2009. november 20-án, pénteken, este hét órakor
ˇ
Korányi Tamás rádiószínpada
ˇ
a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)
ˇ
“…nem vagyunk mi, csak héj és levél”
ˇ
[Műsor az ember világbavetettségéről]

(Stockhausen Helikopter Vonósnégyesének filmrészletével!)

Bergman (Szenvedély, Sarabande); Rilke (Malte Laurids Brigge feljegyzései, Saját halálát add, Levéltervezet, Őszi nap); Brodszkij (Elégia John Donne-ért, Audenből) szövegeiből

Bach, Heiner Goebbels, Saint Colombe, Stockhausen, Scelsi, Ligeti, Wagner, Cage kompozícióinak részleteiből

Rosztropovics Bach-filmjének, továbbá Bergman (Próba után, Jelenetek egy házasságból); Goebbels (Black on White); Corneau (Minden reggel); Stockhausen (Helicopter Quartett); Scelsi (Quattro pezzi); Cage (One11) filmjeinek részleteiből
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Egy részlet:



ˇ
A műsor egy másik részlete megnézhető: ITT
ˇ
Lábjegyzet a műsorhoz: ITT

Rilke szöveg részlete: ITT

Lou Reed

ˇ

A közszolgálati tévé (M1) műsorára tűzte Lou Reed 2007-es berlini koncertjét és jól tette...

ˇ

Noha a film nem tartozik az e műfajban elismerhető darabok közé. A felvétel túl volt "művészkedve", öncélú képi effekteket, fényhatásokat pakolt rá az amúgy is zsúfolt produkcióra. A gyermekkórus romantikussá "varázsolta" Reed kemény dalait. Fiatal felvételei sokkal több erőről tanúskodtak. Fáradt volt, nem idézte a valódi önmagát. A koncert második felében előadott számokban talán valamennyire magára talált, az egész azonban számomra erőtlen volt.

ˇ

S akkor végre történt valami. Egy Lou Reed dalt formált magára Antony, ez a különös egyéniség, nagyszerű hangjával végre "belülre tett" egy Reed szerzeményt. Jó volt hallani. Ez az énekes, aki saját szerzeményeivel is nagyszerűt alkot, olyan átéléssel énekli pályatársai számait (legutóbb Leonard Cohen számot adott elő egy Cohent ünneplő koncerten), hogy azok megemelkednek. Nem véletlen, hogy Reed "A holló" című operájában Antonyra bízta az egyik legismertebb számának (Perfect Day) az előadását is.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Itt meghallgatható az Antony előadás. Antony magához formálta Lou Reed-et is ezúttal, aki vokált adott Antony énekléséhez... A megelőző lármában egy pillanat alatt a csöndes meditáció hangulata vált uralkodóvá... Hiánycikk!

Candy says
I've come to hate my body
And all that it requires
In this world

Candy says
I'd like to know completely
What others so discretely
Talk about

I'm gonna watch the blue birds fly
Over my shoulder
I'm gonna watch them pass me by
Maybe when I'm older

What do you think I'd see
If I could walk away from me

Candy says
I hate the quiet places
That cause the smallest taste
Of what will be

Candy says
I hate the big decisions
That cause endless revisions
In my mind

I'm gonna watch the blue birds fly
Over my shoulder
I'm gonna watch them pass me by
Maybe when I'm older

What do you think I'd see
If I could walk away from me

Beckett
ˇ

Gerry Dukes könyve
ˇ
(The Overlook Press, Woodstock & New York, 2001)

ˇ

Lásd még: ITT

Rainer Maria Rilke

ˇ

[Lábjegyzet egy rádiószínpad-produkcióhoz (nov. 20.)]

ˇ

Útravaló ~ Rilkéhez... Útravaló... Ezt a címet adta bevezetőjének Bor Ambrus, aki a Franklin Társulat kiadásában megjelent Malte Laurids Brigge feljegyzései-t fordította. Az igazán értő bevezető szöveg első fejezete egy Rilke szoborról szól. Pontosan kettőről. És ez fontos! A rádiószínpad sokat idéz Rilkétől. Mondhatni Rilke nevében fogant.

ˇ

Bor Ambrus szövege:

ˇ

EGY SZOBOR

ˇ
Rainer Maria Rilkének két szobrát ismerjük: az egyiket felesége mintázta meg, a másikat Fritz Huf. Clara Rilke-Westhoff, Auguste Rodin tanítványa lévén, bizonyára életet akart a szoborba sűríteni, a képmás azonban kissé fakó és tétova lett.

ˇ

ˇ

Azt, ami Rilkét igazán jellemzi, és ami nálunk többnyire ismeretlen, csak Fritz Huf látta meg a költő arcán, s ezt is fejezte ki, amikor megmintázta a szobrát.
Egy fej, egy arc: ennyi a szobor. Stilizált, szögletes, egyszerű, kevés eszközzel sokat mond. Nincs rajta sok abból a lágyságból és testetlen ábrándozásból, amit Rilke alaptermészetében annyian véltek fölfedezni. Kisimult vonásai zárkózottságról, töprengésről, elmélyülésről beszélnek: a lélek, amelyet ez az arc ural, mindent latolgat, mindent mérlegre tesz, nem kímél időt és fáradságot, mert megoldást keres.
Ettől a kereséstől dacos a homloka. (Annyi asszonyi és asszonyos méltatás után ki gondolta volna, hogy Rilke dacos? Ki hitte volna, hogy a homloka olyan kemény volt, mint a gránit? Nemcsak a szobrán látni ezt, hanem a fényképein is.) A szemöldöke lapos, egyenes. Nem vonja ráncba, hatásos arcjátéka nincsen. A szája kissé vad. az ajka lebiggyed. Vékony bajusza ernyedten, igénytelenül csüng le, s az orra tövéhez két mély barázda kúszik föl, lassan, mélyen, mintha valami undor vájta volna oda. Az álla nem ugrik előre, nem támad: szögletes, hallgatag, szabályos. Ilyenek a várak legvégső bástyái és őrtornyai.
Megnyúlt arc ez, sima, lehúnytszemű. Ez lenne vajon a mimózalelkű formaművész, aki babonás félelemben rázza a rímek csöngettyűit? Ez lenne a „bécsi lírikus", akinek „bécsi" mivoltát szenvelgősségből, szomorúságból és gyengeségből állították össze? Ez a kemény és konok ember?
Rilkét félreismertük. Most majd meg kell látnunk életének abban a szakában, amikor számtalan tapasztalat és élmény után mindent elrendezett és feljegyzett, hogy utolsó, ünnepi megszólalására, mondanivalójának összefoglalására, a „Duinoi Elégiák”-ra felkészüljön. Valaha virágzott, alázatosan és céltalanul, költészetével lázasan és alázatosan pepecselt. A szobor lelkének és „Malte Laurids Brigge feljegyzései" megjelenésének idejében már minden más volt.
Sie wollen blühn,
und blühn ist schön sein, doch wir wollen reifen
und das heißt dunkel sein und sich bemühn".
Virágzani szép. De megérni más: több. Annyi, mint fáradságot, munkát, több gondot, több kínlódást vállalni. Annyi, mint sötétnek lenni és komornak.
A szobor lehúnyja a szemét.

Kis történet ~ a nagy történelemből…

1938 egyik novemberi késő délutánján apám szokás szerint hazatért a hivatalból… Táskájából – anyám teljes megrökönyödésére - egy orosz-német szótárt, egy nyelvkönyvet és egy ősöreg német orosz társalgási könyvet vett elő. „Állj elő vén izvoscsik, fogd be a lovakat a kocsi elé, mely rjazanyi birtokomra viend…” – csapott meg bennünket a cári idők szele… Volt ott még
egy kis zsebszótár is, máig őrzöm…

- Minek ez, kérdezte Miklós bácsi, apám kollégája.

- Minek? - mondta apám. - Hát tanulok oroszul.

- Géza, te megbolondultál. Mikor lesz neked szükséged erre?

- Nézd Miklós! Ez a Hitler minden bizonnyal kirobbantja a háborút. Na most, ha a térképre nézel, és egy kicsit olvasgatod az újságokat a világ eseményeiről, látható, hogy erre keletnek indulnak majd a csatába. Mi meg, régi jó szokásunk szerint, csatlakozunk hozzájuk…

Mármost, ha az orosz történelmet tanulmányoznád, hát tudnád, hogy az oroszok nem szokták elveszteni a háborúkat. Ha ebből indulunk ki, errefelé jönnek majd, mert az biztos, hogy a németek nem adják majd könnyen. Vagyis – akár hiszed, akár nem – orosz katonákkal fogunk találkozni…

Apám szorgalmasan végigtanulta a háborút, s eljött a nap, amikor a romokban levő mosókonyhába – történetesen ott bújkáltunk hónapok óta – bejött az első orosz katona. Hirtelenszőke, talán Szibériából idevetődött húsz év körüli fiú volt. Apám elébe állt és oroszul köszöntötte. A kiskatona elámult. Értette apám szavait, de így még nem hallotta az anyanyelvét, hiszen apám soha ennek előtte nem beszélt orosszal, a kiejtést a Langenscheidt szótár jelölései alapján tanulta meg. A kiskatona ámulva valósággal körbejárta apámat, majd lecsatolta nővérem karóráját és távozott.

Felszabadultunk!...

Apám akkor ezt mondta: hát azt nem tudjuk pontosan, hogy most mi következik, de annak, ami eddig volt, vége.

Hónapokkal később megkérdeztem apámat: honnan tudtad te ezelőtt hét éve, hogy jó lesz az orosz nyelv valamire.

Jószerint mindenki tudhatta – válaszolt -, csak sokkal könnyebb nem tudni a dolgokat; ezért az emberek távol tartják maguktól a tudást.

Egyben tévedett apám: hogy ami addig volt, annak akkor végeszakadt.

Sting

ˇ

Már Sting 2007-es lemeze (és DVD filmje) egyértelművé tette, hogy Sting túlnyúl az aktuális popzenén és valamiféle zenei elhivatottsága van. Akkor John Dowland zenéjét értelmezte (The Journey & The Labyrinth). De általában is figyelemmel és aktivitással fordul az ún. klasszikus zene felé (Pavarottival együtt lépett fel például).

ˇ

Meggyőződésem azonban, hogy Sting ezen az új lemezén (If On A Winter's Night...) meghaladta még korábbi nagyszerű önmagát is. Hallgassunk meg a lemezről egyetlen "számot", a Hurdy-Gurdy Mant. Ennek zenéjét Schubert komponálta, a Winterreise ciklus utolsó száma (Der Leiermann). Német szövegét Wilhem Müller írta. Sting új lemezén ezt is elénekli. Az előadás lényege, hogy úgy teszi a dalt a 21. század hangzásává, hogy semmit sem sért a kora 19. század, s főként Schubert kifejezésén. Hidat ver a régi zene és elsivárosodott napjaink közé. Téli utazás - mondta Schubert... Ha egy téli éjszakán... visszhangozza a ma érzéketlen fülébe Sting. (Már Kagel is egész operát szentelt Schubertnek, s főleg utóéletének - "mit tettek a dalaimmal" mondja a Schubertet alakító énekes Kagel dalművében.)

Közelednek a hosszú téli esték, a hideg éjszakák, a hó ropogása a csizma, a cipő alatt... Nekem nagy élményt nyujt Sting. Hallgassák meg a Leiermann Sting ihlette változatát.

Robert Wilson

ˇ

amerikai rendező életműve felmérhetetlen. Klasszikus és modern darabok, klasszikus és kortárs operák... És mindig felismerhető a rendezés: Bob Wilsoné! [Az itt mellékelt képen látható kép egyébként Gertrude Stein fotója!]

ˇ

A New York Times terjedelmes cikkben számol be arról, hogy Wilson New Yorkban egy Heiner Müller darabot rendezett meg (Kvartett - Choderlos de Laclos Veszedelmes viszonyok című műve nyomán), amelyben mások mellett Isabelle Huppert is játszott.

ˇ

Izgalmas a dolgok összefüggése! Heiner Müller a német Heiner Goebbels barátja és kedvelt szerzője; egyebek mellett olyan produkciókat készített Heiner Müller nyomán, mint a Black on White című zenés színházi darab, voltaképpen rekviem Heiner Müller emlékére.

ˇ

A Black on White egy részlete (a november 20-i rádiószínpad programjában is felhasználtam!)

ˇ

S végül Heiner Müller valószínűleg legrövidebb drámája:

ˇ

Szívdarab

ˇ

EGY; KETTŐ

ˇ

EGY Megengedné, hogy kiöntsem ön előtt a
szívemet.
KETTŐ Feltéve, hogy nem a padlóra ömlik.
EGY A szívem tiszta.
KETTŐ Majd meglátjuk.
EGY Nem tudom kiszedni.
KETTŐ Óhajtja, hogy segítsek.
EGY Ha volna szíves.
KETTŐ Ezer örömmel.
Én sem tudom kiszedni.
EGY (ordít)
KETTŐ Tudja mit, kioperálom.
Még jó, hogy van nálam bicska.
Mindjárt megvagyunk.
Aki nem dolgozik, ne is egyék.
Megvagyunk, így ni.
De hiszen ez egy tégla.
A maga szíve egy tégla.
EGY De csakis önért dobog.

Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései

ˇ

[részlet]

ˇ

Lehetséges, hogy az ember nem látott, nem ismert és nem mondott még semmi igazán fontosat? Lehetséges ez? Évezrednyi ideje volt, hogy lásson, elmélkedjék és feljegyezzen mindent, s engedte tovaröppenni az évezredeket, akár a tízpercet az iskolában, mikor a vajas kenyér után egy almát majszolunk?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a haladás, találmányok, kultúra, vallás és életbölcsesség ellenére az élet felszínén ragadtunk? Lehetséges, hogy még ezt a felhámot is, mely azért mégiscsak lett volna valami, egy elképesztően unalmas anyaggal borította be az emberiség, s most úgy fest, mint a szalonbútorok, mikor a család elutazik nyaralni ?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a világ egész történelmét félreértették? Lehetséges, hogy az egész múlt hamis, mert mindig csak a tömegeiről beszéltek, mintha egy csomó ember csődületéről lenne szó — ahelyett, hogy az Egyetlent tekintették volna, akit mindenki körülállt, mert idegen volt és meghalt?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy azt hitték, ki kell pótolniok mindent, ami történt, mielőtt megszülettek volna? Talán mindenkit egyenként figyelmeztetni kellene, hogy magában hordozza mindazt, ami előtte volt, s így mindent tud, tehát ne hagyja, hogy azok, akik mást tudnak, telebeszéljék a fejét?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy mindezek az emberek részletesen ismernek egy olyan múltat, mely nem volt soha? Lehetséges, hogy számukra nem létezik a valóság? És hogy semmihez sem kapaszkodó életük lejár, mint valami óra egy üres szobában?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy az ember semmit sem tud a lányokról, pedig mégiscsak élnek? Lehetséges, hogy „asszonyok"-ról, „gyermekek"-ről, „fiuk"-ról beszélünk, és hiába vagyunk műveltek, nem sejtjük: mindezen szavaknak régóta nincs többé többesük, és csupán számtalan egyes szám létezik már?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy vannak emberek, akik azt mondják: Isten — és valami közkincsre gondolnak ?, . . íme, két iskolás gyermek: az egyik bicskát vásárol, szomszédja pedig ugyanaznap éppen olyat vásárol magának is. Egy hét múlva mutatják egymásnak bicskáikat, s kiderül, az egyik kés a másikra szinte alig hasonlít már— más-más kézben ily hamar más lett mind a kettő. Ohó: hihető tehát, hogy az embernek Istene lehet, ha nem használja, akkor is?
Úgy bizony.
Ám ha mindez, hacsak félig-meddig is, de lehetséges — az ég szerelmére! —, akkor valaminek történnie kell. Lásson neki az, aki éppen kéznél van, akiben ez a nyugtalanító gondolat megszületett, legalább valamit pótoljon a mulasztottakból. Bárki legyen, ha éppen nem is a legmegfelelőbb: elvégre más most nem akad. Kell majd, hogy az ötödik emeleten leüljön, és éjjel-nappal írjon — igen írnia kell, hogy minderre végre pontot tegyen.

Talmud
ˇ

Legyetek óvatosak az uralmon levőkkel szemben; ezek csak önző célból közelednek az emberhez. Barátoknak mutatkoznak, amikor az érdekük úgy kivánja, de nincsenek segítségére az embernek, ha reájuk szorul.
ˇ
Ne válj külön a közösségtől. Ne bízzál magadban — holtod napjáig. Ne ítéld el felebarátodat, amíg nem jutottál az ő helyzetébe. Nem mondj érthetetlen dolgokat abban a hiszemben, hogy végre majd megértik. Ne mondd: majd ha ráérek, tanulni fogok; hátha nem érsz rá?
ˇ
Sok hús — sok féreg; sok vagyon — sok gond; sok szolga — sok rablás. Sok tudomány — sok élet; sok iskola — sok tudás; sok tanács — sok értelem; sok jótékonyság — sok béke.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
— Vajha jónak látnád, ó, Örökkévaló, Istenünk és őseink Istene, hogy ne kelljen az idegenbe elvándorolnunk, sem ma, sem ebben az évben; de ha ma avagy ebben az évben mégis el kellene vándorolnunk, engedd, hogy oly helyre kerüljünk, ahol tudomány van.
Bárcsak semminemű hiány ne érne minket, ó, Örökkévaló, Istenünk és őseink Istene, sem ma, sem ebben az esztendőben, de ha ilyesmi mégis érne minket, ne legyen ez hiány oly alkalmakban, mikor jó cselekedeteket gyakorolhatunk!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hét sajátsága van a bárdolatlan embernek és hét a bölcsnek: A bölcs nem emel szót előbb, mint az, aki idősebb vagy tanultabb nálánál, nem vág bele felebarátja beszédébe, nem válaszol elhamarkodva, csak a tárgyhoz tartozót kérdez és szabályosan felel, megtartja a dolgok sorrendjét, — amit nem hallott, arról elismeri, hogy nem hallotta, végül elismeri az igazságot. Mindezeknek az ellenkezője jellemzi a bárdolatlant.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
- Péntek este Istenházából hazajövet két angyal kíséri az embert, a Jó angyala és a Rossz angyala. És ha házába érkezve a péntekesti lángot meggyújtva, asztalát megterítve, fekvőhelyét megvetve találja, megszólal a Jó angyala, mondván:
- Adja Isten, hogy így legyen a jövő szombaton is. És a Rossz angyala kénytelen rámondani:
- Úgy legyen!
De ha nem talál otthonában mindent rendben, a Rossz angyala szólal meg, mondván:
- Adja Isten, hogy így legyen a jövő szombaton is. És a Jó angyala kénytelen rámondani:
— Úgy legyen!

Könyvégetés; könyvzúzás - könyvpusztítás...
ˇ
Ide is sikerült eljutnunk.
ˇ
(Az érthetőség kedvéért idézek egy meg nem nevezendő lapnak, meg nevezendő szerzőjétől: "Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál… Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok. Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásuk ne legyen.")
ˇ
Nagy hagyománya van a dolognak. Az emberiség egy része szinte teljes történelme során pusztította a neki nem tetsző könyveket, eszméket. A középkorban és még azután is az egyház "jeleskedett" e téren, mondhatni napirenden tartotta a könyvégetést. Általában égetett, mert a "lelkeket csak így lehet megszabadítani"...
ˇ
A második világháború végefelé - Kolozsváry-Borcsa Mihály vezérletével - bezúzták több, mint száz zsidó iró, szerző könyvét.
ˇ
Íme a szégyenteljes dokumentum a huszadik század közepéről:
ˇ
1944. évi 10.800. M.E. sz. rendelete, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása.
(A mellékletben felsorolt 114 magyar és 34 külföldi zsidó szerzőt a könyvtári forgalomból ki kell vonni, ezekről kimutatást készíteni és a sajtóügyek kormánybiztosának bemutatni, a köteteket 1944. június 15-ig összegyűjtve beszállítani - a beszolgáltató költségére - térítésként a hulladékpapír hatóságilag megállapított árát térítik, a beszolgáltatott könyveket bezúzzák.)
1944. április 30. Sztójay Döme m.e.
(= Belügyi Közlöny, 1944.19. sz. 589-592. pp.)
ˇ
1944. évi 11.300. M.E. sz. határozata, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők műveinek a közforgalomból való kivonása.
(A 10.800/1944. M.E. sz. rendelet folytatása, a határozat 127 magyar és 11 külföldi zsidó szerző müvét vonja ki a forgalomból szeptember 15-i bejelentés kötelezettséggel és a M.E. rendeletben előírt lebonyolításában.)
1944. június 24.
dr. v. Kolozsváry-Borcsa Mihály sajtóügyek kormánybiztosa.
(= Belügyi Közlöny, 1944.28. sz. 1013-1015. pp.)
ˇ
"Romantikus" idők voltak azok. Most is "romantikus" idők jönnek. Indulókat fabrikálnak a könyvek pusztítására!

Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Utóirat!
ˇ
Fent idézett mondatok felháborodást váltottak ki; a folyóirat most indokát adja, az inkriminált cikk leközlésének: az egész mindössze humoreszk, pamflet, szatíra, paródia, vicc, élc, irónia volt!... Afféle "Így írtok ti" esete forog fenn csupán...
ˇ
Valamit megérzett a lap főszerkesztője a kiváltott felháborodás indokoltságából Ez rendben is volna. De a "válaszból" áradó tudatlanság, értetlenség, gyűlölet, az arányérzék teljes hiánya és a megfutamodás keltette ostobaság - félelmetes!... és tragikusan nevetséges; mint amikor az egykori őrmester elkiáltotta magát: EÖrsi honvéd! - eösszeesett hangzott a válasz. S valóban nevetni kellene az egészen, ha nem hajazna iszonytatóan mai "nagypolitikánk" egyes szemléleti vonulataira...
A szomorú bizonyiték ITT olvasható...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A tárgyban egyébként Ady is megszólalt - mindmág tartó érvénnyel:
ˇ
Midőn orcáink ragyogni fájnak
S szégyeljük már önnön-sugarunk:
Jönnek a vén orcátlanok.
Ezt üzenem Költőcske Mihálynak.

Szegény, kicsi, megvadított ember,
Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,
Milyen nagyon szomoru lény
Evvel a bús szívvel, félelemmel.

Kecskeméti Ármin posztumusz esete...
ˇ
"Rongálás..."

ˇ

Utánanéztem: "rongál" (Magyar Értelmező Kéziszótár, Akadémiai Kiadó 1978. 1178. oldal) = "Valaminek az épségét egyre inkább rontja, használhatóságát fokról fokra csökkenti".

ˇ

A Wikipédia Szabad Enciklopédia szerint: "A rongálás a vagyon elleni bűncselekmények egyik fajtája, mely materiális tényállás, tehát mindig van a jogtalan magatartásnak eredménye is, ez a kár. Csak szándékosan követhető el."

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kecskeméti Árminról olvashatni: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kecskeméti Ármin emléktábláját a fenti módon "megrongálták", összetörték...

ˇ

Kecskeméti Árminról elnevezett utca Makón ma meggyalázva viseli a nevet.

ˇ

Kecskeméti Ármin -zsidó volt. Magyar zsidó. Rabbi és irodalomtudós, s még mi minden más. Élhetett volna másutt is. Makón maradt. Deportálták. Meggyilkolták.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Kecskeméti Ármin tábláját összetörték.

De hogy félreértés ne essék. Nem csintalan gyerekek dobáltak célba a táblára. Ezért magyarázó "lábjegyzet" is készült a ház falára...

ˇ

Kecskeméti Ármin tábláját meggyalázták, bemocskolták tehát...

ˇ

Ám Kecskeméti Ármin emlékét nem gyalázhatták meg...

ˇ

"Nézzétek, látom, a pergamen ég, de a betűk tovaszállnak. A betű nálunk nem öl. A betű él. A Tórákat évezredeken keresztül égették, de betűit nem tudták megsemmisíteni..." (Scheiber Sándor: Kol Nidré-beszéd 1976. október 2-án)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A rendőrség rongálás miatt indított eljárást. Sőt már a tettes is megvan: A makói kapitányság a fiatalemberrel szemben rongálás vétség megalapozott gyanúja alapján folytatja a büntetőeljárást. Megrongálták a becsületünket, megrongálták a tisztességet, megrongálták a tisztulás lehetőségét. Rongálás tekintetében pontosan ott tartunk, mint amikor a tudós rabbit a halálba hurcolták. Elintézetlen a szégyenünk. Az elintézetlenség mocsarában vergődünk...

2009. október 30-án, pénteken, este hét órakor

ˇ
Korányi Tamás rádiószínpada

ˇ
a Sanyi és Aranka Színházban (IX. Mátyás utca 9.)

ˇ
“Szubjektív fragmentációk…”

ˇ
[Fragmentációkat csinálhatunk… Feltördeljük… a “valamiket”…]

ˇ
August Strindberg, Ingmar Bergman, József Attila, Samuel Beckett, Csáth Géza, Pascal Quignard, Thomas Bernhard, Szép Ernő és Hevesi Simon szövegei alapján valamint Murcof, Pergolesi, Antony, Bach, Bartók, Saint Colombe zenéinek részleteivel, továbbá képek és videorészletek Kylián balettjéből, Antony előadásából és Corneau filmjéből

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy részlet:

Díszmenet, díszelgés meg ilyesmik...

ˇ

Kisgyerekkorom óta nem értem. Tíz év körül lehettem, amikor Horthy Miklós bevonult Budapestre, talán éppen a délvidék "visszafoglalása" utáni díszelgés volt ez (fehér lovon, virágokon lépkedő, díszelgő katonák élén)... A kisiskolásokat - mint már annyiszor azóta is - kivezényelték az üdvözlésre. Azt gondoltam akkor: lesz-e vajon olyan honatya valaha is az életemben, akinek őszintén örülni tudok majd, akinek bevonulását szívesen nézem... Nem volt, azóta sem!

ˇ

Így azután odajutottam, hogy az ünnepi parádék minden változatát ellenszenvvel szemlélem, s a dolog lemeztelenedett. Ivarérett, egészséges férfiak képtelenül járnak (díszmenet), mindig ugyanúgy egyszerre, formásan. Miért vajon, amikor az őket szemléző "illetékesek" arcáról lerí az unalom, nem is szeretik egymást - mi járhat a fejükben?

ˇ

Óhatatlanul eszembe jut, hogy amikor Karinthy Gábor (Karinthy Frigyes fia) még ifjan katona volt, s részt kellett vennie az "alaki kiképzésen", az őrmester parancsszavára - "jobbra át" - mozdulatlan maradt. Amikor az őrmester azután rákiáltott: "maga miért nem fordul jobbra?" -, Karinthy rezignáltan csodálkozva kimondta az idevonatkozó egyetlen bölcsességet: "voltaképpen miért forduljunk jobbra?"

ˇ

És tényleg: miért is forgolódjunk parancsszóra, miért is nem fordulhatunk önként mindenféleformán?

ˇ

Athénban láttam a díszmenetnek olyan formáját az athéni parlamentnél, ami számomra színielőadás volt, balett, művészet. Hagyománytisztelet a humor és kedvesség jegyében.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

GB. Shaw Szent Johanna című drámájának befejező passzusa jut eszembe (Johanna szavai): "Istenem, Istenem, aki a mindenséget megteremtetted, ez a te szép földi világod mikor fogadja már be a te szentjeidet? Mikor? Sokára, Uram, sokára?"

Kronos Quartet

A Kronos Vonósnégyes új lemeze...
ˇ
Műfaját nehéz meghatározni. Világzene?
ˇ
Ők maguk azt vallják, hogy ez a válogatás a művészek felelősségét reprezentálja, azt ugyanis, hogy kapcsolatot teremtsenek a különböző kultúrák között. S ez lehet régi hagyományok és kortárs hangzások ötvözete is. Vagyis a határok eltörlése és a hagyományok megőrzése.
ˇ
Ez a program az, amiért a kitünő együttest konzervatív ítészek (lásd: ITT) bírálni szokták, holott arról van szó, hogy a Kronos Quartet nem ismer határokat, s mindent magas színvonalon művel.
ˇ
A lemez címe? Az Ország-Szótár szerint "áradási meder; ártér, hullámtér". Fogadjuk el és hallgassunk bele: ITT
ˇ
Talán az lehet egyes "zeneeszteták" baja, hogy a Kronosék áttörik a vonósnégyes hagyományos korlátait, kiterjesztik "hatáskörüket" s néha a hagyományos hangszerek mellett másokat is használnak - a hangzás hitelessége érdekében.

Nota bene!
ˇ
Az egykori – merénylet áldozatává lett - Kennedy amerikai elnök egy alkalommal megkérdezte a Szovjetúnió akkori vezetőjét, Hruscsovot, hogy miért van antiszemitizmus a Szovjetúnióban…
Hruscsov meghökkenve mondta: antiszemitizmus? Hát kérem, a Moszvai Filharmonikusoknál hat hegedűs zsidó, az egyéb vonósok és más hangszerek között pedig további nyolc zsidó zenész van. A New York-i Filharmonikusoknál van-e ennyi zsidó?
Nem tudom – mondta Kennedy elnök…

Lakatos Géza...

ˇ

1944. augusztus 29-én lett Magyarország miniszterelnöke. Magyarország háborús állam volt, a német seregek oldalán harcolt a megmaradt magyar hadsereg. Az országban már a nyáron befejeződött a zsidók szisztematikus deportálása, vidéken nem éltek már zsidók. Budapest "zsidótlanítását" Horthy - a nyugati szövetségesekkel való "kacérkodás" jegyében - leállíttatta, holott ekkora már régen eldőlt, hogy Magyarországra a szovjet csapatok vonulnak be (a korábbi Churchill szorgalmazta elképzelést, miszerint a nyugati hatalmak a Balkánon szállnának partra, s egyesülve a szovjet erőkkel együttesen szorították volna nyugat felé a német erőket, Sztálin is és Roosevelt amerikai elnök is elvetette). Horthy tehát a mérsékelt Lakatos tábornokot nevezte ki miniszterelnökké.

ˇ

Első beszédében ( 1944. szeptember 1-i rádióbeszéd) a zsidókérdést meg sem említi, céloz ugyan a problémára, azonban pontosan e szavakkal: "a lovagias magyar gondolkozásnak megfelelően humánus módon". 1944. szeptember 21-i, igen hosszú parlamenti bemutatkozó beszédében öt sor szól a zsidókérdésről, s olyan eljárást igér, amely a törvényes lehetőségeket szigorúan alkalmazza, s mindössze munkára fogást hoz szóba a zsidó munkanélküliek esetében. Talán mondani sem kell, hogy ez az akkori országgyűlés szélsőséges légkörében igen megnyugtató magatartás volt. S valóban: október 15-ig, a nyilas hatalomátvételig semmi kirívó zsidóellenesség nem volt tapasztalható. [Lakatos Géza: Ahogyan én láttam - Európa Könyvkiadó; Európa-História, 1992.]

ˇ

(Csak zárójelben jegyzem meg, hogy egy hortobágyi tanya-településen(az akkori Ohat-Pusztakócs-Máta-i állami gazdaságban) egyetemi gyakorlatom idején ismerkedtem meg jó néhány évvel a háború után személyesen az akkor oda kitelepített Lakatos Gézával. Csendes, humánus, méltósággal viselkedő emberrel találkoztam személyében. Szerencsémnek érzem, hogy elmondhattam neki az 1944-es őszi emlékeimet...)

ˇ

A budapesti zsidóság a nyilas hatalomátvételig úgynevezett sárga csillagos házakban élt. Ez azt jelentette, hogy nem volt egységes területű gettó (azt csak később, a nyilasok hozták létre), hanem a hatóságok által kijelölt, sárga csillaggal megjelölt házakba költöztették a zsidókat. A zsidók csak a nap kijelölt óráiban hagyhatták el ezeket a házakat, elsősorban élelmiszer-vásárlás céljából.

ˇ

Csodával határos módon az a zuglói családi ház, amelyben akkor szüleimmel laktam, kijelölt ház lett. Engem, mint tizenhároméves gyereket még "szórakoztatott" is, hogy a családi házban vagy negyven-ötven ember szorult össze és szorongott. Szeptember 17-én azután egy bombázás során rombadőlt fölöttünk a ház, így a bennlakókat szétköltöztették más kijelölt házakba, mi viszont - apám határozott így - "berendezkedtünk" bújkálásra a romok között. A ház romos bejáratát bedeszkáztuk, a sárga csillagot a kapuval együtt a bomba vitte el. Ezekben a napokban nyugalmasabb volt az élet, egyebek között éppen Lakatos Gézának köszönhetően.

ˇ

A háborúból való sikertelen kiugrási kísérlet után, 1944. október 15-én( 65 éve) Budapesten kezdetét vette a nyilas rémuralom. A nyilasok december első napjaiban létrehozták a budapesti gettót, sőt megkísérelték a deportálást is, a háborús események miatt azonban - a szovjet csapatok megközelítették már Budapestet, s közeledésükkel felerősödtek a front tűzérségi hangjai - ez már nem járt "teljes sikerrel". Értesültünk arról - hiszen többször is elvittek a romos búvóhelyről a nyilasok -, hogy az elhurcolt embereket nagy számban a Dunába lőtték. Ezt a műveletet egy alkalommal magam is távolból megfigyelhettem. A Dunába lövés előtt a nőkről és férfiakról levetették a cipőt, ez adta az alapját Pauer Gyula szobor installációjának a Duna-parton... (Lásd még: ITT)

ˇ

65 évvel az események után, aki mindenek után egy jó évtizeddel született - s aki a jelenleg legnagyobb magyarországi pártnak parlamenti képviselője, több parlamenti bízottság tagja, egy település polgármestere, teljes jelentésű, szó szerint fogalmazott nyilas alapvetést mondott el a nyilvánosság előtt. S ami még kétségbeejtőbb, olyan idiotizmusokkal fűszerezte nyilas alapvetését, hogy a magyar nyelv a világ ősnyelve és így tovább. A képviselő-polgármestert saját pártja nem ítélte el, egzakt nyilas kijelentéseitől nem határolódott el...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Leonard Cohen: AMIT ADOLF EICHMANNRÓL TUDNI KELL

SZEME: .......................……Átlagos
HAJA: .........................……Átlagos
TESTSÚLYA: .....................Átlagos
TESTMAGASSÁGA: .........Átlagos
MEGKÜLÖNBÖZTETŐ JEGYEI:.. .Nincsenek
UJJAI SZÁMA: .................… Tíz
LÁBUJJAI SZÁMA: ...............Tíz
INTELLIGENCIÁJA:..............Átlagos

Mit vártatok?

Keselyűkarmokat?

Kiálló agyarat?

Zöld nyálat?

Tébolyt

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Mindezt hosszú töprengés után azért írtam e blog lapjára (amelyet nem e témakör bővítésének szoktam szentelni), mert szomorú tapasztalatom, hogy a kézenfekvő eseményekről megfeledkezünk, az újabb nemzedék ordas-torz eszmékkel ismerkedik meg, s a nemzeti öntisztulás félelmetesen késik, ha végülis el nem marad.

ˇ

A 65 éve elpusztított magyarok emlékének... Rájuk emlékezve írtam ezt a néhány sort...

Oláh György
ˇ
vagy George Andrew Olah (Budapest, 1927. május 22.) magyar származású amerikai kémikus, 1994-ben kémiai Nobel-díjat kapott „a karbokation kémiához való hozzájárulásáért”. A globális felmelegedés problémájára is megoldást kínáló, nagy érdeklődést kiváltó direkt metanolos tüzelőanyag-cella kidolgozója.
ˇ
Mindig jó érzés, amikor - sajnos csak a - képernyőn találkozom vele. Higgadt, nyugodt, humánus értelmiségi. Szakmai megítélése nem az én feladatom, talán a Nobel-díj szavatol valamit.
ˇ
Ami azt a jó érzést előidézi, nem más, mint a mi országunkban fellelhető legnagyobb hiánycikk: a szemlélet. Sugárzik belőle valami, ami megbízhatóvá teszi, ami hitelesíti. Az, ahogyan nem néz le az ő dolgainál jóval kisebb jelentőségű dolgokat, az a csendes alázat és szerénység, amivel hitelesen felhívja figyelmünket: vigyázat! - baj lesz, ha ezentúl is így pusztítjuk a világunkat.
ˇ
És akkor hallom, hogy a pusztító autóipar, amely a világválság kapcsán valamennyire megrendült (s ez még áldás is lehetene), billiárdokat kap, hogy a maga pusztító módján fennmaradjon, magához térjen, a kábult vevőtömeg számos kedvezményt, csodát, bódító kiegészítőket kap, csakhogy vegye, vigye: pusztítsa magát, bennünket, a Földet, az életet.
ˇ
Vagyishát tömören: Oláh György szemlélete maga a bukás, a kétségbeejtő reménytelenség. "Csinálni kell" persze... de alig van remény. Talán, ha a világ olaj és gázkészlete kifogyna? Hiú remény, minden bizonnyal. Minden új találmány a visszájára fordul. Divat, öncélú bárgyúság lesz belőle. Valószínüleg ebben az elhibázott mutációban (maga az ember) van a hiba... akkor viszont?

ˇ
A dolog ott válik számomra plasztikussá, amikor olyas dolgokról folyik a szó (mit szó? - locsogás), ami nem kerül pénzbe, ami miatt nem kell ipari monstrumokat, rendszereket megszüntetni, átállítani egy kezdetben talán nehéz, de jobbító működésre...
ˇ
Van vers, van költő, aki hazánkban nem szavalandó (függetlenül attól, hogy nagy vagy kevésbé nagy), van szervezet, amely megszemlélné egy-egy alkalom előtt, hogy mikor, mi, kitől és hogyan mondható, idézhető. Van "művész", aki szerint egy politikai oldal kellő ("kétharmados") többsége az egyedül üdvözítő, csak ez mentheti meg az országot a csődtől. Van, aki azt mondja, hogy egy megbetegített, múltjától és jövőjétől megfosztott ország áll előtte. Ez utóbbi értelmezhetetlen kijelentés, egyszerűen azért, mert ilyen ország nem létezik - sehol. Vagyishát politikailag jól mutató, fess locsogás. Hogy ostobaság? - mit tesz az? Meg aztán ilyest is olvashatni: "az első világháború utáni Trianon és a második utáni újabb Trianon", ami persze jogosnak tetsző kijelentés, ám ha tudatosan megfeledkezünk arról, hogy a két világháborúban hol álltunk, mit csináltunk, akkor az ilyes kijelentések megintcsak a locsogás tartományába kerülnek. Ha azt olvasom, hogy Németh László a magyar rádióval "csinált egy csodát a 30-as években", akkor hozzá kell tennem a harmincas évek szégyeneit is, s főleg azt, hogy az említett író a kirekesztők oldalán állt. Hogy nagy baj lesz, ha az említett író teljes életműve kanonizálttá válik!

ˇ

De sorolhatnám. Nincsenek elintézve, nincsenek rendezve közös dolgaink! Az elintézetlenség mocsarában dagonyázunk...

ˇ

Mindig jó érzés tehát, ha Oláh Györgyöt látom-hallom... És mindig elszomorodom mégis...

Beszélünk – beszélek…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
ˇ
[Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Országunkban következmények nélkül, ám igen eredményesen lehet gyűlölködni. Országunkban következmények nélkül, ám igen eredményesen lehet gyilkolni. Vita folyik arról, hogy miért nem lehet vagy miért lehet engedélyezni egy-egy neonáci dzsemborit. Vita folyik arról, hogy egy-egy megnyilvánulás, jelvény, szimbólum, zászló, jelszó, tárgy, ruha stb. mit jelent, engedélyezhető-e, mit fejez ki, ha csak hajaz az eredetire, de nem pontosan az. Hogy más egy egykor felállított turul, mint egy ma felállítotté. Hogy egy hagyományos zászló más értelmet fejez ki, ha a minapi gyűlölködő gyilkosok szimbólumává lett, s mai utódaik újra felvonulnak alatta.
És azután: lehet nyíltan „gyűlöletbeszélni” – minden "következmény" nélkül.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hallgatás van!
ˇ
A megkésett megszólalás a hallgatás fojtogató csöndjét erősíti. Azt a képzetet támasztja alá, hogy a későn megszólaló voltaképpen nem ért egyet saját megszólalásával, csak „valamiért” rákényszerült…
Hallgat az egyház.
A katolikus egyház némaságba burkolózott, a református egyház egyes képviselői nyíltan uszítanak.
A társadalom hallgat… „Civilszféra” nincsen… A társadalom megbénult!
ˇ
Országunk az elintézetlenség mocsarában dagonyáz!
ˇ
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ha Ady vagy Mikszáth szövegeit olvasom, világosan kiderül, hogy a monarchia „aranykorában” sem voltak elintézett ügyeink. [Lásd: ITT] Ady vagy Mikszáth szövegei (idézhetnénk másokat is) félelmetesen aktuálisak maradtak. (Pedig akkor prosperált is az ország!) S ez még akkor is igaz, ha nosztalgikusan semmittevő, olykor (a cél érdekében) Adyt is megkérdőjelező Habsburg intézetünk is lett!
Ady, Mikszáth óta jó század tovatűnt… Volt benne forradalom, volt benne világháború (kettő is!) , volt benne Trianon , volt benne „kommün”, volt benne feudálkapitalista Horthy rendszer, volt benne Prohászka típusú antiszemitizmus és numerus clausus [V.ö.: ITT meg ITT], volt benne három millió koldus országa, volt benne Csörgheő Csuli-s Úri muri, volt benne nép, amely „szemét lesütve fontol sanda választ”, volt benne zsidótörvény (nem is egy), volt benne a zsidótörvényt a parlamentben megszavazó egyház [V.ö.: ITT], volt benne Don-kanyar, volt benne holocaust, volt benne a holocaust tagadása, volt benne porrajmos, volt benne nyilas rémuralom Dunába lőtt emberekkel, gettóval, volt benne kemény diktatúra, volt benne egypártrendszer, volt benne ÁVO és ÁVH, volt benne Rajk-per és Recsk, volt benne 1956, volt benne megtorlás, volt benne puha diktatúra és vidám barakk, volt benne rendszerváltás és demokratikus választás, volt benne többpártrendszer, volt benne rehabilitálás és a rehabilitáltak kisajátítása… Volt benne korrupció és volt benne privatizálás. Volt benne százmilliós végkielégítés, volt benne kódolt nyilasság, volt benne nyílt nácizmus, volt benne pénzmosás. És volt benne mindennek a szőnyeg alá söprése.
ˇ
A kimondandók kimondatlansága, a kimondhatatlanok kimondása.
ˇ
Volt benne… volt benne… ki tudja felsorolni?!
ˇ
Csak egy nem volt benne. Nem volt elintézettség. Maradt és marad az elintézetlenség mocsara. Marad e mocsár felkúszása az agyakba, a mindent némán befogadó agyakba, a butíthatóság orgiája.
Nem történt meg a kérdések megfogalmazása, a kérdések kimondása, a megalkuvást nem ismerő önvizsgálat, a bűnök megvallása az örökös mutogatás helyett, a többes harmadik személy (ők!) helyett a többes első személy (mi!) kötelezettsége. [V.ö. ITT]

Pedig a szellemi nagytakaritást, a szemlélet felépítését nem lehet „megspórolni”.
ˇ
Ha nem történik meg, akkor próbálhatunk akármi szép jelszavak mögé tekeredni, próbálhatjuk bizonygatni, hogy az amerikai indiánoktól Jézus Krisztusig voltaképpen mindenki magyar – maradunk parlagian ostobák. Ki kell mondani a dolgokat. Nekünk nem volt és nincsen Adenauerünk, aki elkezdené. Nincsen Nyugat-Németországhoz hasonló nyugati felünk. Mi „Kelet-Németország” maradtunk, s a felelősöket a nem létező nyugati felünkre transzportáltuk.
Így van ez már évszázadok óta. Szellemi termésünk jelentős részét a világ más tájain termeltük meg, az itthoni ostoba gátolók miatt. Itt mindenkinek van főnöke. A busz-ellenőr főnöke az utasoknak, a bolti pénztáros főnöke a vevőknek, a hivatalnok főnöke az ügyfeleknek, a tanár főnöke a diákoknak, az orvos főnöke a betegeknek, a miniszterelnök, a köztársasági elnök főnöke a nemzetnek, az országnak, az ellenzék főnökei uralkodni vágynak az agyakon. A főnökök világa a miénk. A beosztottak pedig élethosszant küzdhetnek az evidenciák bebizonyításáért – sikertelenül.
ˇ
Reform kell! Az agyak reformja! A szemlélet reformja!
ˇ
Annak tudomásulvétele és mélységes átélése, hogy a főnökök (busz-ellenőr, pénztáros, hivatalnok, tanár, orvos, miniszterelnök, köztársasági elnök, ellenzéki főnök) nem főnökök, hanem szolgáltatók. Nálunk minden reform ezért bukik meg! A főnökök nem engedik főnöki pozicióikat, nem hajlandók szolgáltatóvá válni.
ˇ
Beszélünk – beszélek.
ˇ
És megint elölről…
ˇ
Gyenge vigasz, hogy példánkkal nem vagyunk egyedül a világban. Ám elkeserítően "jó" a helyezésünk!..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
ˇ
[József Attila: Hazám]

Benkő Dániel

ˇ

Bevallom őszintén, nekem már 1985-ben gyanús volt, amikor az "Ezer év gitáron" című albumát hallgattam. Azután a karácsonyi ájtatban fogant Ave Maria, a Spanyol Románc, meg a Klasszikusok gitáron című Benkő átiratok. Ezek még fekete lemezek voltak... De már csöpögtek a giccses technikától, sehol semmi mélység, a felszínen bóklászó álvirtuozitás.

ˇ

Gyanús volt, de nem tudtam a találó kifejezést. Aztán a kilencvenes évektől kezdve kialakult valami tömegigényt kielégítő zenélés, ahol a külsőségek egyre fontosabbak lettek, a show-biznisz elemei egyre uralkodóbbá váltak, s már nem is volt fontos, hogy az előadó valóban ura legyen hangszerének. Inkább mutogatta a combját a zongora mellett, játszott akár hanyattfekve az akadémiától kölcsönkapott Stradivarin, énekelve hegedült minden szinten szinte mindent és sorolhatnám. Benkő jószerint abbahagyta azt a kevés muzsikát is, amit művelt, s ez még nem is lenne olyan nagy veszteség, ám helyette olykor meztelenre vetkezik, s most szerte a városban olvashatni a plakátokon: feleséget keres magának a sokak által kedvelt bulvár tévé-csatorna valóságshowjában...

ˇ

És immár megvan az akkor még nem használt szakkifejezés! A bulvár muzsikusok árasztják el a koncerttermeket, búcsúztatják a zeneakadémia orgonáját, töltik meg a plebsszel a Müvészetek Palotáját. Bulvár muzsikusok hitetik el hallgatóságukkal, hogy művészetet árúsítanak. Mint a könyvesboltokban, amint egy ős-könyves kedves hölgy mondta rezignált iróniával: Uram, nézzen körül, rengeteg papír van a boltban...

Pax televízió
ˇ
Alkalmasint a "béke" csatornája. Vallási tévécsatorna, tehát az egyház(ak)nak bizonyosan van köze hozzá.
ˇ
Másfelől pedig olvasom egyik hetilapunk választ váró körkérdését:

“Ön szerint jogosan figyelmeztet a katolikus egyház az újpogányság terjedésének veszélyeire?”

Mondanám én, hogy jogosan, ha nem alakulna át a Pax tv esténként "Ezo tévé"-vé... Jól megfér egymás mellett a két logo:
ˇ
"Pax - Ezo tv"
ˇ
Itt aztán a jól megtermett kártyavetőktől a transzperszonális pszichológusig minden van - csak férjen el a képernyőn -, vagyis keveredik a sarlatánság az áltudománnyal meg a valódival is akár, csak legyen emelt díjas hívó, aki választ vár párkapcsolatára, álláskeresésére, pénzügyeire, házastársának hűségére, egyáltalán mindenre. És kap is választ az emelt díjas biznisz naivan együgyű áldozata.
ˇ
Akkor végülis hogyan válaszoljak a hetilap fenti kérdésére?