Carl Gustav Jung: Emlékek, álmok, gondolatok

(Európa Könyvkiadó, 1987 - újra megjelent: 2006)

Lábjegyzet egy készülő műsorhoz:

...az úgynevezett kertet kerí­tő fal építésekor kövekre volt szükségem, a követ egy kőbányában rendeltem meg. A kőműves az én jelenlétemben diktálta a kőbánya tulajdonosának az összes méreteket, az pedig bevezette az adatokat a noteszába. Amikor azután a hajó meghozta a köveket, kisült, hogy az úgynevezett sarokkő teljesen elhibázott méretű: háromélű kő helyett kockakövet hoztak. Szabályos kocka volt, sokkal nagyobb méretű a megrendeltnél, mintegy öt­ven centiméteres éllel. A kőműves dühöngött, és azt mondta a hajósoknak, vihetik is mindjárt vissza.

Én azonban, megpillantva a követ, így szóltam: „Nem, ez az én kövem - nekem kell!" Rögtön megláttam rajta ugyanis, hogy éppen nekem való, és tudok vele mit kezde­ni. Csak még azt nem tudtam, mit.
Legelőször Arnaldus de Villanova alkimistának egy latin verse jutott az eszembe, és ez lett az első, amit be is véstem a kőbe. Fordításban ilyesféleképp hang­zik:

Itt áll a kő, a jelentéktelen.
Árát tekintve is olcsó. -
Megvetik mind az ostobák,
Annál jobban szereti, aki tudó.