Roger Waters ~ Ça Ira

˙

A címből is következik, hogy az opera témája a francia forradalom.

˙

Mindig érdekes, ha egy világszerte ismert művész egészen más területen mutatja be magát. Már megszokott, hogy Sting a pop világból átköltözött a klasszikus zene világába - nem hagyva el ugyanakkor az addigi pályát.

˙

Roger Waters most először alkotott klasszikus vagy komoly zenei opuszt.

S mindjárt hozzáteszem, ebbe a munkába, ebbe a felvételbe minden belekerült, ami magas színvonalú. Az alkatrészek tökéletesek. A legjobb énekesek, kitünő zenekar, nagyszerű libretto stb.

˙

Érdekes, helyenként izgalmas részletekben gazdag mű. Részletekben. Mert valahogy az egész nem "áll össze". Eklektikus - ami önmagában nem lenne baj, csak nem mindig kerülnek "rokonságba" az egyes stílusok. Az egész inkább egy nagyívű musical. S ez sem lenne baj, de ahogy mondani szokták, hiába alliterál, mégsem vers. Egyes részek mintha Webber zenéje lenne, aztán ritmikus motívumok hangzanak, megint máskor Glass szerzeményeit idéző minimál megoldások vannak, s mindez olykor bizony unalmas romantikával keveredik. 

˙

Szóval Waters operája - majdnem jó! S itt azért talán inkább a jóra tenném a hangsúlyt.

˙

Az mindenképpen kiderült, hogy Waters ugyancsak iskolázott, kitünő muzsikus, nem véletlen, hogy a Pink Floyd legjobb számai tőle származnak.

˙

Egy keresztmetszet a stúdió felvétel nyomán készült werk filmből:

˙