Támadás a bloggerek ellen...

ˇ

Az érintettség okán...

ˇ

Hogyan is vagyunk ezzel. Most ne beszéljünk azokról a naplóírókról, akik magánéleti és pszichés problémáikat kiáltják a világba a neten.

ˇ

Az egyre szaporodó úgynevezett tematikus blogokról van szó. Ezek nem újságok, hiszen íróik ismeretlenül vagy - nagyon örvendetesen - nevüket vállalva írják a világban olvasók számára véleményüket, információikat. Nem szerkesztenek újságot (bár már ilyen is van!), hanem csak egyszerűen írnak, képeket töltenek fel, - mondanám: kreatívak.

ˇ

S akkor most olvasom, hogy az újságok berzenkednek, hogy a neten ingyen olvassák online változataikat. (Ami persze nem igaz, hiszen a net használatáért tisztes, sőt tetemes díjat kell fizetni, minél többet lehet csinálni, annál többet, s bizony a bloggernek olykor szüksége van arra, hogy a készsége többet tudjon.)

ˇ

S akkor jön az a mondat, amely az érintettséget létrehozta számomra:

ˇ

" a tartalom előállítását nem lehet ráhagyni a közösségi oldalak tömegeire vagy a bloggerekre".

ˇ

Miért is nem lehet? S itt az idézett eszmefuttatás a "minőségi" tartalomról beszél. A gazdasági magyarázkodáson kívül csak nem az áll a háttérben, hogy a "minőségi tartalomszolgáltatást" a tematikus blogok egyre jobban ellátják, mint a nagy sajtóorgánumak? Hogy a blogok e részében több szabad és manipulálatlan információ kap helyet, mint a riadozó sajtóban? Aminek persze egyszerű okai vannak. A bloggernek nincs főnöke, a saját szubjektív érdeklődésén, gondolkodásán kívül semmi sem befolyásolja, tevékenységét nem korlátozza a politika vagy a hatalom (ez még nálunk keményebb sajtókáosszal rendelkező hatalmaknak sem sikerült). A blogger nem megy el ujságírónak. Nem, még akkor sem, amikor hívják. Sőt, egyre hatékonyabb lesz. Az Egyesült Államokban van olyan blog, amelyet előbb vesz kézbe mondjuk egy új könyvének a visszhangjára kiváncsi író, mint a nagy világlapokat. (Tessék csak megnézni a http://www.bookslut.com/blog/ címen, vagyis a talán némileg polgárpukkasztó címen ismert Bookslut-ban a chicagoi Jessa Crispin szövegeit. Gondolom, nem olyan bolond, hogy kitegye ezeket egy-egy főnöki "légy szíves itt rövidítsd" vagy "ez azért túl erős" stb. manipulálásnak. S ha ma már vállal is írásokat nagy lapokban, a blogger-státuszt sok-sok év után sem adja fel, hiszen az a közszereplésének kulcsa.

ˇ

De említhetném hirtelenjében az ungvári magyar Balla D. Károly tevékenységét, amely éppen a blogírásból terebélyesedett jelentőssé.

ˇ

S persze a példák százai-ezrei sorolhatók. Nem csodálom, hogy a hivatalos (hatalmi) sajtó intézői félnek attól, hogy a net-portálokon kell majd megküzdeni a mindig szabadon megnyilvánuló bloggerekkel. S ez még a nálunk levegősebb országokban is érvényes szempont.

ˇ

Persze hangsúlyozni szeretném: az úgynevezett "minőségi" tartalmakról van szó!