Thursday, December 13, 2007





Veiszer Alinda




televízió-műsorában - Záróra - a minap a múltfeldolgozás kutatója volt a vendég.:
Marsovszky Magdolna









A beszélgetés nagy részében az antiszemitizmusról volt szó. Egészében érdekes volt, de hadd említsek meg egy fontos dolgot.
Két ember beszélgetett. Az egyik Magyarországon él, általában felkészülten beszélget partnerével...
A másik ember Magyarországról került vagy negyedszázada Németországba. Tudományos kutató, német szemlélettel beszél...
Beszélgettek...
Számomra tökéletesen kiderült a különbség, ami a mai Magyarország és a mai Németország között van. Itt: a feldolgozatlan múlt, a kísértő árnyak, a hárítás - amiről sok szó esett a beszélgetés során. ~ Ott: a múlttal, annak szörnyűségeivel való kemény, nyitott szembenézés...
Ha a "bajokról" van szó, itt a többesszám harmadik dominál: ők követték el. Ott a többesszám első: mi követtük el. Akár éltünk akkor, akár nem...
Óriási különbség. Sok tanulnivalónk van...

2 comments:

Korányi said...

Kedves Koranyi Ur,
veletlenul fedeztem fel a blogjat, boldog vagyok, hogy igy kiertette a mondanivalom lenyeget a beszelgetesbol (Zarora, 2007. dec. 12). Ez nem gyakori, s ezek szerint volt ertelme az egesznek.
Koszonom es szivelyes udvozlettel
Marsovszky Magdolna

Korányi said...

Válasz a fent idézett levélre:
Igen tisztelt, kedves Marsovszky Magdolna!
Nagyon köszönöm a levelét. Valóban nagyon elgondolkoztató beszélgetés volt, sok kellene belőle. A német televíziókban néztem-hallgattam néhány a témába vágó beszélgetést. Nagyon értékes műsort láttam pl. a 3SAT csatornán az antiszemitizmusról sok régi hiradó bejátszással és nagyon értelmes álláspontokkal. Egyebek között éppen Fassbinder filmjei is szóba kerültek (persze senki sem tartotta antiszemitának a filmeket, csak az érzékenység kérdése kapcsán beszéltek róla). Gondolom a német egyesítés után a keleti rész gondolkodásával sok probléma lehetett vagy talán van is. Nekünk sajnos nincsen "nyugati" felünk, így az országból messzebbre kellene kitekintenünk. Mifelénk nagyon ritkán van szó ezekről a problémákról, pedig egyre jobban látszik: mit eredményez, ha hosszú évtizedeken át a szőnyeg alá söprik a megoldandó kérdéseket. Éppen ezért még egyszer köszönöm a decemberi értékes beszélgetést.
Üdvözlettel Korányi Tamás