Pozsgay – politikai szélkakasunk…

˙ A napokban imígyen szóla a közszolgálati televízió kiegyensúlyozott műsorában, reggel:

˙ „Magyarország most állíthatja helyre alkotmányosságának ezeréves kontinuitását, amelyet az 1944-es német, majd a szovjet megszállás miatt szüneteltettek.”

˙ No mármost. Hogyan is állunk ezzel? Tény, hogy Magyarországot 1944. március 19-én megszállták a németek. Tény, hogy a hitleri Németország utolsó csatlósaként a háború gyászos és iszonyú elvesztésének következtében következett a szovjet megszállás.

˙ Pozsgay tehát azt fejtegeti, hogy az 1944. március 19-ét megelőző idők folytonosságát kell mostan nekünk alkotmányosan helyreállítanunk.

˙ Mármost: mivel vállal az ország ebben az esetben kontinuitást?

˙ Maradjunk csak a huszadik századnál. Azért ne felejtsük: megelőzőleg is voltak alkotmányozáshoz való “finomságok”: tessék csak Ady publicisztikát vagy Mikszáthot olvasni. De most csak a huszadik század első felében tallózzunk!

˙ Volt ugye a Horthy-rendszer (szokták mondani hogy három millió koldus országa). Jó, előtte elvesztettünk egy másik háborút, meg volt némi tanácsos diktatúra, meg kurzus (olyan “orgoványos”-különítményes), aztán hitleréket jócskán megelőzve jött a numerus clausus (V.ö. ITT meg ITT ), olyan magyaros-prohászkás, aztán lapátos munkaszolgálatosokat vittek Ukrajna hómezeire megfagyni, egyébként a doni hadsereggel karöltve, meg hát délvidéken is volt némi ez-meg-az, de azt jóval megelőzően hoztak néhány zsidótörvényt egyházi áldással – hát hadd ne soroljam tovább

˙

És ezzel akar Pozsgay, mint alkotmányozó entitás, folytonosságot?