"…nagyon nehéz eldönteni, hogy mi a kor; mert nem biztos, hogy azonos azzal, amiről beszél… Úgy éreztük Thomas Mann beszél a korról, és kiderült, hogy Kafka…"

ˇ

Pilinszky János mondta ezeket a szavakat egy interjúban, s ezzel kezdtem és fejeztem be a rádiószínpad legutóbbi előadásának szövegét...

ˇ

Az előadás kapcsán ez a mondat váltott ki többekben ellenérzést, vagy pontosabban többeket ingerelt vitára, valamint az, hogy az egész estnek roppant pesszimista volt a hangvétele, nem igaz, hogy ennyire borúsan kell a világra tekinteni...

ˇ

Szerencsére a szöveges-zenés részeket összekapcsoló balettfilm (Kylián: Sarabande) általában "tetszést aratott"...

ˇ

Fontos, hogy az ilyesmit semmiképpen sem érzelmi alapon próbáljuk eldönteni (hogy én ezt szeretem jobban, mint amazt), még kevésbé célravezető annak alapján, hogy kinek melyik alkotásmód, készség, "termék" tetszik. Tetszés-nem tetszés alapján semmi sem dönthető el. Ráadásul a fenti Pilinszky mondat nem az írói értékek méricskéléséről szól, hanem arról, hogy a kor - a 20. század - képét ki tartotta fenn erőteljesebben, hitelesebben, pengélesen. Ebben a kafkai víziók fölébe kerekednek a manni realista kritikának. Holott Kafka az évszázad [ a kor] negyedét se élte meg, Mann viszont több, mint a felét.

ˇ

Ha az a kérdés, hogy ki tartott hívebb tükröt a kornak, akkor Kafka egyértelműen megnyeri a mérettetést, hiszen a fegyenctelepek, az ember rovarrá válása és egyebek, megdöbbentőbb ábrázolása annak, amire az ember a 20. században képesnek mutatkozott, mint Settembrini úr és Naphta vitája. A kafkai víziók valóságosabbak, mint a manni meditációk!

ˇ

És akkor marad a Sarabande balett, a film kísérő képsorai. Ha arra kényszerülök, hogy ezeket a magukért beszélő képeket valahova soroljam, akkor bizony Kafka jut eszembe, még akkor is, ha Kylián koreográfiája megpróbálkozik persze azzal, hogy valamiképpen vigasztaló véget tűzzön a műhöz Bach zenéjével, s a zene hatására klasszikus nyugalmat közelítő tánccal, ám ezt - nézetem szerint kafkai értelemben - nem viseli el, úgyhogy a mű iszonytató üvöltésbe fordultan fejeződik be.

ˇ

Ami a pesszimizmust illeti... Teljesen egyetértek azzal, hogy nem kell ennyire borúsan tekinteni a világra - és az emberre... Igen, igaz. A magam részéről mindent megteszek, hogy így legyen. A működésben van a nyugalom - írta József Attila.

ˇ

Csakhogy a világot nem az én derűs vagy borús tekintetem határozza meg. Bármely derűvel vizsgálgatjuk a világot, éppoly iszonyú marad... Hiába áltatjuk (vagy etetjük) magunkat!

Mondd el egy vonalnak...

Sok éve már annak, hogy a Magyar Rádióban akkor még létező "Művészeti Tanács" áldásos működése során vizsgálat tárgyává tette rádiós tevékenységemet - egyszerűbben: cincálni kezdte műsoraimat. Ha már volt ilyen tanács, hát nem csodálkoztam, ha boncolgat, de az egyik jeles kolléga - szinte már a jóindulat mesgyéjén - könyörögve kérdezte: "hát nem fogod fel, hogy érthetetlenek a műsoraid"? Felfogtam. Csak annyit válaszoltam harcos kollégámnak: "hogy te nem érted, azt értem, de miért jelenti ez azt, hogy érthetetlen?"

A jelenséggel azóta is gyakran találkozom. Soha nem bosszantott, ha valaki valamit nem értett. Inkább szánakoztam, sajnálkoztam rajta. De amikor ez odavezetett, hogy a "nem értem" egyben azt is jelezte, hogy akkor ilyet nem is lehet csinálni, az feldühített, mert ezzel az állásponttal szinte minden megsemmisíthető - nézőpont kérdése csupán.

Azt hiszem a magyarázat oktatási és nevelési metodikánk körében található. Az iskolában (tudomásom szerint még ma is) tartalmi és konkrét kifejeződés alapján kell elemezni a művészeti alkotásokat, irodalmat, képzőművészetet stb. Fel sem merül, hogy a megértésnek nemcsak a könnyen megfogalmazható lehetőségei valósulhatnak meg. Megkockáztatom: gyanúperrel élhetünk abban az esetben, ha egy szöveg vagy kép, szobor könnyen magyarázható - "olyan, mintha élne". A zenével - különösen ha szöveget nem tartalmaz - másként vagyunk. Az csak úgy "tetszik" vagy nem. De miért? Kiváncsi vagyok: mi a különbség egy késői Beethoven vonósnégyes és egy Kafka-szöveg érthetősége között. Miért "bocsánatosabb" Beethoven tevékenysége, mint Kafkáé? Mert "érthetőbb"? Senki sem gondolhatja komolyan.

Érdekes lenne olyan pedagógiával foglalkozni, amely a "megértés" sok változatával foglalkozik. A pszichológia mutat hajlandóságot erre (a pszichológusok alig).

"... hogy mi a gömb"

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Utóirat.

John Cage amerikai zeneszerző egyszer írt egy hangjátékot. Roaratorio - volt a címe (Ordítóriumnak fordítanám). Az opusz szövege Joyce szavakat is tartalmazott, főként olyanokat, amelyeket Joyce alkotott, s szövegként aligha értett valaki is. Ehhez zene, zaj, népzenei hangzás, és környezeti effekt-halmaz társult. Cage beadta az egyik amerikai rádióhoz. Az illetékes szerkesztő nemsokára közölte: a mű hosszú és unalmas. Cage így válaszolt: rendben, ez igaz. De mi a probléma? ~ Érdekes poén, hogy később ez a mű elnyerte az egyik legrangosabb rádiós művészeti díjat. De hangsúlyozom, a mű azóta is hosszú, unalmas, sőt hozzáteszem: "érthetetlen". Ezekkel a szavakkal fejeződik be:

"Mondd el egy vonalnak, hogy mi a gömb..." - olvasható évek óta graffitiként a budai Duna-part kőfalán a Rudas fürdő közelében.

Sarabande

Korányi Tamás rádiószínpada a Sanyi és Aranka Színházban 2009. február 27-én, pénteken este 7 órakor

A kép: Sarabande balett ~ Jiří Kylián koreográfiája

A szövegek:

1. Pilinszky János: Interjú; Verés; Hölderlin

2. Franz Kafka: Levél Oskar Pollakhoz; Az én cellám; Naplók; Egy küzdelem leírása (A kövér); A szomszéd falu; Kis mese; A vonat utasai

3. Federico García Lorca: Gyilkosság

4. Erdély Miklós: Dirac a mozipénztár előtt; Antiszempont; Molluszkumok

5. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni; Le vagyok győzve

A zenék:

1. Johann Sebastian Bach: Partita Nr. 2. Sarabande (BWV 1004.)

2. Kurtág György: Játékok (Sarabande, Kolinda); Kafka-töredékek

3. Sven-David Sandström: Kroumata Pieces

4. Eötvös Péter: As I Crossed A Bridge Of Dreams

5. John Cage: Atlas eclipticalis

6. Heimo Wallner-Varga Zsolt: Improvizáció

7. Beatriz Ferreyra: Demeures Aquatiques

8. Szergej Prokofjev: Concerto in E minor for Cello and Orchestra

9. Benjamin Britten: Simple Symphony (Sentimental Saraband)

10. Michael Denhoff: Circula el tiempo

11. Erik Satie: Sarabandes

12. Claude Debussy: Pour le piano (Sarabande)

13. Utcai zajok, énekesek

Richard Williamson rendőri kísérettel tér
"haza hazájába"...
ˇ
Újsághír: A hatvankilencedik évében járó Williamson 2003 óta a Buenos Airestől ötven kilométerre található La Rejában a Szűz Mária szeminárium igazgatója volt. E tisztségéről súlyosan antiszemita beállítottságának nyilvánosságra kerülése után leváltották. Múlt csütörtökön az argentín belügyminisztérium úgy döntött, hogy tíz napon belül el kell hagynia az országot, amiért „mélyen felháborította a lakosságot, a zsidóságot és az egész emberiséget". Miután Richard Williamson brit állampolgár, nem lehetett a szigetországba való belépését megakadályozni. Hírek szerint a következő napokban dönt arról, vajon kívánja- e pontosítani nézeteit a közvélemény számára.
ˇ
Lásd még: ITT

Eisenhower tábornok (a későbbi elnök) 1945-ben, mint a szövetséges haderők főparancsnoka az alábbi utasítást adta ki minden katonájának:
ˇ
„A lehetséges legtöbb do­kumentumra van szüksé­günk - legyen az film vagy tanúvallomás -, mert egyszer eljön a nap, ami­kor feláll valami elmebeteg és azt mondja, hogy mindez meg sem történt.”
ˇ
Sejtette hát, hogy ez valóban megtörténhet...!
ˇ
De vajon elmebetegségről van-e szó?...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Mint az idevonatkozó újabb újsághírből tudhatni, Williamson püspök bocsánatot kért a Vatikántól és a túlélőktől (mit éltek voltaképpen túl, ha nem volt holokauszt?!), az okozott kellemetlenségért... Figyelemreméltó, hogy "tévedését" azzal magyarázza, hogy ő nem történész! - Vajon meddig terjed a világ képessége arra, hogy mit vesz tudomásul?...

Kurtág György

nagy sikerű koncertje a New York-i Carnegie Hallban és Washingtonban. A koncertről olvashatni: ITT és ITT

A koncert remélhetően lemezen is megjenik majd, nyilvánvalóan jobb technikai minőségben, mint ahogy a Magyar Rádió leadta.

Nem tudom megszokni azt a paternalista, bugyuta, fensőbbség tudatos ismeretterjesztő szöveget, ami - mint mostanában folyvást szokássá vált, bár most legalább nem idétlenkedtek mulattatásunkra - megszakította, sőt tönkretette a koncert légkörét, holott az alkalom és a művek is indokolták volna, hogy valamiképpen érzékelhetővé váljék: mennyire nagyszerű esemény történt a tengeren túl. Nem kell hülyének gondolni a hallgatót. Inkább többször és jó minőségben kell felidézni a műveket. Aki érti, annak nem kell magyarázni, aki nem érti, annak hiába magyarázzák.

Azt pedig végleg nem értem, hogy minek kellett közbeiktatni Bartók Kontrasztját, pusztán azért, mert azt valóban New Yorkban mutatták be 1939 januárjában. De ha már említették, akkor jó lett volna elmondani, hogy a bemutatón nem Bartók ült a zongoránál, hanem Petri Endre (itt az eredeti két tételes változat szólt, amelynek a címe is más volt: Rapszódia - Két tánc), majd 1940-ben a Columbia lemezcég felvételére már a háromtételes mű került, amin Bartók zongorázott. Vagyis tehát az ismert felvétel nem a koncerten, nem a bemutatón készült. - Ennyit az "ismeretterjesztésről", amely ezúttal inkább tompította az esemény jelentőségét.

Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián,
valamintInterneten:160 kbps mp3 és 32 kbps mp3 formátumban

Saraband

A szövegek:

ˇ
1. Pilinszky János: Interjú; Verés; Hölderlin
2. Franz Kafka: Levél Oskar Pollakhoz; Az én cellám; Naplók; Egy küzdelem leírása (A kövér); A szomszéd falu; Kis mese; A vonat utasai
3. Federico García Lorca: Gyilkosság
4. Erdély Miklós: Dirac a mozipénztár előtt; Antiszempont; Molluszkumok
5. József Attila: Ülni, állni, ölni, halni; Le vagyok győzve

ˇ
A zenék:

ˇ
1. Johann Sebastian Bach: Partita Nr. 2. Sarabande (BWV 1004.)
2. Kurtág György: Játékok (Sarabande, Kolinda); Kafka-töredékek
3. Sven-David Sandström: Kroumata Pieces
4. Eötvös Péter: As I Crossed A Bridge Of Dreams
5. John Cage: Atlas eclipticalis
6. Heimo Wallner-Varga Zsolt: Improvizáció
7. Beatriz Ferreyra: Demeures Aquatiques
8. Szergej Prokofjev: Concerto in E minor for Cello and Orchestra
9. Benjamin Britten: Simple Symphony (Sentimental Saraband)
10. Michael Denhoff: Circula el tiempo
11. Erik Satie: Sarabandes
12. Claude Debussy: Pour le piano (Sarabande)
13. Utcai zajok, énekesek

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A műsor nem azonos a Sarabande című rádiószínpadi produkcióval - a képek, a balettfilm részletei természetesen nem lehetnek benne. Az egyéb hangzó anyagok azonban javarészt azonosak azzal.

Hallgatható: ITT - jelzete: Sarabande2.mix.mp3

Brian Ferneyhough

ˇ

is azok közé a zeneszerzők közé tartozik, akikkel hazai zenei "ügyintézőink" nemigen törődnek. Így aztán művei a rádiókban nem hallhatók, lemezei nem kaphatók. A zene iránt érdelődő azt gondolhatná: nem is létezik.

ˇ

Fuvolára komponált művei ITT letölthetők 0.99 $, azaz 239.-Ft ellenében!

Franz Kafka szövege...

(Töredékek füzetekből és papírlapokról)

Természetem szerint csak olyan mandátumot fogadhatok el, melyet senkitől nem kapok. Ebben az ellentmondásban, mindig csak valamiféle ellentmondásban tudok élni. De nyil­ván: mint mindenki más; mert élve halunk, halva élünk. Ahogy például a cirkuszt vászon veszi körül, vagyis hogy senki, aki e vásznon kívül van, nem láthat semmit. Most azonban valaki kis lyukat lel a vásznon, s kívülről is láthat mégis mindent. Persze az is kell, hogy őt ott megtűrjék. Egy pillanatig mindannyiunkat megtűrnek így. Persze - a máso­dik persze - többnyire az ember így akkor csak az állóhelyesek hátát látja ezen a lyukon át. Persze - harmadik persze - a zenét mindenképp hallani, az állatok üvöltését is. Míg a végén az ijedségtől ájul­tan hullunk a rendőr karjába hanyatt, mivel ez a dolga szerint körbejárta a cirkuszt, aztán kezével a vállunkra veregetett, csak hogy figyelmeztessen minket, mennyire nem illő dolog ez a feszült bámu­lás, amiért semmit nem fizettünk.
Az ember erői nem gondolhatók el zenekarként. Itt sokkal inkább minden hangszeren játszanunk kell, szüntelenül, minden erőnkkel. Mert nem emberi füleknek szól az egész, és egy hangverseny-est idő­tartama, melynek keretében minden hangszer az érvényesülését remélheti, nem áll rendelkezésre.
(A kép Andy Warhol munkája 1980-ból)

Kroó György emléktáblát kapott...

Nem vagyok híve az emléktábláknak. De belenyugszom: sokan csak ezeknek alapján tudnak arról, hogy valakik valamit csináltak. Hogy mit? Az emléktáblák vajmi keveset árulnak el arról, akiről állítják. Viszont a lakcímeket többnyire pontosan jelzik... Szóval: nem lelkesedem az emléktáblákért.

DE!

Ha mégis elválalnám, hogy emléktáblát avassak, nem mondanék túl bonyolult, még írásban is nehezen követhető szöveget; az itt következő mondatokat pedig feltétlen elkerülném:

"A múltnak, az emlékezés tárgyának -jelentős személyiségnek vagy korszakalkotó eseménynek -nincs szüksége az emlékezés helyeire."

"Kérem mindazokat, akik az emléktábla felállítását kezdeményezték, támogatták, és művészi munkával hozzájárultak létrejöttéhez, ne tekintsék szándékaik dezavuálásának s régen várt ünnepük elrontásának, amit mondandó vagyok: itt állok, másként nem tehetek, csak azt a képet adhatom vissza, amit az én belső lieu de mémoire-om őriz róla. Kroó Györgynek nemcsak hogy nincs szüksége külső emlékhelyre: azt hiszem, zavarba jönne, ha megtudná, hogy berendezik."

"Merészen, de a bántás leghalványabb szándéka nélkül megismétlem tehát: Kroó György nem igényli az emléktáblát. Hadd tegyem hozzá, az első pillanatban talán otrombának tetsző módon: bizonyos értelemben magam sem igénylem."

Szükség van annak felismerésére, hogy hol vagyunk, hol szólunk. "Tégy különbséget" - mondták a bölcsek...

John Cage szövegeiből...

Valaki azt mondhatja, hogy a megszólaló hangok érdektelenek. Mondhatja... Ha aztán mégegyszer meghallgatja a dolgot, más lesz az eredmény. Talán kevésbé lesz érdekes. Talán hirtelen izgalmassá válik. Talán katasztrofálissá. De kinek katasztrófa ez? Az élet is így van. Mindig más, olykor izgalmas, olykor unalmas, olykor édes és kellemes és így tovább. Az a kérdés, mennyire vagyunk az élettel való egybecsendülés állapotában. Most aztán mindjárt vannak olyanok, akik azt mondják, hogy az életet ellenőrizni kell. Ezek ugyanazok, akik a művészetet akarják ellenőrizni, mi több, irányítani!...

A korlátlan örömben nincs benne a dolgok birtoklása. Csak az öröm. Amit az ember birtokol, az semmi. Nem hang, nem harmónia, nem dallam, nem ellenpont, nem ritmus... (A csend)

Olyan zenét akartam szerezni, amely mentes a dallamtól, a harmóniától és az ellenponttól: mentes a zene-elmélettől. (Interjú a Roaratorio-ról)

Azt akartam, hogy ne legyen a zene értelmében vett zene. A zene = nem zene! (Az üres értelem)

Ha az ember így gondolja, akkor összhangba kerül az élettel és - micsoda paradoxon - újra szabaddá lesz, hogy keressen és válasszon, ahogy például Feldman minden pillanatban tette. Újat keresni és választani!... És ebben a helyzetben teljesen oktalan, hogy valaki azt mondja: Feldman műve jó vagy nem jó. Ugyanis abban a világos helyzetben vagyunk, hogy van, létezik! Hát persze éppenséggel úgy is dönthetnek, hogy elkerülik. De ez kár, mert a dolog nagyon hasonlít az élethez, az életben pedig mégiscsak örülni kellene... (A csend)

Az a világ, amelybe Joyce-szal beléphetünk, alig ismert a számunkra. Ugyanakkor ez a világ akkora, mint maga a világ. Nem specializált. Nem valamiféle része a világnak... Nem juthatunk a végére, nem tudjuk megérteni, nem tudjuk megoldani, nem érezhetjük, hogy befejeztük... Egyre inkább azt gondolom, hogy szükségünk van egy nyelvre, amelyet nem kellene lefordítani. Meg kéne tanulnunk egy ilyen nyelvet... (Interjú a Roaratorio-ról)

Hittem, hogy az értékek maradandók, vagy legalábbis függetlenek az élettől, az időtől és a Coca Colától... kezdem újra meghallani a régi hangokat, amiket már elkopottnak gondoltam. A gondolkodás nyűtte el őket. Ha az ember nem gondol rájuk, akkor hirtelen frissek és újak lesznek. (Napló)

Concordia Chamber Players

ˇ

"Egyszerű vidéki" amerikai kamaraegyüttes New Hope vidékéről; évről évre a legkiválóbb muzsikusokkal kimagasló színvonalú koncerteket rendeznek. Ezek egy része lemezen is hallgatható, mint például az a kitűnő hangversenylemez, amely Szofija Gubajdulina kamaraműveit foglalja össze.

A lemezen a Quasi Hoketus, a Concordanza - hogy az ismertebbeket említsem - mellett további nyolc opusz hallgatható.

ˇ

A lemez teljes egészében jó minőségben letölthető: ITT, kevesebb, mint másfél $ ellenében, ami a mai nehéz átszámítás mellett is mindössze 300.- Ft! (Vigyázat a szerző nevét i-vel írjuk be: Gubaidulina!)

ˇ

Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok

(Európa Könyvkiadó, 1987 - újra megjelent: 2006)

Lábjegyzet egy készülő műsorhoz:

...az úgynevezett kertet kerí­tő fal építésekor kövekre volt szükségem, a követ egy kőbányában rendeltem meg. A kőműves az én jelenlétemben diktálta a kőbánya tulajdonosának az összes méreteket, az pedig bevezette az adatokat a noteszába. Amikor azután a hajó meghozta a köveket, kisült, hogy az úgynevezett sarokkő teljesen elhibázott méretű: háromélű kő helyett kockakövet hoztak. Szabályos kocka volt, sokkal nagyobb méretű a megrendeltnél, mintegy öt­ven centiméteres éllel. A kőműves dühöngött, és azt mondta a hajósoknak, vihetik is mindjárt vissza.

Én azonban, megpillantva a követ, így szóltam: „Nem, ez az én kövem - nekem kell!" Rögtön megláttam rajta ugyanis, hogy éppen nekem való, és tudok vele mit kezde­ni. Csak még azt nem tudtam, mit.
Legelőször Arnaldus de Villanova alkimistának egy latin verse jutott az eszembe, és ez lett az első, amit be is véstem a kőbe. Fordításban ilyesféleképp hang­zik:

Itt áll a kő, a jelentéktelen.
Árát tekintve is olcsó. -
Megvetik mind az ostobák,
Annál jobban szereti, aki tudó.

„Aki egy embert megment, a világot menti meg.” [Talmud]

ˇ

Volt és van Auschwitz! Volt-e Auschwitz? Van-e? Minél erősebb a hang, hogy nem volt Auschwitz, annál döbbenetesebben hangzik: van Auschwitz!

ˇ

Az iszonylelkű "püspöktelenített", majd pápai rendelettel feloldozott püspök világgá kiáltja: nem volt gázkamra, nem volt tömegmészárlás, mindössze néhány százezer ember lelte halálát valahol, ahová hurcolták. Hurcolták, mert annak született, akinek "hurcolását" a Vezér rendelte.

ˇ

Auschwitz újrafeszítette a Megfeszítettet... Arról, hogy embereket összetereltek Európa és Magyarország szerte, majd marhavagonokba zárták, igen, lezárt marhavagonokban ismeretlen helyekre szállították - arról nem beszél a jézustagadó püspök.

ˇ

Hitler árnyékából ágál a püspök, s az őt feloldozó földi "helytartó"... Az a mentegetőzés pedig a Vatikán illetékesei részéről, hogy a pápa nem tudott a holokausztot tagadó püspök nézeteiről, a hihetetelen abszurditások közé sorolandó, s csak súlyosbítja a helytartó felelősségét!...

ˇ

Milliókat megfosztanak még a haláluktól is!...

ˇ

[Pilinszky János: Ravensbrücki passió]

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Másfelől pedig:

Meg kell születniök a biztos nyomorra, a biztos szellemi sivatagba születőknek... Mert ez a "törvény"!

ˇ

Naív hitűeknek nem jár a szentség, mert megszegték a szabályt. A templom végében "gyakorolhatják" hitüket...

ˇ

Ugyan mi történik itt a földön?

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

V.ö. ITT

Eötvös Péter

As I Crossed A Bridge Of Dreams

Nagyon érdemes odafigyelni a Budapest Music Center (BMC) kiadványaira. Éppen mainapság, amikor a profit-orientáció és a haszon, valamint a tömegigény üli orgiáit, a BMC sorra vállalkozik olyas dolgok kiadására, amelyek fenti igérvények beváltását nem valószínűsítik.

Eötvös Péter új lemeze bizonyosan ezek közé a vállalkozások közé tartozik. Amint ez a helyzet a közelmúlt más műfajú - de legalább ennyire jelentős művének, Krasznahorkai László önmaga által elmesélt regényének ötlemezes kiadványa is.

Eötvös lemeze nemcsak azért öröm, mert nagyszerű zene, izgalmas mű, a régi - majdhogynem ősi - keleti kultúra és a ma, a jelen összekötése (ami már magában is jelentős álomhíd!), hanem azért is, mert a hangzással olyan kísérletet végzett, amely mostanában csak a leggazdagabb cégek repertoárjában lelhető fel, ott is ritkán. Miről van szó? Az opusz két lemezen jelent meg. Az egyik sztereo vátozatban a leghagyományosabb lejátszón is élvezhető. A másik (audio DVD!) viszont 5.1-es felvétel, ami azt jelenti, hogy a dráma hangzása a házimozira készült filmek hangzásának felel meg, ami még izgalmasabbá teszi az olykor sejtelmes mű hallgatását. Ezen a második lemezen aztán még a már-már klasszikusnak számító Eötvös mű, az elektronikus műhely bravúrja, a Mese is elhangzk az új technika lehetséges alkalmazásával (Molnár Piroska kitünő előadásában).

József Attila: Kései sirató

Megpróbáltam József Attila talán leismertebb, s legtöbbek által elmondott versét elmondani minden külsőség nélkül. Akik meghallgatták - bátorítottak...

Hallgatható-megnézhető: ITT

The Counterpart

ami itt következik: nem flimkritika, arra nem éreznék indíttatást, hanem emberkritika...

Az Origo webujság filmkritikusa olyan rendíthetetlen magabiztossággal ugrik neki ennek az opusznak, hogy az olvasó már-már azt kénytelen gondolni: merénylet történt az emberiség ellen.

Magam sem modorosnak, sem zavarosnak nem éreztem a filmet. Ha annak éreztem volna, akkor csak azért, mert az életben egyszerűen minden modoros és zavaros. A filmkritikák is. Ha valami "kritikai" kényszermondanivalót ki akarnék magamból facsarni, akkor azt mondanám, hogy ennek a kis filmnek a témája szétfeszítette a saját kereteit.

Ami a szerelmi jelenetet - vagy inkább utalást - illeti: magam részéről végtelenül csömörletesnek érzek mindenfajta szerelmi jelenetet vagy utalást (hetero, homo - mindegy) a mostansági filmekben, mert mindig az az érzésem, hogy na, most már lehet, hát hagyjunk fel a némafilmek száj mellé csókolódzásával, adjunk neki, így aztán valami helyett mindig jól jön. Meglehet, a szándék több volt, mint az eredmény, s ezt bárki számonkérheti valamely alkotón.

De Szabó Istvánnal előjönni! Már bocsánat! Ha erről az opuszról ilyen durca-keményen megmondjuk a magunkét, akkor Szabó István életművéről, legalább zárójelben, ha már említjük, szóvá kell tenni, hogy ott bizony keresve se találunk igazi mestermunkát, utánérzések, mache-lelkizések, olykor hazugságok sora az bizony. Még akkor is, amikor történetesen Klaus Mann a mankó!

Ezért aztán ebben a kérdésben bizony a counter part vagyok!