai pártok.
Mások, akik a hatalmat akarják, még látható hátrányaival együtt is, sőt boldogságot és személyes jólétet is feláldoznak érte: az ambiciózus törtetők.
Ismét mások, akik csak azért akarják a hatalmat, mert különben mások kezébe kerülne, akiktől nem kívánnak függeni.”
˙
Stille Nacht… heilige Nacht…
˙
Happy birthday to me!...
˙
Az undor, az undorodás jogát fenntartom - mégha agyonvernek is érte. Fiatalon egyszer már sikerült túlélnem "effélét". Öregen? Rezignált émelygéssel hallom, amint ismét fenyegetnek a gyilkos urak!...

Thursday, December 16, 2010

Ádvent ~ Budapest, 2010.
˙
Belvárosi Ferences templom
˙
Csak ámulok!...
˙
Reklám-mucsa vagy klérusvakság?
˙
Vagy csak összenő, ami összetartozik?!...




Tuesday, December 14, 2010

A rádiózás alkonya...
˙
Úgy tetszik ez a kép már nem sokáig jelzi: itt a rádióról van szó!
˙
Hogy az új törvény, az új hatóság, amely olyannyira dilettáns, hogy még a saját szempontjai sem hüvelyezhetők ki belőle: nem lep meg – anarchisztikus dilettantizmus lett uralkodóvá a jogalkotásban, a gazdaságban, s lassan mindennapjainkban is. Az érzékelhető „koncepció”: a hatalom megtartása és kiterjesztése, rémült félelem kíséretében, hogy ugyanis a hatalom nemigen tartható meg hosszú távon demokratikus feltételek és közgondolkodás mellett. A hatalom páni rohanásban van, hogy megelőzze a demokratikus mentalitás kialakuló csíráit. Ezért minden ellenvélemény gyanús, félelmetes a hatalom számára: el kell fojtani, meg kell szorítani.
˙
Csakhogy igazán lehet-e? A félelem kormányozta hatalom, amely csak elefánt-súlyával regnál, aligha él meg a porcellánboltban, még ha a bolt emberei nem is veszik észre mindjárt, hogy itt egy elefánt jön-megy.
[A hasonlatért mélységes bocsánatot kérek az elefánt-társadalomtól]
˙
De a rádió!
˙
Néhány hónapja kísérletet teszek arra, hogy hallgassam a Kossuth Rádiót és a Klubrádiót éjszaka. Ilyenkor mindkettőben általában nappali adások ismétlése folyik. Nem az irányultságról beszélek most, bár a televíziókban („közszolgálatiakban”!) ez sem elhanyagolható, hiszen a nyilas csatornák züllött „munkatársait” (v.ö. például Obersovszky) rendre átveszik, s ők majd a jövő nagy megahírgyárakban gondoskodnak a hülyítésről.
˙
Az a helyzet, hogy összehasonlítva a két említett rádió hangját, megszólalásait, stílusát: hát ordít a különbség. Hangsúlyozom: itt nem arról beszélek most, hogy milyen hibák vannak itt és ott, hanem arról hogy milyen módon hatnak. A Klubrádió figyelmet igyekszik kelteni, a Kossuth Rádió pedig unalmas, szürke (v.ö ITT), álugrándozó, érdektelen. Szinte nincsen kivétel. A Kossuth Rádió szürke, poros, avitt, tegnapi, mi több tegnapelőtti, vacak (ha úgy tetszik: „vacka”). Szánalmas, hosszú, véget nem érő izzadozás folyik, hogy komolyan mondjanak valamit. Szertelocsogják a világot. Halálra untatnak.
˙
Ezért aztán nem is nagyon érdekes, mi történik a közmédiumokkal. Legalábbis a műsorok tekintetében közömbös. A gondot inkább a vonzatok jelentik. Az, hogy észrevétlenül elvesznek mindent, ami ér valamit, ami kísérlet a gondolkodásra.
˙
Van-e még foytatni való?
˙
Aligha!

Monday, December 13, 2010

Tuesday, December 07, 2010

Amikor évekkel ezelőtt hozzákezdtem e blog írásához: játéknak gondoltam. Az eltelt évek azt mutatják, hogy elég sokan olvassák világszerte, számos hivatkozás, levél, üzenet győzött meg arról, hogy van értelme. Nem egy olyan véleménnyel is találkoztam, amely szerint egyes műveket, művészeket éppen ennek a szerény fórumnak az olvasása során ismertek meg.
˙
Persze nem maradt el a mocskolódás, a szidalom se, hiszen a blog profiljában helyet kapnak az úgynevezett közügyek is. Véleményemet - sok internetes kommentártól eltérően - nevemmel vállalom. Hiszen a blog címéből máris azonosítható vagyok.
˙
Mára odajutottam - mint oly sok kultúrával foglalkozó fórum, színház stb. -, hogy nincsen fedezetem minden újabb anyag (DVD, lemez, képek) megszerzéséhez. S bár az internet óriási tárház, mégsem használható minden esetben, mert éppen a legértékesebb anyagok sokszor csak rossz minőségben, "lebutítva" férhetők hozzá, amelyek használatát nem engedhetm meg magamnak - megannyi kompromisszum ellenére sem. Vagyis nem elsősorban az attraktivitás ösztönzött (erre sok példa van), hanem a tartalom, szolíd kísérettel...
˙
Ezért - mint a többi, e blognál jóval nagyobb volumenű intézmény: rádió, színház stb. - szponzorakot próbálok keresni.
˙
Kedves "bloghíveim"!
˙
Várom ötleteiket: mit tegyek, mit tehetek?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
˙
Blogszínpad
˙
Édouard Lock balettfilmjének - Amelia - zenéjét David Lang, számos alternatív zene komponistája szerezte.
˙
Az itt látható-hallható klip annyiban tér el az eredetitől, hogy David Lang zenéje a nálunk méltatlanul alig ismert, külföldön számos elismerést nyert Kolinda együttes zenéjével keveredik.
˙
A kolinda Kelet-Európában és a Balkánon a szláv és román nyelvterületen elterjedt parasztdalok, karácsonyi, betlehemes és újévi énekek összefoglaló neve. Eredete a középkorig nyúlik vissza.
˙
A két opusz - első hallásra-látásra - külön-külön - teljesen különbözőnek hangzik. Ritmikai rokonság fedezhető fel, a szenvedély különneműsége viszont nagyon jól kiegészítik egymást.
˙
A lemez tudomásom szerint immár kaphatatlan (1997-ben a Magyar Narancs támogatásával jelent meg).
˙
A Kolinda együttes világzenéje izgalmas rokonságot mutat Lang alternatív hangzásával. Így a két zene mixelésével alakult ki az alábbi klip hangkísérete.



Előtte ~ utána...







Prohászka Ottokár (1858-1927) a numerus clausus "atyja", a későbbi zsidótörvények s ezzel a holokauszt korai magyar előkészítője.

Richard Williamson (*1940), akit II. János Pál pápa holokauszt tagadásáért kiközösített. Most XVI. Benedek pápa visszafogadta

Kérdés: mit gondol tehát XVI. Benedek pápa a holokausztról?...




Benedek pápa "az antiszemitizmus legalpáribb formájának adott hitelt" azzal, hogy egy holokauszttagadó pappal ilyen engedékenyen bánt, mondta a Reutersnak adott interjújában Elie Wiesel, a máramarosszigeti születésű, 1986-ban Nobel-békedíjjal kitüntetett, ma New Yorkban élő zsidó író.


"Fejlődnek", alakulnak az események. A történelem ismétli magát...

Az egyik szélsőséges honlap fejlécén szerepel a pápa képe. Vajon miért? S egy jelmondat Pál leveléből a Galátziabeliekhez (5/1): "Ne hagyjátok, hogy újra a szolgaság igájába hajtsanak benneteket". Ez az idézet hasonlít a Magyarországi Református Egyház Bibliafordító Szakbízottsága által fordított változathoz (1978. évi kiadás): "...ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni". Hajszálnyit eltér a fenti idézet ettől, ez az idézet pedig a Károli Gáspár fordította szövegtől. Ott ugyanis ez olvasható:"...ne kötelezzétek meg ismét magatokat szolgaságnak igájával". A különbség látszólag csekély, lényegét tekintve azonban igen nagy. S talán az sem mellékes, hogy Pál apostol e levelének részlete a körülmetélés problémájával foglalkozik, ami a galátáknál megmaradt. Ezt támasztja alá a református zsinati bízottság szerkesztette "A Szentírás magyarázata" című terjedelmes kiadvány (1981. - 242. oldal) idevonatkozó kommentárja is, amely a körülmetélésről, mint a hovatartozás szimbolikájáról értekezik inkább, mint arról, hogy mikor, ki hajtja igába a fejét.

A dolog azért érdekes, mert itt együttvan egy szélsőséges honlap fejlécén egy ókori jelmondattal ("Ha békét akarsz, készülj a háborúra") a katolikus egyház fejének fényképe, egy pontatlanul idézett, s mást célzó mondat református változatával... Vajon miért?











Dachau - Gázkamra





P.S. Érdekes adalék a Prohászka problémához:

A Gede Testvérek BT. kiadásában megjelent egy kötet. A boritón ez olvasható: "Prohászka Ottokár püspök ~ Az én antiszemitizmusom. Összegyüjtött zsidótárgyú írásai és beszédei. Bosnyák Zoltán bevezető tanulmányával". 228 oldal.

A cím magáért beszél. Az irányultság garanciája pedig Bosnyák Zoltán neve...

Wednesday, December 01, 2010

Berlin Cabaret
˙
hallgatom ezeket az archív felvételeket, kuplékat, sanzonokat. Berlin a huszas években.
˙
Fantasztikus hangulatuk van a daloknak. És a neveknek, akik nagyobbrészt már feledésbe merültek. De talán néhánynak a neve még ismerősként hangzik: Hans Albers, Ernst Busch, Marlene Dietrich, Friedrich Hollaender, Lotte Lenja, Heinz Rühmann és még sokan mások. S szövegek szerzői között olyanok, mint Brecht...
˙
Az első világháború a múlté, s a gazdasági válságok világában Berlinben virágzik a szellem. A berlini kabaré merész volt, politizált - általában ellenzékben - színvonalasan.
˙
A néhány év múlva következő rémvilág még csak nyomokban tűnik elő, a Führerről (mert már akkor így titulálták szédült hívei) paródiák hangzanak el, nevetnek rajta. Nem lehetséges, hogy veszélyt hordozhasson magában a weimari demokráciával szemben. A Münchner Illustrierte Zeitung 1931 decemberi, karácsonyi száma ír ugyan Hitlerről, ám képtelenségnek tartja, hogy ez a kelekótya, szélhordta alak bármit tartogathat Németország számára. Alig több, mint egy évre ezután, Hitler demokratikus választás során az ország kancellárja lett.
˙
Az asszociáció irtózatos, mégha ma is valószínűtlen a katasztrófa bekövetkezése. De a hatalomnak megvan az igénye rá! Hogy a lehetősége meddig terjedhet, azt a jövő majd megmutatja. Egyetlen vigasz: eddig minden diktátor megbukott.
˙
De térjünk vissza a huszas évekhez, meg a harmincas évek legelejére. Berlinben pezseg az élet! Nézzük a fantasztikus képeket, amelyek az 1996-ban kiadott gyüjteményben láthatók. (A képek rákattintással nagyíthatók!)
A három dal:
˙
1. Jonny ~ Marlene Dietrich
2. Seemannschoral ~ Hans Albers
3. Der Marsch ins dritte Reich - Ernst Busch
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Azt mondják: Berlin ma az egyik leizgalmasabb város Európában. Mozgalmas, kultúrált, megnyugtatóan biztonságos...
˙
Hát akkor!?...
Joan Jeanrenaud
˙
amerikai csellóművésznő lemeze.
˙
Jeanrenaud korábban - több, mint húsz éven keresztül - a Kronos Vonósnégyes csellistája volt. Szólóműveket és elektronikával kísért csellókompozíciókat ad elő.
˙
A Metamorphosis című lemezről három részletet idézek:
˙
1. Karen Tanaka: The Song of Songs

2. Joan Jeanrenaud: Altar Piece

3. Philip Glass: Metamorphosis




(Kattintson a plakátra!)