John Cage ~ Variations VII

1966-ban tíz New York-i művész és harminc mérnök és tudós szakember (a Bell Telephon Laboratóriumokból és máshonnan) munkája nyomán kilenc estén létrejött az elektronika hőskorának a terméke: a több helyszínről (utca, üzem, teknősbéka-medence stb.) közvetített hangok integrálása egy zenei végponttá. Ennek egyik eseményét rögzíti ez a most (2008) első ízben kiadott , múzeális értékű film.

A központi figura természetesen John Cage, ám olyan legendás nevek is megszólalnak az archív felvételeken, mint Robert Rauschenberg vagy David Tudor.

A film, illetve a létrejött zene annak számára különösen érdekes, aki a mai kompjuteres lehetőségeket ismeri, azokkal dolgozik, s összevetheti: micsoda óriási munka volt ennek a létrehozása, amely manapság néhány Handy Recorderrel és egy jó, többsávos zenei szerkesztő software-el technikailag sokkal robbanékonyabban létrehozható. Persze nyomatékosan hangsúlyozni kell: Cage zsenialitása nélkül ma sem hozható létre ilyen eredmény...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Elliot Caplan filmje John Cage és a koreográfus-táncos Merce Cunningham sok éves együttműködéséről szól, amely Seattle-ben kezdődött, s Cage halálálig tartott. A film számos Cunningham-koreográfiát mutat be, természetesen Cage zenéjével. Különösen érdekesek Cage performansz-szerű felolvasásai. [Megismerkedetünk a zseniális Cheap Imitation-nal, amelynek története különösen érdekes. Satie Szokratész című opuszára készült Cunningham koreográfiája. Közvetlenül a bemutató előtt derült ki, hogy az örökösök nem adják meg az 1918-ban keletkezett mű előadási jogát. Cage úgy mentette meg az előadást, hogy a koreográfiához tökéletesen idomuló, Satie zenéjének koncepciójával komponált új zenét (ezért nevezte el "Olcsó utánzat"-nak)]