A rádiózás alkonya...

˙
Úgy tetszik ez a kép már nem sokáig jelzi: itt a rádióról van szó!
˙
Hogy az új törvény, az új hatóság, amely olyannyira dilettáns, hogy még a saját szempontjai sem hüvelyezhetők ki belőle: nem lep meg – anarchisztikus dilettantizmus lett uralkodóvá a jogalkotásban, a gazdaságban, s lassan mindennapjainkban is. Az érzékelhető „koncepció”: a hatalom megtartása és kiterjesztése, rémült félelem kíséretében, hogy ugyanis a hatalom nemigen tartható meg hosszú távon demokratikus feltételek és közgondolkodás mellett. A hatalom páni rohanásban van, hogy megelőzze a demokratikus mentalitás kialakuló csíráit. Ezért minden ellenvélemény gyanús, félelmetes a hatalom számára: el kell fojtani, meg kell szorítani.
˙
Csakhogy igazán lehet-e? A félelem kormányozta hatalom, amely csak elefánt-súlyával regnál, aligha él meg a porcellánboltban, még ha a bolt emberei nem is veszik észre mindjárt, hogy itt egy elefánt jön-megy.
[A hasonlatért mélységes bocsánatot kérek az elefánt-társadalomtól]
˙
De a rádió!
˙
Néhány hónapja kísérletet teszek arra, hogy hallgassam a Kossuth Rádiót és a Klubrádiót éjszaka. Ilyenkor mindkettőben általában nappali adások ismétlése folyik. Nem az irányultságról beszélek most, bár a televíziókban („közszolgálatiakban”!) ez sem elhanyagolható, hiszen a nyilas csatornák züllött „munkatársait” (v.ö. például Obersovszky) rendre átveszik, s ők majd a jövő nagy megahírgyárakban gondoskodnak a hülyítésről.
˙
Az a helyzet, hogy összehasonlítva a két említett rádió hangját, megszólalásait, stílusát: hát ordít a különbség. Hangsúlyozom: itt nem arról beszélek most, hogy milyen hibák vannak itt és ott, hanem arról hogy milyen módon hatnak. A Klubrádió figyelmet igyekszik kelteni, a Kossuth Rádió pedig unalmas, szürke (v.ö ITT), álugrándozó, érdektelen. Szinte nincsen kivétel. A Kossuth Rádió szürke, poros, avitt, tegnapi, mi több tegnapelőtti, vacak (ha úgy tetszik: „vacka”). Szánalmas, hosszú, véget nem érő izzadozás folyik, hogy komolyan mondjanak valamit. Szertelocsogják a világot. Halálra untatnak.
˙
Ezért aztán nem is nagyon érdekes, mi történik a közmédiumokkal. Legalábbis a műsorok tekintetében közömbös. A gondot inkább a vonzatok jelentik. Az, hogy észrevétlenül elvesznek mindent, ami ér valamit, ami kísérlet a gondolkodásra.
˙
Van-e még foytatni való?
˙
Aligha!