Parlament ~ 2010
˙
Ma reggel egy megválasztott képviselő felszólalt. Kijelentette, hogy Magyarországon az istentagadás nem büntetendő, a holokauszt-tagadás viszont igen. ~ A kijelentésre senki nem reagált...
˙
Erre a kijelentésre nehéz is mit mondani, mert sandasága mellett alapvetően ostoba.
˙
Az isten ~ dogma (az istenhit ~ egy dogmába vetett hit; mindenkinek legbensőbb magánügye); a holokauszt ~ történelmi tény.
˙
Az istentagadásért korábban halál is járt, a történelmi tényeket (honfoglalás, államalapítás, tatárjárás, török hódoltság, háborúk, forradalmak stb.) viszont soha senki nem vonta kétségbe.
~~~~~~~~~~~~~~~~
Amikor 1924-ben József Attilát a rendőrségre idézték: az istenkáromlást vetették szemére. A vádirattal kapcsolatban József Attila a Budapesti Kir. Büntető Törvényszék elnökéhez így írt (1924. május 4):
˙
"…a vádirat Lázadó Krisztus c. költeményemet inkriminálja éspedig első sorban annak egész tartalmát. Ha a királyi ügyészség azzal a szemmel olvasta volna a verset, amellyel azt az a publikum nézi, amelynek íródott, megállapította volna, hogy gondolat-menete nem Krisztust, Istent gyalázza, hanem a munkásnak, illetőleg az Embernek Krisztussá szimbolizált alakjában fordul panaszával Istenhez. Ami az egyes inkriminált kifejezéseket illeti, mindenekelőtt meg kell jegyeznem, hogy minden költemény mint egész kiván hatni s igy az abból kiragadott részmondatok természetszerűleg elvesztik eredeti értelmüket"
˙
LÁZADÓ KRISZTUS

"- Ó Uramisten, ne légy Te a Jóság!
Ne légy más, mint az Igazságos Úr.
Több kalászt adj, de azért el ne vedd a
Rózsát.

Vagy ne maradj vén Kozmosz-palotádba,
Gyere ki, nézd meg - szolgád mit csinál?
Ronggyá nem mosná élet-subád ember
Átka.

S Neked könnyű vón a tövist letörni.
Tanulhatnál még tőlem is, Uram -
Én töröm s nem lesz vacsorám, csak - föld: egy
Ölnyi.

A telked azért mégis tisztitom csak.
És már egy nagy, sajgó gerinc vagyok -
Sokat görnyedtem, ne kivánd, hogy eztán
Rontsak.

Azért ameddig csak birom, csinálom,
Bár kezemen csalánmart hólyag ül.
S ha vihar jönne, mint a korhadó fa,
Állom.

De add kölcsönbe legalább subádat:
Téged nem ér el átok és eső,
Szép úr-kastélyod van és nagyon gyors a
Lábad.
˙
Ugysem fizetsz meg munkámért eléggé -
Testemnek ágyam is hideg, a Föld
S aranyszavad átváltozott rossz, kongó
Érccé.

S munkámban, Uram, érek annyit, mint Te
Nagy passziódban; és a lelkem is
Részed lesz nemsokára s a legszebb fényt
Hintve:

A szemed lesz, hogy mindent láss meg itten.
Bizony mondom, még nincsen is szemed,
Most nem látsz. Lennél immár igazságos,
Isten!"

Fáradt baromként reszket lelke, teste,
Félmunkát végző társak röhögik
S feszül, mert tudja - reá korábban jön
Este.

Nagy, roskadt lelke igéket emel még
S kilógatja fakult, sápadt szivét,
Mint akasztott ember szederjes, szürke
Nyelvét.

Itt most a Lázadó Krisztus című költeményt Kálmán György előadásában hallgathajuk. A verset József Attila 1923. április 23-án írta. A rendőrségi idézés1924 január 29-én történt. A versmondás felvételét követően Kálmán György levélidézeteket mond el ((1924. január 29.; 1924. június 17.)
˙


Több, mint nyolc évtizeddel később ugyanott tartunk? Igaz: halálbüntetés már akkor sem járt istennel kapcsolatosan...