Müller Péter

˙
Állandó rovatában (Alexandra Könyvjelző; 2010. április) olvasható cikke azért érdekes, mert tipikus példája annak, hogyan kell úgy összemosni a dolgokat, hogy az olvasó vagy a fejét kapkodja, vagy meghülyül.

˙

Hogyan is vagyunk ezzel a dologgal?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Idézem Müller néhány mondatát:

˙
"Einstein, Planck és Schrödinger, Niels Bohr és Heisenberg az imperializmus szekértolói voltak.
Relativitáselmélet? Kvantumfizika? Ezek akkoriban nagyobb ellenségeink voltak, mint bármiféle vallás, melyet megbocsátó módon, visszavezettek az emberiség gyermekkorára.
A materializmus nem változott.
Az nem bukott meg.
Az itt maradt nekünk, diadalmasabban, mint valaha volt.
Ma már nem tilos spirituális könyveket olvasni, templomba járni, álmodozni, hinni, képzelődni.
Nem azért, mert ez a mai világ „szabad" - hanem azért, mert meg van győződve arról, hogy az emberek lényükben és zsigereikben materialisták.
A kommunizmus eszménye megszűnt - a materializmus maradt.
A Mammonnak nem kell híveket toborozni.
Elég rátenni a kezünket az asztalra: Ez van! Csak az anyag! Csak a pénz! "
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Müller tizenkilenc éves koráig (1955) tehát nem ismerkedhett meg az elméleti fizikával - tilos volt.

˙
Mármost: az igaz, hogy a Rákosi korszakban rémes ostobaságok uralkodtak, sarlatán elméletek terjengtek, szakmai hazugságok tudományos rangot kaptak.

˙
De azután – 1956 után – sorra jelentek meg Einstein (1963, 1971), Planck (1965), Schrödinger (1970), Bohr (1964) és Heisenberg (1967) írásai – hogy csak azokat a szerzőket soroljam fel, akiket Müller felemlít.

˙
Müller cikkében tehát – és ezzel tökéletesen megfelel a jelen követelményeinek – összemossa az 1956 előtti és utáni időszakot. Ez akkor is baj, ha tudatában vagyunk annak, hogy az 1956 utáni időszak véres megtorlással kezdődött, hogy azután – a lehetőségek szerint – változzék „puha diktatúráva”, vidám barakká. (Hadd emlékeztessek az analógiára: 1848 után véres megtorlás történt, s néhány év múlva a kiegyezés irányában alakult a politika, egyszercsak „ferencjóskás” vidám barakkban éltek Magyarországon eleink.)

˙
A rendszerváltás után sokan remélték, hogy mind a dogmatizmusnak, mind a puha diktatúrának vége. Müller is ezt mondja. Ám hozzáteszi: a materializmusnak nem szakadt vége, mert az nem változott.

˙

Csakhogy az ezzel kapcsolatos fejtegetései során Müller oda lyukad ki, hogy a materializmus nem egyéb, mint a pénz uralma, a Mammon uralma. Ez pedig – mondjuk ki kereken – ostobaság és csak a „hülye Sancho Panzá”-k veszik be – amely jelzővel Müller az egyik legizgalmasabb irodalmi figurát mocskolja be.

˙
Müller, a Wikipédia lexikon szerint „a hazai ezoterikus irodalom kimagasló alakja”. Igenám, de egész tevékenysége azt eredményezheti, hogy rémes ostobaságok uralkodjanak, sarlatán elméletek terjengjenek, szakmai hazugságok tudományos rangot kapjanak.

˙
És itt tragikusan bezárul a kör. A mai ostobaságok, a mai sarlatánságok, a mai bűnök nem különböznek a régiektől, s a régi bűnökkel nem válthatók ki a jelenvilágiak.

Egyetértek és vitatkozom Balogh S. Évával, a Galamus honlapon megjelent írásával.

Mindenekelőtt hallgassuk meg a hivatkozott opuszt, Eric Whitacre Virtuális Kórusát.

1. Egyetértés

Magam is - hosszú évek óta - "használó" vagyok. Mai tevékenységem gyakorlatilag elképzelhetetlen az internet nélkül. Szerény bizonyíték erre éppen ez a blog, amely tükrözi: milyen sokoldalú hasznot hoz az internet számomra. Gyorsan avuló kézikönyveimet évek óta nem veszem elő, szinte elfelejtettem kézzel írni, rádióműsorokat és színpadi produkciókat hozok létre az internet és persze a számítógép segítségével. A gépen elkészítem a rádióműsort, s aztán egy kattintás és már megy is a kis pécsi rádió szerverére, ahol jó minőségben hallgatható az egész világon. Az internettel dolgozom...
Az interneten "szerzem be" a zenéket, amerikai cégnél és egyebütt törzsvásárló vagyok, bankügyleteimet az interneten intézem, ebédet az interneten vásárolhatok és sorolhatom szinte vég nélkül.

Csodálom a fenti produkciót - ha tartalmi és kivitelezési részével van is némi bajom, dehát tudni kell: a YouTube "lebutítja" a feltett anyagokat. Üzlet is van a világon, a YouTube éhségérzetet kelt a jó minőség iránt - vagy elrontja a minőség iránti igényt.

Összegezve: az internet egy hatalmas értékű és jelentőségű szerszám!

2. Vita

Ha más rangot adunk ennek a lehetőségnek, akkor rengeteg veszélynek tesszük ki magunkat - egészen az internet-függőség kóreseteiig. Nagyon bosszant az állandó internet-reklámozás: szűntelen szórakozás - mondják naphosszat... Még akkor is, ha valóban szórakozásra is használható az internet.

Nagy kérdés számomra: vajon biztosan oly nagy haszon és előny, hogy pillanatok alatt bárhol lehetünk, bámit megtudhatunk. Ha az alávaló manipulációk és félrevezetések milliónyi esetét, a vírusküldők tevékenységét, a spamdömpinget stb. nem számítjuk most a dologba - biztos-e, hogy annyit "bóklászunk" az interneten, amennyi áldásos? Biztos-e, hogy jobb helyzetben vagyunk a gondolkodás, az alkotás stb. ügyeiben, mint mondjuk Johann Sebastian Bach? Jó, ez - elismerem - nagyzolt példa. De hadd idézzem ide Csidey bácsit gyerekkoromból. Fűszerboltja volt a sarkon, anyám sokszor küldött ezért-azért oda. Ilyenkor Csidey bácsi a füle mellől elővette a ceruzáját, pillanat alatt számolt, fehér köpenyének felső zsebéből cédulát vett elő, s mindent elvégzett, amit ma tudunk. Sőt egy kockás füzetbe "felírta" a vásárlást, s havonta kellett fizetni. Ellenőrzés? Soha. Csidey bácsi soha nem tévedett és főleg: sohasem csalt. Ceruza, cetli, kockás füzet. Jó lenne ezt a "szentháromságot" áttenni a mai lehetőségekre.

Jó lenne személyes kapcsolatban lenni, találkozni azzal a kínai zeneszerzővel például, aki a minap megkérdezte, hogy mit csinálok a színházban a zenéjével (a kérdés non-profit volt!), vagy beszélgetni azzal a teheráni egyetemistával, aki kitünő Ligeti-tanulmányát küldte el s csevegni a kortárs zenéről azzal az argentínai ismeretlennel, aki elküldte nekem azt a zenét, amit évek óta keresek. Vég nélkül sorolhatnám - ámulattal! Csodásan szomorú ez az egész, nem?

Másfelől meg: hol a teljes egyedüllét, a meditáció, ha soha nem kapcsoljuk ki a számítógépet - ami boldogító perc lehet ám még akkor is, ha az ember egészségesen használja ezt az internetnek nevezett "csodát"?

Utólagos (és aktuális) vitám van Popper Péterrel!...

˙
Azt mondta:

„A múlt már nincs. A jövő még nincs. Egyetlen valóság: a jelen”
˙
Igaz a múlt már, a jövő még...
˙
Csakhogy a jelen egyáltalán nincsen. Amint kiterjedése van (a múlt meg a jövő) ~ már nem jelen. Akkorhát semmi sincsen?...
˙
Akárcsak a pont. Az sincsen voltaképpen, ugye!
˙
És mégis?!

163 éve írta Petőfi Sándor A Tisza című költeményét.

˙

Egy részlet:

˙

«Szegény Tisza, miért is bántjátok?
Annyi rosszat kiabáltok róla,
S ő a föld legjámborabb folyója. »

Pár nap mulva fél szendergésemből
Félrevert harang zugása vert föl.
«Jön az árvíz! jön az árvíz!» hangzék,
S tengert láttam, a hogy kitekinték.

Mint az őrült, ki letépte láncát,
Vágtatott a Tisza a rónán át,
Zúgva, bőgve törte át a gátot,
El akarta nyelni a világot!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Pest, 1847. február

Popper Péter

˙

[1933 ~ 2010]

˙

Évtizedek óta ismertem - nem is lehetett nem ismerni -, de nem voltunk "ismerősök". Valaki a közös ismerősök közül elmondta, hogy egyetlen találkozásunk alapján milyen impressziója alakult ki rólam - el kell ismerni: tökéletesen talált...

˙

A bulvár tevékenységét megértettem, de nem szerettem. Közös színterekre került sokszor színvonaltalan sarlatánokkal. Sajnáltam, mert -számomra legalábbis - olyan érzetet keltett, hogy nem az az ő igazi világa. Ha tehettem meghallgattam. A szövegeinek a "mögöttese" érdekelt inkább.

˙

Most, hogy meghalt, előkerülnek ritka személyes vallomásai. Egy beszélgetés 2007-ből önmagáról, a családjáról; egy megrendítően szép film az elődeiről; és a legutolsó, a " nyílt levél " a halál kapujából.

˙

Számomra reveláció az a különbség, ami korábbi szövegei és a személyes, naplószerű vallomásokból kiderül. Szomorúan optimista ember lehetett. A sorsa, s végül még a betegség is, nehézzé tette életét. Humora és bölcsessége átvilágított még a könnyebb, népszerűbb, olykor a könnyűnek egyenesen engedő megnyilatkozásain is, s igazolják ezt az említett "vallomások".

˙

˙

Űr marad utána... Valakivel megint szegényebbek lettünk...

Holokauszt emléknapon 2010.

Paul Celan: TÜBINGEN, JANUÁR

Vakságra rá-
beszélt szemek.
Rálel - „egy
szűzjegy-
eredetű " -, rálel
emlékezésük
úszó Hölderlintornyokra, sirály-
örvénylésben.

Megfúlt asztalosok vendégjárása
eme
merülő szavaknál:

Jönne,
jönne egy ember,
jönne egy ember a világra, ma,
a pátriárkák
fényszakállával: szólna,
vakmerőn, erről
a korról,
szólhatna
balgán s csak balgán,
szűnhet-, szűnhet-
etetlen.

(„Pallaks. Pallaks.")

Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:
Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,
valamint
Interneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban



~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
1. „Egy labirintus”

Szövegek:

1. René Char: Porrátört költemény ~ Ford.: Korányi Tamás
2. ’’ : Az őrjöngő kézműves ~ Parancs János
3. ’’ : Hüpnosz jegyzetei ~ Parancs János
4. ’’ : A nászi arc ~ Weöres Sándor
5. ’’ : Sietsz az irással ~ Somlyó György
6. ’’ : Kilenc köszönet Vieira da Silvának ~ Rába György
7. ’’ : Évadné ~ Rába György
8. ’’ : Lascaux – Áttetsző sörényű csikók ~ Rába Györg
9. ’’ : Angyal az… ~ Lackfi János
10. ’’ : Az éj… ~ Lackfi Jánoa
11. Interjú Pierre Boulezzal a 3SAT TV-csatornán ~ Korányi Tamás
12. Franz Kafka: Az odú ~ Eörsi István
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Zenék:

1. Morton Feldman: Durations
2. Iannis Xenakis: Dox-Orkh
3. DJ Olive (Gregor Asch): Walking Slowly

3. Pierre Boulez: Rituel
4. John Cage: Five3
5. Marcel Duchamp: 7 Variations on a Draw of 88 Notes
6. Bartók Béla: Román népi táncok (Sz. 56) Topogó
7. Bernd Alois Zimmermann: Tempus loquendi
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
<><><><><><><><><><><><><><><><><><><><>

2.„Innen el”

„Tudok úszni, akár a többiek, csak éppen jobb emlékezőtehetségem van, mint a többieknek, így nem feledhetem hajdani úszni-nem-tudásomat. Mivel azonban ezt nem feledtem, mit sem használ nekem az úszni-tudás, és így mégsem tudok úszni” – „… az emberiség, ameddig csak visszagondolni bír, szóáradatban úszik… beszéd csak ott lehetséges, ahol hazugság a szándék. Vallomás és hazugság: ugyanaz a kettő. Hogy vallhassunk, hazudunk. Azt, amik vagyunk, nem bírjuk kifejezni, hiszen épp azok vagyunk; közölni csak azt lehet, amik nem vagyunk, tehát a hazugságot” – „Roppant mocsárvidék az ember…” – „… csak innen el. Mindegyre innen el, így érhetem el csak a célomat” (Franz Kafka)

˙
A kötet a Cartaphilus Könyvkiadó gondozásában jelent meg. A hagyaték úgynevezett cédulás részéhez tartozó szövegek egyik részét tartalmazza.
˙
A fordító Tandori Dezső írja: „Kis kötetünk Kafkát talán még a megszokottnál is kísértetiesebb és lényegretörőbb szerzőnek mutatja majd: az író nem törekedett itt lekerekítésekre, ,poénokra’, és épp az ilyen elkötetlenség, nyitottság őrzi a bravúrt. A lélek bravúrját.”
˙
A műsor ezeknek a töredékes szövegeknek a metszeteiből alakít ki egy olyan gondolatsort, amely izgalmasan követi Kafka tépelődéseit, gyötrődéseit, kísérleteit, hogy a legfontosabb kérdésekre választ találjon.
˙
A szövegeket szervesen egészítik ki a zenei részletek:

1. Toru Takemitsu (japán zeneszerző, 1930-1996): Rain Spell
2. Morton Feldman (USA, 1926-1987): For Frank O’Hara
3. Albrecht Imbescheid (német, *1950): Farben der Stille
4. Fritz Hauser (svájci, *1953): On Time and Space
5. Faragó Béla (magyar, *1961): Gregor Samsa’s Desire
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mindkét műsor meghallgatható: ITT (a műsorok címére kell kattintani!)

Esterházy Péter

˙

avagy még egyszer - néhány hevenyészett gondolat - a "plágium"-ról...

˙

Sietek elmesélni, hogy az itt látható montázs - saját gyártásom! - eredete számomra ismeretlen. Nem tudom kié a minden bizonnyal számítógépen készült kép, és fogalmam sincsen: ki készítette a fényképet.

˙

Vagyis hát plagizáltam, nem vitás. Igen ám, de az az akármilyen gondolat, amit az így összehozott kép szül, külön-külön egyik kép nyomán sem jön létre. Az itt látható montázson egy biztos, hogy valószínüleg Esterházyt ábrázolja, no meg az, hogy az én lázas fantáziám hozta létre!

˙

Az internet korában az ember hajlamos azt hinni, hogy most már a világ csupa plágiumból áll, hiszen ha például a Google képei között tallózunk, akkor számtalanszor előfordul, hogy egy-egy ismert személy neve, vagy akár egy nagyon ismert képzőművészeti alkotás (festmény, szobor) alatt egy látszólag a képtől idegen vagy független aláírás, esetleg egyszerűen egy másik név szerepel. Valahol tehát felhasználták, ha úgy tetszik plagizáltak.

˙

Az, hogy az alkotó ember más alkotó művét, annak részletét átteszi a saját kreációjába olyan régi, mint maga az ember. Amikor a szerző még nem volt érdekes, amikor - az altamirai barlangtól kezdve! - anonim alkotók százai hagyták ránk zseniális műveiket, akkor mi történt? Amikor nagy zeneszerzők a népzenét a maguk kontextusába emelték, amikor zenészek részleteket, egész tételeket átvettek a névtelen és megnevezhető elődök meg kortársak műveiből - akkor ők mind plagizáltak? Hogy megnevezték a forrást vagy nem - például az anoním alkotók esetében - vicces kérdés, de egyébként is az. Hiszen egy más környezetben az adott szöveg, zene vagy kép (lásd fönt!), teljesen új jelentést kap, önálló, külön életre kel. A forrás megjelölése? Nagy kérdés!

˙

Engedtessék meg, hogy "klasszikus " példát idézzek. Schönberg rossz néven vette, hogy Thomas Mann felhasznált tőle bizonyos elemeket, az általa megformált zeneszerző alakjához. Thomas Mann ezért a Doktor Faustus végére a következő megjegyzést írta:

˙

"Nem tartom fölöslegesnek olvasóimmal tudatni, hogy a XXII. fejezetben ábrázolt zeneszerzési módszer, melyet tizenkéthangú sornak vagy dodekafóniának neveznek, korunk egyik zeneszerzőjének és teoretikusának, Arnold Schönbergnek szellemi tulajdona, s én bizonyos eszmei összefüggésben vittem át regényem tragikus hősére, egy elképzelt zeneszerzőre. Könyvem zeneelméleti fejtegetései általában némely részletükben Schönberg harmóniatanából merítenek.
Th. M. "

˙

Mármost ettől a vallomástól más lett a regény? Ha Thomas Mann nem teszi meg ezt a gesztust Schönberg iránt, akkor mást olvasunk? Jogi vagy erkölcstani kérdés ez? S nem lehet nem kiolvasni Thomas Mann soraiból az akkurátus precizitás keltette iróniát - éppen talán legnagyobb írásának végén! Jót tett ez a történet az egyébként zseniális Schönbergnek?

˙

Amikor Vas István meglátogatta a nagy költőt - T.S. Eliotot -, s nagy lelkesültséggel mondta el neki, hogy számos versét magyarra ültette, a költőfejedelm kérdése ez volt: a jogdíjakat elintézték?

˙

Vagy beszéljünk Weöres Sándorról, aki örömét lelte, hogy azt gondolják: nem is ő írta a szövegeit, hanem átvette. Ugyanis tudott írni. Blattolt, ha szerencsés ezt a kifejezést itt alkalmazni.

˙

De menjünk a messzi múltba. Publius Terentius Afer nevét még gimnazista koromban ismertem meg, s mivel a latin irodalom a "mániám" volt, nekiálltam s két drámáját is lefordítottam. Nekem akkor eszembe sem jutott, hogy minden idők legnagyobb "plagizátorának" szövegét olvasom, hiszen Terentius szinte szó szerint átvette a görög Menandrosz több színművét. Mégsem tartja senki fordítónak, pláne nem beszél senki plágiumról. A Heautontimorumenos esetében még attól sem riadt vissza, hogy megtartsa ez eredeti görög címet (önkínzó a szó jelentése). Más kérdés, hogy például Baudelaire azonos görög című verse soha meg nem született volna a "plagizátor" Terentius nélkül. De - ha már a latin szerzőkről beszélünk - Plautus színművei sem állnák ki az "eredet-vizsgálatot". S ezekben az esetekben teljes művek átvételéről tudunk: a forrás megjelölése nélkül.

˙

Akkor hát mi legyen az álláspontunk?

˙

Nézetem szerint az emberi alkotások: közkincs. Az alkotás meg egyéni képességektől függ - jó esetben. Ez a helyzet Esterházy Péter esetében.

˙

Ajánlok olvasnivalót is: Csokonai Lili ~ Tizenkét hattyúk.

Ákos

˙

"Tisztátalan világ a romantika. Nem akarom, hogy sok közöm legyen hozzá."

(Thomas Mann: Naplók/I. - Küsnacht, 1936. november 27. péntek [Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. 433. oldal])

˙

Már amikor a Heti Válasz címlap plakátjain megláttam, hogy a "lelkek forradalmá"-ról lesz szó - bizalmatlankodni kezdtem. Amikor a hazáról vallottakat a Magyar Rádió nyomán a kurucinfo is közölte, már kételkedtem.

˙

Alaposan utánanéztem. Szokásom, mert nem szeretek néhány kétségtelenül gyanús impresszió nyomán ítélni, bár a kurucinfo a Heti Válasz-szal és a Magyar Rádióval fűszerezve - nos, ez nem ígért valami királyi lakomát.

˙

Dehát: több kötete jelent meg, nagy a rajongók tábora.

˙

Érdeklődéssel ültem le a minap, hogy a Duna Tv-ben megnézzem a Barkó Judit szerkesztésében készült portrét (a beszélgetést is Barkó Judit vezette). No itt már túljutottam a kétségen és gyanún, egyre bosszantott ez a romantikus mázzal bekent szenvelgés a hitről, istenről, családról, munkáról. Ez a mosolyba rejtett nagyképűség! Mit mondjak: tökéletesen kiüresedve fejeztem volna be a műsort, ha a műsorvezető nem hívta volna fel a figyelmemet Ákos új lemezére, amelyen Krúdy szöveget mond. Ez már valami!...

˙

Már éppen a megvásárláson törtem a fejem, de hogy az előadáson Szigethy Gábor "gyámkodott" - mit mondjak -, nem fokozta lendületemet. Itt az internet. Belenéztem a werkfilmbe. De maradjunk higgadtak! Mit csinál voltaképpen ez a fiatalember? Elolvastam jónéhány versét, meghallgattam néhány előadott számát, s megértettem: miért rajong némely bizony szomorúan együgyű fiatal (főképpen a lányok - legalábbis a blogok tanúsága szerint). Szinte semmi-szövegek, érzelgős utánérzések Reviczky Gyula "szabadon" áttéve a könnyes-nyálas semmibe és így tovább.

˙

S ekkor akadtam egy "gyöngyszembe", amelyből mindazt a szomorú sejtést megerősítve láttam-olvastam, ami hatalmába kerített szinte az első perctől.

˙

Íme:

˙

A bosszú népe

˙
A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A gyűlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyűlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ekkora gyűlölködésre - s irányzottan! - azért nem számítottam. No jó, fűzfapoéta, istenem... Csakhogy ez a fiatalember (teljes nevén: Kovács Ákos) mélyen gyűlölködik! Tagadhatatlanul. És előítélettel. Mert mindegy is: vajon ki lehet a bosszú népe?... Mindenesetre Ákos egy koncertjén ezekkel a szavakkal jelentette be a fenti dalt: "Most egy olyan dalt fogunk lejátszani, mely dalra a baráti szaksajtó is felfigyelt". A szokatlan bekonferálás a dal szövegének ismeretében egyértelmű! A "dalhoz" készült, primitív rafinériával összeállított klip nem sok kétséget hagy (lásd: ITT).

˙

Összefoglalásként Pasolinit idézem...

˙

"...amit én érzek, az a ˝szeretet megszűnte˝. És a szeretet megszűnte után nem a ˝gyűlölet˝ jön, hanem a ˝kárhozat˝" - írta Pier Paolo Pasolini (A boldogtalan fiatalok- Egy halott énekei [Új Mandátum Könyvkiadó, 1994. 161. oldal])

~~~~~~~~~~~~~~~~

No, de a Krúdy lemez! Amely opusz Barkó Judit szerint az ő egyik legnagyobb élménye, amelynek megrendítő hatását azóta is érzi, hogy meghallgatta.

˙

Borzasztó! A primitív szövegmondás, a teljes kívülmaradás, a Krúdy-féle lélek-szövegek semmibevétele, amihez ráadásul nincsen hang, nincsen férfi-érzet, s ez talán még nem is lenne baj, ha az előadás Krúdy szövegéből belülről szólna! - mit mondjak még. Szomjas vággyal próbáltam értelmezni a kimondott szavakat. Igazán siralmas percek voltak...

˙

Itt egy néhány pillanat:

˙

"...oszt jónapot" ~ napjainkban
˙
hogyan függenek össze a dolgok!... avagy: látszólagosan eklektikus gondolatok a dolgokról...
˙
a) Repedezik a "korszerű" egyház - papok dolgai kerülnek napvilágra szinte hetenként. Bíborosok távoznak mea culpázva...
˙
S aztán jön Húsvét ünnepe, a feltámadás napja, s a pápa, a tévedhetetlen, Urbi et Orbi ~ egy szót sem szól az egyházat alapjaiban rengető, bizonnyal legnagyobb katasztrófájáról. Marad a feltámadás, jelszavakká silányul az ünnep; de lám: milliók és milliók várják az áldást a nagy téren és szerte a világban, mit számít egynémely papok pedofíliája? Egy két helyen - ahol netán túlságosan felerősödik a felháborodók lármája - áthelyezik a szentéletűeket; amúgy az egyház belső ügye, a penitenciáról majd saját elszámolásban rendelkeznek, ha egyáltalán...
˙
Így a nagyvilágban...
˙
b) Saját portánkon meg éppen?
˙
Számon tarthatják, mit telefonoztam
s mikor miért, kinek.
Aktákba irják, miről álmodoztam
s azt is, ki érti meg.
És nem sejthetem, mikor lesz elég ok
előkotorni azt a kartotékot,
mely jogom sérti meg.

˙
Egy - úgymond - demokratikus választás előtt minden bizonnyal a legnagyobb katasztrófa. De van recept:
˙
„Szombaton és vasárnap [ az ún. kampánycsendben] a talpon maradt összes kerületben az én hangomon megy a szavazásra való felhívás, amiért majd engem elmarasztal az Országos Választási Bizottság, a jogászok meg megvédenek oszt jónapot".

˙

Minderről a nemzet legnagyobb szégyenei közé sorolható, hirhedt "info" tudósítja a közönséget, a hivatalos sajtó szinte hallgat...

˙

Apropó, info!...
˙

c) a holokauszt-tagadást büntethetővé alakító törvény árnyékában az info tagadja a holokausztot. S nem történik sehol, semmi...

˙

Vagy mégis?

˙

Az egyik ismert holokauszt-kutató történészünk vitába szál az orgánum nevenincs történészével, sorra idézi, hivatkozza a dokumentumokat, amire a válasz lényege: nem, nem és nem! Nem történt, nem úgy történt stb.

˙

Nem, jóhiszemű barátaim! Nem vitatkozhatunk az irracionalitás berkeivel! Gyerekkoromban hallottam gyakorta, hogy nyilas ujságba az ember még időjárás-jelentést sem ír. Akkor hogyan kerülhet sor efféle naív hitű "vita" kezdeményezésére?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

d) most olvasom, hogy az egyik legjelentősebb mai regényünk íróját plágiummal gyanúsítják, mert - úgymond - átvett szövegeket másoktól, s azokat a maga alkotta kontextusba helyezte. Hogyan van ez mainapság, az internet, a posztmodern szövegfelfogás stb. világában?

˙

S éppen most derül ki mindez a kampánycsend előtt szinte órákkal?

˙

Az ostobaság lenyomatai, amin most rágódhatnak az eszteták, nem is gondolva rá, hogy mióta világ a világ mindig felhasználták az alkotók egymás műveit.

˙

Vagy én is plagizáltam itten, hiszen átvettem és fontos aktuális kontextusba helyeztem némi szövegeket innen-onnan!...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Csak néhány példa a legutóbbi napok-hetek történetéből... A közösen tragikus bennük nem is az, hogy megtörténnek, hanem hogy megtörténhetnek. Újra és újra megtörténhetnek! A társadalmak, a tömegek, az egyedek vevők az ostoba őrületekre. Igényük van rájuk. Frusztráltak!...

Ébresztő ~ írja Böjte Csaba a Magyar Kurír című katolikus napilapban közzétett nyílt levelében...
˙
"Ébresztő hajdani hittanosok, egyházi intézmények növendékei! A gonosz, néhány szomorú – eléggé el nem ítélhető – papról lerántotta a hallgatás fátylát. Jól tette, de ti, akik oly sok lelkiismeretes, nagyszerű, szentéletű papot, szerzetest ismertek miért hallgattok? .... Igen, kell beszélni arról az 1%-ról, akik felelőtlenül bemocskolták a bennük bízó gyermekeket, de kell beszélni a többiekről is, azokról a lelkipásztorokról is, akik hihetetlen jósággal, szeretettel hajoltak le hozzánk."
˙
Vitába szállhatnék azon az alapon, hogy honnan tudhatni az 1 %-ot, amikor hétről-hétre növekszik a felfedett esetek száma.
˙
A vitának azonban így nincsen értelme akkor sem, ha azt a keveset nagyon elítéljük (a pápa ugyan Húsvét ünnepén egy szót sem ejtett ezekről az esetekről, holott az erkölcsök megújításáról beszélt).
˙
Vajon egyetlen eset megtörténte nem adhat-e elégséges alapot az okok tárgyalására? Vajon a cölibátus intézménye valóban istentől eredő tilalmi rendszer, s nem az egyház valamikori gazdasági koncepciójának része?
˙
Vajon mit jelent a "korszerű egyház"? Mainapság az ember mindenütt a demokráciára, a szabadságra vágyik! Jól-rosszul teszi. Mainapság az ember elítéli a diktatúrát, az egyszemélyi hatalmi rendszert, a tévedhetetlenség "szabályát", a diktatórikus hierarchiát.
˙
A jezsuita inkvizitor - Roberto Bellarmino kardinális - 1632-ben vehette kézhez Galilei tanulmányát arra vonatkozóan, hogy a Föld mozog a Nap körül. Bellarmino, mint képzett, tudós ember pontosan tudta, hogy Galilei állítása - igaz. Az inkvizitor mégis a tudós Galileit tanainak megtagadására kényszerítette, másként a máglya várta, mint annyi százezer "eretneket". Galilei csak halála előtt merte kimondani a híres mondást: Eppur si muove! (mégis mozog, tudniillik a Föld). A "korszerű" pápa 1992-ben az egyház tévedésének ismerte be Galilei meghurcolását. Pontosan 360 évbe telt, amíg a "korszerű egyház" egy tudományos evidenciáért halálba szánt tudóst megkövetett.
˙
"II. János Pál pápa 2000. március 12-én a Vatikánban ünnepi istentiszteleten kívánta beismerni egyháza bűneit. A pápai „mea culpa” dokumentumot három évig készítette elő egy nemzetközi teológiai bizottság Joseph Ratzinger bíboros vezetésével. A bocsánatkérés négy fő témaköre a dpa hírügynökség értesülése szerint a véres keresztes háborúk, az eretnek- és boszorkányégetések, az erőszakos hitterjesztés és a zsidóüldözés lesz. Az Emlékezés és megbékélés: az egyház és a múlt bűnei című negyvenoldalas tisztázó jellegű pápai nyilatkozat a kánonjog értelmében hivatalosan nem számít kötelező érvényűnek, és nem tekintendõ tévedhetetlen állásfoglalásnak sem" - az évtizede megjelent híradás szövege szerint.
˙
Mi ehhez képest, hogy valamennyi százalékban a lelki nyomorúságot már viselni képtelen papok bűncselekményekre vetemednek. De vajon elítélik-e őket, vajon életfogytig tartó "házi őrizet" jár-e nekik, mint Galileinek annak idején? - Vagy csak áthelyezik őket egy másik egyházkerületbe?
˙
S mindez még az egyház szerkezetén belül marad. Ha erről beszélünk, még nem is látjuk a horizonton azt az időt, amikor az egésznek véget vetnek, s az egyházi, politikai és hatalmi indíttatású vallási fogódzók helyét az emberek lelkében és tudatában végre felváltja az "én vezérem bensőmből vezérel!" lényeget kifejező tétele (ahogy József Attila írta...).
˙
Vagy mindörökké csak halálunk pillanatában merhetjük kimondani: Eppur si muove?...

Újranézve, hallgatva ~ három év múltán...
˙
Akkor a Duna TV-n, most az m1-en
˙
Szemző Tibor filmje...

Egy filmben ~ két film:

1. nagyon gyenge, erőszakolt Csoma-mese (animációkkal), rémes szöveg, álmese...

2. Szép, igaz, olykor közhelyes tibeti képek

˙

3. Jó, eredeti hanganyag (viszont kétes hatású szövegfordítások - romantikus előadás)

4. Jó zene (kár, hogy kevés)

˙

Egészében elszalasztott nagyszerű lehetőség. Talán, ha a "Csoma-mesét" az animációkkal kihagynák, és a szépen hangzó eredeti szövegek fordítását átfésülnék... akkor talán valóban jó lenne a film.

˙

Itt egy jó részlet (talán a legszebb percek), kár, hogy szöveget mondanak a zenére:

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A filmről többet: ITT

Három "kegyhely"...
˙
1.

1858. február 11-én Bernadett Antonietta nővérével és Johanna nevű barátnőjükkel éppen fát gyűjteni mentek az erdőbe. Arra a helyre indultak, „ahol a patak a Gave-ba ömlik”. A Massabielle barlang elé érve Antonietta és Johanna a patak jegén átkeltek a túloldalra, Bernadett azonban asztmája miatt habozott utánuk menni. Abban a pillanatban „szélzúgásszerű hangot” hallott, de „egyetlen ág sem mozdult”. „Fejét fölemelve a sziklaüregben egy fényben fürdő kislányt vett észre, aki mosolygott rá és őt figyelte”. Ez volt Szűz Mária első jelenése. Ezt a jelenést 1858. július 16-ig még 17 további követte. Az első csodálatos gyógyulás már 1858. március 1-én megtörtént, amikor Caterina Latapie megszabadult a betegségétől. Ettől kezdve betegek nagy sokasága zarándokol Lourdes-ba, hogy a test egészségét, de talán még inkább a szív gyógyulását, az újrakezdés bátorságát és az élet örömét keressék.
˙
2.
˙
A fátimai jelenések – számszerűen hat – 1917-ben történtek a portugáliai Fátima kisváros közelében. A római katolikus egyház által elfogadott álláspont szerint a Szűzanya valóban megjelent a három pásztorgyereknek.
˙
3.
˙
Az esetet 1981 óta vitatják, amikor is Medjugorjében hat fiatal előtt jelent meg Szűz Mária, majd ezt követően többször is. A portugáliai fátimai vagy a franciaországi lourdes-i Mária-jelenéssel szemben a Vatikán óvakodott valósnak nevezni a boszniai esetet, és sem Róma, sem a helyi egyházmegye nem ismerte el hivatalos szent helynek Medjugorjét.
˙
Miért?
´
Lourdes és Fátima miért IGEN, Medjugorje miért NEM?!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
V.ö.: ITT

N A P J A I N K . . .

˙

˙

Húsvét vasárnap ~

˙

a feltámadás napja.

˙

Április 4-e...

˙

65 évvel ezelőtt fejeződött be Magyarországon a második világháború, eltakarodtak a nácik és a nyilasok, mert eltakarították őket...

˙

Eltakarodtak?...

˙

Április 11-e...

˙

A költészet napja...

˙

105 évvel ezelőtt született József Attila.

˙

Idén ez a nap nem maradt pusztán a költészet napja.

˙

Ne feledkezzünk meg...

˙

József Attila: Hazám ~ [részlet]

˙

Ezernyi fajta népbetegség,
szapora csecsemőhalál,
árvaság, korai öregség,
elmebaj, egyke és sivár

bűn, öngyilkosság, lelki restség,
mely, hitetlen, csodára vár,
nem elegendő, hogy kitessék:
föl kéne szabadulni már!

S a hozzáértő, dolgozó
nép okos gyülekezetében
hányni-vetni meg száz bajunk.

Az erőszak bűvöletében
mit bánja sok törvényhozó,
hogy mint pusztul el szép fajunk!

……………………………..
S a gondra bátor, okos férfit,
ki védte menthetlen honát,
mint állatot terelni értik,
hogy válasszon bölcs honatyát.

Cicáznak a szép csendőrtollak,
mosolyognak és szavatolnak,
megírják, ki lesz a követ,

hisz "nyiltan" dönt, ki ezer éve,
magával kötve mint a kéve,
sunyít vagy parancsot követ.
…………………………………
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!

Milyen ország lesz itt? ~

teszi fel a kérdést tanult barátom...

Hát olyan - barátom - pontosan olyan, amilyen eddig is volt, csak nem mindig látszott...

Most olyan, amilyen valójában. És most látszik is! Hát nézegessük csodálkozó tekintettel... az elintézetlenség mocsarát. Egy ország, amely képtelen szembenézni magával, a múltjával, a bűneivel. Egy ország, amelynek lakói javarészt csak a többesszám harmadik személyt ismerik, a többesszám első személy helyett...

Mindent ők csináltak, minden bajunknak ők az okai, mi vétlenek vagyunk, mi szenvedünk, mi csak igaztalanságokat kapunk. Ők a hibásak...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Lásd még: ITT meg ITT

Berlioz elkárhozása...

˙

[Berlioz: Faust elkárhozása ~ a MűPában]

˙

Berlioz

˙

A műről már valószínűleg mindent elmondtak. Faust-Margit-Mephisto háromszög romantikába csomagolva. Goethe Faustjával a zeneköltők nem tudnak mit kezdeni. Gounod-nak sem sikerült. Csöpögős mű lett ez is, az is. Itt aztán a végeérhetetlen zenekari részletek, csinnadratták, kórus-részletek - mintha soha vége nem szakadna. Berlioz a maga korában sem volt éppen sikeres. S a Faust sokkal többről beszél, mint Berlioz elkárhozó hőse (lásd: Goethe). Enigmatikus történet, nehéz vele megbirkózni, könnyen egyszerű sztorivá silányul. ~ Összefoglalva: mi a bajom Berliozzal? Az, hogy gondolkodásra nem késztet, érzelmileg pedig hidegen hagy...

˙

Az előadás

˙

A rendezés (Lukáts Andor) számos ötlettel mindent megtett, hogy a vontatottságon segítsen, olykor idézőjelbe tette a mondandót, s rendezéséből az irónia meg a humor sem hiányzott. Jó, hogy táncosok is közreműködtek, mert oldották az időtlenséget, mégha olykor érezhető volt is, hogy a produkció előkészítésére kevés időt szántak. A kórusok szépen produkáltak, a megvilágítás érdekessé tette a kórusok látványát. A Faustot alakító énekes nem áll hivatása magaslatán, végig az volt az érzésem: peches volt, mert Berlioz magas hangokat is írt. Mephisto jó volt, jó énekes és jó színész. Margit játéka különöset nem mutatott, viszont hangja szép, erőteljes. A tetemesen megerősített Budafoki Dohnányi Zenekar kellemes csalódást hozott.

˙

A MűPa

˙

Első nekifutásra jó hatású. Tényleg jó az akusztika, a legkisebb hangot is hallani (sajnos a hibákat is felnagyítja), az épület tágas, a rengeteg embernek mindenütt marad elég helye. Ami a részletek kidolgozását, az anyagokat illeti - hát bizony az drága dolog, s látható: mennyire takarékosan épült meg ez a kívülről inkább gabonasilóra emlékeztető épület. Mindazonáltal sok mindenre jó, a nagyterem színpadi világítása például nagyon jó, egyetlen pont is kiemelhető stb.

˙

Mindent egybevetve tehát: nem volt haszontalan, nem volt érdektelen este. Csakhát - ez jutott eszembe némi igazságtalan íróniával: minden jó volt - Berliozt kivéve.

Csorba Piroska verset írt…

˙
Miskolcon Szabó Lőrinc otthon van – ott született…

˙
Miskolcon a Spanyolnátha című művészeti folyóiratot szerkesztik. Lásd: ITT (Itt jelent meg az inkriminált vers is!)

˙

A fiktív Szabó + … produkció olyan, amilyen.
A dadáról – egyáltalán az avantgardról lehet bárkinek ilyen vagy olyan véleménye.

˙
Szabó Lőrincből az irodalomtörténet ki szokta hagyni a szégyent.
˙

Nézzük csak:
˙

Babits Mihály Beszélgető Füzetei (Szépirodalmi Könyvkiadó, Budapest - 1980; két kötet) abból az időből származnak, amikor a költő – betegsége miatt – nem tudott beszélni, s napi szavait kénytelen volt leírni.

˙
1938. március 12-én szállták meg a németek Ausztriát (Anschluß).

˙
Mit olvashatunk Babits Beszélgető Füzeteinek első kötetében (426; 429. oldal):

˙
„Ausztria? Borzasztó
Mi lesz belőle?
(ezután hosszabb részletben a költő betegségével foglalkozik, majd visszatér a közügyekre)
………
Vajjon Lőrinc mit szól?
Kik lesznek az első hitleristák <íróink>
Baloldali íróink közül?”
˙

Mármost olvassuk el Szabó Lőrinc írását, amely a Pesti Napló 1939. április 29-i számában (Szabó Lőrinc: Emlékezések és publicisztikai írások, Osiris Kiadó, Budapest - 2003. 478. oldal) jelent meg.
˙

A cikk címe: Hitler, a szónok (részlet)
˙

„Hát igen, az volt, aminek várták, világrészeknek, világbirodalmaknak szóló üzenet. Hatása tovább rezg a nap és az este idegeiben, tovább a holnapban és a holnaputánban.
……….
Olyan természetesen „lazán" mozog, mintha százezrek között is intim körben lenne. Néha, persze, nagy katonai parádékon kissé szoborszerűen kell viselkednie, általában azonban a teljes közvetlenség jellemzi. S ha más is van benne, akkor az, úgy hiszem, inkább valami kis feszélyezettség, sőt - tiszteletből mondom - valami gyermekien megnyerő vonás.
Ember és államfő, aki minden porcikájában érzi az üllő vagy kalapács goethei parancsát. Művész, aki a sorssal birkózik, amikor beszél.”

˙

Bizony ez is hozzátartozik az irodalomtörténethez. Az esztétikához kevésbé persze: Szabó Lőrinc jelentős költő volt. ˙

˙
Ám ha az avantgard és az aktuálpolitika összemosása révén ír valaki ugyancsak bután előítéletes verset, akkor annak megítélésekor bizony nem szabad elfeledkeznünk a fentebb idézett "gondolatokról" sem. Az ilyes előítéletek nem ritkák, s szinte átszövik a korszerű kortárs (avantgard! - egykor dada!) törekvéseket (amelyeket nem egyszer politikailag a baloldaliság jellemez). V.ö. ITT

˙

Ezért gondolom, hogy Csorba Piroska „viccelgető” verse miatt szégyenkeznem kell.

˙
Az Eszmék című 1937-ben írt Szabó Lőrinc vers megítélése is fontos itt, hiszen az említett Csorba Piroska-féle - hogyan nevezzem? – „gúnyvers” erre a versre utal.

˙
Íme - további kommentár szükségtelen:

˙

Csorba Piroska
Az én dadám

˙
Szabó Lőrinc: Böszmék

˙
Böszmék vagy balfék Zürichben hagyjatok
Dada van mert én is dadagok
Bár fogalmam sincs mi az a dada
Az irányzat az mégiscsak baba
A dada gázáremelés szökőár lepel
A dada fejbekólint megkúr lefejel
Lehetne bármi más: mama vagy papa
Bibi töftöf zsizsi gogo vagy kaka
A mondat a szó a név a hang kevés
Hisz jelentés úgysincs csak jelenés
A versírás kávépörkölő automata
Tupírozott cipőfűző mézes bakancs ez mind dada
Differenciálámítással győz egy tulipán
A költészet nem templom inkább kupi tán
A dada szörnyszülött szárnyszülött az égen
Dadázzak nektek itt a semmiért egészen?
KIVÁLÓ HOLTTEST ez a dadavers
Poénja nulla és az állaga nyers
Húzz a zacskómból :) egy szót majd egy másikat
Így készül a dadavers így az átirat
Dada az egyetlen romolhatatlan:
A halandzsavilág a köldökét néző katlan
Ideje van a némaságnak ideje a dadának
— Kit Tamkó Sirat (ó!) — és Déry-tatának
Kétezerhét ősze van döglött november
A dada vasmacska a dada tű a dada tenger
Én Dada Lőrinc vagyok alias Szabó Dada
Költőrinocérosz kit bolház kritikusok hada
Értelmetlen próbálok lenni de nem bírok
Már rég nem élek — ám még mindig írok

Arnold Schönberg - Albert Giraud ~
˙
Pierrot Lunaire/21.

Meseidők régi illata,
Lehelld át érzékeimet!
Sok pajkos bolondság
Zsong át a könnyű légen.

Boldogságom, forró vágy
Az örömök után, miket lenéztem:
Ó, meseidők régi illata,
Zsongíts újra el.

Rosszkedvem mind tovaszállt.
Napsugár övezte ablakomból
Szabadon nézem a kedves világot,
Álmom boldog messzeségbe hív…
Ó régi illat… meseidők régi illata!
˙

Roger Waters ~ Ça Ira

˙

A címből is következik, hogy az opera témája a francia forradalom.

˙

Mindig érdekes, ha egy világszerte ismert művész egészen más területen mutatja be magát. Már megszokott, hogy Sting a pop világból átköltözött a klasszikus zene világába - nem hagyva el ugyanakkor az addigi pályát.

˙

Roger Waters most először alkotott klasszikus vagy komoly zenei opuszt.

S mindjárt hozzáteszem, ebbe a munkába, ebbe a felvételbe minden belekerült, ami magas színvonalú. Az alkatrészek tökéletesek. A legjobb énekesek, kitünő zenekar, nagyszerű libretto stb.

˙

Érdekes, helyenként izgalmas részletekben gazdag mű. Részletekben. Mert valahogy az egész nem "áll össze". Eklektikus - ami önmagában nem lenne baj, csak nem mindig kerülnek "rokonságba" az egyes stílusok. Az egész inkább egy nagyívű musical. S ez sem lenne baj, de ahogy mondani szokták, hiába alliterál, mégsem vers. Egyes részek mintha Webber zenéje lenne, aztán ritmikus motívumok hangzanak, megint máskor Glass szerzeményeit idéző minimál megoldások vannak, s mindez olykor bizony unalmas romantikával keveredik. 

˙

Szóval Waters operája - majdnem jó! S itt azért talán inkább a jóra tenném a hangsúlyt.

˙

Az mindenképpen kiderült, hogy Waters ugyancsak iskolázott, kitünő muzsikus, nem véletlen, hogy a Pink Floyd legjobb számai tőle származnak.

˙

Egy keresztmetszet a stúdió felvétel nyomán készült werk filmből:

˙

Szeretet ~ szerelem
˙

Némi előzetes az április 16-i rádiószínpadhoz

˙

Megnéztem a Biblia három kiadását. A magyar Károli fordítást, egy angol Bibliát és egy német nyelvűt (Luther fordítása nyomán). Az a furcsaság jutott eszembe, hogy milyen szóval fejezi ki ez a három nyelv a szerelmet. Angolul love, németül Liebe. Igen ám, de az említett nyelveken ugyanaz a szó jelenti a szeretetet is. Vagyis ezeknek a nagy nyelveknek - szemben a magyarral - nincsen külön szavuk a szerelemre. Sőt a testi szerelmi találkozást a magyar a szép szeretkezés szóval mondja, míg az angol a jóval szegényesebb make love-val megelégszik.

˙

A Bibliában is megjelenik ez a különbség. A klasszikus magyar fordítás Pál apostol ama részletében természetesen a szeretetről beszél, míg az Énekek énekében kézenfekvő, hogy a szerelem szót használja. Az angol és a német bibliai szövegekben mindkét esetben a fent említett szavak olvashatók.

˙

Ebből kiindulva az áprilisi műsor a szeretetről és a szerelemről próbál valamit elmondani, de nem feledkezik meg a szeretkezésről sem, annak merészebb ábrázolását is beleértve..

.

A Magyar Rádióban még a nyolcvanas években is tiltott volt Wahorn András (A.E. Bízottság) száma, a "Szerelem" a "Kalandra fel" címet viselő 1983-ban megjelent lemezről. Hiába vitatkoztam a főnökséggel, hogy ez a szám a fiatalok elkeseredettségét fejezi ki (tessék figyelni az eredeti felvétel végig hallható zenei hátterére!), s nem holmi "pornográfia" vagy netán cinikus érzéketlenség. Arról már nem is szólva (szerencsére a rádióban képi ábrázolásról nem kellett vitatkozni), hogy milyen izgalmas-merészen ábrázolta Wahorn (aki kitűnő festő is) a szerelmet egy majd 1991-ben megjelent albumának tanúsága szerint. Ez is a feledésbe merült kincseink közé került - a dal is, a festmények is - alig van szó róluk. Péterfy Bori ugyan életre keltette a zenét, a dalt, így annak részletét is bekevertem a teljes dal felvételébe, s láthatjuk majd a Wahorn-festményeket is.

˙

Alább egy kis ízelítő:

˙