2 CD! Morton Feldman összes hegedű-zongora duója. Közte a For John Cage! Kitünő előadás!ˇ
ˇ
[A legnagyobb címeknél kifogyott (pl. Amazon), ugyanakkor a JAZZLOFT honlapján több tucatnyi Feldman mű található (részletes ismertetéssel!) és megvehető!]
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Marc Sabat
(a névre kattintva megismerhető Sabat munkássága, számos illusztrációval)

is a Canadian composer and violinist living in Berlin since 1999. He has written concert music for various ensembles including acoustic instruments, live computer and electronics, as well as making recorded projects involving sound and video (installation, DVD, and internet). He has recently developed The Extended Helmholtz-Ellis JI Pitch Notation and is currently teaching a course in acoustics and experimental intonation at the Universität der Künste Berlin. Sabat also performs chamber music and solo concerts and has recorded music on various labels including mode records, World Edition, and HatArt. Marc Sabat studied at the University of Toronto and the Juilliard School of Music in New York.

ˇ
Sabat/Clarke

Canadians Stephen Clarke and Marc Sabat are both active composers and performers of contemporary music. Since 1996, they have collaborated as a piano and violin duo. They have played concerts, made recordings, and commissioned composers to write new pieces, including Maria de Alvear, Martin Arnold, Gerald Barry, Christopher Butterfield, Allison Cameron, Chris Paul Harman, Michael Hynes, Udo Kasemets, James Rolfe, Linda Catlin Smith, James Tenney, and Christian Wolff. Their recordings include the first complete recording of Morton Feldman's music for violin and piano for Mode (New York).Stephen Clarke has worked with a number of ensembles and has performed as a soloist in festivals in Europe, Canada and the U.S. He has performed as a soloist with the Los Angeles Philharmonic New Music Group, the Toronto Symphony Orchestra and the Composers' Orchestra. He has written pieces for various ensembles.

Karlheinz Stockhausen (1928 ~ 2007)
ˇ

"...Mint név, egy mítosz vagyok. Létezik egy test, és ennek a testnek van valamiféle névtáblája. Amikor ez a test majd nem létezik többé, ez a név gyökeresen átalakul egy mítosszá, mind­azokkal a dolgokkal, amelyek körötte kikristályosodtak, benne sok-sok vélemény és meggyőződés arról, hogy mit csinálna Stockhausen, ha még élne. Sok értelmes elme alakította ki az álláspont­ját rólam, s így ez a mítosz állandósul, így hát a magam mítosza vagyok - de ez a mítosz alakít is engem... A név valamit jelez, ami általam manifesztálódik...
... A zene olyan, mint egy fa. Van - függetlenül attól, hogy valaki látja vagy az árnyékában lefekszik. Akár szeretik ezt a fát, akár nem, az nem szűnik meg terebélyesedni. Létezik - és kiterjed az időben.
Lesznek emberek, akik felfedezik ezt a zenét. Minden, ami lé­tezik, jelentéssel bír. Ez a csodálatos a földön. Minden fogyaszt­ható, minden megehető - gondolják meg! Ha te nem eszed, megeszi más. Amit mi nem eszünk, azt elfogyasztják az állatok. Amit nem esznek meg, az visszatér a földbe. Minden él. Ezért az egész szem­pontjából nem fontos, hogy valaki szeret valamit vagy nem szeret. Számomra, mint zeneszerző számára nem perdöntő, hogy szereted-e a zenémet vagy nem. Ha te nem szereted, majd szereti valaki más. Ha senki sem szereti, az sem keserít el. Dolgozom valamin, s ami­kor készen van, valami újat csináltam. Hát persze örülök, amikor olyasvalakivel találkozom, akinek rokonszenves vagyok, akiben szép rezgéseket érzek - és aki szereti, amit én csináltam. De ez teljesen személyes dolog, ez: Stockhausen. Ami a zenémben nem Stockhausen - a leglényegesebb része -, az időtlen, egyetemes. "Stockhausen" csak egy névtábla. Amikor elmegyek, nincs többé. De tovább él a zene...

Stockhausen: Stockhausen, mint mítosz

~~~~~~~~~~~~~~

Ritmus vagy melódia kizárják-e egymást, elnyomják-e egymást, egyál­talán bármelyik is a két elem közül abszolutizálni akarja magát? Ez e mű tematikus alakkontrasztjának legáltalánosabb kérdése. Ez köti a három tételt belsőleg egységbe... Mindhárom tételben - tel­jesen más feltételek mellett - a ritmus mellett dönt Bartók, tehát nem kísérli meg a két elem szintézisét. Szembeállítja azokat egymás­sal, s ez a szembeállítás húzódik végig az egész művön. Ebben a szembeállításban válik Bartók számára lehetségessé, hogy egyértelműen a ritmus mellett döntsön; a ritmus mellett, amelynek a melódia alá­rendeli magát. És ezzel a mű kiemelkedik egyszeri helyzetéből, s olyan műalkotássá lesz, amely mint távoli villámlás, átfogó zenei nyelv-változást jövendöl meg.

Stockhausen: Bartók - Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (államvizsga dolgozat, 1951)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Minden ember úgy hal meg, ahogyan Lucifer: elvarázsolva az élet zenéjének értelmétől. Látszólagos halált hal tehát, Lucifer requiemje így minden emberért szól, aki az örök fényt keresi...

Stockhausen: Szombat – a Fény ciklusból - 2. jelenet (opera)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Stockhausen honlap: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Stockhausen Budapesten vezényli egyik művét (1984)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Azt már senki sem vitatja, hogy napjaink Gesamtkunstwerkjén Stockhausen munkálkodott. Hatalmas opera­ciklusa, a Licht című sorozat tagjai a hét napjainak nevét viselik. A stockhauseni opera fontos kelléke a látvány, ami természetesen nem képzelhető el a zene nélkül. De vajon — konzervatív értelemben — operák-e ezek? Nézzük, mi történik a Csütörtök című műben. Az operába érkező nézőt-hallgatót az előcsarnokba lépve máris a zene fogadja: a Donnerstag-Gruss, a nyitány itt hangzik el. Aztán a nézőtéren azt tapasztalja, hogy a szerepeket csak félig az énekes alakítja, minden szerepnek ugyanakkor egy hangszer is megfelel. Sőt, ez a hangszer mintegy „kiszorítja" az énekest, annak olykor a helyébe lép. A második felvonásban — amely a főhős világkörüli utazását mutatja be — Michael meg sem mukkan, azazhogy mégis: hiszen ő egyszersmind a trombita is. A trombitát fúvó zenész viszont nem a zenekarban foglal helyet, hanem a színpadon, s éppen úgy színészi kvalitások kívántatnak meg tőle, akár az énekesektől... Az opera végén a távozó közönséget az opera és a környező házak erkélyéről megszólaló fúvósok Abschiedje kíséri el addig, amíg csak hallhatók…

ˇ

Helikopter kvartett részlete videón: ITT

Kontakte (installáció): ITT

Stockhausen előad (1972!): ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy link: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ˇ

Ez a pécsi Periszkóp Rádió

ˇ

A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

ˇ

valamint Interneten:

ˇ

160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

ˇ

Műsor a december 5-én elhúnyt Karlheinz Stockhausen emlékére

2007. december 15-én, szombaton 14.00 - 15.00ˇ

ˇ

A műsorban elhangzó részletek az alábbi Stockhausen szerzeményekből származnak:

1. Engel~Prozessionen (Sonntag aus Licht)

2. Luzifers Abschied (Samstag aus Licht)

3. In Freundschaft

4. Gruppen

5. Gesang der Jünglinge

6. Stimmung

7. Helikopter-Quartett (Arditti String Quartet)

~~~~~~~~~~

A műsor hallgatható és letölthető: ITT ( kattintani a "Stockhausen Hommage.mix.mp3" jelzetre)

Kép...

Csak hogy a megelőző és következő bejegyzést mégis elkülönítse egymástól valami!...

Mottó: „Én nem kísérletező szerző vagyok és nem a hangokkal kísérletezem"
(Petrovics)
ˇ
Könyvéről típusos magyar kritika jelent meg -zéta- tollából. Úgy megy, mintha jönne...

Petrovics Emil Kossuth-díjas zeneszerző mondta november 10-én, szombaton a Klubrádió Klubdélelőtt című műsorában:
ˇ
„Van az emberi szellemnek egy normális útja, amelyből devianciák teremtődnek, mert valakinek unalmas az, ami éppen normális, viszont az embernek általában a normális a jó, de a különbözés mániája és rögeszméje, az egy nagyon késői terméke az emberi kultúrának, tulajdonképpen talán a 19. században kezdődött igazán, hogy én másféleképpen írok, az én stílusom. Aki Haydn ismeretlen művét meg tudja Mozartétól különböztetni, vagy egy korai Beethoventől, annak a whisky-t azonnal kifizetem. Tehát nem arra törekedtek, hogy másként írjanak, hanem azt írják, ami bennük van, a nyelv pedig közös volt.
Ma olyan mértékben deviált a normálistól a művészet, keletkezett egy vákuum, s annak a helyébe beugrottak a tehetségtelenek, akik különböző elméletekkel bebizonyítják, hogy a szinusz tétel fontosabb, mint a hármashangzat, s ezzel a dolog eldőlt.
Számot vetettem azzal, hogy a hallgató és a zenekedvelő fontosabb számomra, mint én saját magam. Inkább én kapjak ütéseket, mint azok a hallgatók, akik bent ülnek, szerencsétlenkednek egy ilyen koncerten vagy színházi előadáson és hallgatnak, mert nem merik azt mondani, hogy ez nekik nem tetszik, mert akkor kikapnak…
Nekem mindig sikerem van, méghozzá nem kicsi, kínosan nagy sikereim szoktak lenni, olyan, hogy megismételnek tételt koncerten, zsúfolt házban… Természetesen a deviánsok azt mondják, hogy ez nem igazolás, olyanokat írok, amit már úgyis ismer a közönség – ez nem igaz: a közönséget vagy megfogja valami vagy nem fogja meg. Hogy aztán utólag az ember elgondolkozik, hogy mit is hallottam, az egy másik kérdés.
A neoabnormális zene se örömet, se gondolatokat nem ébreszt, se additív, se szellemi, se szívbéli – nagyon sajnálom…
Világosan betolakodott ez a szellemiség, emögött áll egy pénzarisztokrácia – idézőjelben, mert Magyarországon nincs arisztokrata a szó nemes értelmében –, a pénz ezek mögé ment és azt hiszik, hogy el lehet a hatodrangú avantgardot adni nyugaton. Nem lehet eladni…
Középkori, teljesen ismeretlen, nem létező dolgokat előszednek, s azt mint az avantgardhoz hozzákapcsolódó, megnemesítő… az az eufemizmus, hogy ez a mai avantgard olyan, mint a középkornak az a zenéje, amit nem is ismerünk. Eljutott körülbelül ideáig a zeneirodalom… "
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
Szorosan ehhez a "jelenséghez" tartozik egy korábbi történés:
ˇ
"Kéthónapos halott!...
még tettetett könyének
Kisírt szeméből szeméből el se tűnt sava"
Shakespeare: Hamlet
ˇ
Peskó Zoltán 1992-ben előadást tartott Zürichben Ligeti György egyetlen operájáról (Le Grand Macabre), annak sorsáról, az operával kapcsolatos összefüggésekről, asszociációkról stb.
ˇ
Az Élet és Irodalom 2006. augusztus 18-án közölte az egykori előadás szövegét – vélem talán azért is, mert Ligeti György – két hónappal azelőtt (2006. június 12-én) - meghalt…
ˇ
Két héttel később Petrovics Emil reagált Peskó szövegére azzal, hogy sorjában kiírta Peskó összes utalását, majd a következő szövegdarabbal zárja :
„Ha fenti elemeket visszalapátoljuk a kukába, ráírhatjuk (à la Peskó) Le Grand Macabre, Ligeti György operája.”
ˇ
Emberek! Hol a határ? ~ Mélységesen szégyellem magam!...


~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~


Hála Kurtág Györgynek... Az utóbbi idők legszebb szövegét írta meg, s ezt adta közre a HOLMI 2007. novemberi száma. Talán van remény...

Egy részlet:
ˇ
Kylwyria: így hívják az ő képzeletbeli országát, amelyet öt- és tizenhárom éves kora közt építget. Színes hegy- és vízrajzi térképeket rajzol (Miró-képeknek is elmennének), kitalálja és megírja a kylwyr nyelvtant, földrajzot, történelmet. Jogi és társadalmi be­rendezése mint egy naiv utópia.
Kylwyriára az Aventures és a Nouvelles Aventures (1962, illetve 1965) válaszol. Ez lesz majd második zenei alaptípusa: csupa humor, drámai fordulat, váratlan felvilla­nások és ugyanilyen váratlan megtorpanások, agresszió és szorongás. A három énekes egy nem létező nyelv (szuper-kylwyr?) fonetikai anyagából teremt nagyon is emberi kapcsolatokat. Amikor a két Aventures-t egyetlen operatervben akarta egyesíteni, Kyl-Wyria lett volna a címe. (Szerencsénkre ebből lett később a Grand Macabre.) Ez a hang azután a Requiem Dies Irae-jében a kétségbeeséstől a szorongásig, a tragikumtól a gro­teszkig Hieronymus Bosch és Hans Memling Utolsó ítélet-einek hőfokán bontja ki a sequentia képeit.
Szintén gyermek- vagy serdülőkorából hozott élménye egy novella, amelyet Krúdynak tulajdonít, s amely egy özvegyasszonyról szól, aki ódon órákkal telezsúfolt félho­mályos lakásban él. Az órák rendetlenül, összevissza ütnek, de zengésükkel egyedül­álló atmoszférát teremtenek.
1962-ben száz mechanikus metronómra írta a POÈME SYMPHONIQUE-ot. A bemutató botrányba fulladt, már a nagyromantikára utaló címnek és a metronómok gépies üté­seinek szembeállítása is polgárpukkasztó provokációnak hatott. A későbbi előadások a darab eszeveszett merészségén túl a költészetét is megmutatták: ahogyan a különbö­ző sebességre állított és egyszerre elindított metronómok eleinte áthatolhatatlan szöve­déket képeznek, majd ahogyan a leggyorsabbra állított és ezért a leghamarabb lejáró gépek elhallgatnak, s ezáltal egyre áttekinthetőbbé válik a struktúra; végül a két leglas­sabb, „szólista"-ként működő metronóm ütései: mint valami meghatott, lírai búcsú.
Az utolsó percek. Vera és Lukas ott vannak mellette. A lélegzete lassul - elakad - újra­indul - még lassabb. Lukas: „mint a metronómdarab vége..." A lélegzet tovább lassul -megáll.
A gyászszertartás napján a délutáni koncerten a POÈME SYMPHONIQUE: döbbenetes, tra­gikus, becketti hatás...
(A metronóm-mű látható és hallgatható: ITT)

Johann Wolfgang von Goethe

az alábbi verset Weimarban irta 1797 július elseje és tizenötödike között...

A lényege: az inas elfelejtette a jelszót (Password!)

Miről írt hát Goethe?...

(Nagyításhoz: klikk a szövegre!)

Beszélj –
De ne válaszd el a NEM-et az IGEN-től.
Add meg beszéded értelmét is:
adj homályt is.

Elegendő homályt adj,
annyit adj,
amennyi körötted van
éjfél és dél és éjfél között.

( Paul Celan: Beszélj te is)
~~~~~~~~~~~~~~~~~~~
A fenti roppant fontos megállapítást idézi bőséges kommentárral Jacques Derrida Sibbolet című, Celannak ajánlott könyvének 2. fejezetében. (Részlet olvasható belőle magyarul: ENIGMA 1994/3. Celan-szám!) A héber eredetű szó – amely Celan egyik versének a címe, több értelmű; kulcs valamihez, valami kimondhatatlanhoz, titkos szó, lényegében a titokhoz vezető szó, amely tehát kimondható, szemben a célzott titokkal, amely nem mondható ki:

Félárbócra zászlódat,
emlékezet.
Félárbócon
ma és mindörökre.

(Paul Celan: Sibbolet) (Celan, Derrida etc. lásd még: ITT)

ˇ
Vélem: a műalkotások – egyáltalán a kreáció – természetének lényege. A titok, amelyet fel lehet ismerni, bár megfogalmazhatatlan. Ezért gyanakszom az esztétika megfogalmazásait olvasva. Műalkotás-e az, ami önmaga jelentésén – vagyishát titkán – kívül is megfogalmazható? Hacsak nem újabb titok jelenik meg!

Schubert Lied-jeinek jó része gyatra szövegre készült!

Prokofjev nagyszerű kantátáját részben a sztálini eskű szövegére írta!

Nono operát írt politikai aktuál-szövegekre!

Wagner emberi gyatraságainak,

Richard Strauss satnya megnyilvánulásainak nyoma sincsen a zenéjében!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ˇ

Megannyi remekmű…

Elegendő homályt adj,
annyit adj,
amennyi körötted van
éjfél és dél és éjfél között.

Barbara (Monique Serf) ~ 1930-1997

November 25-én volt tíz éve, hogy meghalt...

Videó nézhető-hallgatható: ITT

O ERST dann, wenn der Flug

nicht mehr um seinetwillen

wird in die Himmelstillen

steigen, sich selber genug

ˇ

um in lichten Profilen

als das Gerät, das gelang

Liebling der Winde zu spielen,

sicher, schwenkend und schlank, -

ˇ

erst, wenn ein reines Wohin

wachsender Apparate

Knabenstolz überwiegt,

ˇ

wird, überstürzt von Gewinn,

jener den Fernen Genahte

sein, was er einsam erfliegt.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Ó, csak azután, ha célt,

nagyratörést feledve

száll fel a csendes egekbe,

mint ki csak szállani ért,

ˇ

ha benső, biztos ütemben

- mi eszköznek sikerült -

játszva hasít az elemben,

karcsun a szélbe feszült -

ˇ

ha növekvő gépezetek

tiszta iránya vezérli,

nem büszke, fiús hevülés,

ˇ

akkor nyer lendületet,

a távolit közel éri,

s lesz végre magány; repülés!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Belehallgatni: ITT

Átlátszó!
ˇ

Böngésztem az Alexandrában... Fotel volt, időm volt, régi ismeretség is volt... Ebéd után, kora délután, odakint szemerkélt az eső... ~ Elolvastam (végtére 300 oldalnál alig több), akár hiszed, ó jámbor olvasó, akár nem...

ˇ

Örömkönyv ~ Müller Péter opusza.

ˇ

Valamikor - réges-régen - sokat beszélgettünk. Jó humorú, kedves gyerek volt. Most azonban, amint olvastam, megrémültem: ez az ember halálosan komolyan veszi magát! Csak ez lehet, hiszen ha nem így van és tudja, hogy milyen átlátszó és primitív az az eljárás, amellyel komolyabb stúdiumok territóriumain szörfölget - akkor a szélhámosság tényállását valósítja meg. Ezt pedig a világért sem tételezném bármely embertársamról, hacsak megdönthetetlen argumentumokkal meg nem győz felőle.

ˇ

Vélekedésemben megerősített egy minap megjelent hírlapi cikk; s ezt sem tagadom: a cikkre visszaemlékezve ültem neki az olvasásnak. Nem reméltem - túlzás lenne ekkora naivitás -, hogy olvasási élményem rácáfol a hírlapíróra; de hogy nagyon nagy a baj, azt csak most hiszem el...

Creativeness...

Aldous Huxley:

„Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti”



Lehet, hogy valami jóféle dilibogyó derűssé tenné a jövőt? Kezdem megérteni a szenvedélybetegeket. Azok legalább addig jól érzik magukat, amig szenvedélykednek, mit számít aztán egy kis májzsugor stb. - ahhoz képest, hogy ép májjal viszont az egész élet egy rakást se ér...

Vagy talán mégiscsak szükség van valamiféle csipkebokorra, ahonnan egész jó hatásfokkal lehet elmondani a tutit, csak legyen egy


















Mózes, aki kőtáblára vési az egészet.

Maurice Béjart (1927~2007)
Video nézhető: ITT

Philip Glass új lemeze...

Közös színpadi produkció Bob Wilsonnal!

Over the last three years, Bob Wilson and I have been meeting to work on a new theater piece, "Monsters of Grace". Since "Einstein on the Beach" in '76, we have come together on several occasions to make new work, but unlike those projects, with this present work, we have had a real opportunity to sit together and engage in a new world of ideas. Of course image, music, and structure are at the root of what we are thinking. We are, moreover, addressing a challenge of a new technology and it's impact on a developing artistic view. It is fair to say that as an ongoing process, it is still fluid, elusive, and for us, full of surprise.

© Philip Glass 1997 (A felvétel tehát évtizedes, a lemez azonban most jelent meg!)

Belehallgatni: ITT

Daniel Bernard Roumain ~ hegedűn játszik...

Saját kompozícióit, de másokét is feldolgozza. A fenti CD-n Philip Glass-szal is együtt játszik...

ˇ

Bővebben: ITT

ˇ

Bele lehet hallgatni: ITT

ˇ

Érdemes meghallgatni - sokszor...

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

“I understand composing to be a sacred trust between living life and living art. By composing, I'm writing, sharing, daring, dancing and declaring.
And if I have to choose, I choose to say and play something real and revealing rather than remain silent.”
dbr

Nádas Péter ~

ˇ

terjedelmes írás jelent meg az íróról a New York Times-ban, Amerikában most megjelent könyve kapcsán. Az interjú olvasható: ITT

ˇ

Idézem a befejező sorokat, Nádas szavait (szinte valamennyi jelen nyavalyánk összefüggésbe hozható az itt olvasható fontos megállapítással):

ˇ

„…vitába szálltam egy hadtörténésszel, aki azt gondolja, hogy a háborúban Magyarország volt az áldozat, Németország pedig a bűnelkövető… Ez szép történet, amelyet magunknak elmondunk, de Németország a világon egyedül nézett szembe a múltjával és nem csak a háború kapcsán… Ez a szembenézés pontosan az, amit sok más között sem a magyarok, sem a franciák, sem a hollandok, sem az ameriakiak nem végeztek el.”

Fenyő László elmondta véleményét a Magyar Rádió szervezésében létrejött koncerttel kapcsolatban.

Olvasható: ITT

~~~~~~~~~~

Lényegében arról van szó, hogy arra kéri a művészt a koncert szerkesztője: lépjen fel ingyen, mert nincsen pénz...

Ez az állítás természetesen nem igaz. A mondat pontosan így fogalmazandó: a koncertre nincsen pénz.

Nagyon nem értek egyet Fenyő Lászlóval abban, hogy honorárium nélkül, ingyen is elvállalta a fellépést.

A Magyar Rádió Zrt. mai vezetői - különböző indokokra hivatkozva - ingyen munkát várnak illetve aprópénzért akarnak megvásárolni szellemi és művészi termékeket. A dolgot pontosan ismerem, hiszen több alkalommal kerülgettek engem is ilyen ajánlatokkal.

A dolog a jelenlegi menedzsmentnek nem magyarázható.

Tudomásul kell venni, hogy a Magyar Rádióban nem teremnek új értékek, látszat eredmények vannak és a régiek tollaival való értetlen ékeskedés, páváskodás.

Laikusok számára is érthető a következő: az egyik kiemelkedően fontos zenei műhely, a kölni Westdeutscher Rundfunk (Nyugatnémet Rádió) Elektronikus Zenei Studióinak másfél évtizeden keresztül Karlheinz Stockhausen volt a vezetője.

A Magyar Rádió Zrt elektronikus zenei stúdióját viszont megszüntették...