S közben egyenruhás "csapatok" masíroznak falvakban, községekben, városokban; rémületet keltve a cigányság körében, súlyos asszociációkat keltve a még élő, öreg, "túlélt" zsidóságban, hiszen ezeket az egyenruhákat, az efféle masírozásokat jól emlékezetébe vésték annak idején...
A társadalom jobbik része hallgat. Sőt általánossá vált a hárítás: nem ismétlődhetnek meg az egykori rémségek, más ma a világ és így tovább.
Csakhogy az egykori rémségek sem egy pillanat alatt szakadtak az országra. Módszeres "aprómunka", rendszeres tendenciák, majd fokozatosan szigorított törvények előzték meg a nyílt tömeggyilkosságokat.
Mindezt tudjuk.
Fenti "szorongások" alátámasztásaként engedtessék meg, hogy idézzek egy egykori parlamenti beszédből. Az 1939-es (később elfogadott és érvényesített) zsidótörvény parlamenti vitáján hangzott el a beszéd. A szónok: Serédi Jusztinián bíboros hercegprímás. Az időpont: 1939. április 15-e. Öt évvel a sárga csillag, a gettók , a deportálások, a holokauszt előtt:
"… a zsidóságnak közéleti, gazdasági és egyéb tereken való arányos visszaszorítását a nemzet jogos önvédelme okán mindenki szükségesnek tartja, aki velem együtt aggodalommal nézte, hogy a recepciós törvény életbelépése óta a hazai zsidóság egyrésze, a többieknek mintegy hallgatag beleegyezésével, a katolikusok állandó tiltakozása ellenére, liberális asszisztenciával, a sajtó útján és »művészet« ürügye alatt irodalomban, költészetben, színházban, moziban, zenében, festészetben jóformán mindent kétségbevont, vagy diszkreditált, ami a keresztény ember előtt szent, így az Istent, a szenteket, a vallást, az egyházat, a házasságot, a családot, a hazát stb., a földmívelésben pedig, valamint az iparban és a kereskedelemben, a pénzügyben, szóval egész gazdasági életünkben, továbbá magán- és közéletünkben iparkodott lerombolni a keresztény erkölcsöket.
…………………………………………………………
Megvallom azonban, hogy a törvényjavaslat mostani formájában, sőt még az előbb említett módosítások elfogadása esetén is hiányos volna; mert nem elegendő visszaszorítani azokat, akik a keresztény Magyarország ellen bizonyos túlkapásokkal vétkeztek, hanem gazdasági, társadalmi és közéletünkben, valamint törvényhozásunkban meg kellene szüntetni azokat a jelenségeket is, amelyeket a zsidó szellem vitt oda és amelyek miatt a m. kir. kormány ezt a törvényjavaslatot szükségesnek tartotta."
Ekkor még nem volt holokauszt... Ezek a szavak a holokauszt előtt hangzottak el. És e szavakkal teljesen megegyező szellemben fogadták el a zsidótörvényeket a többi főpapok: Raffay Sándor, Ravasz László is. Az egyházfők beszédei sikeres talajelőkészítő munkának bizonyultak. A magyar nép jószerint semmi ellenállást nem mutatott. Ebben van az okozati összefüggés az egyházfők beszédei és Auschwitz között. [És köztudott, hogy az egyház vezetői, nem egyszer a Vatikán tanácsára, együttműködtek később a II. világháborút követő diktatúrák különbözö változataival is. Azokkal a diktatúrákkal, amelyek történelmi sorrendben okozatként következtek a náci Németország és utolsó szövetségese, a Szálasi vezette Magyarország tevékenységéből.]
S azután - miután bekövetkeztek azok az események, amelyek bekövetkeztek - következett a hallgatás. A Magyarországra szinte általánosan jellemző, dermesztő hallgatás. Mind a mai napig... A holokauszt problémáit, az antiszemitizmus, a cigánygyűlölet, a másságokkal szembeni intolerancia szörnyű kérdéseit minden "rendszer" megkerülte, szőnyeg alá söpörte, s ma - a demokráciára hivatkozva - gáttalanul előhömpölyögnek az elintézetlenség mocsarából.
És végül - minden kommentár nélkül -: egy zsidó rabbi gyászjelentése (1947-ben jelent meg) családtagjairól (rákattintással nagyítható kép):
No comments:
Post a Comment