Könyvégetés; könyvzúzás - könyvpusztítás...
ˇ
Ide is sikerült eljutnunk.
ˇ
(Az érthetőség kedvéért idézek egy meg nem nevezendő lapnak, meg nevezendő szerzőjétől: "Alakítsunk kis házi kommandókat. Három-négy fős csoportokban fésüljük át a könyvtárakat, és lopkodjuk ki, majd semmisítsük meg a ballib hazaárulás és ízléstelenség fekélygócait. Ha a kicsempészés nem megoldható, tépjünk a lapokba, firkáljuk össze, szellemi mérgezésre tegyük alkalmatlanná a futtatott senkiházik mocskait, mit hazaáruló médiánk minden szinten propagál… Spiró ótvar, Konrád átok, Nádastól meg mindjárt hányok. Ez legyen a felállítandó kis szabadcsapatok indulója, kik hősi, szent harcba indulnak a magyar szellemi élet megtisztításáért. Erkölcsi gátlásuk ne legyen.")
ˇ
Nagy hagyománya van a dolognak. Az emberiség egy része szinte teljes történelme során pusztította a neki nem tetsző könyveket, eszméket. A középkorban és még azután is az egyház "jeleskedett" e téren, mondhatni napirenden tartotta a könyvégetést. Általában égetett, mert a "lelkeket csak így lehet megszabadítani"...
ˇ
A második világháború végefelé - Kolozsváry-Borcsa Mihály vezérletével - bezúzták több, mint száz zsidó iró, szerző könyvét.
ˇ
Íme a szégyenteljes dokumentum a huszadik század közepéről:
ˇ
1944. évi 10.800. M.E. sz. rendelete, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők írói műveitől való megóvása.
(A mellékletben felsorolt 114 magyar és 34 külföldi zsidó szerzőt a könyvtári forgalomból ki kell vonni, ezekről kimutatást készíteni és a sajtóügyek kormánybiztosának bemutatni, a köteteket 1944. június 15-ig összegyűjtve beszállítani - a beszolgáltató költségére - térítésként a hulladékpapír hatóságilag megállapított árát térítik, a beszolgáltatott könyveket bezúzzák.)
1944. április 30. Sztójay Döme m.e.
(= Belügyi Közlöny, 1944.19. sz. 589-592. pp.)
ˇ
1944. évi 11.300. M.E. sz. határozata, a magyar szellemi életnek a zsidó szerzők műveinek a közforgalomból való kivonása.
(A 10.800/1944. M.E. sz. rendelet folytatása, a határozat 127 magyar és 11 külföldi zsidó szerző müvét vonja ki a forgalomból szeptember 15-i bejelentés kötelezettséggel és a M.E. rendeletben előírt lebonyolításában.)
1944. június 24.
dr. v. Kolozsváry-Borcsa Mihály sajtóügyek kormánybiztosa.
(= Belügyi Közlöny, 1944.28. sz. 1013-1015. pp.)
ˇ
"Romantikus" idők voltak azok. Most is "romantikus" idők jönnek. Indulókat fabrikálnak a könyvek pusztítására!

Intés az őrzőkhöz

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Csillag-szórók az éjszakák,
Szent-János-bogarak a kertben,
Emlékek elmult nyarakon,
Flórenc nyarán s összekeverten
Bucsúztató őszi Lidónak
Emlékei a hajnali
Párás, dísz-kócos tánci termen,
Történt szépek, éltek és voltak,
Kik meg nem halhatnak soha,
Őrzött elevenek és holtak,
Szivek távoli mosolya,
Reátok néz, aggódva, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.

Őrzők, vigyázzatok a strázsán,
Az Élet él és élni akar,
Nem azért adott annyi szépet,
Hogy átvádoljanak most rajta
Véres s ostoba feneségek.
Oly szomorú embernek lenni
S szörnyüek az állat-hős igék
S a csillag-szóró éjszakák
Ma sem engedik feledtetni
Az ember Szépbe-szőtt hitét
S akik még vagytok, őrzőn, árván,
Őrzők: vigyázzatok a strázsán.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Utóirat!
ˇ
Fent idézett mondatok felháborodást váltottak ki; a folyóirat most indokát adja, az inkriminált cikk leközlésének: az egész mindössze humoreszk, pamflet, szatíra, paródia, vicc, élc, irónia volt!... Afféle "Így írtok ti" esete forog fenn csupán...
ˇ
Valamit megérzett a lap főszerkesztője a kiváltott felháborodás indokoltságából Ez rendben is volna. De a "válaszból" áradó tudatlanság, értetlenség, gyűlölet, az arányérzék teljes hiánya és a megfutamodás keltette ostobaság - félelmetes!... és tragikusan nevetséges; mint amikor az egykori őrmester elkiáltotta magát: EÖrsi honvéd! - eösszeesett hangzott a válasz. S valóban nevetni kellene az egészen, ha nem hajazna iszonytatóan mai "nagypolitikánk" egyes szemléleti vonulataira...
A szomorú bizonyiték ITT olvasható...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A tárgyban egyébként Ady is megszólalt - mindmág tartó érvénnyel:
ˇ
Midőn orcáink ragyogni fájnak
S szégyeljük már önnön-sugarunk:
Jönnek a vén orcátlanok.
Ezt üzenem Költőcske Mihálynak.

Szegény, kicsi, megvadított ember,
Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,
Milyen nagyon szomoru lény
Evvel a bús szívvel, félelemmel.