Biszku Béla ürügyén...
˙
A Biszku filmről (Bűn és büntetlenség) folyik a vita egy ideje, a parlamenben is. Úgy hírlik valamiféle személyiségi törvény módosításáról is szó van.
˙
Viszont szinte senki sem beszél arról, hogy ez a "dokumentumfilm" - mint dokumentumfilm-alkotás - milyen.
˙
Két szolíd tehetségű fiatal hosszas kutatás után rádöbben, hogy az interneten megtalálhatók közismert vagy kevésbe közismert emberek adatai. Így hosszú vívódás után megtalálják Biszku Bélát, s Biszku szülőfalujának mai szülötteiként szóra bírják az egykori politikust. Még egy falugyűlést is rendeznek, régiesen ható transzparenssel, nyilvánvaló szerepet vállaló felszólalókkal: "Béla bácsi így, Béla bácsi úgy"...
˙
Hogy ez így rendjén van-e a fennálló jogszabályok szerint: nem az én tisztem megítélni. Ám meglehetősen ízléstelen, mégha a film alanya különösebb meglepődés nélkül értesül is arról: "behúzták a csőbe".
˙
A filmmel - mint filmmel - kapcsolatban azonban a legnagyobb baj az, hogy rossz film. Nem tudunk meg belőle semmit, pedig a majdnem kilencven éves szereplő fontos személy, nyilvánvalóan sokat tud a maga és egykori társai tevékenységéről. Erre lettem volna kiváncsi!
Nem a két fiatal filmkészítő meglehetősen sematikus indulatú véleményére. Magam átéltem azt a kort, amelyről a film beszél. Semmi újat nem tudtam meg. De hogyan igazodhat el a beszélgetés útvesztőiben az a mai fiatal, akinek szerencsés esetben éppen csak némi képzete van a film témájáról pozitív vagy negatív értelemben. Nagy valószínűséggel azonban szinte semmit sem tud.
˙
A történelmet kellett volna kutatni Biszku személyén keresztül, s nem azt az álnaív véleményt hangoztatni, hogy Biszku kérjen bocsánatot. Ugyanis, ha Biszku bocsánatot kérne, a történelem ugyanaz maradna, a filmből pedig éppen úgy nem tudnánk meg szinte semmit.
˙
Engem nem a mai Béla bácsi érdekel, hanem az egykori Biszku elvtárs. A történelem! És erről csak sematikus közhelyeket érint a film. Magyarázatul nézzünk egy rövid keresztmetszetet, a dokumentumfilm-készítés néhány alaphibájából. A film előkészítésének bevágásai ostobák, míg végre két mai fiatalnak eszébe jut az internet. A riporter éppen olyan elfogult, mint a riportalany. Így csak azt látom, hogy vitatkoznak a bocsánatkérésen. A kislány versikéjének bevágása a film végére pedig nemcsak teljesen értelmetlen, de a filmkészítés etikai szabályaival sem egyeztethető össze; hangsúlyozom: akárki legyen a riport vagy dokumentumfilm alanya!
˙
˙
˙
Pedig Biszku személyisége, pályája, megnyilvánulásai még ebben a gyenge filmben is sejtetik: sok tanulságot adhatnának még a mai korban élő, politikai eseményekre érzékenyen reagáló nézőknek is.
˙
Romantikus indíttatás alapján aligha készülhet hiteles és valóban tájékozódásra alkalmat adó dokumentumfilm
˙
Érdemes jó angol dokumentumfilmeket nézni; akkor pontosan érzékeljük: hogyan kell űzni ezt a mesterséget...