Stille Nacht… heilige Nacht…

˙
Friedrich Nietzsche a 19. század végén, a nyolcvanas években feljegyzésekkel (lásd még ITT) készült a nagy mű megírására. Az a mű végülis nem született meg, de a feljegyzések már címlapjukon mennydörögnek:

˙
„Amit itt elmesélek, nem egyéb, mint a következő két évszázad története. Azt írom le, ami jön, ami már nem jöhet másként: a nihilizmus térhódítását. Ez a történet már most elmesélhető: mert itt maga a szükségszerűség munkál. Ez a jövő szól hozzánk már ezernyi jelben, ez a sors jelzi jövetelét mindenfelé, és már mindenki a jövő e zenéjére hegyezi fülét. Egész európai kultúránk már régen évtizedről évtizedre fokozódó, gyötrelmes feszültséggel tart e katasztrófa felé: nyugtalanul, erőszakosan és rohamosan: akár az áradat, amely a véget akarja, a vég felé tör, amely már nem akar észre térni, mert retteg attól, hogy emlékezzék.”

˙
Sok szó hangzik el mostanában arról, ami van. Ami megesik. Kevesebb arról, ami nincs, ami nem történik meg.

˙
Európaiak vagyunk – bíztat a Vezér -, de keletnek vetjük tekintetünket. Onnan jöttünk? Talán ezért? Vagy ott jobban igazolhatók azok az izgága ostobaságok (vagy rémcselekedetek?), amelyeket egy bénult társadalom szemlél, mint termékét, hiszen létrehozta azt, amiben majd csalódni kényszerül.

˙

De vajon a csalódás majd elégséges lesz-e az Európa problémáinak hátán, vagy árnyékában garázdákodó hatalom leváltására? Vajon lesz-e erő, türelem kivárni a józanító bukást?˙

˙
- Az Apokalipszis mikor jön el, uram? – kérdezte valaki.
- Mikor? Hiszen nyakig benne vagyunk immár. Egyelőre csak sziszegünk, hiszen a lábralépést nem rögtön szokta követni a csonttörés.

˙
Stille Nacht… Az országot elborította a Csendes éj. Vásárlási agonizálás zajlik: minden évben elmondjuk, hogy nem jó a karácsonyi rohanás. Áfium, morfium, ópium. Amíg a büdzsé bírja.

˙
A Hatalom dolgozik, működésképtelenül működik. Rohan, kapkod. Fél? Mitől, kitől? Bolyhos félelem telepszik a lelkekre.

˙
Kapunk vezéri leveleket, a semmitmondás "ékességeit". Kapunk elvonást, drágulást – mondannyiunk épülésére. Hagyhatjuk hátra munkahelyeinket - indoklás nélkül. Várjuk a tavaszt, hogy kilakoltathassanak bennünket. Elveszik pénzünket, mert bizonytalannak minősítették a jövőjét. Jöhet a biztos! Biztos Úr! "Szokatlan (isn’t usual)" hallgatta a svéd kormányfő a dolgok magyarázatát vezérünk ajkáról. Majd megszokjuk, ugye - mint annyiszor régebben... Hallgathatjuk, hogy felkent választottak nyíltan zsidóznak, cigányoznak a parlamentben - a hatalom birtokosainak teljes egyetértésével, hiszen mélységes hallgatással veszik körül a gyilkos szavakat. Igen: gyilkos szavak, a közelmúltban százezrek mentek a füstös halálba miattuk - uraim, hölgyeim -, a közeli években meg egyszerűen lemészároltak néhányat azok közül, aki valamiért nem tetszettek. És hallgatnak, mélységesen hallgatnak. Viszont: megregulázzák azokat, akik szólni akarnak, mernek. Roma kérdés? Egyszerű! Oktatás kell és munka! Püff neki! Hogy ezt eddig nem tudtuk! Az oktatás? Büntetés kérdése az egész. Nehogy már szabadon gondolkodjék a gyerek! Körmöst a körmére, egységes agymosást, differenciálatlan embertenyészetet. Kultúra? Vezényszóra, pattogva. Finanszírozva, felejthetve. "Védve" a közerkölcsöt, a morált. Vasárnap? Imádkozz, ne vásárolj!Amint a hajléktalanok problémáját is megoldják. Mehetnek valahova. Világgá? Az aluljárókban mindenesetre tilos a dohányzás, barátaim! Így aztán befellegzik a csikkszedőknek. Pedig jó ha tudjuk: mi vagyunk a csikkszedők!
˙

S ha mindezt felkent szócsöveink kimondják? Drága árat kell fizetniök érte. A cárnő közbeszól, leint, fegyelmez – kilenc hosszú éven át. Két motorunk is van már, hiszen az állam fője után az ügyészség fője is motor akar lenni. Kétmotoros vadászrepülő? Öt év (egyelőre) kilenc év (kétkettőre). Ecc pecc kimehetsz…
˙

De elég!

˙
Hogyan ír Nietzsche?

˙
„Az állam avagy a szervezett amoralitás... befelé: rendőrség, büntetőjog, osztályok, kereskedelem, család; kifelé: a hatalom akarása, háború, hódítás, bosszú.
Hogyan érik el, hogy az állam számtalan olyan dolgot tesz, amelyet az egyes ember sohasem volna képes megtenni? - A felelősség széttagolásával - a parancs és a végrehajtás széttagolásával - az engedelmesség, a kötelesség, a hazaszeretet és császár-szeretet erényeinek közbeiktatásával - a büszkeség, a szigor, az erő, a gyűlölet, a bosszú ébren tartásával, röviden szólva: mindazon tipikus vonásokkal, amelyek ellentmondanak a csorda típusának.”

˙
„Az emberek, akik a hatalmat azokért a boldogság-előnyökért akarják, amelyeket a hatalom biztosít: politikai pártok.
Mások, akik a hatalmat akarják, még látható hátrányaival együtt is, sőt boldogságot és személyes jólétet is feláldoznak érte: az ambiciózus törtetők.
Ismét mások, akik csak azért akarják a hatalmat, mert különben mások kezébe kerülne, akiktől nem kívánnak függeni.”

˙
Stille Nacht… heilige Nacht…

˙

Happy birthday to me!...

˙

Az undor, az undorodás jogát fenntartom - mégha agyonvernek is érte. Fiatalon egyszer már sikerült túlélnem "effélét". Öregen? Rezignált émelygéssel hallom, amint ismét fenyegetnek a gyilkos urak!...