Mondjuk el tehát, mi okból formálta meg a keletkezést s ezt a mindenséget az alkotó. Jó ő, a jósággal pedig nem fér össze soha semmi irigység semmi tekintetben: ennek híjával lévén azt akarta, hogy minden a lehető leghasonlóbb legyen őhozzá. A keletkezésnek és a kozmosznak ezt a forrását, mint a legjogosultabbat, értelmes emberektől bárki bízvást elfogadhatja, Az isten ugyanis azt akarta, hogy min­den lehetőleg jó, hitvány pedig semmi sem legyen, ezért, minthogy mindent, ami csak látható volt, úgy vett át, hogy nem volt nyugalomban, hanem mozgott szabálytalanul és rendezetlenül, rendbehozta rendet­lenségéből, mert azt gondolta: mindenképen különb a rend. Az pedig nem volt és nem lesz lehetséges, hogy a legjobb lény mást cselekedjék, mint a leg­szebbet: megfontolás útján pedig azt találta, hogy a természettől fogva látható dolgok közül egészben véve semmi, ami híjával van az észnek, szebb az eszesnél nem lehet; ész pedig lélek nélkül nem kelet­kezhetik senkiben, E megfontolás alapján észt oltva a lélekbe, s lelket a testbe, építette fel a Mindensé­get, hogy oly művet alkosson, mely természeténél íogva a lehető legszebb és legjobb. Így tehát a való­színű okoskodás alapján azt kell állítani, hogy ez a világ valóban lelkes és eszes élőlénnyé lett az isten gondviselése folytán.

…………………………………………………

De vajon helyesen beszéltünk-e egy világról, vagy

határtalan sokról kellett volna inkább szólanunk?

Platon: Timaios