John Haynes ~ James Knowlson

Beckett képei

Európa Könyvkiadó, 2006.
Fordította. Dedinszky Zsófia
176 oldal ~ 3400.- Ft

Egy nap, amikor a színháztudós barátjával, Ruby Cohnnal a berlini Nemzeti Galériában Caspar David Friedrich festménye, A holdat néző férfi és nő elé értek, Beckett megjegyezte: „Tudod, hogy ebből lett a Godot-ra várva?" A festmény, amire valójában gondolt, az ehhez nagyon hasonló Két férfi a holdat nézi volt, amit 1937-es németországi művészi zarándoklata során látott a drezdai képtárban. Friedrich festménye volt a kiindulópontja annak az előadásnak is, amit Beckett rendezett a berlini Schiller Színházban: mindkét felvonás végét úgy képzelte el, hogy a két csavargó a csupasz fa mellett állva szemléli a Holdat, miközben csak a sziluettje látszik. Még rendezői jegyzetfüzetébe is feljegyezte a művész, „K. D. Friedrich" nevét, éppen a mellé az oldal mellé, amire a holdfényes jelenet elemzését írta. Beckett - legalábbis a drámában - nem próbálta lemásolni a két szemlélő testtartását Friedrich festményéről, ahol a két figura nekünk hátat fordítva nézi a holdat, miközben egyikük gyengéden a másik vállára teszi kezét. Ehelyett Vladimír, és később Estragon egymástól függetlenül kezdi el szemlélni a felkelő Holdat. Beckett mégis megpróbált valamit visszaadni a német romantikus festő híres festményének hangulatából. Sőt rendezésében a díszlet és a jelmezek színvilága is egyértelműen az eredeti képet idézte, a szürke, barna és fekete visszafogott árnyalatait.

(69-71. oldal)

Ben Kingsley és Alan Howard

Godot-ra várva ~ 1997