Monday, June 30, 2008


Egy "ismeretlen ismerős":

Mauricio Kagel ~

noha járt is már Magyarországon, Bach-"oratóriumát" elő is adták, neve mégis teljesen ismeretlen a hazai zenei világban. Egy jelentős műve kapcsán született az alábbi írás...

"Németországból" - avagy a romantika értelmezése

Mauricio Kagel dal-operája

"Németország! - e gondolat elûzi éji álmomat"

ˇ
Ezzel a két sorral kezdődik Heinrich Heine Éjszakai gondolatok című verse, amely éppen úgy 1844-ben keletkezett, mint a Németország, Téli rege. S ezzel a két sorral kezdődik a Németországból (Aus Deutschland) című monumentális Kagel mű is, amely a német romantika irodalmi és zenei termésének impozáns kavalkádja, Kagel értelmezésében, szerkesztésében és újraköltésében.
Kagel viszonya a hagyományhoz valószínűleg egyedülálló a mai zene világában. Nem mintha más zeneszerzőknek nem lenne közük a múlthoz - elsősorban a régmúlthoz, Bach-hal bezárólag -, de az a direkt kapcsolat, amelyet Kagel alakít ki elődeivel, mégis merőben más, a múlt képét a maga újrafogalmazásában mutatja fel, nem át- vagy feldolgozza anyagát, hanem valóban újrateremti, de úgy, hogy szinte azonnal tudjuk: kiről is van szó, noha az értelmezés teljesen specifikus, illetve egyéni. A ráismerés örömét nagyban elősegíti az a lenyűgöző tudás, amelynek a birtokában Kagel egy-egy ilyen újraértelmezéshez hozzákezd. Így van ez jelen témánk esetében is. A Németországból című mű már 1981-ben készen volt, s ugyanabban az évben Berlinben megtörtént az ősbemutató is, ám az amszterdami felújítás miatt fontos, hogy e műről ismét gondolkodjunk - arról nem is szólva, hogy mind az ősbemutató, mind a felújítás említetlenül maradt idehaza. Kagel már 1970-ben elmondta véleményét Beethovenről a Ludwig van című opuszban, amelyből film is készült, az Aus Deutschland után pedig, 1985-ben a Sankt-Bach Passion-ban Bach-felfogását ismerhettük meg. Mindez lényegében egy jelentős mai zeneszerző tisztelgése lehetne az elődök elõtt, ha nem ébresztene oly sok asszociációt a néző-hallgatóban, a mára, a huszadik század Németországára, a huszadik század világára vonatkozóan. Mindjárt a mottó! Ha csak még két sort olvasunk a fent idézett Heine versből, máris elindulhatunk asszociációs vándorlásunkon: "szemem nem hunyhatom le többet, / csak forró könnyeim peregnek".
A holland televízió a nagyszabású mű vetítése elõtt egy ún. werk-filmet mutatott be, amelyben Kagel egy nagyon fontos dolgot mondott: "Azt gondolom, hogy a romantika nem szűnt meg. A romantikát úgy kell megérteni, mint a valósághoz való igen különös viszonyt. De nemcsak egyetlen valóság van, hanem nagyon sok. Azt gondolom, hogy a romantikában az ember elidegenedik a társadalomtól, mindentõl, ami körülveszi, mert a romantika az érzések hangsúlyozottsága és nem az értelemé". Ezek a szavak kétségtelenül tartalmaznak - még a német romantikát elfogultan szeretők számára is - vészjósló üzeneteket. [Érdekes összevetni e szavakat Thomas Mann napló-bejegyzésével: "Tisztátalan világ a romantika. Nem akarom, hogy sok közöm legyen hozzá" (Küsnacht, november 27. péntek 1936.)] Minden bizonnyal nem véletlen, hogy Kagel éppen Heine sorait használja mottóként - s egyáltalán, Németország-költeménye címét is kölcsönveszi tőle -, hiszen Heine a romantikától a romantika ironikus bírálatáig jutott el, s e nagy művébe Párizsban a környezet szabad levegője élesen fútt bele - ahogy Heine a mû bevezetőjében említi. Vagyis Heine - akárcsak Kagel - Németországon kívülről látta hazáját (Kagel Argentínában született, s csak huszonhat éves korában telepedett le Kölnben). Hogy Kagelt sorsa ennyivel messzebbre vetette, azt történelmi események okozhatták, mégpedig huszadik századi események, amelyeknek megértéséhez a romantika, elsősorban a német romantika alapos ismerete elengedhetetlen. Kagel mûvében ez az ismeret elevenen él, a heinei irónia életre kel, s a kageli kritika a mű hatalmas tablója alól tűnik elõ.
Túlzás nélkül mondom, hogy számomra szinte a felismerés erejével vált világossá Kagel nyomán, hogy miért volt olyan a Hitler előtti Berlin kabaré-művészete, amilyen volt, hogy miképpen válhatott a hitleri őrület a tömegeket hisztérikussá feszítő mozgalommá, egy őskép igézetévé - ahogy C.G. Jung beszélt róla -, ami egész nemzetnyi magasan művelt és intelligens embert is hatalmába keríthetett, hogy a romantika veszélyessé válhat, akár az ízlés, akár a hatalom kérdéseit boncolgatjuk is, vagyis: a romantika szinte kizárólag a zsenik szintjén marad veszélytelen. Mindezt az üzenetet is sejteni lehet a nagy kageli tabló alatt, miközben a romantika iránti szeretet, a mesterek iránti tisztelet ironikus áhítatának válunk szem- és fültanúivá.
A dal-operának nincsen története, mozaikokból áll. Szövege Heine, Wilhelm Müller, Goethe, Matthias Claudius, Schiller, Hölderlin, von Eichendorff, Franz Schober, Hölty, Mayrhofer, Klopstock és mások szövegeiből áll össze: valamennyien a német romantika nagyjai, vagy annak szöveget adó reprezentánsai. A témák: a szerelem, a magány, a vágy, a természet, a halál. A szövegek tartalmát szimbolikussá tett vagy ismert személyek jelenítik látvánnyá. A Téli utazás kintornása, a két gránátos, Edward és az anyja, a halál és a lányka, Hyperion, aztán a költő (Goethe), a zeneszerző (Schubert), az allegóriák: az éjszaka, a zene, a halál. Mindezek a szereplők a zongorákból összerótt színpadon ágálnak. A zongorák - több tucatnyi - úgy torlódnak egymásra, mint a vészjósló jéghegyek, s eredeti funkciójuk mellett, hol a vihar sötétjéből az ég csillagai közt evező dioszkurok evezős hajóiként, máskor az elesettek, vagy önkezük által végükhöz érkezők koporsójaként kapnak szerepet. Egyik-másik azért hangszerként is megszólal. Mindez 24 képben...
Kagel persze nemcsak egyszerûen a romantikát, hanem talán még inkább azt akarja tolmácsolni, hogy miképp fogadjuk azt mi, vagyis a mi romantikus elképzeléseinket ábrázolja a romantikusokról. Hogy elkerülje a közönség esetleges téves identifikálását, biztosítékokat épít be. A verseket csak részben mondják illetve éneklik el, olykor megszakítják, majd hirtelen angolul kezdik el énekelni, kézben tartott mikrofonnal, ráadásul nem egyszer hamisan! A szereplők váltogatják a korukat, nemüket, a tragikus eredetű történések átmennek komikusba, a burleszk elemeket sem nélkülözik. Edward meggyilkolt apja például valószínűtlen páncélzatban kísért, ami egy óvatlan pillanatban darabokra hullik, ám az énekes - egyébként a páncél alatt frakkban - szó nélkül kisétál ... ha már így alakult! A Margit a rokkánál szövegét, Kagel zenéjével persze, ezúttal a Goethét alakító színész énekli, Andy Warhol (v.ö. Tischbein) Goethe-festményét követő jelmezben, egy tükör előtt. Talán mondani sem kell: ennek is jelentése van, hiszen a tükörben a jobb bal, a bal jobb, s vajon látjuk-e saját arcunkat életünk során egyáltalán a maga eredetiségében. A dal végén Goethe angolra vált, s akár egy mai bárénekes, dzsesszes kántálásba kezd mikrofonjába. Gretchen sem rest, követeli a magáét: elégíts ki, dalolja. A dolog hol is történhet másutt, mint egy zongora tetején. A halál és a lányka esete sem mentes a groteszk elemektõl. Miután a lányka nem fárad bele a "ne érints" ismétlésébe, tekintettel fiatal korára, a halál sem rest, ő is közli, hogy fiatal. A lány hamarosan egy szerkezetre akasztva a zsinórpadlás felé veszi útját. Hyperion sorsdalának előadása közben.
Nekünk más adatott: "Ne lehessen / nyugvásunk helye. / Tűnnek buknak a szenvedők, / vakon, egy / óráról a másra mint / a víz verődik / kőről kőre, / éveken át a bizonytalanba"/ egy képernyőn végtelen vasútvonalra közelít a kamera. Hova vezet ez a sínpár a sivár tájon át, a kihalt végtelen felé vagy valami iszony van a vonal végén, ahonnan aligha lesz visszatérés? És nem lehet szó nélkül hagyni a színészi játékot, például a szinte végig színen levő narrátornőét (Desirée Maiser), aki egyszerûen mindent tud, amit a színpadon tudni kell: énekel (többféle modorban), táncol, szaval és kommentál. A Chamisso Kártyavetőnője nyomán készült kép felejthetetlen marad alakításában.
Mi az, ami a nézőben-hallgatóban Kagel dal-operája nyomán megmarad? Nézetem szerint az ambivalencia. Kagel viszonya a romantikához: ambivalens. A maga említette elidegenedést végigéli a színpadon, ugyanakkor tagadhatatlanul szereti a romantika alkotásait, megéli, amint tönkretették a dalokat (a színpadon Schubert szájába adja ezt az ítéletet), s az egész mögött valami baljós köd gomolyog, kimondatlanul és némán megterem valami félelem-féle a nézőben, amit persze old a megértés és tolerancia, s mindenekelőtt a művészet és a művészek szeretete...

Friday, June 27, 2008


Philip Glass július 3-án és 4-én a MűPában.

Leonard Cohen verseit zenésítette meg, azt mutatja be együttesével.

Cohen csak hangfelvételről szólal meg.

Bővebben lásd: ITT, ahol még hangillusztrációk is vannak. A lemezről: ITT és itt is vannak hangminták a dupla CD minden trackjéről...

A versek Leonard Cohen Book of Longing című kötetéből valók...

Philip Glass "munkatársai" között szerepeltek az évek során mások mellett: Ravi Shankar, Foday Musa Suso, Brian Eno, David Bowie, Linda Ronstadt, Paul Simon, Suzanne Vega, az Aphex Twin, Samuel Beckett, Bob Wilson, Allen Ginsberg...

Vajon mit szól majd "Kodály országa", hogy egy neves "kritikusunkat" idézzem, aki letiltotta a műsorában a szerző nevének kiejtését: ITT olvasható a nemes indulat szülte sziporka-sorozat...

Vajon neves "kritikusunk" neve fémjelzi-e mindmáig a rádió zenei magazinját?


Quo usque tandem abutere ... patientia nostra? Quam diu etiam furor iste tuus nos eludet? Quem ad finem sese effrenata iactabit audacia? ... [Cicero]

Azaz, gyengébbek ("kritikusunk") kedvéért:

Meddig élsz vissza türelmünkkel...? Meddig is packázik velünk ez a te eszeveszettséged? Meddig hetvenkedik még zabolátlan nagyképűséged?


[Cesare Maccari freskója, Roma, Palazzo Madama, Sala Maccari]

Újsághír:
Felavatták Wass Albert író egész alakos szobrát, Győrfi Sándor szobrászművész alkotását a debreceni Nagyerdőben, a Medgyessy sétányon.
~~~
Aligha van olyan magyar író, akinek annyi szobra, emlékműve volna országszerte, mint Wass Albertnek....
A második világháború idején folytatott tevékenysége (ezért - mint háborús bűnöst - távollétében halálra itélték) mindmáig tisztázatlan, rehabilitálásáért többször, többek folyamodtak, ám azok, akik elítélték, azt nem tartották indokoltnak.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Néhány szó a "Wass Albert kultusz"-ról

Valójában nem szükségszerűen érdekes, hogy egy-egy alkotó egyes kérdésekről aktuálisan hogyan gondolkodott, mit mondott és így tovább... Ha - és ez a perdöntő - alkotásaiban színvonalas, rangos, nagy maradt. Sok példa van erre és sok tévedés, aktualizálás, indulat stb. lengi be a műveket.

Richard Wagner zenéi teljességükben zseniálisak. Wagner zsenije nélkül aligha volna elképzelhető a 20. század zenéje. Ugyanakkor írásainak egy részéből, kortársak megnyilatkozásaiból ismert, hogy előítéletes, gyülölködő, antiszemita, romantikus ember volt. "Tisztátalan világ a romantika. Nem akarom, hogy sok közöm legyen hozzá" - írta naplójában Thomas Mann (Küsnacht, november 27. péntek 1936.). Másutt pedig, amikor Wagner házát meglátogatta Tribschenben: "A bútorok jobb ízlésről tanúskodnak, mint amilyen a bérlőé volt...kísérővers a Siegfried-idillhez - csak azt lehet rá mondani: hm! - A patetikus giccstől a német fiúszerelemig szembeszökőek a félelmetesség és a hitlerség elemei" (Küsnacht október 13. szerda 1937). Ennek a bejegyzésnek utolsó mondata: "Vacsora után Walkür-lemezek, csodálatba merülve hallgattam őket."

Mindezek teszik világossá, hogy teljesen korlátolt gondolkodás, amely Wagner zenéjének izraeli előadásait tiltja, olyannyira, hogy a tilalmat Daniel Barenboimnak kellett feszegetnie, kevés eredménnyel...

A Wagnerrel kapcsolatos példa azért kerül ide, mert Wagner művei egy zseniális alkotó kompozíciói, egy alkotóé, aki ugyanakkor, ha nem is bűnös, de ugyancsak gyarló ember volt (lásd még: ITT)

De idézhetnénk a zseniális költő, Ezra Pound, példáját, aki egészen a fasizmusig jutott el. Irodalmi, művészi jelentőségét mégsem vitatják.

És akkor Wass Albert, akinek az aktuál-gondolkodás egyesei újra-meg-újra szobrot akarnak állítani - s hozzá mint valamiféle "irófejedelem"-nek! Mások tiltakoznak ez ellen, mondván, Wass Albert háborús bűnök miatt kényszerült az emigrációba.

Ha Wass Albert művei zseniálisak lennének, akkor művészi megbecsülésének semmi akadálya nem lehetne. Csakhogy Wass Albert nagyon gyenge író volt. Szövegeinek nagy része propagandisztikus, színvonaluk alacsony. Semmi esetre sem szolgálnak rá arra, hogy Wass Albertet az irodalom valóban nagyjai között emlegessék. Sok szöveg, amely mostanában olvasható róla, óvatoskodva próbál ehhez a végkövetkeztetéshez elaraszolni. Még Ágoston Vilmos alapos és színvonalas munkája sem elégséges ahhoz, hogy az "illetékesek" végre tudomásul vegyék: mindössze egy gyenge "szövegfaragó" politikai szentté avatása történik mostanában...

Thursday, June 26, 2008

Ez a Pécsi Periszkóp Rádió!
ˇ
A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián
,

valamintInterneten:160 kbps mp3 formátumban és
32 kbps mp3 formátumban


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Hangtöredékek ~
ˇ
"Hogyan tökéletesítsük a világot?"
ˇ
John Cage egy alkalommal azt mondta, hogy szeretné meghallgatni a világ összes zenéjét. -De az lehetetlen - mondták...
Igen, de én nem sorjában szeretném, hanem egyszerre...
~
Ebben a műsorban tehát Cage több műve és Morton Feldmané - egyszerre szól.
ˇ
A szövegek:
ˇ

1. John Cage: Napló
(A szöveget Cage mondta el, a teljes napló nyolc CD-n a WERGO kiadó gondozásában jelent meg 1992 és 99 között. A felvétel 1991 június 22 és 24 között készült.)

2. Lao-ce: Tao te king
ˇ
A zenék:
ˇ
1. John Cage: Fourteen
2. Cage: Variations VII.
3. Cage: One8
4. Cage: One11 – a film, amelynek zenéje a 103
5. Cage: Thirteen
6. Morton Feldman:Four Instruments
7. Michel-Richard De Lalande: Tenebrae

Sunday, June 22, 2008





~ 107 éve született és 34 éve halt meg. A két adat önmagában nem sokat mond, csak mifelénk kelt döbbenetet, hogy a világ egyik legizgalmasabb zenei kísérletezőjét (zeneszerző, gondolkodó, hangszerépítő - szokták mondani róla), akit a legnagyobbak elismertek és tiszteltek, mint a magyar származású Ligeti György is, vagy a roppant érdekes fiatal muzsikus, Marc Sabat, aki három korált írt Partch emlékére - egyszóval mifelénk még csak a nevét sem ismerik...

De sajnos - ez nem meglepő. A mi művészeti köreink folyvást mással vannak "elfoglalva". Rádióink, televízióink sokszor hangoztatott "naprakészsége" naponta bukik meg.




Két DVD került hozzám a közelmúltban, amelyeken a nagyszerű amerikai (USA) komponista portréja és zenéje, filmre vett dramatikus opuszai ismerhetők meg. Olyanok, mint a U.S. Highball, vagy a frenetikus Barstow, amely egy kaliforniai sztrada-menti "pihenő" falfirkáit, feliratait zenésíti meg. Vagy a Castor and Pollux, a The Dreamer That Remains, a Delusion of the Fury. De fogalmat alkothatunk azokról a hangszerekről is, amelyeket Partch fejlesztett ki.

Néhány Partch CD...

A Kronos-lemezbe bele lehet hallgatni

(U.S. Highball) ITT

Saturday, June 21, 2008



















A giccs kommunikációja...
[Photo: Sergei Biziaev)

Friday, June 20, 2008


























Lao-Ce ~ TAO te king

Szép a szemnek a kiadvány, a boltban megörülök, hogy megjelent.

A kis kötet szövegét Tőkei Ferenc fordította. A mellékelt CD-n a szövegek Weöres Sándor fordításában, Kulka János előadásában hangzanak el. Csupa jónak gondolható paraméter!...

~~~~~~~~~~

Csakhogy:

1. Weöres Sándor nevének pontos ejtése nem "vöres", hanem "vörös" (maga a költő mondta nekem egykor!) [Weöres - v.ö.: Desewffy, Zichy, Cházár, Eötvös, Eördeg, Eörsi]. Ezt hagyta jóvá az egész stáb (rendező, asszisztens, hangmester, színész, művészeti vezető, kiadó, ügyvezető igazgató és még ki tudja hányan!)

2. Az Aaron-féle "meditációs zene" kritikán aluli, ócska giccs. Lehet-e csodálkozni zenei közízlésünk szomorú alakulásán, sanyarú állapotán?

"A CD-n elhangzó Weöres Sándor-fordítás - olvasom egyre elkeseredettebben a könyvecske hátoldalán - nem csupán rejtélyes és filozofikus, hanem gyönyörködtetően költői is. Kulka János elő­adásában, a háttérben halk meditációs zenével különleges szel­lemi utazásra invitál: távoli, keleti és misztikus" - vajon ki írhatta ezt a csöpögő reklámhablatyot?...

A "meditációs zene" teljesen használhatatlanná teszi Kulka egyébként éppenséggel elfogadhatóan korrekt munkáját. Maradéka sem marad!... Divatos szokás -"trendi" -, hogy zenés tingli-tanglival kissé ezoterikussá tesszük az elhangzó szöveget. Holott itt meghatározó, ősi, súlyos filozófia szövegéről van szó.

Három fordítást ismerek. Tőkei Ferencét, Weöres Sándorét és Karátson Gáborét. Karátson Gábor fordítása Tőkeihez képest pontatlannak hat, ráadásul zavaros és unalmas. Weöres fordítása szép és izgalmas lenne, itt azonban a kísérő zene brutálisan degradálja. (Bizony nem könnyű mesterség a szöveghez jól illeszkedő zene kiválasztása!) ~ Alighanem egyébként is a legtöbbet a Tőkei Ferenc fordította szöveg mond.

Rendező: Bajomi András; Művészeti vezető: Földvári Csaba

A Parlando Hangoskönyvkiadó Kft. kiadványa.

A felvétel a Magyar Rádióban készült.

A hangoskönyvvel sikerült tönkretenni egy alapszöveg előadását... Szerencsére Tőkei Ferenc szövege megúszta...

Wednesday, June 18, 2008


A Mode lemezkiadó gondozásában megjelent négy film John Cage-ről illetve műveiről...
Talán a legizgalmasabb a negyedik, amelyben egyrészt Cage híres Ryoanji című kompozíciója szól, mégpedig annak ma már szinte klasszikusnak tekinthető felvétele Isabelle Ganz énekével és a fiatalon meghalt Michael Pugliese ütőjátékával.



A Ryoanji a kyotoi templom kőkertje, a meditáció színhelye, ez ihlette Cage-et a mű megkomponálására. A templomkertről Klaus Schöning írt kitünő szöveget:

Ryoanji
avagy az üresség kertjei

A kép: fehér téglalap kavicsokból.
Benne öt sziklacsoport.
Kétszer két kő.
Kétszer három kő.
Egyszer öt kő.
Tizenöt objets trouvés. Talált tárgyak.
Messziről hordták ide a zen-szerzetesek.
Gondosan keresték évszázadokkal előttünk.
A csillogó homok,
egyenesen gereblyézve hosszában
és a jobb sarokban széltében.
Koncentrikus gereblyézett körök,
kis hullámokhoz hasonlók,
az öt mohán nyugvó sziklacsoport körül,
mint szigeteket mossák körül őket.
A kép kerete:
sötét téglalap

tenyérnyi kövekből,
melyek körülölelik a kép felületét.
Ryoanji - a kiotói templom kőkertje.
Sok-sok időn át omladozva, elfelejtve,
néhány évtizede újra felfedezve.
Szeki-tei, a kőkert. A kövek kertje.
Ku-tei, az üres kert. Az üresség kertje.
Formát és tant összhangba hozni.
A térben.
A felületek ürességét
kövek ott-léte teszi érzékelhetővé,
Silence. (Csönd.
Sounds are only bubbles on its surface. A hangok csak buborékok a
felszínén.
They burst to disappear. Szétpukkannak, hogy
eltűnjenek.)
John Cage gyakran idézi Thoreau-t,
S i g na l s című karcolatában is,
ami visszhang Mark Tobey White Writings-jára.
A fehér kertek a kövektől lesznek üressé.
A téglalap geometriája asszimmetrikusnak tetszik
a kövek elhelyezkedése folytán.
Formátlan forma.
Sokan kísérelték meg az értelmét meglelni.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A filmben a Ryoanji keltette színek, árnyalatok és képek asszociáció-sora kíséri a kompozíciót, s fölötte Cage mondja el Overpopulation and Art című mesostichonját, amelynek tartalma mindmáig keservesen aktuális. A szöveg Cage Composed in America című kötetében olvasható.

Tuesday, June 17, 2008















Philip Glass operájának sorsa az "MR3Bartók" Rádióban...


Április 19-én este...

A közvetítés vezetője még annak sem kutatott utána, hogy hogyan-miképpen ejtik az opera címét. Pedig a Webster szótár itt az interneten még kiejtést is ad: ITT

De az eredeti, New York-i, közvetítő is tisztán ejtette a kifejezést.

A magyar hallgató ezután válogathat a "Szacsagarja", "Szacsagara", "Szacsagraha" változatok között. (Pedig a kiejtés viszonylag egyszerű: "szatiagraha".)

Meglehet kicsinyességnek hat, hogy számonkérem egy operacím kiejtését a rádió műsorvezetőjén, de gondoljuk meg, ugyanez a műsorvezető mit szólna, ha egy másik műsorvezető mondjuk Wagner, Verdi és más operaszerzők műveinek még a címét sem ismerné...

A szünetben azután egy másik munkatárs, a rádió évtizedek óta "alkotó" zenei szerkesztője (igaz, bevallottan nem tud semmit Glass munkásságáról, s ezt az operáját sem hallotta még életében) - csinos kis eszmefuttatást hord össze (hogy kitől származik, nem árulta el), miszerint Glass művei a minimál "stílus rendkívül populáris megnyilatkozásai". (A "populáris" opera egyébként szanszkrit nyelven szól - ezért is oly "nehéz" a címét ejteni!...)

Az egész stílusról meg sommásan ennyit hallottunk: "A repetitív iskola zenéje az avantgárd irányzatok közönségriasztó bonyolultságára ad posztmodern választ" valamint megtudtuk még azt is, hogy ez a stílus "ismétléssel előidézett narkózis ravasz kiaknázásával" működik...

Szégyelltem magam, hogy egykori műsoraimból ebben a társaságban idéztek ezután...

Egyébként Philip Glass a magyar rádióban már korábban is "kihúzta a gyufát" a rádió érdemesülten penészlő szerkesztőjénél... (Lásd ITT)

A jelenségre általában is érdemes figyelni.

Ha valakire többen, sokszor, szüntelenül mondanak negatívumokat - miszerint "rendkívül populáris", "narkózist" használó, meg aztán egyszerűen csak tehetségtelen, alkalmatlan, hazug, ócska, ócskás, talmi és így tovább -, s e közben semmiféle erőfeszítést nem tesznek, hogy megismerjék és megismertessék azt, amit lenéznek, gyaláznak, hogy legalább minimális ismereteket szerezzenek egy-egy alkotás, alkotó, ember megítéléséhez (esetleg kikutassák: hogyan is ejtik azt az operacímet stb.) -- akkor előbb-utóbb ezekből a hétköznapi aknamunkákból közgondolkodás lesz. - Nos, ehhez járultak hozzá a minap a "MR3Bartók" Rádió munkatársai...

Monday, June 16, 2008





James Joyce összes hangfelvétele


a Sub Rosa lemezcég kiadványa...

(A keresőbe kell beírni Joyce nevét, hogy a lemezről bővebb információhoz jussunk!)


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Június 16:


Bloomsday, az Ulyssesbeli Leopold Bloom (magyar származású regényhős) egy napjáról - 1904. június 16-áról - szól az opusz.


Szombathelyen ma is áll egy valamikori, szombathelyi Bloom család háza...

Friday, June 13, 2008



- És azonkívül, hogy vagy?
-Nem panaszkodom.
- Normálisan érzed magad?
- Mondtam, hogy nem panaszko­dom.
- Én egy kicsit furcsán érzem magam.
- Tessék?
-Neked is eleged van belőle?
- Hajjaj! Miből?
-Hát ebből... ebből a... dologból.
-Kezdettől fogva. És neked?
- Akkor hát ez már nem fog megvál­tozni.
ˇ
[Samuel Beckett: A játszma vége]


Egy kiállítás margójára:

"Halálfej és béke"

De - az "iskola" nyomán - hogyan is lehetnének mássá?!....

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

“Heavy Light: Recent Photography and Video From Japan” ~ kiállítás az International Center of Photography-ban.

A montázs Hiroh Kikai és Tomoko Sawada fotóiból készült.

Thursday, June 12, 2008

Az amerikai Harmonia Mundi gondozásában jelent meg

Karlheinz Stockhausen Stimmung című vokális műve Paul Hillier Theatre of Voices énekegyüttese hat tagjának előadásában (2007)

Az 51 "Model"-ből álló művet a szerző 1968-ban írta az Egyesült Államokban a kölni Collegium Vocale énekegyüttes megrendelésére. Az együttes a Rajnai Zeneiskola együttese volt, korábban a szerző is ebben az intézetben tanult. Az opusz szövege minimális. Elsősorban különböző istenek (görög, indiai, perui, azték, indonéz, polinéz, afrikai, egyiptomi stb. istenek) nevét ismételgeti repetitív módon. Mindössze két összefüggő szövegrészlet van benne, mindkettő a szerző írása. (A szöveg olvasható ITT) Ez a kiadás közli az eredeti német szövegeket, s az említett isteneket is felsorolja, pontos adatokkal.

A szerző hagyott bizonyos improvizációs lehetőséget az előadóknak, így az egyes előadások nem fedik pontosan egymást. A Paul Hillier féle változat az ún. Koppenhágai Verzió (2006). Ebből a felvételből részletek hallgathatók ITT!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A talán legismertebb felvétel a Gregory Rose vezette Singcircle előadása, amelyen maga a fentebb említett Paul Hillier is énekelt. [Ez a változat teljes egészében meghallgatható: ITT - a Stockhausen Stimmung.mp3 jelzetre kell klikkelni!]

Wednesday, June 11, 2008







John Cage ~ Variations VII

1966-ban tíz New York-i művész és harminc mérnök és tudós szakember (a Bell Telephon Laboratóriumokból és máshonnan) munkája nyomán kilenc estén létrejött az elektronika hőskorának a terméke: a több helyszínről (utca, üzem, teknősbéka-medence stb.) közvetített hangok integrálása egy zenei végponttá. Ennek egyik eseményét rögzíti ez a most (2008) első ízben kiadott , múzeális értékű film.

A központi figura természetesen John Cage, ám olyan legendás nevek is megszólalnak az archív felvételeken, mint Robert Rauschenberg vagy David Tudor.

A film, illetve a létrejött zene annak számára különösen érdekes, aki a mai kompjuteres lehetőségeket ismeri, azokkal dolgozik, s összevetheti: micsoda óriási munka volt ennek a létrehozása, amely manapság néhány Handy Recorderrel és egy jó, többsávos zenei szerkesztő software-el technikailag sokkal robbanékonyabban létrehozható. Persze nyomatékosan hangsúlyozni kell: Cage zsenialitása nélkül ma sem hozható létre ilyen eredmény...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elliot Caplan filmje John Cage és a koreográfus-táncos Merce Cunningham sok éves együttműködéséről szól, amely Seattle-ben kezdődött, s Cage halálálig tartott. A film számos Cunningham-koreográfiát mutat be, természetesen Cage zenéjével. Különösen érdekesek Cage performansz-szerű felolvasásai. [Megismerkedetünk a zseniális Cheap Imitation-nal, amelynek története különösen érdekes. Satie Szokratész című opuszára készült Cunningham koreográfiája. Közvetlenül a bemutató előtt derült ki, hogy az örökösök nem adják meg az 1918-ban keletkezett mű előadási jogát. Cage úgy mentette meg az előadást, hogy a koreográfiához tökéletesen idomuló, Satie zenéjének koncepciójával komponált új zenét (ezért nevezte el "Olcsó utánzat"-nak)]

Monday, June 09, 2008



Unsuk Chin
ˇ
első operája az Aliz Csodaországban című opusz.

ˇ
Az operáról a szerző egy interjúban beszél részletesen.
ˇ
A dél-korai származású zeneszerző Ligeti György tanítványa volt, ma Berlinben él.
































További információk: ITT
~~~~~~~~~~~
Remélhető, hogy a Sanyi és Aranka Színház őszi évadában sorra kerül!....