Családi dokumentum ~ Kordokumentum
ˇ

Az itt idézett, montázzsá szelidített "valami" az első világháborúban az elesettek azonosítását szolgálta. A halállal eljegyzett katonák egyszerűen csak dögcédulának nevezték...
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Augusztus volt, rekkenő hőség. Egy keddi napon meglátogattam apámat, akkorára már nem laktunk együtt, „felnőtté” váltam, s ha családom még nem volt is, feleségem már igen.
Apám barnára napozottan, izmosan olvasott a napágyban a kertben. Semmiképpen sem öregember... – gondoltam. A kutya az ágy alól vakkantott egyet.
* * *
Pénteken a kánikulában nővérem lakásán próbáltam hűsölni – vastag falú, ódon építmény, még a legnagyobb melegben sem forrósodott át.
Meghalt - mondta a húgom, éppen érkezve. Taxi. Sietés, vajon miért? Hiszen az örökkévalósághoz mentünk vizitálni.
ˇ
Éppen borotválkozni készült, amikor folyni kezdett a víz a mosdó alatt. Leszaladt a vízórához – két betontömb takarta az aknát. Az egyiket megemelte – és meghalt.
ˇ
Ott feküdt a félig nyitott vízóra akna mellett, letakarva. Felhajtottam a takarót, apám nyugodtan, kisimultan, napbarnítottan feküdt. Mintha csak az orrát formálta volna át kissé a takaró súlya. Alapjában azonban semmi különös. De amikor végigsimítottam a kezemmel a hajjal még eléggé borított fejet, csapott meg a felismerés: ez a test már kihűlt. Kezdetét vette az örökkévalóság…
* * *
Mindennel meg lesz elégedve , nagyon szép temetés lesz - legyeskedett körülöttem a temető-szolga . Apuka kicsit felpuffadt - mondta, de hiába meleg van, s ide a temetőbe már csak a selejtes hűtőket hozzák. A ruhájával mi lesz?...
Egy idegen ember feküdt a koporsóban...
* * *
A huszadik század ugyan még nem játszotta végig a drámáját, de a nagyjeleneteken már túl voltunk. Ezért-e vagy más okok folytán: nem éreztem igazán megrendülést. Viszont megkezdődött a legendák élete, az örök visszaemlékezés, a szeretet-tartozás mély lelki törlesztése. Valaki azt mondta: nagy baj, hogy a fiúk csak apjuk halála után ismerik meg az apjukat.