Klaus Goch német pszichiáter, irodalomtöténész, Nietzsche-kutató








"Mindannyian azt a nőképet hordozzuk magunkban, amelyet anyánktól kaptunk: ez határozza meg, hogy tiszteljük-e a nőket, hogy nem tartjuk sokra őket, vagy általában közömbösek vagyunk velük szemben."
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

„A tanulás megváltoztat minket, vagyis azt teszi, amit minden táplálék, amely egyszerűen »életben tart« — amint a fiziológia ezt tudja jól. Ám bennünk alapjában véve van valami, egészen »mélyen«, ami megtanulhatatlan, a szellemi fátum gránitja, valami előre elhatározott döntés és válasz az előre megadott, válogatott kérdésekre. Minden fontos problé­mánál egy megváltoztathatatlan »ez vagyok én« beszél; férfiról és nőről például a gondolkodó nem változtatja meg a véleményét, hanem kita­nulja, kialakítja magában - felfedezi végül, hogyan is »áll« ezzel nála a helyzet. Bizonyos időkben találkozhatunk bizonyos megoldásokkal, amelyek megszilárdítják hitünket; mindezt talán a "meggyőződésünk­nek" nevezzük ettől fogva. Később már csak az önismerethez vezető lábnyomokat látjuk bennük, útmutatókat a problémához, amely mi va­gyunk - helyesebben szólva a jókora ostobasághoz, amellyé lettünk, szellemi végzetünkhöz, az egészen »mélyen lévő« megtanulhatatlanboz. — Ezen lekötelező bók alapján, amellyel önmagamat ajándékoztam meg, talán megengedtetik nekem, hogy a »magánvaló nőről« kimond­jak egynéhány igazságot: feltéve, hogy már eleve tudjuk, mennyire csakis az én igazságaim ezek."

Klaus Goch megjegyzése: "Ez az aforizma rávilágít a tényre, hogy Nietzsche felfogható Freud előfutáraként is. A pszichoanalízis megalkotója nagyon is tudatában volt ennek, de igyekezett elfelejteni, »elfojtani«."