Beszélünk – beszélek…
~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Milyen csonka ma a Hold,
Az éj milyen sivatag, néma,
Milyen szomoru vagyok én ma,
Milyen csonka ma a Hold.

Minden Egész eltörött,
Minden láng csak részekben lobban,
Minden szerelem darabokban,
Minden Egész eltörött.

Fut velem egy rossz szekér,
Utána mintha jajszó szállna,
Félig mély csönd és félig lárma,
Fut velem egy rossz szekér.
ˇ
[Ady Endre: Kocsi-út az éjszakában]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Országunkban következmények nélkül, ám igen eredményesen lehet gyűlölködni. Országunkban következmények nélkül, ám igen eredményesen lehet gyilkolni. Vita folyik arról, hogy miért nem lehet vagy miért lehet engedélyezni egy-egy neonáci dzsemborit. Vita folyik arról, hogy egy-egy megnyilvánulás, jelvény, szimbólum, zászló, jelszó, tárgy, ruha stb. mit jelent, engedélyezhető-e, mit fejez ki, ha csak hajaz az eredetire, de nem pontosan az. Hogy más egy egykor felállított turul, mint egy ma felállítotté. Hogy egy hagyományos zászló más értelmet fejez ki, ha a minapi gyűlölködő gyilkosok szimbólumává lett, s mai utódaik újra felvonulnak alatta.
És azután: lehet nyíltan „gyűlöletbeszélni” – minden "következmény" nélkül.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Hallgatás van!
ˇ
A megkésett megszólalás a hallgatás fojtogató csöndjét erősíti. Azt a képzetet támasztja alá, hogy a későn megszólaló voltaképpen nem ért egyet saját megszólalásával, csak „valamiért” rákényszerült…
Hallgat az egyház.
A katolikus egyház némaságba burkolózott, a református egyház egyes képviselői nyíltan uszítanak.
A társadalom hallgat… „Civilszféra” nincsen… A társadalom megbénult!
ˇ
Országunk az elintézetlenség mocsarában dagonyáz!
ˇ
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ha Ady vagy Mikszáth szövegeit olvasom, világosan kiderül, hogy a monarchia „aranykorában” sem voltak elintézett ügyeink. [Lásd: ITT] Ady vagy Mikszáth szövegei (idézhetnénk másokat is) félelmetesen aktuálisak maradtak. (Pedig akkor prosperált is az ország!) S ez még akkor is igaz, ha nosztalgikusan semmittevő, olykor (a cél érdekében) Adyt is megkérdőjelező Habsburg intézetünk is lett!
Ady, Mikszáth óta jó század tovatűnt… Volt benne forradalom, volt benne világháború (kettő is!) , volt benne Trianon , volt benne „kommün”, volt benne feudálkapitalista Horthy rendszer, volt benne Prohászka típusú antiszemitizmus és numerus clausus [V.ö.: ITT meg ITT], volt benne három millió koldus országa, volt benne Csörgheő Csuli-s Úri muri, volt benne nép, amely „szemét lesütve fontol sanda választ”, volt benne zsidótörvény (nem is egy), volt benne a zsidótörvényt a parlamentben megszavazó egyház [V.ö.: ITT], volt benne Don-kanyar, volt benne holocaust, volt benne a holocaust tagadása, volt benne porrajmos, volt benne nyilas rémuralom Dunába lőtt emberekkel, gettóval, volt benne kemény diktatúra, volt benne egypártrendszer, volt benne ÁVO és ÁVH, volt benne Rajk-per és Recsk, volt benne 1956, volt benne megtorlás, volt benne puha diktatúra és vidám barakk, volt benne rendszerváltás és demokratikus választás, volt benne többpártrendszer, volt benne rehabilitálás és a rehabilitáltak kisajátítása… Volt benne korrupció és volt benne privatizálás. Volt benne százmilliós végkielégítés, volt benne kódolt nyilasság, volt benne nyílt nácizmus, volt benne pénzmosás. És volt benne mindennek a szőnyeg alá söprése.
ˇ
A kimondandók kimondatlansága, a kimondhatatlanok kimondása.
ˇ
Volt benne… volt benne… ki tudja felsorolni?!
ˇ
Csak egy nem volt benne. Nem volt elintézettség. Maradt és marad az elintézetlenség mocsara. Marad e mocsár felkúszása az agyakba, a mindent némán befogadó agyakba, a butíthatóság orgiája.
Nem történt meg a kérdések megfogalmazása, a kérdések kimondása, a megalkuvást nem ismerő önvizsgálat, a bűnök megvallása az örökös mutogatás helyett, a többes harmadik személy (ők!) helyett a többes első személy (mi!) kötelezettsége. [V.ö. ITT]

Pedig a szellemi nagytakaritást, a szemlélet felépítését nem lehet „megspórolni”.
ˇ
Ha nem történik meg, akkor próbálhatunk akármi szép jelszavak mögé tekeredni, próbálhatjuk bizonygatni, hogy az amerikai indiánoktól Jézus Krisztusig voltaképpen mindenki magyar – maradunk parlagian ostobák. Ki kell mondani a dolgokat. Nekünk nem volt és nincsen Adenauerünk, aki elkezdené. Nincsen Nyugat-Németországhoz hasonló nyugati felünk. Mi „Kelet-Németország” maradtunk, s a felelősöket a nem létező nyugati felünkre transzportáltuk.
Így van ez már évszázadok óta. Szellemi termésünk jelentős részét a világ más tájain termeltük meg, az itthoni ostoba gátolók miatt. Itt mindenkinek van főnöke. A busz-ellenőr főnöke az utasoknak, a bolti pénztáros főnöke a vevőknek, a hivatalnok főnöke az ügyfeleknek, a tanár főnöke a diákoknak, az orvos főnöke a betegeknek, a miniszterelnök, a köztársasági elnök főnöke a nemzetnek, az országnak, az ellenzék főnökei uralkodni vágynak az agyakon. A főnökök világa a miénk. A beosztottak pedig élethosszant küzdhetnek az evidenciák bebizonyításáért – sikertelenül.
ˇ
Reform kell! Az agyak reformja! A szemlélet reformja!
ˇ
Annak tudomásulvétele és mélységes átélése, hogy a főnökök (busz-ellenőr, pénztáros, hivatalnok, tanár, orvos, miniszterelnök, köztársasági elnök, ellenzéki főnök) nem főnökök, hanem szolgáltatók. Nálunk minden reform ezért bukik meg! A főnökök nem engedik főnöki pozicióikat, nem hajlandók szolgáltatóvá válni.
ˇ
Beszélünk – beszélek.
ˇ
És megint elölről…
ˇ
Gyenge vigasz, hogy példánkkal nem vagyunk egyedül a világban. Ám elkeserítően "jó" a helyezésünk!..
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
S mégis, magyarnak számkivetve,
lelkem sikoltva megriad -
édes Hazám, fogadj szivedbe,
hadd legyek hűséges fiad!
ˇ
[József Attila: Hazám]