Aldous Huxley:

„Szóma, ha mondom, segít a gondon, egy-két köbcenti helyre biccenti”



Lehet, hogy valami jóféle dilibogyó derűssé tenné a jövőt? Kezdem megérteni a szenvedélybetegeket. Azok legalább addig jól érzik magukat, amig szenvedélykednek, mit számít aztán egy kis májzsugor stb. - ahhoz képest, hogy ép májjal viszont az egész élet egy rakást se ér...

Vagy talán mégiscsak szükség van valamiféle csipkebokorra, ahonnan egész jó hatásfokkal lehet elmondani a tutit, csak legyen egy


















Mózes, aki kőtáblára vési az egészet.