Kis történet ~ a nagy történelemből…

1938 egyik novemberi késő délutánján apám szokás szerint hazatért a hivatalból… Táskájából – anyám teljes megrökönyödésére - egy orosz-német szótárt, egy nyelvkönyvet és egy ősöreg német orosz társalgási könyvet vett elő. „Állj elő vén izvoscsik, fogd be a lovakat a kocsi elé, mely rjazanyi birtokomra viend…” – csapott meg bennünket a cári idők szele… Volt ott még
egy kis zsebszótár is, máig őrzöm…

- Minek ez, kérdezte Miklós bácsi, apám kollégája.

- Minek? - mondta apám. - Hát tanulok oroszul.

- Géza, te megbolondultál. Mikor lesz neked szükséged erre?

- Nézd Miklós! Ez a Hitler minden bizonnyal kirobbantja a háborút. Na most, ha a térképre nézel, és egy kicsit olvasgatod az újságokat a világ eseményeiről, látható, hogy erre keletnek indulnak majd a csatába. Mi meg, régi jó szokásunk szerint, csatlakozunk hozzájuk…

Mármost, ha az orosz történelmet tanulmányoznád, hát tudnád, hogy az oroszok nem szokták elveszteni a háborúkat. Ha ebből indulunk ki, errefelé jönnek majd, mert az biztos, hogy a németek nem adják majd könnyen. Vagyis – akár hiszed, akár nem – orosz katonákkal fogunk találkozni…

Apám szorgalmasan végigtanulta a háborút, s eljött a nap, amikor a romokban levő mosókonyhába – történetesen ott bújkáltunk hónapok óta – bejött az első orosz katona. Hirtelenszőke, talán Szibériából idevetődött húsz év körüli fiú volt. Apám elébe állt és oroszul köszöntötte. A kiskatona elámult. Értette apám szavait, de így még nem hallotta az anyanyelvét, hiszen apám soha ennek előtte nem beszélt orosszal, a kiejtést a Langenscheidt szótár jelölései alapján tanulta meg. A kiskatona ámulva valósággal körbejárta apámat, majd lecsatolta nővérem karóráját és távozott.

Felszabadultunk!...

Apám akkor ezt mondta: hát azt nem tudjuk pontosan, hogy most mi következik, de annak, ami eddig volt, vége.

Hónapokkal később megkérdeztem apámat: honnan tudtad te ezelőtt hét éve, hogy jó lesz az orosz nyelv valamire.

Jószerint mindenki tudhatta – válaszolt -, csak sokkal könnyebb nem tudni a dolgokat; ezért az emberek távol tartják maguktól a tudást.

Egyben tévedett apám: hogy ami addig volt, annak akkor végeszakadt.