Karlheinz Stockhausen (1928 ~ 2007)
ˇ

"...Mint név, egy mítosz vagyok. Létezik egy test, és ennek a testnek van valamiféle névtáblája. Amikor ez a test majd nem létezik többé, ez a név gyökeresen átalakul egy mítosszá, mind­azokkal a dolgokkal, amelyek körötte kikristályosodtak, benne sok-sok vélemény és meggyőződés arról, hogy mit csinálna Stockhausen, ha még élne. Sok értelmes elme alakította ki az álláspont­ját rólam, s így ez a mítosz állandósul, így hát a magam mítosza vagyok - de ez a mítosz alakít is engem... A név valamit jelez, ami általam manifesztálódik...
... A zene olyan, mint egy fa. Van - függetlenül attól, hogy valaki látja vagy az árnyékában lefekszik. Akár szeretik ezt a fát, akár nem, az nem szűnik meg terebélyesedni. Létezik - és kiterjed az időben.
Lesznek emberek, akik felfedezik ezt a zenét. Minden, ami lé­tezik, jelentéssel bír. Ez a csodálatos a földön. Minden fogyaszt­ható, minden megehető - gondolják meg! Ha te nem eszed, megeszi más. Amit mi nem eszünk, azt elfogyasztják az állatok. Amit nem esznek meg, az visszatér a földbe. Minden él. Ezért az egész szem­pontjából nem fontos, hogy valaki szeret valamit vagy nem szeret. Számomra, mint zeneszerző számára nem perdöntő, hogy szereted-e a zenémet vagy nem. Ha te nem szereted, majd szereti valaki más. Ha senki sem szereti, az sem keserít el. Dolgozom valamin, s ami­kor készen van, valami újat csináltam. Hát persze örülök, amikor olyasvalakivel találkozom, akinek rokonszenves vagyok, akiben szép rezgéseket érzek - és aki szereti, amit én csináltam. De ez teljesen személyes dolog, ez: Stockhausen. Ami a zenémben nem Stockhausen - a leglényegesebb része -, az időtlen, egyetemes. "Stockhausen" csak egy névtábla. Amikor elmegyek, nincs többé. De tovább él a zene...

Stockhausen: Stockhausen, mint mítosz

~~~~~~~~~~~~~~

Ritmus vagy melódia kizárják-e egymást, elnyomják-e egymást, egyál­talán bármelyik is a két elem közül abszolutizálni akarja magát? Ez e mű tematikus alakkontrasztjának legáltalánosabb kérdése. Ez köti a három tételt belsőleg egységbe... Mindhárom tételben - tel­jesen más feltételek mellett - a ritmus mellett dönt Bartók, tehát nem kísérli meg a két elem szintézisét. Szembeállítja azokat egymás­sal, s ez a szembeállítás húzódik végig az egész művön. Ebben a szembeállításban válik Bartók számára lehetségessé, hogy egyértelműen a ritmus mellett döntsön; a ritmus mellett, amelynek a melódia alá­rendeli magát. És ezzel a mű kiemelkedik egyszeri helyzetéből, s olyan műalkotássá lesz, amely mint távoli villámlás, átfogó zenei nyelv-változást jövendöl meg.

Stockhausen: Bartók - Szonáta két zongorára és ütőhangszerekre (államvizsga dolgozat, 1951)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Minden ember úgy hal meg, ahogyan Lucifer: elvarázsolva az élet zenéjének értelmétől. Látszólagos halált hal tehát, Lucifer requiemje így minden emberért szól, aki az örök fényt keresi...

Stockhausen: Szombat – a Fény ciklusból - 2. jelenet (opera)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

A Stockhausen honlap: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Stockhausen Budapesten vezényli egyik művét (1984)

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Azt már senki sem vitatja, hogy napjaink Gesamtkunstwerkjén Stockhausen munkálkodott. Hatalmas opera­ciklusa, a Licht című sorozat tagjai a hét napjainak nevét viselik. A stockhauseni opera fontos kelléke a látvány, ami természetesen nem képzelhető el a zene nélkül. De vajon — konzervatív értelemben — operák-e ezek? Nézzük, mi történik a Csütörtök című műben. Az operába érkező nézőt-hallgatót az előcsarnokba lépve máris a zene fogadja: a Donnerstag-Gruss, a nyitány itt hangzik el. Aztán a nézőtéren azt tapasztalja, hogy a szerepeket csak félig az énekes alakítja, minden szerepnek ugyanakkor egy hangszer is megfelel. Sőt, ez a hangszer mintegy „kiszorítja" az énekest, annak olykor a helyébe lép. A második felvonásban — amely a főhős világkörüli utazását mutatja be — Michael meg sem mukkan, azazhogy mégis: hiszen ő egyszersmind a trombita is. A trombitát fúvó zenész viszont nem a zenekarban foglal helyet, hanem a színpadon, s éppen úgy színészi kvalitások kívántatnak meg tőle, akár az énekesektől... Az opera végén a távozó közönséget az opera és a környező házak erkélyéről megszólaló fúvósok Abschiedje kíséri el addig, amíg csak hallhatók…

ˇ

Helikopter kvartett részlete videón: ITT

Kontakte (installáció): ITT

Stockhausen előad (1972!): ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

Egy link: ITT

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

ˇ

Ez a pécsi Periszkóp Rádió

ˇ

A műsor hallgatható:Pécs belvárosában az Fm 97.1. Mhz frekvencián (lásd térkép),

ˇ

valamint Interneten:

ˇ

160 kbps mp3 formátumban, illetve 32 kbps mp3 formátumban

ˇ

Műsor a december 5-én elhúnyt Karlheinz Stockhausen emlékére

2007. december 15-én, szombaton 14.00 - 15.00ˇ

ˇ

A műsorban elhangzó részletek az alábbi Stockhausen szerzeményekből származnak:

1. Engel~Prozessionen (Sonntag aus Licht)

2. Luzifers Abschied (Samstag aus Licht)

3. In Freundschaft

4. Gruppen

5. Gesang der Jünglinge

6. Stimmung

7. Helikopter-Quartett (Arditti String Quartet)

~~~~~~~~~~

A műsor hallgatható és letölthető: ITT ( kattintani a "Stockhausen Hommage.mix.mp3" jelzetre)