Meghalt Ranschburg Jenő

˙
Vannak emberek – élők és halottak egyaránt –, akik örömet okoznak. Akiknek örülök, hogy léteznek-léteztek. Sokuknak képét ágyammal szemben azért tettem a falra, hogy felébredéskor ők jussanak az eszembe.

˙
Hiány van belőlük!

˙

Az élet-embereim – valahogy így mondta Thomas Bernhard…

˙
Akkor hát - egy interjú utolsó perce:

˙

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Szomorú utóirat.
˙

A Heti Válasz elnevezésű hetilap ezzel a szövegdarabbal adta hírül Ranschburg Jenő halálát:

˙
„Váratlan halálhír: Meghalt Gyurcsány bizalmasa"

˙
A szerkesztő – Somogyi Marcell nevezetű – ugyan bocsánatot kért az alávaló tettért, de nem vonta le a következtetést, továbbra is szerkeszt – a következő ormótlanságig, noha maga is elismerte: “egy textusnak kontextusa is van, ezért elismerem: sértő szándékot mutathat, ha a politikai vonzalom - ami egy ismert emberről szóló cikkben bármikor megemlíthető - a halál kapcsán kerül elő és jelenik meg a címben”.

˙
Tartozom Ranschburg Jenőnek az alábbiakkal:

˙
Végre véget kellene vetni annak, hogy embereket aszerint aposztrofáljunk, hogy kivel, mikor, mennyit vannak együtt, kivel rokonszenveznek és kivel kevésbé. Végreis talán azt kellene észrevenni: mit és hogyan csináltak, hogyan éltek. Hogy mely érdemek jegyében éltek...

˙
Másfelől pedig talán véget kellene vetni annak, hogy abban, ha valaki éppen Gyurcsány Ferenccel van-volt bizalmas viszonyban, bármi kivetnivaló lenne!

˙
Ranschburg Jenő meghalt.

˙
Mi – emberek - pedig itt vagyunk, élünk: nagyon nem mindegy hogyan ~ üzenem megbecsülés helyett a fent említett szerkesztő szintén-embernek…