Hatos

Váradi Júlia beszélgetett Szőcs Géza kulturális államtitkárral (miniszterrel)...

˙

A manipuláció magasiskolája.

˙

Azt a képzetet kelti, hogy van egy nyomuló, senki véleményét ki nem kérő, autokrata államvezetés, s ezen belül van egy kedves kulturális mackó, aki mitse tud minderről, sőt a riportertől érdeklődik, hogy hol történtek kirúgások. A Nemzeti Színház igazgatójának kirúgásáról még szó sem volt, legfeljebb Szőcs Géza egyéni véleménye, hogy az Alföldi féle kísérletezésnek nem a Nemzeti Színházban van a helye.

˙

Amúgy - tisztelettel: hol van a helye? Én ugyanis - életkoromnál fogva - még emlékszem a régi Nemzetire (Blaha Lujza tér: "hétre ma várom a Nemzetinél, ott ahol a hatos megáll"), s ott bizony jóval nehezebb politikai körülmények ellenére mindenféle csoda történt (Major igazgató úr brechti koncepciókat dédelgetett például). Szóval: így kell tökéletes trükk keretében bejelenteni, hogy Alföldi menni fog, anélkül, hogy egyetlen szóval azt mondtuk volna, hogy menni fog.

˙

Aztán meg, hogy nincsen érték, a külföld legfeljebb a magyar zenét ismeri (egyébként a ma élő legkiválóbb magyar zeneszerzők külföldön élnek, Kurtág a rendszerváltás után telepedett át Franciaországba, s ha Eötvös Péter itthon szeretne valamit csinálni, akkor alaposan beveri az orrát).

˙

Ez most majd másképpen lesz? Meg hogy a mai magyar irodalom nem ismert külföldön?

Esterházyt tucatnyi, sőt több nyelven olvassák szerte a világon, vagy Nádast, Kertész Imrét (mellesleg Nobel-díjat kapott), Spírót.

˙

Milyen irodalom mellőzésére gondol vajon Szőcs Géza?

˙

Aztán meg: nagy ország kis ország - nem mérhető azonos mértékkel kulturális téren? Azt hiszem Irország adta a legtöbb Nobel-díjas írót a világnak. S nekünk is van Nobel-díjasunk, persze magyar nyelven ír, míg az Írországbeliek angolul, franciául. De Pasolini például a friuli nyelven írt verseivel világhírű lett azért.

˙

Soha nem látott Márai-kultusz van világszerte (aminek magam részéről nem örülök annyira, de ez másodlagos).

˙

Azután meg a genetika. Aminek a gyanús szagát nem lehet tagadni. Szóval büdös! Maga Szőcs Géza is azt mondja, hogy genetikailag minden ember minden emberrel összefügg. Akkor meg mi az értelme éppen magyar honfitársaink genetikai hovatartozását firtatni, amiből ráadásul aligha jön ki a "fajtiszta" magyar.

˙

Meghogy a három T ugyanaz, mint a három F. És ez mindig így volt. Éljen!

˙

Meghallgattam most egy régi rádiós műsor egykori felvételét (Társalgó) Aczél elvtárssal. Mit mondjak: a Szőccsel folytatott beszélgetés nyomán vettem elő. Hogy mi bennük a közös? Hát mindketten szelíden kivont karddal hívnak harcba az értékekért, mi pedig nézhetjük mi történt és mi történik ezután majd. (Mellesleg nem termett sok olyan kulturnyikot a Föld, aki olyan programot hirdetett, amely nem az értéket védte! Volt, de ritka!)

˙

Egy kis ízelítő a több, mint negyven perces beszélgetésből. A vágásokat a kép áttűnései jelzik. Tematikailag kihagytam a bőbeszédű film-eszmefuttatást, s inkább a mindenkire inkább vonatkoztatható általános érvényű "megállapításokra" tértem ki:

˙

˙

S ha már említettem Aczél Györgyöt, hallgassuk meg egy valamikori, rádióban elhangzott szövegét ama bizonyos Társalgóból. A "mester" manipulációja és semmitmondása rokonságot mutat a mai mesterével! Azt már tudjuk, hogy mi volt a szavai mögött, Szőcs szelíden meditáló szövege csak sejteti: milyen kulturális jövő vár ránk...

˙

˙
Lábjegyzet ( Malvinától! ): ITT

Charlotte Gainsbourg

˙

Egy kicsit valami más...

˙

(Ha már éppen ma kaptam.)

˙

Charlotte Serge Gainsbourg és JaneBirkin lánya.

˙

Az egykor híres Je t'aime után talán érdekes meghallgani-megnézni egy mai klipet Charlotte-tal. A szöveg?

˙

Csak valahogy így!

˙

˙

És azután a két "dolog" - együtt!

Megbeszéljük...

Bolgár György és a hallgatók műsora

minap beszélgetést hallgattam Szinetár Miklóssal a mai magyar televíziózás (elsősorban a meghatározatlan "közszolgálati" televíziózás) néhány kérdéséről. A beszélgetés első hallásra konstruktívnak hathatott akár, ám alaposabban odafigyelve (s a 78 éves rendező önfényezését kihagyva) megfigyelhetővé vált számomra néhány alapvető baj...

Ám mindenekelőtt hallgassuk meg a beszélgetés inkriminált részleteit:

Problematikus, amikor odavetjük: "a közönség által befogadható"... Mi a befogadható? Megboldogult Sz. bácsi azért szerette a Romantika nevezetű tv-csatornát, mert ott a délelőtti langy katyvaszt (Juan, Jimenez stb.) délután megismételték, s másodjára már megértette: mit is akarnak ezek.

Mármost szeretném hangsúlyozni: nagyon sok Sz. bácsi van. Őket kellene kielégíteni? Nem - azért ezt Szinetár sem mondja. Hanem értékhordozó műveket kellene készíteni, Móriczot, Mikszáthot, Karinthyt és - itt a bibi - mellettük Wass Albertet is említette.

No itt kezdődik az írástudók árulása! Ugyanis az első három név és Wass Albert között - politikai hovahelyezésüktől függetlenül - az az alapvető különbség, hogy az első három nagy író, Wass Albert pedig tehetségtelen szövegkészítő! Egy lehetőségként emlegetni amazokkal: enyhén szólva árulás. (Lásd még: ITT)

Szinetár elmondja ennek kapcsán, hogy az ő televíziójában együtt kapott helyet Örkény és Csurka. Csakhogy Csurka - későbbi politikai szereplésétől függetlenül - jó író volt, amíg írt, Wass Albert pedig rossz író volt, amíg írt. Vagyis ha ma a "közszolgálati" televízió értéket akarna adni, akkor Csurka egykori munkái helyet érdemelnének, Wass Albertéi pedig nem!

Rémisztően és alapvetően nagy különbség!

Azzal meg minek törődni, hogy a politika miket beszél. Ha betiltja - pardon: felejtendőnek minősíti - az értéket, akkor majd vackot néz a nagyérdemű. Ilyen egyszerű ez mindenkor.

Ami az értemiségi, lila dolgokat illeti? Éppen mostanában hallottam, hogy idegenből hazaszakadt színházi rendezőnk hangot adott abbéli véleményének, hogy a kis (alternatív) színházakra nincsen szükség, funkcióikat a kőszinházak vegyék át.

Magam olykor csinálok egy-egy szerény műsort (rádiószínpad) a Sanyi és Aranka Színházban. Csak mosolyogni tudok azon a tréfán - mondjuk - , hogy ezt a produkciót átteszik a Nemzeti Színházba, ahol majd az első sorban ül hat-nyolc-tíz ember. Ugyanis a Sanyi és Arankában hetven néző telt házat ad, a Nemzetiben hetven néző: óriási bukás!

És ez bizony lényegi kérdés. Talán nem véletlen, hogy szerte a világon léteznek alternatív színházak (gyakran színvonalasabbak, mint a kőszínházak).

Nos, ezek jutottak eszembe a Megbeszéljük című rádióműsor fent idézett jajveszékelése kapcsán...

Annyi...
˙
Elkezdtünk "viccelődni":
˙
nemzeti együttműködés; Trianon-nap; kettős állampolgárság; szentkorona-tan; nemzeti genetikai vizsgálat; finanszírozandó, felejthető, felejtendő; pedagógiai dilettantizmus (büntetés, osztályzás, tanárok központi minősítése); adóreform (azonnal, nagymérvű), indoklás nélküli kirúgás; leváltás (mindenkit); szégyenfal; médiaregulázó csomag hosszú távra (bloggerek: reszkessetek); pártolandó jegyesség; isten - egyebek között a történelem ura; forradalom a fülkékben; József Attila rendes verset írt: maradhat; keretes dísznyilatkozat (NENyi); tavaszra már alkotmány-preambulum - minek is soroljam?... A stupid hatalomhajhászat ismert jegyei. Egy emberöltő során többször is... De vajon tényleg vicces korszakban élünk?
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Száztíz évvel ezelőtt egy huszonhárom éves újságíró írt egy cikket:
˙
HÉTRŐL HÉTRE

Amennyiben e napokban sokszor eszembe jutott egy szegény porladó poéta, aki a világot hangulatnak tartotta, megszállt engemet is valamelyes hangulatféle. Benne van ez tán a levegőben. Mikor a fény bágyadtabb kezd lenni a kiszárított rögön, mikor a színeket behunyt szemmel kezdjük keresgetni, mikor ránk telepszik valami sorvasztó, kéjes gyengeség: mámorosak leszünk, s nyafogni szeretnőnk sok hiábavalóságról, úrrá lesz felettünk a gyámoltalanság érzése. Ezt úgy hívják, hogy hangulat. Ezúttal pedig őszi hangulat. Ez a gyengeség nagy erő. Győzedelmeskedő. Rajtam legalább igen. Pedig magam egy nagyobb gyengeség ostorának hajszolt gebéje lettem: nem veszek észre rajtam kívül senkit.

Élek, járok, imbolygom [!] magamban. S ha elfelejtek köszönni egy-egy városi képviselő ismerősömnek, hogy venném észre a nyárt és tavaszt, holott egyiktől sem várhatom, hogy alkalmilag protegálni fog.

De az őszt észreveszem. Ennek a hangulata felkeres, sorvaszt, pusztító kínos kéjjel tölt el, s az idő immár őszbe kezd borulni. - Őszül minden, kopnak a színek, gyöngülnek a fölséges rögeszmék. Rátapos csontlábával mindenikre a szörnyűséges igazság: a halál...

*

Post festa... jöttek a hétköznapok. Kellemetlen ötleteikkel, unalmas szenzációikkal, mindennapi orvosságaikkal. Ha az ember nem is vár már semmi érdekest a holnapi naptól - elbámészkodik néha egypár pillanatra. Itt három ember reszket egy igen-igen illuzórius díszű állásért, amott egy ifjú milliomosfi agyondurrantja magát, mert évenként egyszer színes ruhába öltözködött, s mégis belékötözködött egy sörön hízott bugris. Krajcáros lapok kiszínezik, ötkrajcárosok filozófiában eresztik fel őket. Pedig már az ördögnek sem tetszenek az események. Különösen, ha az ember törvényt keres bennük. A szenzációk - óh mélyen tisztelt közönség - nem miértünk történnek. A morálstatisztika kisded játékai mind. Előre meg vagyon írva, hány szakácsné iszik marólúgot, hány katona durrantja magát agyon fellebbvalóinak brutalitása miatt, hány kiskorú lesz áldozata színpadi hölgyeknek, s hány úr búslakodik, mert megbukik némely választáson - egy év alatt... Hát ilyenek a szenzációk.

*

Még íródnak e sorok, mikor hosszan cseng a telefon, s jön a hír, hogy egy végzett úr meghalt. A kórházban. Egy percre ismét filozófus-kedv száll meg, mire való hajlandóságomért igen megrótt egy Dankó-estén a jogtudományoknak három doktora. Elfojtom ez esztelen kedvet, s csendben duruzsolom a nagy (termetére és nevére Kiss) kontempláló poéta sorait:

Arany könnyelműség él csak igazán,
Sirassam talán?...


Dehogyis sírtam. Ám panaszom van az öreg halott ellen. Hogy lehet egy úrnak mérget inni? Az úr tán pokolban is úr! Vagy mindegy?... Ez az. Legalább a mai s a rendesnél is szokatlanabb szubjektivitással meggyártott krónikámat saját igazságommal fejezhetem be: minden mindegy...

Szabadság, 1900. augusztus 26. (Ady Endre)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Külömben a törvény: törvény és az ostobák: ostobák
˙
1924 június 17. (József Attila)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egyébként: annyi...

Ezer magyar haiku
˙
Végre - a sok papír között - egy igazán szép és tartalmas könyv.
˙
A válogatás és az előszó Vihar Judit alkotása, a csodálatos illusztrációkat, a képi álomvilágot Roszen Ruszev teremtette..
˙
Ruszevvel nagyon érdemes megismerkedni: ITT
˙
˙

Kevés valami a kötetből:

˙

Dalos Rimma: Miért ne

˙
Miért ne
Visítanék
akár a disznó
hiszen mindenki röfög
(Petri György fordítása)

~~~~~~~~~~~~~~~~
Petri György: Büszkélkedés
˙
Nézz szét ezeken a.
Ezt mind én hagytam abba.
Amikor a legkevésbé szerettek volna abba-
maradni.

Biszku Béla ürügyén...
˙
A Biszku filmről (Bűn és büntetlenség) folyik a vita egy ideje, a parlamenben is. Úgy hírlik valamiféle személyiségi törvény módosításáról is szó van.
˙
Viszont szinte senki sem beszél arról, hogy ez a "dokumentumfilm" - mint dokumentumfilm-alkotás - milyen.
˙
Két szolíd tehetségű fiatal hosszas kutatás után rádöbben, hogy az interneten megtalálhatók közismert vagy kevésbe közismert emberek adatai. Így hosszú vívódás után megtalálják Biszku Bélát, s Biszku szülőfalujának mai szülötteiként szóra bírják az egykori politikust. Még egy falugyűlést is rendeznek, régiesen ható transzparenssel, nyilvánvaló szerepet vállaló felszólalókkal: "Béla bácsi így, Béla bácsi úgy"...
˙
Hogy ez így rendjén van-e a fennálló jogszabályok szerint: nem az én tisztem megítélni. Ám meglehetősen ízléstelen, mégha a film alanya különösebb meglepődés nélkül értesül is arról: "behúzták a csőbe".
˙
A filmmel - mint filmmel - kapcsolatban azonban a legnagyobb baj az, hogy rossz film. Nem tudunk meg belőle semmit, pedig a majdnem kilencven éves szereplő fontos személy, nyilvánvalóan sokat tud a maga és egykori társai tevékenységéről. Erre lettem volna kiváncsi!
Nem a két fiatal filmkészítő meglehetősen sematikus indulatú véleményére. Magam átéltem azt a kort, amelyről a film beszél. Semmi újat nem tudtam meg. De hogyan igazodhat el a beszélgetés útvesztőiben az a mai fiatal, akinek szerencsés esetben éppen csak némi képzete van a film témájáról pozitív vagy negatív értelemben. Nagy valószínűséggel azonban szinte semmit sem tud.
˙
A történelmet kellett volna kutatni Biszku személyén keresztül, s nem azt az álnaív véleményt hangoztatni, hogy Biszku kérjen bocsánatot. Ugyanis, ha Biszku bocsánatot kérne, a történelem ugyanaz maradna, a filmből pedig éppen úgy nem tudnánk meg szinte semmit.
˙
Engem nem a mai Béla bácsi érdekel, hanem az egykori Biszku elvtárs. A történelem! És erről csak sematikus közhelyeket érint a film. Magyarázatul nézzünk egy rövid keresztmetszetet, a dokumentumfilm-készítés néhány alaphibájából. A film előkészítésének bevágásai ostobák, míg végre két mai fiatalnak eszébe jut az internet. A riporter éppen olyan elfogult, mint a riportalany. Így csak azt látom, hogy vitatkoznak a bocsánatkérésen. A kislány versikéjének bevágása a film végére pedig nemcsak teljesen értelmetlen, de a filmkészítés etikai szabályaival sem egyeztethető össze; hangsúlyozom: akárki legyen a riport vagy dokumentumfilm alanya!
˙
˙
˙
Pedig Biszku személyisége, pályája, megnyilvánulásai még ebben a gyenge filmben is sejtetik: sok tanulságot adhatnának még a mai korban élő, politikai eseményekre érzékenyen reagáló nézőknek is.
˙
Romantikus indíttatás alapján aligha készülhet hiteles és valóban tájékozódásra alkalmat adó dokumentumfilm
˙
Érdemes jó angol dokumentumfilmeket nézni; akkor pontosan érzékeljük: hogyan kell űzni ezt a mesterséget...

Tersánszky Józsi Jenő
˙
80. születésnapján levéltervezetét olvassa fel, gitározik és énekel baráti körben, 1968 szeptemberében.
˙
Mintha ma mondaná!...
˙
(Berza László magánfelvétele - részlet)
˙
A szöveg:
˙
Tanúja vagyunk, hogy elhunyt nagy kartársaink emlékét - mint Ady Endre, József Attila, Móricz Zsigmond, Juhász Gyula satöbbi, satöbbi -, hamisítások, hazudozások olyan zuhataga szennyezi be, amely még akkor sem kívánatos, ha hízelgő rájuk nézve. Meg szeretném előzni ezt a csúf folyamatot szerény személyemmel kapcsolatban. .. írótársaim egy vaskos emlékkönyvet szándékoznak kiadatni rólam. Ennek anyagába belepillantván nagyon meghatódtam a szeretetnek, elismerésnek felém áramló hangjaitól, főleg olyan írótársaim részéről, akiket magam is sokra becsülök. Ám észlelni kellett, hogy az emlékkönyv írói sorába olyanok is belekerülnek, akiket a rólam való kedvező vélekedésük vonalán sem becsülök semmire. Ferdítések képesztettek el írásukból, és főleg az, hogy rólam és az irodalomról való fölfogásukban inkább rendszerint vitatható szempontjaikat észleltem. Ez az az elem, amely számára nem jöhet olyan rendszerváltozás, hogy azonnal bele ne hangolódnának az értéktelen firkáikkal bárminő tényfölfogásával, ha ezzel előbbre jutnak. (Kiemelés tőlem!) A gyakorlatnak is kemény, de most már tagadhatatlan sikeres munkának embere lévén magam erőszakoltam ki a kiadónál, hogy a rólam való emlékkönyvet jégre tegyék. Érdemesebb kartársaim nem neheztelhetnek meg rám, ha nem engedem, hogy miattam érdemetlenek korpájába keveredjenek. És itt fogamzott meg bennem az elhatározás, hogy én bocsátok közre magamról emberi, írói, politikai felfogásomról, valamint ezzel kapcsolatban munkásságomról, emlékiratot hitelesen. Csupa tényből állítom össze, főleg pedig 1945 év óta, mert hiszen ebben az időben történt meg az velem, hogy míg egyfelől folyvást zaklatásnak, irányításnak, szemrehányásoknak voltam kitéve, mért nem termelek, mint író, nagyobb lendülettel. Ám másfelől nagyon is illetékes és számottevő kezek fricskázták le írótollamat a papírról, ha írni akartam.
˙
(Emlékkönyv nem jelent meg Tersánszky Józsi Jenőröl, a levél elküldéséről nincs adatunk.)
˙
Itt hallgatható az eredeti felvétel részlete:
˙

Shlomo Gronich
˙
izraeli énekes, dalszerző, muzsikus egy alkalomra, 1979-ben dalt komponált. Talán maga sem gondolta, hogy ez a dal az egész Földet bejárja, mindenütt énekelik majd.
˙
A dal a palesztin-zsidó megbékélés jegyében, a másság tisztelete ügyében, a béke iránti vágy nevében, mindössze annyi szöveget kiált a világba: Legyen a béke veletek - Havenu Shalom Alechem. Izraelben - éppen a dal eredeti szándékának megfelelően - héberül és arabul szokták énekelni....
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Csíkszeredában, Székelyföldön több mint nyolcvan kislány és kisfiú gyűlt össze a Szent Ágoston római katolikus Plébániatemplomban, hogy megújítsa keresztségi fogadalmát. Az ünnep jeles nap a hitben nevelkedő gyerekek életében, s ezt az eseményt számos dal, ének - általában a béke, a boldogság kíséri. Hogy, hogy nem az énekkar vezetője a fenti dalt is beválogatta a nap dalai közé, amelyet a gyerekek magyarul és héberül is elénekeltek.
˙
Az ügy kapcsán megszólalt T. Pénzes József, a Szent Ágoston templom plébánosa, aki a következőt nyilatkozta: "Ez egy szeretetről és megbékélésről szóló nemzetközi ének, amelyet az énekkar vezetője választott az ünnepi alkalomra"-majd hozzátette- "mindenki azt mondta, milyen szép első áldozás volt a Szent Ágostonban."

A plébános elmondta még, hogy személy szerint nagyon fontosnak tartja a "felekezetek közötti" párbeszédet, ezért minden évben felszólal a csíkszeredai zsidó temetőben tartott holokauszt-emléknapon.
˙
Mármost pontot is tehetnénk a dolog végére, ám a szélsőséges, uszító gyülölködéséről elhíresült Szent Korona Rádió feldobta az ügyet, s mint botrányt és a zsidóság agressziójának bizonyítékát tálalta honlapján. Elképesztő mocskolódással kísérte az eseményt.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hallgassuk meg a gyerekek énekét, amely a "Legyen béke veletek" kívánságot énekelte világgá, hogy elhallatszék egészen a Szent Korona Rádióig.
˙
Nem hallottam róla, hogy Székelyföldön különösebb "botrány"-ként élték volna meg az eseményt, ahogy a Szent Korona Rádió rádió feltünteti. Úgy látszik a határon túli magyarság jelentős része kultúráltabb, mint az anyaországbeli egyesek. Talán éppen azáltal, hogy két kultúra (a magyar és a román nyelv) jegyében (tehát éppen gazdagabban!) élik életüket, nem tartják botránynak a szokatlanabb eseményeket, azt, hogy egy az egész világon ismert békedalt a gyerekek énekeljék az ünnepi esemény kíséreteként.
˛
A teljes, csaknem negyven perces esemény megnézhető: ITT. Ezen hallható, hogy a gyerekek sok más dalt is énekeltek. Itt hallgatható az "inkriminált" dal:



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
1. lábjegyzet a Szent Korona Rádió honlapjához!

Csíkszeredában 2005-ben koncert volt...

Bródy János

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2. lábjegyzet a Szent Korona Rádió honlapjához!

New Yorkban ismét előadták Shakespeare drámáját, A velencei kalmárt. Az újságban látható egy videófelvétel is a mai előadásról.

A művet Shakespeare 1596 és 1598 között (több, mint négyszáz éve!) írta. A darab címszereplője Antonio (egy velencei kalmár) és nem a zsidó Shylock, amint azt azóta sokszor elfelejtik. A darab alapvetően a pénz hatalmáról és átkáról szól - univerzális értelemben. A zsidó Shylock e világnak egyik "alkatrésze"...

A darab egyik kulcsrészlete - és Shylock személyiségének magyarázata is egyben (ha úgy tetszik: Shakespeare álláspontja a zsidósággal kapcsolatban) - Shylock rövid, de lényegi monológja, amit Salarinonak (Antonio velencei kalmár barátjának) mond el.

Shylock alakítója ismét Al Pacino
˙

Az alábbi részlet Al Pacino régebbi alakításából való:

˙
Nevetett, ha vesztettem; csúfolt, ha nyertem; gyalázta a népemet, megakadályozta az üzleteimet, hűtötte a barátaimat, fűtötte az ellenségeimet — és miért? Mert zsidó vagyok. Hát a zsidónak nincs szeme? a zsidónak nincs keze, szervezete, érzéke, érzelme, szenvedélye? nem ugyanaz a táplálék táplálja, nem ugyanaz a fegyver sebzi, nem ugyanaz a baj bántja, nem ugyanaz a gyógyszer gyógyítja, nem ugyanaz a tél és nyár hűti és hevíti, mint a keresztényt? Ha megszúrtok, nem vérzünk-e? ha csiklandoztok, nem nevetünk-e? ha megmérgeztek, nem halunk-e meg? és ha meggyaláztok, ne álljunk-e bosszút? Ha mindenben hasonlítunk rátok, ebben is hasonlítani fogunk. Ha egy zsidó megsért egy keresztényt, hol az alázatossága? A bosszúban. Ha egy keresztény megsért egy zsidót, hogyan tűrje keresztény példa szerint? Csak bosszúval. Azt az aljasságot művelem, amire ti tanítottatok…
˙
Shakespeare: A velencei kalmár ~ III. felvonás 1. szín (Vas István fordítása)

"Kizökkent az idő; - ó, kárhozat!"
˙
(Shakespeare: Hamlet ~ I. felvonás 5. szín ~ Arany János fordítása)
˙
Tűnődöm: mi okozhatja egyre gyakrabban az emberek mindennapos irracionalitását. Olyan magatartási kliséket, amelyeket következményekként tudok csak értelmezni: az indulat, a feszültség és az ostobaság elegyének.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Menj az anyád ...ba!" - hangzott a felszólítás az élelmiszer boltban. Maga a szöveg itt csak azért kipontozott, mert a kitétel nem irodalmi értékű szöveg. Egyszóval: bizonyos esetekben nagyonis indokoltnak tartom az idézett nyelvi fordulat (folklór?) használatát. Az eset nem ilyen típusú volt, ám annyira meghökkentő, hogy közreadom...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A boltban a pénztárnál álltunk sorba a fizetőpultnál. Előttem ápolt, kissé (talán túlzok: nagyon) "molett" hölgy fizet és indul a boltból kifelé. Észreveszem, hogy a pulton hagyta a kulcs-csomóját. ˙
Ittmaradt a kulcsa! - szóltam utána. - Ekkor, erre következően hangzott el a fent idézett mondat ("kipontozás" nélkül)...
˙
Ámultam. - Ember vagyok; semmi emberi dolgot nem tartok magamtól idegennek - gondoltam Terentius (egyesek szerint Cicero) nyomán. De azért ennyire?...
˙
Mit mondhattam erre?
.
Hölgyem! Köszönöm, hogy a pulton felejtette a kulcsát...
˙
Ugyanis egy "emberi dologgal" gazdagabb lettem.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Arany János: Epilogus (részlet)

Az életet már megjártam.
Többnyire csak gyalog jártam,
Gyalog bizon'...
Legfölebb ha omnibuszon.

Láttam sok kevély fogatot,
Fényes tengelyt, cifra bakot:
S egy a lelkem!
Soha meg se' irigyeltem.

Nem törődtem bennülővel,
Hetyke úrral, cifra nővel:
Hogy' áll orra
Az út szélin baktatóra.

Ha egy úri lócsiszárral
Találkoztam s bevert sárral:
Nem pöröltem, --
Félreálltam, letöröltem.

A Babits hagyatékból...
˙
A Magyar Rádiót különösebben nem érdekelte az a hanganyag, amely a Babits hagyaték része. Sikerült legalább egy részét megmenteni és digitalizálni.
˙
Az itt hallgatható pattogó-recsegő felvételen Medgyaszay Vilma énekli azt a sanzont, amelyet Babits Mihály neki ajánlott.
˙
Babits Mihály: GALÁNS ÜNNEPSÉG

Medgyaszay Vilmának

Nincs galánsnak szeri-száma:
csupa sikk e hercig dáma,
karcsu mint a minarét:
illik néki a minét.

Rechtsre perdül, linksre fordul,
spicce van tán némi bortul:
tempót íme mégse vét,
illik néki a minét.

Mint vázájábul, kibimbul
dagadozó krinolinbul
s műredőkben veti szét -
illik néki a minét.

Ilyen abroncsvázas aljjal,
s könnyü taille-jal, bodros hajjal
fennen hordja a toupet-t -
illik néki a minét.

Melly fórném és melly valódi!
S mint pretenzív gallus módi
tartja hatkor a diner-t -
illik néki a minét.

Csupa illem, csupa kellem,
mért ütenyre szabott szellem,
csupa szoros etikét:
illik néki a minét.

Kéjjel-kedvvel, indulattal
könnyü báju mozdulattal
messze hagyja Dérinét:
illik néki a minét.

Linksre ferdül, rechtsre fordul,
spicce van tán némi bortul,
púder rejti hév szinét,
illik néki a minét.
˙

Parlament ~ 2010
˙
Ma reggel egy megválasztott képviselő felszólalt. Kijelentette, hogy Magyarországon az istentagadás nem büntetendő, a holokauszt-tagadás viszont igen. ~ A kijelentésre senki nem reagált...
˙
Erre a kijelentésre nehéz is mit mondani, mert sandasága mellett alapvetően ostoba.
˙
Az isten ~ dogma (az istenhit ~ egy dogmába vetett hit; mindenkinek legbensőbb magánügye); a holokauszt ~ történelmi tény.
˙
Az istentagadásért korábban halál is járt, a történelmi tényeket (honfoglalás, államalapítás, tatárjárás, török hódoltság, háborúk, forradalmak stb.) viszont soha senki nem vonta kétségbe.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor 1924-ben József Attilát a rendőrségre idézték: az istenkáromlást vetették szemére. A vádirattal kapcsolatban József Attila a Budapesti Kir. Büntető Törvényszék elnökéhez így írt (1924. május 4):
˙
"…a vádirat Lázadó Krisztus c. költeményemet inkriminálja éspedig első sorban annak egész tartalmát. Ha a királyi ügyészség azzal a szemmel olvasta volna a verset, amellyel azt az a publikum nézi, amelynek íródott, megállapította volna, hogy gondolat-menete nem Krisztust, Istent gyalázza, hanem a munkásnak, illetőleg az Embernek Krisztussá szimbolizált alakjában fordul panaszával Istenhez. Ami az egyes inkriminált kifejezéseket illeti, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy minden költemény mint egész kiván hatni s igy az abból kiragadott részmondatok természetszerűleg elvesztik eredeti értelmüket"
˙
LÁZADÓ KRISZTUS

"- Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.

S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram -
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy
Ölnyi.

A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy, sajgó gerinc vagyok -
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.

Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.

De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.
˙
Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé -
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.

S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:

A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!"

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja - reá korábban jön
Este.

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.

Itt most a Lázadó Krisztus című költeményt Kálmán György előadásában hallgathajuk. A verset József Attila 1923. április 23-án írta. A rendőrségi idézés1924 január 29-én történt. A versmondás felvételét követően Kálmán György levélidézeteket mond el ((1924. január 29.; 1924. június 17.)
˙


Több, mint nyolc évtizeddel később ugyanott tartunk? Igaz: halálbüntetés már akkor sem járt istennel kapcsolatosan...

Petőfi Sándor: ANYÁM TYÚKJA

Ej, mi a kő! tyúkanyó, kend
A szobában lakik itt bent?
Lám, csak jó az isten, jót ád,
Hogy fölvitte a kend dolgát!

Itt szaladgál föl és alá,
Még a ládára is fölszáll,
Eszébe jut, kotkodácsol,
S nem verik ki a szobából.

Dehogy verik, dehogy verik!
Mint a galambot etetik,
Válogat a kendermagban,
A kiskirály sem él jobban.

Ezért aztán, tyúkanyó, hát
Jól megbecsűlje kend magát,
Iparkodjék, ne legyen ám
Tojás szűkében az anyám. -

Morzsa kutyánk, hegyezd füled,
Hadd beszélek mostan veled,
Régi cseléd vagy a háznál,
Mindig emberűl szolgáltál,

Ezután is jó légy, Morzsa,
Kedvet ne kapj a tyúkhusra,
Élj a tyúkkal barátságba'...
Anyám egyetlen jószága.

Vác, 1848. február
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Enigmatikus klip, enigmatikus előadás (médiakorlátozás esetére):
˙

Az ostobaság stációi!..˙
˙
Kaptam az alábbi levelet a Zrt.-től:
˙
"2010. június 1-jétől változott a „sárga csekkes fizetések" teljesítése
˙
Az eddig érvényes jogszabályok szerint a „sárga csekkes befizetés" - a Magyar Posta pénztáránál történő befizetéssel - teljesítettnek volt tekinthető. Jogszabályi változás miatt 2010. június elsejétől azonban ez a fajta fizetési megbízás azon a napon teljesül, amikor a pénz a kedvezményezett (pl. a szolgáltató) számláján megjelenik.
˙

Társaságunk az Országos Fogyasztóvédelmi Egyesület ajánlása szerint megvizsgálja annak lehetőségét, hogy a csekken a befizetés határnapját tüntessük fel, nem pedig a pénz beérkezésének határidejét. Az átmenet időszakában pedig a megszokott időben feladott, de az új rendszer szerint már késedelmes befizetés miatt Társaságunk nem alkalmaz késedelmi kamatot.
Kérjük azonban a csekken keresztül fizető Ügyfeleinket, hogy a befizetési határidőt megelőzően legalább két munkanappal szíveskedjenek befizetni távhőszámlájukat. "
˙
És most - ki tudja hányan - egyszóval a Társaság vizsgálja! A lehetőséget! Sikerül-e vajon? A lehetőség!
˙
Az egész persze szomorú. Egyszerűen retardált. Nem veszik észre! Megírják. Vizsgálják! Hátha sikerül... De minden rendben. A Társaság nem büntet a kamattal. Nagyvonalúan. Lelkileg magasan, mentálisan a béka ülepe alatt...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A fenti jelenség országosan általánossá válik napjainkban...
˙
Fülke forradalom



Egyszóval a szavazófülkékben forradalmi robbanás történt. Forradalomban sok minden megtörténik (V.ö. Világtörténelem)
˙
˙
Ezen közben az országban soha nem látott árvíz pusztít

˙
Sajátos összefüggés alakul ki az árvíz, a bolgár tengerpart és a labdarúgó világbajnokság között. (Angela Merkel csak néz azóta is...)
˙
(De lássunk csodát: civilmozgalom indult, hogy ne legyen idén tűzijáték, a rá fordítandó költségeket adják a károsultaknak. Magam részéről csak azt sajnálom, hogy ekkora katasztrófa kell ahhoz, hogy az ember egyik legostobább "szertartását" egy évben ne tartsák meg - esetleg; hiszen még a kormány megfontolja!)
˙
Eljött az ideje, hogy a magyarság genetikai állapotát megvizsgálják egy erre alakított bízottság közreműködésével... (Lásd: ITT)
˙
Aki az itt megadott linkre kattint, megtudja mit jelent ezután a három F...


~~~~~~~~~~~~~





Giccsadó is lesz...
˙
Amíg a kerti törpe megadóztatásáról van szó, még csak egyetérthetünk (v.ö. konszenzus). De ezen túl: mi a giccs?
˙
(John Cage amerikai zeneszerző, költő, festő és gondolkodó szerint nem lehet semmit eldönteni a tetszés illetve nem-tetszés alapján.)
˙
Szerencsénkre József Attila OK! (V.ö. ITT)
~~~~~~~~~~
Köztársaságunk elnökjelöltje is OK. Egy magasrangú közember szerint nap, mint nap olvassa az evangéliumot...
~~~~~~~~~~~~
Alkotmány, isten, eskü, szentkorona...
˙
Új alkotmány lesz, noha a mostani alkotmány is új - egy neves alkotmányjogász szerint...
˙
De mégis. Nincsen benne kellő szó istenről (az eskütevések kapcsán világszerte kérdés: isten vagy valami más segélje az eskütevőt).
˙
És valami nagyon fontos! A szentkorona!
˙
Vagy ami legalább ennyire fontos: a szentkorona- tan (lásd: ITT)
˙
E szerint a szentkorona ~ személy!
˙
Itt megakadtam...
˙
"A Szentháromság titkának summája: Az egy Isten szentháromság, Deus unus Trinitas. Minthogy pont ugyanarról az alanyról nem lehet ellenmondás nélkül állítani az egységet és a háromságot, kérdés : Istenben miről kell azt mondani, hogy egy és miről azt, hogy három. A 4. lateráni zsinat tanítása szerint Istenben három a személy avagy magánakvaló (hypostasis), és egy a lényeg, a szubstancia avagy természet. "
(Schütz Antal Pázmány Egyetemén a dogmatika tanára: Dogmatika - A katolikus hitigazságok rendszere, Budapest, A Szent István-Társulat Kiadása, 1937. I. kötet 388. oldal).
˙
Mármost: Ahhoz, hogy a fent idézett dogma számomra elfogadható legyen, arra volna szükség, hogy hitbeli részemmé tegyem. De ez nem elég! Kereszténynek kellene lennem, hiszen rengeteg más - sokkal több hívőt számláló - vallás van a világon, amely hitének részévé nem teszi a fent idézett dogmát. Schütz Antal Dogmatikája még ezen belül is szűkebb, hiszen a katolikus hitigazságokkal foglalkozik, amelyek nem maradéktalanul képezik le a kereszténység egészének hitbéli meggyőződését sem.
˙
A történelem során azok az államok, amelyek ezzel érdemben foglalkoztak, különválasztották az egyházat az államtól, s ezzel a hitbéli kérdéseket minden ember magánügyévé tették, s egyben a hittételeket az állami okmányokból (pl. alkotmány) kizárták.
˙
Továbbá, ha a magyar korona személy és szent (kizárólagos magyar specialitás!), akkor a szentkorona-tan eleve kizárja köréből a másvallásúakat és a nem hívőket. Vagyis nem testesítheti meg a nemzetet. A létező királyságokban a korona az uralkodó jelképe, s az államforma egyik szimbóluma. Hogy köztársaságban mit szimbolizál: nem magyarázható, hiszen a magyar korona jelentése, eredete, funkciója a történelem kutatásának és oktatásának anyaga, tananyag lehet, de semmiképpen sem meghatározó személy. Ha viszont azért neveztetik személynek, hogy az uralkodó hatalmát korlátozza, s az uralkodót a nemzettel azonossá tegye - hát bizony akkor aligha aktuális próbálkozás a szentkorona-tant az alkotmányba emelni!
˙
Legalább ilyen anakronisztikus, ha valaki jelenbeli jelentést ad az aranybullának, pláne a vérszerződésnek. Amint a nem hívő számára a biblia nem szent könyv, hanem olyan olvasmány, amelyből hitbéli gondolkodásról és a hittel összefüggő eseményekről értesülhet. Ha a bibliát kötelezően szentnek tartjuk, akkor a nem hívőket kirekesztjük. Volt idő, amikor ezeket máglyán megégették. A szimbolikus máglya is pusztító.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ide vonatkozó bejegyzések: ITT; ITT; ITT
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Az oktatásban a buktatás, évismétlés stb. visszavezetése éppen annyi eredménnyel jár majd, mint a tévé képernyőjének sarkába biggyesztett bekarikázott szám. Az meg, hogy a sajtó korlátozásának keretében az internetet is korlátozni gondolja bárki, bizony arról tanúskodik, hogy kevés fogalma, még kevesebb tapasztalata van az internettel kapcsolatban. Az emberiség nagyszerű találmányainak (autó, mororkerékpár, rádió, telefon, tévé, internet stb.) károsító részeivel szemben a tilalom csak vonzóbbá teszi a kártevő tartalmakat. A szakembereknek, a pedagógusoknak azon kellene gondolkodniok, hogy hogyan tehető belülről védetté gyerek-felnőtt egyaránt. Gyanítom, hogy a szellemi jártasság, meg a szabad, a kornak (és itt a kor szörnyűségeivel, például a nemzet bűneivel is számot vető) mindenesetre a közelében járó szemlélet bizonyos vonulatai segithetnek.
˙
A Főtáv fent idézett levele a legszörnyűbb kórságnak a tünete. A kór neve: butaság...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
S végezetül: Shakespeare... ~ Maradhat?...

Póra Andrásné...
˙
Szóba került a népzene...
˙
Póra Andrásné siratója
˙
A felvétel első felében (kb. négy perc ~ képi illusztráció nélkül):
˙
Előadó: Póra Andrásné Tankó Berta
Előadásmód: ének
Műfaj: sirató
Etnikum: magyar
Település:Gyimes
Vármegye:Csík
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A felvétel második felében Jancsó Adrienne előadásában (képek felhasználásával)
˙


˙
A teljes szöveg:
˙
Jaj, lelkëm, jó társom, nëgyvennégybe elesëtt, mëgëtte az az átkozott háború! Jaj, me tizënöt éve, hogy árvo vagyok! Nincsen nekëm sënkim, csak az út fël ës, le ës. Jaj, jere haza, lelkëm, hogy panaszkodjam mëg neked. Mondjam el, hogy anny¬ üdőtől mi panaszom vóna, lelkëm, jó kicsi társom! Jere haza, s a gyermëkeidët gyűtsd ëssze, me ugy el vannak szóródva: Jaj, ëgy hónapba ëccër ha találkoznak, máskor ëgy hónapba se ëccër se! Jaj, András, András, hol van a te sírod? Jaj, hol van a te gyászos sirod? Sose tudom még a kërësztfádot se fëlkeresni. Jaj, idegënbe ëtt mëg a fekete főd! Jaj, idegënbe zárt el ez a fekete föd! Jaj, mit gondoltam rëád zután, s mit vártalak, még a mái napig ës várlak, de sehonnat sem jössz haza. Lelkëm, jó kicsi társam, lelkëm, jó kicsi társam, akit sohase tudok elfelejteni! S hogy búsúlnak a gyermëkeid, gyere haza bár ëccër! Vigyázkodjál mëg a kicsi szëgén hajlékodba, hogy mi lëtt még azután ës belőle! Lelkëm, jó kicsi angyalkám, aki még az aluvásomot ës mëghagatta, s aki még a szuszogásomot ës mëghagatta! Jaj, András, András, jaj, szomoru András, be szomorán mëntél vissza, mikor hazajöttél szabadságra, me te tudtad, sohasë jössz többet haza. Hogy búcsúzódtál a gyermëkeidtő, s ingëmët ës vittél magadval ëgy darabig, s ott letëttél, me má tovább nem mëhettem veled. Jaj, András, András, szomoru András! Jaj, jere haza, s vigasztald mëg a szüvemët, met olyan bánat ért esmég! Met a kicsi fiamnak ës eltörött a karja, de má minnyá három hete, s nem tudok odamenni, met a nyomorúság nem ëngedi, drága kicsi jó társam! Jaj, András, András, jaj, mennyit gondolok rëád, s mennyit látlak álmomba, s be boldog vótam. Rëggel, mikor fëlébredtem, csak a szivem el vót fogyva, me nem vótá mellettem. Jaj, átkozott háború s átkozott ágyugolyó, aki ëgy pillanat alatt elvette az életëdët, drága jó, szomoru kicsi társam! Jaj, hova mënjek, hol kapjalak mëg, met mennyit kerestelek tizënöt esztendőtől, de sehol mëg nem találtalak. Mennyit mëntem mindënfelé, de sehol se vótál!

Federico Fellini, Francis Ford Coppola ~ és Richard Wagner
˙
Első kérdés: mi köze van e három névnek egymáshoz? Összeköti-e őket - akárcsak alkalmilag egy-egy mű kapcsán - valami?
˙
Wagner zenéjét sokan használják fel mindmáig. Elsősorban azért mert megrendítően kifejező, másrészt mert modern!
˙
Most A Walkürről van szó, azon belül a valaha írt egyik legnagyobb hatású része: a Walkürök lovaglása.
˙
Egy szövegrészlet (piros színű nyomás a motívumokat jelenti!) ~ Mostani témánk szempontjából a lovaglás motívum elsősorban fontos:
˙
III. FELVONÁS

I. JELENET

Walkürök lovaglása

(Lovaglás és Walkür)

˙
(Egy sziklás hegy csúcsa. Jobbról fenyőerdő szegélyezi a színpadot, balról egy barlang bejárata, fölötte a legmagasabb szikla. Hátrafelé teljesen szabad kilátás, magasabb és alacsonyabb csúcsok képezik a hátteret, mely mögött, úgy tűnik mély szakadék van. A bércek fölött felhőket hajt a szél. Gerhilde, Ortlinde, Waltraute és Schwertleite a barlang fölött, a hegy csúcsánál várakozik, teljes fegyverzetben. Gerhilde, magasabban, a háttérben áll, ahonnan sötét felhőt hajt a szél)

GERHILDE Hojotoho! Hojotoho! Hejaha!
Helmwige! Jöjj, no jöjj ide már!

(Walkürkiáltás)

HELMWIGE (hangja a háttérből)
Hojotoho! Hojotoho! Hejaha!

(Villámfénynél látszik egy lovagló Walkür alakja, nyergében egy Walkür
megölt harcost hoz.)
˙
(Walkür és Lovaglás)
˙
GERHILDE WALTRAUTE SCHWERTLEITE Hejaha! Hejaha!
˙
(A felleg a lovagló Walkürrel eltűnik a fenyőerdőben)
˙
ORTLINDE (a fenyvesbe kiált)
A lovadat kösd, ahol az én lovam áll, legeljen együtt barna meg szürke.

(Walkür)

WALTRAUTE Ki az, akit hoztál?
˙
HELMWIGE (a fenyvesből kilépve) Sintolt, a Hegeling!
˙

SCHWERTLEITE Akkor a szürkét kösd inkább arrébb,
Ortlinde nyergén volt Wittig az Irming!
˙
GERHILDE (lejjebb jön) Mert gyűlölte egymást Sintolt és Wittig!
˙
(Lovaglás és Walkürkiáltás)
˙
(Walkür)
˙
ORTLINDE Hejaha! A két ló tombol is már!
(A fenyvesbe szalad, a Walkürök nevetnek)
˙
GERHILDE Verekszik mint az ember, a ló is!

HELMWIGE (a fenyvesbe kiált)
Nyugton szürke, kössetek békét.

(Walkürkiáltás)
˙
WALTRAUTE (a csúcsról)
Hojoho! Siegrune jöjj, hol késlekedsz már?
˙
(Lovaglás)
˙
SIEGRUNE (hangja távolból) Munka volt! Itt a többi is mind? (Siegrune megérkezik lován)

˙
(Lovaglás)
˙
ROSSWEISSE GRIMGERDE Hojotoho! Hojotoho!

(Walkürkiáltás Lovaglás Walkür)

WALTRAUTE Grimgerde és Rossweisse Ott jönnek is már!
˙
(Egy felhőben, melyet villám világít meg, megjelenik Rossweisse és Grimgerde, lovon, mindegyik egy holt vitézzel a nyergében.)

HELMWIGE
ORTLINDE SIEGRUNE Hahó! Csak jöjjenek! Rossweisse, Grimgerde!
˙
(A felleg eltűnik a fenyvesben. Általános üdvözlő kiáltások.)

(Walkürkiáltás Lovaglás)

GERHILDE Most hadd legelésszen a fáradt mén!

ORTLINDE Ám akik harcos hősöket hoztak, álljanak messze egymástól ott!

(Lovaglás)
˙
...és így tovább...

Most hallgassuk meg ennek a részletnek szcenírozott előadását:

Hogyan használja ezt a zenét Fellini (8 és 1/2) és hogyan Coppola (Apokalipszis Most)? Fontos itt szólni arról, hogy ugyan a mellékelt szövegrészlet, s a felvétel énekhangjai erősen bizonyítják Wagner összteljesítményének erejét, mégis - meggyőződésem szerint - a zene erőteljesebb, s különösen a lovaglás motívum hatásának eredményeként, a zene fölülírja a szöveget, vagyis a zene erőteljesebb a szövegnél, mégha a Wagner szakemberek ezt az állítást bizonyára szentségtörésnek tartják is.

Mindazonáltal szinte biztosan felteszem, hogy ez indokolja, hogy Coppola éppen ezt a zenét használja (ráadásul nem is kísérő zeneként, hanem a történés integráns részeként: a helikopteren láthatóan bekapcsolják a zenét a magnetofonon), s ezzel a zenével indítja Fellini a 8 és 1/2 szanatóriumi jelenetét, szinte magát a filmet. A főhős (Mastroianni - Guido) rogyadozása éppen erre a zenére (hogy azután, a fehérruhás lány, a vágy megjelenésekor minden hang elnémuljon!), számomra analóg azzal a pusztulással, amit Coppola helikopterei jelentenek. Coppola elkeseredettsége rokon a Felliniével, s ezt - legalábbis számomra - éppen Wagner zenéje teszi világossá.

(Valami hasonlót megpendít írásában Csont -Wilheim - András is a Filmvilág korábbi számában: "A Nyolc és fél gyógyfürdőbeli felvonulása, itt A Walkürök lovaglása a kísérőzene. Az öreg hölgyek rozzant teste kiáltó ellentétben áll a szilaj germán életigenléssel, de ez sok, kevesebb több lenne – mindamellett érdekes, hogy jóval Coppola előtt (Apokalipszis most) belovagoltak a filmvászonra Wagner páncélos keblű lovas leánykái."

Mégis biztos vagyok abban, hogy Fellini és Coppola Wagner választása egyaránt telitalálat, mégha Fellini hirtelenül más zenébe vált is át!

Magam részéről megpróbáltam egybejátszani a két film említett jeleneteit, ráadásul Fellini kritikusának pusztító szövege és viselkedése még megtetézi a mondottakat, vagyis a helikopterek szörnyű nyomai az esztéták képtelenségeinek nyomán is felfedezhetők.

Megbeszéljük
˙
Klubrádió 2010. június 18-án
˙
Műsorvezető Mélykuti Ilona
˙
A Klubrádió honlapja szerint:
˙
"Újságíró, kommunikációs szakember
Rádiós-televíziós szerkesztő-műsorvezető
1999-ig a Magyar Rádióban kulturális, közéleti és politikai műsorokban szerkesztő, riporter. (168 Óra, Gondolatjel, Láttuk-hallottuk, Kossuth klub, 16 Óra, Péntektől péntekig, Fültanú, Mélypont, Gyorsfénykép a kultúráról)
1992-2003 Nap-kelte állandó műsorvezető
2003-2004 MTV Heti menü kulturális magazin főszerkesztő
2000 NLP. Rendszerelvű kommunikáció – master plus fokozat, kommunikációs tréningek politikusoknak, üzletembereknek
2002–től Alice Csoport tanácsadó Kft. - stratégiai tervező, ügyvezető
Kommunikációs és marketing stratégiák, etikus üzleti megoldások"
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szót kérek az inkriminált beszélgetés kapcsán. De mindenekelőtt hallgassuk meg a kifogásolt részt:
˙

Mármost mi az én bajom?
˙
1. Nem szeretem a "mindentudó" biztonsággal rendelkező, a betelefonáló hallgatót csak itt-ott szóhoz engedő műsorvezetőket.
˙
2. Nem szeretem, ha a műsorvezető - egy interaktív műsorban - megszabja, hogy miről beszéljen a betelefonáló hallgató és miről ne.
˙
3. Különösen nagy baj ez akkor, amikor a hallgató sok ember véleményét kifejező mondatokat próbál elmondani. Szakmai hiba, ha időhiányra hivatkozva akár (Bolgár György ilyenkor másnapi felhívást helyez kilátásba!) nem kérdezi tovább a jelentkezőt, hanem kedélyeskedésbe csap át, olykor nevetgél azon, hogy a betelefonáló ragaszkodik ahhoz, hogy elmondja, amiért telefonált.
˙
4. Elképesztő arroganciának tartom, ha azt ajánlja egy ujságíró a hallgatónak, hogy ne olvassa-hallgassa az őt idegesítő műsorokat, szövegeket. "Ez a védekezés?" - kérdezte a kedvesen naív hallgató, s kérdem én is!
˙
5. Értetlenül hallgatom, amikor a műsorvezető-újságíró közli, hogy ő sem olvassa az őt idegesítő dolgokat.
˙
6. Amikor a hallgató egy jövendő jelentkezését bejelenti, a műsorvezető hallhatóan fanyalog.
˙
Nem, ezt nem illik és nem szabad csinálni, de nem is praktikus, mert a magamfajta hallgató nagyon figyel, hogy mi is az, amit a betelefonáló hallgatóba beléfojt. És attól aztán szomorúvá válok.
˙
Mert számomra - kapcsolódva a betelefonáló hallgató mondottaihoz - elsősorban nem az a szomorú, hogy teszik, amit tesznek, hanem az, hogy tehetik!

Újsághír:
˙
"Orbán Viktor megkegyelmezett József Attilának

A tévénézők százezrei füle hallatára előadott tréfás monológját kénytelen vagyok (mondja az újságcikk írója) szó szerint idézni:
˙
József Attila jó helyen van szerintem... Nem? Ha már írt egy rendes verset a Dunáról... Akkor mégis jó helyen van ott. Jár neki, hogy nézze... Ahogy elúszik a dinnyehéj. "
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"...fecseg a felszin, hallgat a mély."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Végülis József Attila most melyik kategóriába kap majd besorolást a három "F" szerint? Finanszírozandó - gondolom -, ha a végrehajtó hatalom első számú embere ilyen toleráns: "ha már írt egy rendes verset a Dunáról... Jár neki, hogy nézze...". Csak nem lehet felejthető, pláne felejtendő - nem beszélve arról, hogy tűrhető, netán tiltandó!?
˙
Nos hát, József Attila (szobra) ezúttal - a "tréfás monológ" tanúsága szerint - megúszta...?!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
"Ha már írt egy rendes verset..."
˙
József Attila: A Dunánál

1

A rakodópart alsó kövén ültem,
néztem, hogy úszik el a dinnyehéj.
Alig hallottam, sorsomba merülten,
hogy fecseg a felszin, hallgat a mély.
Mintha szivemből folyt volna tova,
zavaros, bölcs és nagy volt a Duna.

Mint az izmok, ha dolgozik az ember,
reszel, kalapál, vályogot vet, ás,
úgy pattant, úgy feszült, úgy ernyedett el
minden hullám és minden mozdulás.
S mint édesanyám, ringatott, mesélt
s mosta a város minden szennyesét.

És elkezdett az eső cseperészni,
de mintha mindegy volna, el is állt.
És mégis, mint aki barlangból nézi
a hosszú esőt - néztem a határt:
egykedvü, örök eső módra hullt,
szintelenül, mi tarka volt, a mult.

A Duna csak folyt. És mint a termékeny,
másra gondoló anyának ölén
a kisgyermek, úgy játszadoztak szépen
és nevetgéltek a habok felém.
Az idő árján úgy remegtek ők,
mint sírköves, dülöngő temetők.

2

Én úgy vagyok, hogy már száz ezer éve
nézem, amit meglátok hirtelen.
Egy pillanat s kész az idő egésze,
mit száz ezer ős szemlélget velem.

Látom, mit ők nem láttak, mert kapáltak,
öltek, öleltek, tették, ami kell.
S ők látják azt, az anyagba leszálltak,
mit én nem látok, ha vallani kell.

Tudunk egymásról, mint öröm és bánat.
Enyém a mult és övék a jelen.
Verset irunk - ők fogják ceruzámat
s én érzem őket és emlékezem.

3

Anyám kún volt, az apám félig székely,
félig román, vagy tán egészen az.
Anyám szájából édes volt az étel,
apám szájából szép volt az igaz.
Mikor mozdulok, ők ölelik egymást.
Elszomorodom néha emiatt -
ez az elmulás. Ebből vagyok. "Meglásd,
ha majd nem leszünk!..." - megszólítanak.

Megszólítanak, mert ők én vagyok már;
gyenge létemre így vagyok erős,
ki emlékszem, hogy több vagyok a soknál,
mert az őssejtig vagyok minden ős -
az Ős vagyok, mely sokasodni foszlik:
apám- s anyámmá válok boldogon,
s apám, anyám maga is ketté oszlik
s én lelkes Eggyé így szaporodom!

A világ vagyok - minden, ami volt, van:
a sok nemzedék, mely egymásra tör.
A honfoglalók győznek velem holtan
s a meghódoltak kínja meggyötör.
Árpád és Zalán, Werbőczi és Dózsa -
török, tatár, tót, román kavarog
e szívben, mely e multnak már adósa
szelíd jövővel - mai magyarok!

...Én dolgozni akarok. Elegendő
harc, hogy a multat be kell vallani.
A Dunának, mely mult, jelen s jövendő,
egymást ölelik lágy hullámai.
A harcot, amelyet őseink vivtak,
békévé oldja az emlékezés
s rendezni végre közös dolgainkat,
ez a mi munkánk; és nem is kevés.

1936. jún.

˙

György Péter
˙
azt mondja, hogy az új "média-mischung" (v.ö. katyvasz) teljesen értelmetlen, mégha az is a politikai célja, hogy erős kézben tartott, központosított média álljon a hatalom rendelkezésére.
˙
Ugyanakkor azt is mondja, hogy például a Kossuth Rádió (pontosabban MR1Kossuth Rádió!) a leghallgatottabb média ma Mgyarországon...
˙
Másfelől viszont az internetet nem lehet korlátozni, vagyis az egész erős kéz inkább tragikomikus, mint komolyan vehető ötlet.
˙
Persze valóban nagyon sokan ma már az interneten tájékozódnak, de azért még többen a médiákra szorulnak rá, akármilyen pocsékok is azok. Ráadásul a nézettség-hallgatottság mérése általában nem tűnik differenciáltnak. Azonkívül az internet sem egyértelmű "megváltás", hiszen jelentősen több marhaság és gazemberség fér bele, mint az egész egyéb, hagyományos médiákba.
˙
Akkor hát!?
˙
Engem a médiákból elsősorban a kultúra érdekel mert ezt tartom legfőbb feladatuknak, s ha csak ezt nézem, akkor a dolog tragikus. Akkor is az, ha a nézettség-hallgatottság vonatkozásában a kultúra java nagyobbat bukik, mint némely párt a választásokon. Az úgynevezett értéket mindig kevesebben preferálják, mint a laza szórakozást, a horrort és hát - valljuk meg - a "jófajta" manipulációt.
˙
Ugyanis az egész izgatottságban erről van szó. Ha egy manipulációs akció nem sikerül (s erre mostanában van példa), akkor marad az erős kéz magában. De informálásra hosszú távon ez valószínüleg kevés, sőt - hogy úgy mondjam - bajt okozhat.
˙
Az egésznek az az eredménye, hogy a progresszió máris láthatóan és tapasztalhatóan az internetre szorul, arra a médiumra, ahol az ostobaság és gazemberség is bőséges helyet kap. Mert az interneten a helyet az ott szereplők nem kapják, hanem van nekik helyük, bármennyi rémálom veszi is körül őket.
˙
Vagyis: akinek némi átérzési készsége, szemlélete, politikai és egyéb műveltsége, ráadásul intuíciója is van, az az interneten sokkal többet tudhat meg, mint a médumok teljes hagyományos egészében. (Ez persze - mint már említettem nem jelenti azt, hogy az internet veszélytelen megváltás.)
˙
Alighanem ez az egyik fő oka annak, hogy világszerte (hol itt, hol másutt) azon spekulálnak, hogy miként lehetne az internetet korlátozni. S mindjárt itt az álságos manipuláció: erre azért van szükség, mert az internet veszélyeket rejt magában, s még az is nagy kérdés, hogy az interneten hová lehetne tenni a sárga karikás számot (felhíva az érintettek figyelmét, hogy ez nem nekik való, tehát megnézendő). Éppoly nevetséges ez, mint amikor az interneten bizonyos sikamlós tartalmak megtekintéséhez kattintani kell egy helyre, s ezzel azt valljuk meg, hogy nagykorúak vagyunk... A nagykorú ugyanis sajnálatosan sokszor arról ismerszik, hogy bármilyen marhaságot bevesz.
˙
Tényleg, mikor leszünk végre mentálisan szobatiszták?...
˙
Egyéb szempontok: ITT