A szisztéma hullafoltjaiAz abszurditások korát éljük.
Vészjósló korszak.
Vészjósló korszak.
Ami engem illet: sok mindenhez és sok mindent nem értek. Azt látom, hogy a szakemberek – közgazdászok, műszaki emberek, orvosok – egy része, mármint az a része, amelyik a hatalom kedvében járt még nemrég, óvatosan, a politika és a szakma között szlalomozva, mindenesetre a szakmai szempontokat hozza előtérbe egyre inkább. S ezek tele vannak kétségekkel, ellenérzésekkel, olykor tiltakozással. A bomlás első jelei. Hogy talán egyszer majd végeszakad az irracionális szemléletnek, hatalmi kéjelgésnek és így tovább.
Hogy mindent szétvernek, az látható. Olykor hihetetlen cinizmussal. A Trafó például nyilvánvalóan csípte a szemüket. Ilyesmire annyit költeni, amikor az nem kell a politikának! Akkor ajánljuk fel két meglehetősen megnyomorított művésznek, akik majd vissazautasítják a lehetőséget, hiszen nem az ő terepük a Trafó. Vagy – ezt majd meglátjuk – beállnak a sortba, s ballagnak az anullálódás irányába. Azután a holokauszt múzeum… Itt természetesen a zsidó szervezetekkel való kooperáció a kitűzött cél, mindenesetre a múzeum vezetőjét és kurátorait gyorsan lecserélik, a pénzt elteszik valahová, de ami lényegibb talán: beleszólnak a múzeum kiállításába, az ugyanis nem szorgalmazza a Horthy-rendszer rehabilitálását, mi több újra megvalósítását. [Vö. ITT ]
Akárhová nyúlok, akárhová nézek: az avittság, az ostobaság, a szervilizmus ótvara. A minap meghallgattam egy MR1 Kossuth Rádió műsort. Néha belehallgatok egy-egy műsorba,; magvallom azonban, hogy információk keresésére a Klubrádiót használom, amely a téjékoztatás igénye terén lépést tart a világgal. Stiláris értelemben is.
Ha a Magyar Rádió adásait olykor bekapcsolom, elképedve hallom, hogy egykori munkahelyem, egykori tevékenységem színhelye pókhálóval és ostobasággal benőtt viskó a rádiózás (internet stb.) világában.
Mint mondtam tehát a minap meghallgattam egy műsort. Mentés másként a címe. Gondoltam a számítógépről kölcsönzött cím mögött mégiscsak valami mai dolog lappang. Ámulatba estem. Nem azon, hogy miről szólt a műsor (egy hangászati stílus eseményeit látogatták meg, s az izgalmas témából kerekítettek egy ugyancsak unalmas félórát), hanem a két műsorvezető indításán. A mű-kedélyeskedés és spontánság látszatát keltő kretén vonaglás valóságos fájdalmat okozott. Nem részletezem tovább.
Íme a műsor eleje, az indítás. Sapienti sat - ahogy a régiek mondották.
Koncz Zsuzsa énekelt.
megbecsülés helyett !
