Megbeszéljük
˙
Klubrádió 2010. június 18-án
˙
Műsorvezető Mélykuti Ilona
˙
A Klubrádió honlapja szerint:
˙
"Újságíró, kommunikációs szakember
Rádiós-televíziós szerkesztő-műsorvezető
1999-ig a Magyar Rádióban kulturális, közéleti és politikai műsorokban szerkesztő, riporter. (168 Óra, Gondolatjel, Láttuk-hallottuk, Kossuth klub, 16 Óra, Péntektől péntekig, Fültanú, Mélypont, Gyorsfénykép a kultúráról)
1992-2003 Nap-kelte állandó műsorvezető
2003-2004 MTV Heti menü kulturális magazin főszerkesztő
2000 NLP. Rendszerelvű kommunikáció – master plus fokozat, kommunikációs tréningek politikusoknak, üzletembereknek
2002–től Alice Csoport tanácsadó Kft. - stratégiai tervező, ügyvezető
Kommunikációs és marketing stratégiák, etikus üzleti megoldások"
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szót kérek az inkriminált beszélgetés kapcsán. De mindenekelőtt hallgassuk meg a kifogásolt részt:
˙

Mármost mi az én bajom?
˙
1. Nem szeretem a "mindentudó" biztonsággal rendelkező, a betelefonáló hallgatót csak itt-ott szóhoz engedő műsorvezetőket.
˙
2. Nem szeretem, ha a műsorvezető - egy interaktív műsorban - megszabja, hogy miről beszéljen a betelefonáló hallgató és miről ne.
˙
3. Különösen nagy baj ez akkor, amikor a hallgató sok ember véleményét kifejező mondatokat próbál elmondani. Szakmai hiba, ha időhiányra hivatkozva akár (Bolgár György ilyenkor másnapi felhívást helyez kilátásba!) nem kérdezi tovább a jelentkezőt, hanem kedélyeskedésbe csap át, olykor nevetgél azon, hogy a betelefonáló ragaszkodik ahhoz, hogy elmondja, amiért telefonált.
˙
4. Elképesztő arroganciának tartom, ha azt ajánlja egy ujságíró a hallgatónak, hogy ne olvassa-hallgassa az őt idegesítő műsorokat, szövegeket. "Ez a védekezés?" - kérdezte a kedvesen naív hallgató, s kérdem én is!
˙
5. Értetlenül hallgatom, amikor a műsorvezető-újságíró közli, hogy ő sem olvassa az őt idegesítő dolgokat.
˙
6. Amikor a hallgató egy jövendő jelentkezését bejelenti, a műsorvezető hallhatóan fanyalog.
˙
Nem, ezt nem illik és nem szabad csinálni, de nem is praktikus, mert a magamfajta hallgató nagyon figyel, hogy mi is az, amit a betelefonáló hallgatóba beléfojt. És attól aztán szomorúvá válok.
˙
Mert számomra - kapcsolódva a betelefonáló hallgató mondottaihoz - elsősorban nem az a szomorú, hogy teszik, amit tesznek, hanem az, hogy tehetik!