Sunday, April 11, 2010

Ákos
˙
"Tisztátalan világ a romantika. Nem akarom, hogy sok közöm legyen hozzá."
(Thomas Mann: Naplók/I. - Küsnacht, 1936. november 27. péntek [Európa Könyvkiadó, Budapest, 1988. 433. oldal])
˙
Már amikor a Heti Válasz címlap plakátjain megláttam, hogy a "lelkek forradalmá"-ról lesz szó - bizalmatlankodni kezdtem. Amikor a hazáról vallottakat a Magyar Rádió nyomán a kurucinfo is közölte, már kételkedtem.
˙
Alaposan utánanéztem. Szokásom, mert nem szeretek néhány kétségtelenül gyanús impresszió nyomán ítélni, bár a kurucinfo a Heti Válasz-szal és a Magyar Rádióval fűszerezve - nos, ez nem ígért valami királyi lakomát.
˙
Dehát: több kötete jelent meg, nagy a rajongók tábora.
˙
Érdeklődéssel ültem le a minap, hogy a Duna Tv-ben megnézzem a Barkó Judit szerkesztésében készült portrét (a beszélgetést is Barkó Judit vezette). No itt már túljutottam a kétségen és gyanún, egyre bosszantott ez a romantikus mázzal bekent szenvelgés a hitről, istenről, családról, munkáról. Ez a mosolyba rejtett nagyképűség! Mit mondjak: tökéletesen kiüresedve fejeztem volna be a műsort, ha a műsorvezető nem hívta volna fel a figyelmemet Ákos új lemezére, amelyen Krúdy szöveget mond. Ez már valami!...
˙
Már éppen a megvásárláson törtem a fejem, de hogy az előadáson Szigethy Gábor "gyámkodott" - mit mondjak -, nem fokozta lendületemet. Itt az internet. Belenéztem a werkfilmbe. De maradjunk higgadtak! Mit csinál voltaképpen ez a fiatalember? Elolvastam jónéhány versét, meghallgattam néhány előadott számát, s megértettem: miért rajong némely bizony szomorúan együgyű fiatal (főképpen a lányok - legalábbis a blogok tanúsága szerint). Szinte semmi-szövegek, érzelgős utánérzések Reviczky Gyula "szabadon" áttéve a könnyes-nyálas semmibe és így tovább.
˙
S ekkor akadtam egy "gyöngyszembe", amelyből mindazt a szomorú sejtést megerősítve láttam-olvastam, ami hatalmába kerített szinte az első perctől.
˙
Íme:
˙
A bosszú népe
˙
A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A lélek üressége,
A mérce kettőssége,
Egy bosszúálló isten
Torzult tükörképe
E szorgos nép, ha perbe fog,
Téged elevenen tűzre dob,
A harag réme, a béke vége,
Tombol a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Ne szabadkozz: Te szabad vagy,
A hatalmad magadnak akartad,
Hát szabad-e hagynod, hogy fúrja-tépje
Hazádat folyton a bosszú népe?
Félnek tőled, rettegnek,
És inkább elevenen esznek meg,
Csak nehogy el tudd mondani végre,
Hogyan gyűlöl a bosszú népe.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

A gyűlölet rabja
Majd kiforgatja
Minden szavamat és átkoz
Mert aki brancsoknak tagja,
Az ukázba kapja,
Hogy üssön, ha nem tartozol a párthoz.

A bosszú népe
Úgy tenne jégre,
Hogy ne is vedd észre,
Hogy elpusztít

Dúdold ezt a dalt,
És aki gyűlöl majd érte,
Az lesz a bosszú népe!
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Ekkora gyűlölködésre - s irányzottan! - azért nem számítottam. No jó, fűzfapoéta, istenem... Csakhogy ez a fiatalember (teljes nevén: Kovács Ákos) mélyen gyűlölködik! Tagadhatatlanul. És előítélettel. Mert mindegy is: vajon ki lehet a bosszú népe?... Mindenesetre Ákos egy koncertjén ezekkel a szavakkal jelentette be a fenti dalt: "Most egy olyan dalt fogunk lejátszani, mely dalra a baráti szaksajtó is felfigyelt". A szokatlan bekonferálás a dal szövegének ismeretében egyértelmű! A "dalhoz" készült, primitív rafinériával összeállított klip nem sok kétséget hagy (lásd: ITT).
˙
Összefoglalásként Pasolinit idézem...
˙
"...amit én érzek, az a ˝szeretet megszűnte˝. És a szeretet megszűnte után nem a ˝gyűlölet˝ jön, hanem a ˝kárhozat˝" - írta Pier Paolo Pasolini (A boldogtalan fiatalok- Egy halott énekei [Új Mandátum Könyvkiadó, 1994. 161. oldal])
~~~~~~~~~~~~~~~~
No, de a Krúdy lemez! Amely opusz Barkó Judit szerint az ő egyik legnagyobb élménye, amelynek megrendítő hatását azóta is érzi, hogy meghallgatta.
˙
Borzasztó! A primitív szövegmondás, a teljes kívülmaradás, a Krúdy-féle lélek-szövegek semmibevétele, amihez ráadásul nincsen hang, nincsen férfi-érzet, s ez talán még nem is lenne baj, ha az előadás Krúdy szövegéből belülről szólna! - mit mondjak még. Szomjas vággyal próbáltam értelmezni a kimondott szavakat. Igazán siralmas percek voltak...
˙
Itt egy néhány pillanat:
˙