Derek Jarman
˙
Chroma
˙
A súlyos beteg Jarman jegyzetei, gondolatai. 1988-ra nyúlnak vissza ezek a töredékek, a kötet angolul 1994-ben jelent meg. Most, 16 év elmúltával, magyarul is olvasható.
˙
Egy rövid részlet (nem véletlenül!):

˙
A hatvanas években minden színt elnyelt az istenek alkonya Pasolini Disznóóljában. A filmben egy pucér üzletember, ruháitól és tisztes polgári külsejétől megfosztva gázol a purgatóriumi sivárságú vulkanikus hamuban. Porból vagyunk, porrá leszünk. Vagy hamuvá. Ez az üresség minden álmot és törekvést megöl. Illúziók ólomkoporsójába zárt halott. Az álom szürkében ér véget. Lehúzó, borongós, csüggesztő, szomorú szürke. Vezeklő daróc és hamu.
A szürke körülvesz minket, de nem veszünk róla tudomást. Útjaink szürke szalagok, melyek felszabdalják a színes földeket. A távolban a középkori templomok toronysisakjainak szürke tetőzete tornyosul a falvak és kisvárosok fölé. Sírkertek, sírmezők. Ha valaha volt is színük, rég elmosta az idő. A Főutca bankjaiban a pénzt szürke emberkék kezelik, megbízhatóak a maguk egyformaságában, akik egy eszményt állítottak az én elé. Ez a szürke nem gondolkodik. Egy szürke vidék őrei. A tudatuk is szürke.
A jelen politikai helyzet.

~~~~~~~~~~~~~~

Jarman szövegeket idézek a december 4-i Rádiószínpad keretében is...