Lábjegyzet az etnikai homogenitás-hoz

   

 "a hold ma oly kerek!" 

Az eltelt idő

nyomában? 

                       

Szubjektív értelmezési gyakorlat... ?

ˇ

Rimbaud: A völgyben egy katona alszik

ˇ

SamTaylor-Wood Csendélet című installációjával

Töredékes locsogás a „féleségekről”…

Évek óta szemlélgetjük a két oldal vetélkedését: egy mafla oldal és egy buta oldal párharcát – hitük szerint azért, mert népünk javát a másiknál jobban szorgalmazták volna. De sokszor kérdeztük: lehetett-e maflasággal vagy butasággal szolgálni valamely fontos ügyet? Mindenesetre a gimnáziumi önképzőkörből mindkét válfajt kitessékeltük – hozzá a korszakban meglehetős demokratikus felhanggal: miszerint sem maflák, sem buták nem vagyunk, ezért megkértük mafla és buta társainkat, hogy keressenek maflákat és butákat („világ maflái és butái egyesüljetek!”).

S ez teljesen jó lenne a világbéke szempontjából is.

Csakhogy a maflák és buták egyaránt ragaszkodtak maflaságukhoz illetve butaságukhoz, minek folytán fontosnak tartották, hogy az őket kifogásolókat valamiképpen felszámolják. Eleinte jogi keretek között használták a paragrafusok adta lehetőségeket, állandóan mondogatva, hogy miért ne lehetnének maflák illetve buták. S mi, akik nem gondoltuk magunkat sem maflának, sem butának, olykor megrendültünk önmagunkba vetett bizalmunkban: ugyanis ki dönthette el, hogy ki a mafla és ki a buta. És valóban ennek csak tünetei voltak, bizonyítékai alig. Ráadásul alig adtunk hangot abbeli feltevésünknek, hogy tudniillik mi nem voltunk sem maflák, sem buták. Amikor aztán az általunk maflának és butának gondoltak sértetten hozzákezdtek azok felszámolásához, akik magukat sem maflának sem pedig butának nem tartották, kiderült: hogy – ha sokáig csűrtük-csavartuk a kérdést - aligha lehetett megkülönböztetni a maflákat és butákat a magukat nem maflának és nem butának mondottaktól. Így azután nagy rendetlenség támadt, s most már nehezen volt eldönthető: ki volt a mafla és ki volt a buta; pontosabban felmerült az a kérdés is: olyan fontos volt-e tudni ki volt a mafla és ki volt a buta, ha úgyis rajtuk álltak vagy buktak (többnyire buktak: lásd történelem) a dolgok. Aztán meg azok, akik magukat sem maflának, sem butának nem tartották, semmiféle jobb megoldást nem kínáltak a dolgok rendehozatalára. S nagy kérdés, hogy rendbehozhatók voltak-e az ominózus dolgok, akár maflákról és butákról, akár pedig nem maflákról és nem butákról volt szó. Ha ez a megkülönböztetés egyáltalán megállta a helyét . És megint elölről.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 
Örkény István:
ˇIN MEMORIAM DR. K. H. G.
ˇ
- Hölderlin ist ihnen unbekannt? - kérdezte dr. K. H. G., miközben a lódögnek a gödröt ásta.
- Ki volt az? - kérdezte a német őr.
- Aki a Hyperion-t írta - magyarázta dr. K. H. G. Nagyon szeretett magyarázni. - A német romantika legnagyobb alakja. És például Heine?
- Kik ezek? - kérdezte az őr.
- Költők - mondta dr. K. H. G. - Schiller nevét sem ismeri?
- De ismerem - mondta a német őr.
-És Rilkét?
- Őt is - mondta a német őr, és paprikavörös lett, és lelőtte
dr. K.H.G.-t.

 Yannis Kyriakides ~ The Thing Like Us


A fiatal ciprusi zeneszerző és hangművész arra a szinte lehetetlen elhatározásra jutott, hogy meghangosítja Spinoza Etikájának fogalom-definícióit, valamint egy levél részleteit, amelyet Spinoza B. de S. Schuller G. H.-nak írt válaszképpen 1674 őszén.
A magyar szöveg forrása:
Spinoza levelei (Filozófiai Írók Tára – Új sorozat) Budapest Franklin-Társulat, é.n. 206. oldal 58. levél - Fordította: Posch Árpád. (Az Akadémiai Kiadónál 1980-ban megjelent Politikai tanulmány és levelezés - Szemere Samu fordítása nem tartalmazza a levél teljes szövegét.)

Itt a lemez második részéből a fent említett levél részletei szólalnak meg. Kyriakides Spinoza szövegét feltagolta több tucatnyi trackbe, s közéje iktatott szöveg nélküli hang-részleteket.

Robert Wilson

első rádiójátéka

Monsters of Grace II

A rádiójátékot a Südwestrundfunk kulturális programja (SWR2) mutatta be még 2014 júniusában. Szerepelt a 2015-ös angliai Nemzetközi Rádiódráma Fesztiválon.

A cím: utalás Shakespeare Hamletjére ("Ó, irgalomnak minden angyali / S ti égi szolgák, most őrizzetek"), ám az angyalokból itt szörnyetegek lettek.

A Monsters of Grace II-t az magyarázza, hogy Wilson ezzel a címmel és részben ezzel a tartalommal rendezte Philip Glass operáját.

A rádiójátéknak, amely egyebek között Lucretius, Hölderlin, Goethe, Wittgenstein szövegek részleteiből és kortárs zenéből (mások mellett például Michael Galasso) áll össze, mindazonáltal nincsen története; szöveg- hang-, effekt-, zajfolyam. Olykor a szövegek is egymásra olvadnak, így valamiféle szövegzenét hoznak létre. A műsor nyelve német, angol, francia, olasz és latin.

A műsor hangulata inkább borúlátó (ez a bevezető kemény sorokból vélhető: "Egyik nap jön a másik után, így megy ez, mindig ugyanaz. Coitus, sírás, átkozódás, ejakuláció - mindig ugyanaz").

A színészek kitünőek, mások mellett Isabelle Huppert vagy Lady Gaga (prózai szerepben! - ritmikus, ismétlődő szöveggel).

A darab hangulati végkicsengése mégis talán derűlátóbb, hiszen csinálni kell.

Itt a több, mint egyórás műsorból néhány töredék és a felvétel során készült fénykép következik, a teljes műsor meghallgatható és letölthető ( ITT )

Emlékek, álmok, gondolatok

A cím megegyezik Jung könyvének a címével. És ha szöveg szerint nem is feltétlenül, mégis okkal lett a rádióműsor címe ugyanaz.

Hallgatható: ITT

V.ö.:  ITT

HPSCHD  ~~ CSMBL

harpsichord  ~~  csembaló

John Cage sok változatban megszólalt és sokat vitatott (Lejaren Hiller közreműködésével született)
kísérleti opusza. Branden W. Joseph 
2016-ban
megjelent tanulmánykötetében 

(Experimentations ~ John Cage in 
Music, Art and Architecture) egész fejezetet kapott 
Kísértet vagy Szörnyeteg címmel.

Egy interjú alkalmával mondta 
Cage: 

„sok erdőben barangoltam, s nagyon frusztrált, hogy 
kényszeresen, gyorsan nagy területeket bejártam, holott 
azokból egyetlen négyzetméternyi alkalmasabb a kutatásra”.

Ebben a kötetben - s ez a fenti idézetet bizonyos módon igazolja - 
arról is szó kerül, hogy Cage szenvedélyes gombász volt, írását a 
szakma is használja.

Itt a HPSCHD két feldolgozásából 
idézek. 

Az első részben Jukka 
Tiensuu finn zeneszerző és csembalista 
játssza a szólóváltozatot. 
Talán nem véletlen, hogy Tiensuu lemezén Scarlatti és Couperin is megszólal.

  

 

A második részben három csembaló szól, 
valamint kompjuterrel vezérelt hangszalagok. 

A korai, egész termet elfoglaló 
óriás méretű kompjuter:ILLIAC 
II. 

A zenét Duchamp, Moholy-
Nagy, Rauschenberg, Tobey és 
Schwitters alkotásai kísérik.

Szapphó

„… merészséget… ember…”

„Rosszul mondják azt, hogy a Múzsák száma kilenc csak. Leszboszi Szapphó lett, el ne feledd, tizedik!” (Platón?) – „Mért nem jössz inkább, ahogy egyszer jöttél, hallottad kérő szavamat… Menj,… mint ahogy látjuk… sáraranykarú.. és… óriási végzet… Sóvárgok, s elemészt a vágyam… Enyhül már a szivem, mit vágy tüze égetett. El nem érhetem én az eget, tudom…sötét fürtjeimet dér lepi, ősz vagyok már… gyenge a térdem, kibicsaklik egyre. De én puhaságot szeretek, s ezt meg is adta sorsom, napos ragyogást csak szerelem nyújthat: övé a szépség. Méz se jut nekem, ámde a méh se… Hiszem azt, megemlékeznek rólam a jövőben is!” (Szapphó Kr. e. 628-568)

Szapphó versei javarészt csak töredékekben maradtak meg. 

A rádióműsorban egy "haiku" és egy Platonnak tulajdonított 

szöveg kivételével végig Szapphó szövegét használtam. A zene 

kortárs zeneszerzők műveiből, egy csipetnyi Beethovenből és 

rekonstruált ó-görög dallamokból állt össze. A két színész hangja 

négy hangon szólal meg.

A teljes műsor számítógépen készült.

Akinek van felesleges ötven (pardon 49:55) perce, meghallgathatja:

ITT

Nosztalgia?


Egy valamikor készült rádióműsor, többen szídtak érte. Ugyanis nincsen „története”! Rádióműsor. Egyszerűen. Semmilyen más eszközzel nem valósulhat meg. Így képzeltem, képzelem el: mi az, hogy rádióműsor.

„Mi volt ez? Lehetne most nevet adni neki, műfajt. Ragaszthatnánk reá egy matricacédulát, hogy ne árválkodjon szegény otthontalanul, skatulyátlanul, árván. Mondhatnánk róla, hogy remix. Vagy rádióetűd. Vagy hangkollázs. Vagy "road radio". Vagy akármi. De leginkább rendetlenség volt. Önfeledt rendetlenség. Szabadság. A rend végre nem söpörhette a szőnyeg alá az érzést. Szép volt. És azon nincs mit érteni.” – írta a műsorról Cserna-Szabó András.

Meghallgatható: ITT 

Egy kitüntetés margójára

A Hír tv-ben Veiszer Alinda műsorában a minap Eötvös Péter zeneszerző volt a vendég.

A teljes beszélgetés meghallgatható : ITT

A beszélgetés mindvégig érdekes és színvonalas volt, mi más lehetett volna Eötvös Péter esetében.

Egy ponton a Magyar Szent István-rend kitüntetésről is szó került

Ezt a 2011-ben újra alapított (eredetileg Mária Terézia alapította 1764-ben!) rendet több kiválóság (Rubik Ernő, Egerszegi Krisztina, Kertész Imre, Polgár Judit) mellett Eötvös Péter is megkapta.

Az alább idézett részlet erről a kitüntetésről szól. S bár az átvétellel kapcsolatos vita elfogadható érveléssel zajlott, egy fontos ponton pontatlanság, illetve hiány zavarta a dolgot. S ezt a kitüntetéssel kapcsolatos viták kapcsán figyelembe kell venni!   

Nem tudok arról, hogy bizonyos esetekben ezt a rangos kitüntetést a méltatlanoktól visszavonták volna.

A kitüntetést ugyanis 1941 és 1943 között Göring, Ribbentrop, Ciano és Serédi Jusztinián is megkapta, s ezek a nevek (mások mellett)  szégyenteljes foltot hagytak az egyébként patinás kitüntetés rangján.

 bestemor HOH



Úgy lett, hogy jónéhány alternatív (elsősorban elektronikus) zene jutott el hozzám. Izgalmas dolog ezeket hallgatni. Másként kell érzékelni ezeket, mint akár a klasszikusokat vagy a kortárs klasszikusokat. Bár ez utóbbiak már kísérleteztek az elektronikus zenével. Stockhausennek, Ligetinek, Alvin Luciernek, Luciano Berionak, Luigi Nononak, Dieter Schnebelnek és sok kortárs zeneszerzőnek elektronikus kompozícióik vannak.


A lényeg, hogy másként kell ezeket az opuszokat megközelíteni. Sok kritikus, zene-esztéta száműzné ezeket a dolgokat, holott a régebbiek pusztán azért nem foglalkoztak ezekkel a lehetőségekkel, mert nem voltak ilyen lehetőségeik.

A norvég bestemor HOH lemez első számának a címe A világítótorony felé. Meditatív hangokkal kezdődik, szinte kíséret nélküli ének, de ezzel az énekhanggal sok minden történik, majd átcsap ritmikába, ám az ének végig ott bujkál a ritmusos elektronika mögött. Itt tehát a To the Lighthouse című opuszt idézem. Különösen meglepő, hogy a komponistákat (HOH) kik ihlették. De ezt majd a zene hallgatása közben tudhatjuk meg. Az énekesnő: Anne-Marte Rygh.

Anomáliák

Rettenetes lehet így élni - mondja a hölgy -, miközben két ujja közé fogva, az autó ablakán át, egy kétszázforintos érmét ad át a kéregető hajléktalannak.

Meg a négymillió, a minimálbér, az éhező gyerekek, a hosszú sorok a Blahán.

Rettenetes!

Mit lehet kezdeni az öregkorral, szól a hölgy a társaságban, az öregek között. A napok morzsolódnak, kellene az ünnep, meg a régi barátok. 

Mindenki  elmaradt azokból az időkből, amikor a 

tehetősség még csak formálódott. Volt dolog, szebb volt a világ...

Most?...

Van a vérnyomás, a műtét, a fájások... Egészségügy. Meg minden. Meg semmi.

Talán a könyvek, a művészet?... Megismerni a világot - papíron. Ja igen, a világ hálóján is lehet barangolni. Meg minden. Meg semmi.

Mégis, talán egyetlen barát? Kedves... Bármikor számíthatok rá - mondja a hölgy -, miközben tekintetével elrévedve szinte meghatódottan vígasztalja magát.

Segítek - szólt. Van egy másik, egy kisebb lakásom; odafogadtam. Semmit mondó bérért. Nyugdíja - szegénynek - kevés, takarításból, miegyébből foltozza-egészíti.

Hogyan lehetne segíteni a rászorulókat - kérdi a hölgy távolbatekintőn - mormolva a szavakat?  Hogyan lehetne?...

Megállok egy percre  most, az új év első napján. Vajon mindez így, ilyen egyszerűen, végülis nem éppen az, „mi a nyomort oly hosszan élteti”?

Cioran

Egy műsor, még a huszadik századból.

Sok dologra találtam Cioran szövegeiben, amit magam is gondoltam, dehát ő meg is írta.

Cioran szövegeibe Beckett, Pilinszky és Celan szövegtöredéket fűztem.

A zenék?

Bach, Gubajdulina, Lantos, Beethoven, Feldman, Bryars...

Jól megférnek egymás mellett, egy műsoron belül. Meg a szöveget is jól követik.

A műsor meghallgatható: ITT

 Happy Birthday to Me! 

És akkor a present!    

75. születésnapomra kaptam Steve Reich-től:

És a rádióműsor, amit egykor Steve Reichről készítettem. Meghallgatható: ITT

Szövegek, gondolatok, szövegfestmények

 Gertrude Stein

(Névre kattintva lásd: Wikipedia!)

Egy régi rádióműsoromat hallgattam újra. Az ilyesmi sokszor csalódást okoz: másként csinálnám ma. Stein esetében más történt. 

Ez a műsor mintha jobb lenne, mint egykoron.

Persze nagyon vegye magát, aki ezt az ötven percet erre áldozza. Nehéz szöveg, súlyos asszociációk, keserves igazságok. És ilyenformán időtlen vagyis aktuális.

A zenék számomra teljesen azonos világot idéznek, mint a szövegek. 

A műsor meghallgatható: ITT

Itt Francis Picabia és Pablo Picasso festményei...

Minden szöveg szerzője: Gertrude Stein

   

A  zenék:

1.     John Cage: Living Room Music

2.             ’’        : In a Landscape

3.             ’’        : Bacchanale

4.             ’’

5.     Kurt Schwitters: Ursonate (Spiritus Noister feldolgozás)

6.     Per Nørgård: I Ching

7.     Iannis Xenakis: Psappha

8.     Edgard Varèse: Amériques

9.     Steve Reich: City Life

   10. Richie Hawtin: Dirty  

   11. Kevin Volans: This is How it is

   12.          ’’          : Leaping Dance

   13. Poul Ruders: Således Saae Johannes

  14.        "          : Symphony                                                                                                    

Farrago

"Ami a bikaviadalokat 
illeti, én bikapárti vagyok" 
mondtam... megnyugtatandó
a....
hölgyet...
(D. G.)

Odi et amo. quare id faciam, fortasse requiris.

nescio, sed fieri sentio et excrucior.

(Catullus)

                                        

Bach & Kortárs Zene

és egy nagyszerű zongoraművész:

Alexandra Sostmann

A lemez összeállítása nem igényel magyarázatot. Bach a kortárs zene ihletője, más nyelven ugyanarról "beszélnek" a mai kortársak.

Sok "zenerajongó" vitatkozik ezzel. Én itt Boulezt idézem, aki egyszerűen rakja fel: mi kell ahhoz, hogy a zene egészében jól érezzük magunkat.

A lemezen Bach művei mellett Szofija Gubajdulina, Arvo Pärt, Xiaoyong Chen, Terry Riley, Henri Dutilleux és Dmitrij Sosztakovics egy-egy műve (illetve annak részlete) szólal meg. 

Ha a lemezt egyvégtében hallgatjuk meg, akkor rátalálunk egy közös világra. 

Itt egy szűk negyed órára tellett.

"Nevek ürügyén ~ Prohászka Ottokár"


1. bekezdés
Majd harminc éve, hogy a Magyar Rádióban elkezdtem a sorozatot: "Nevek ürügyén". Többszáz műsor készült írókról, zeneszerzőkről, képzőművészekről stb., magyarokról és nem magyarokról...
Egy alkalommal az akkori rádió ebédlőjében megszólított egy akkori vezető: "szép műsorokat csináltál Babitsról, Adyról, József Attiláról, Csáth Gézáról, Arany Jánosról, Kassák Lajosról, Bartók Béláról... Miért nem csinálsz Németh Lászlóról is műsort?" - "Egyszerű oka van - válaszoltam -: nem csinálok olyan nevekről műsort, akiknek nem használható a teljes életműve, akik finoman szólva gyarló szövegeket is közzétettek. Márpedig azok a szövegek nem adnak ürügyet a műsorkészítésre..." Azóta még sok név szerepelt. Mások között a Petri Györgyé vagy a Hajas Tiboré... Idézhető, teljes életművek!
2. bekezdés
Annak idején sokat keresgéltem a Szent István Társulat könyvkiadójának könyvei között. Számos érdekes, izgalmas és fontos könyv látott ott akkoriban napvilágot. Filozófusok, egyházi szerzők, egyházatyák művei sorakoztak a polcokon. Gyakran veszem elő ezeket a könyveket.
3. bekezdés
Ilyes kutakodások eredményeként bukkantam Szabó Ferenc jezsuita szerzetes könyveire. Szabó Ferenc akkoriban a Vatikánban dolgozott, a rádió munkatársa volt. Jó néhány régebbi és újabb könyve sorakozik a könyveim között. Sőt, az egyiket, a Triznya Mátyás akvarelljeit (Mielőtt szürkülnek a színek) kísérő Szabó Ferenc verseket egy korábbi kolléganőm közvetítésével közvetlenül a szerzőtől kaptam, kedves dedikációval... Jó ideje, hogy Szabó Ferenc munkatársaival együtt Prohászka Ottokár munkásságával foglalkozik. A dolog azért is érdekel, mert Prohászka Ottokár néhány kötete is megtalálható a könyveim között. Sokszor olvastam ezeket a szövegeket is.
4. bekezdés
Csinálnék-e műsort Prohászka Ottokár szövegeiből? A fenti indokolás jegyében természetesen nem! Meggyőződésem szerint Prohászka politikai szövegei nem vállalhatók. Nem azért, mert nézetei mások, mint az enyémek. Hiszen Szabó Ferenc, vagy számos egyházi szerző szövegeit szívesen olvasom, tanulmányozom, de ez korántsem jelenti azt, hogy gondolataikat, érvelésüket minden esetben elfogadom. A hitükből eredő, tiszteletet érdemlő gondolatokat, mint emberi jelenséget érdeklődéssel olvasom, s egy pillanatig sem gondolok arra, hogy meggyőzhetnek. Nem azért olvasom, mert fontos kérdésekre választ keresek, hanem azért, mert kiváncsi vagyok a legkülönfélébb gondolatokra. Egyszerű ez! A legmélyebb tolerancia okán érdeklődöm akár olyan szövegek iránt is, amelyek tartalmuk szerint számomra szinte babonákként tűnnek föl. Akkor miért nem csinálnék műsort mégsem Prohászka szövegeiből?
5. bekezdés
Prohászka egyes szövegei gyűlöletkeltők, s még a paposan szelídített nézetek közül is kiugrik egy-egy indulattól elragadott részlet, amely a gyűlöletbeszéd kategóriájába sorolható.
Kénytelen vagyok példaként egyet idézni:
"... a zsidóság fekélye már csontvázzá rágta a keresztény magyar népet s a nemzetnek nagy részét koldusbotra juttatta. A zsidóság mindenütt fekély, mely megmérgezi a morálist, kiváltképpen az üzleti világban. Lealacsonyítja az erkölcsi színvonalat s a korrupciót általános divattá emeli. Meghamisítja az erkölcsi fogalmakat, tagad minden törvényt és eszményt, s lelkiismerete nem lévén, megfojtja szívtelenül áldozatait, melyeket behálóznia sikerült... ezen a sötét úton jár a karakterisztikus zsidó-szellem, s egy nagy vészthozó csapássá növi ki magát nemcsak egyes nemzetekre, hanem az egész keresztény műveltségre nézve." - Prohászka Ottokár: Iránytű, Szent István-Társulat Könyvkiadója, 2. oldal - Nihil obstat - die 3. Augusti 1929 - ("Holt vizeken - A zsidó recepció a morális szempontjából; 1893)
6. bekezdés
Két éve jelent meg Szabó Ferenc tanulmánykötete. Címe: Prohászka Ottokár időszerűsége.(Kairosz Kiadó, 2006)
Nincs megszólalnivalóm...!
Aminthogy sok meggondolás alapján az sem fogadható el, hogy Prohászka sírfeliratát idézi az előszó alcímeként: "Magyarország apostola és tanítómestere". Ez a mondat - mint annyi más mondat - sírfeliratként éppenséggel létezhet, egyébként viszont még akkor sem lenne igaz, ha a fenti iszonyú mondatok nem születtek volna meg soha...
~~~~~~~~~~~~~
Utóirat/1.
Az alább látható "comments" szóra klikkelve olvasható egy kommentár. Válaszoltam is rá, jelezve, hogy elítélem az interneten egyébként sajnálatosan általános névtelen virtuskodást. Ez ellen sajnos nem sokat tehetünk... Viszont fontosnak tartom, hogy a megjegyzés tartalmára válaszoljak, mert az gondolkodásunk általánosabb problémáiról szól.
A kommentár azt kifogásolta, hogy Petriről pozitív véleményt fogalmaztam meg (lásd fent), vállalhatónak tartom, míg Németh László szövegeinek egyes jelentős részeit (Kisebbségben; A minőség forradalma; Szárszói beszéd) nem. Prohászka fent is idézett mondatait és számos politikai megnyilvánulását szintén vállalhatatlannak tartom.
Indokaim lényege:
1. Petri egy keresztény dogmát parodizál. Ez sértheti azoknak a gondolkodását, érzéseit, akik a dogmában hisznek. Ezek az emberek az emberiségnek egyik (a kisebbik) részét jelentik, hiszen az emberiség nagyobbik része nem keresztény. Petri verse tehát sérti a dogma hívőit, mert groteszk metódussal tükrözi a közismert dogmát. Petri hitbéli "bűnt" követett el, olyan bűnt, amely csak a dogmába vetett hiten belül definiálható; verse a dogma hívői számára nem vállalható.
2. Németh László és Prohászka Ottokár említett szövegei direkt módon gyűlöletkeltők, és nem hitbéli, hanem tényleges példák mutatják, hogy az ezekből a gyűlöletekből következő "intézkedések" következtében tömeggyilkosságok történtek. Ezek a szövegek közvetlenül megelőlegezték az emberirtás tényleges bűnét, a tényleges bűnök elítélői számára nem vállalhatók.
3. A két szövegtípus (a Petrié, illetve a Némethé és a Prohászkáé!) szembeállítása tehát nem kettős mérce eredménye, hanem markánsan azonos mérce alkalmazása két szövegtípus illetve metódus megítélésében.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Olvasnivalók (a számokra kell klikkelni!):
1. 2. 3. 4. 5.
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Utóirat/2.
Véletlen találkozás: Arnold Geulincx


"Egyes filozófiák szerint... ha meghalunk, átkerülünk egy másik testbe. De ez csak vélemény és spekuláció, nem tudomány, az értelem mélyen hallgat e tárgyban; és csak az isteni kinyilatkoztatás mond valamit számunkra erről. És mert vélemény, a filozófus számára értéktelen, mert a hit nem a bölcs embernek való". (266. oldal)
Érdekes, hogy Beckett (akinek a jegyzeteit tartalmazza ez a kiadás!), ezt a részt kiemelte. (345. oldal)
A fentieket érdemes összevetni a latin mondással: Putare non est Sapientis

Misike (is) zongorázik...