Beckett és a zene

[Samuel Beckett and Music
 Edited by Mary Bryden
Clarendon Press Oxford, 1998]

A könyv számos tanulmányt tartalmaz, igen sok részlettel ismertet meg Beckettnek a zenéhez való viszonyát illetően.

Próbát teszek arra, hogy röviden összefoglaljam a témát, hozzátéve a magam tapasztalatait.

Beckett szövegeinek számos részlete zeneileg is értelmezhető, ám konkrétan zenét csak kevés művében alkalmazott. A legérdekesebb  talán a Words and Music című rádiójátéka, amelyben a zenét megszemélyesíti, az egyik szereplő zenével szólal meg. A zenét Beckett unokatestvére, John Beckett, komponálta, ám mégsem ez a feldolgozás vált ismertté, hanem a

Morton Feldmané. Hasonlóan zenét szerepeltet Beckett a Cascando című rádiójelenetében, Marcel Mihalovici kompozícióját. Itt azonban a zene közjátékszerű, nem "szereplő", mint a Words and Music-ban.

Beckett nem szerette, ha szövegeit megzenésítették, kifejezetten zenére, operára egyetlen librettót írt Feldman kérésére.

A Neither című egyfelvonásos, egyetlen énekesre írt opera szövege mindössze egyetlen oldal, amelyet az énekesnő számtalan variációban, mintegy repetitív módon ad elő.

Sokkal inkább hatott rá a képzőművészet. Ismert történet, hogy amikor barátjával a berlini Nemzeti Galériában járt, s Caspar David Friedrich festményét (A holdat néző férfi és nő) is megnézték, Beckett elárulta, hogy ez a kép ihlette a Godot-ra várva színpadképét.

Valójában az ehhez a festményhez nagyon hasonlító Két férfi a holdat nézi című képre gondolt.

Beckett lakásában a falon függött

Bram van Velde festménye, amelyet Beckett közvetlenül a festőtől vásárolt. 

Kurtág György Mi is a szó? című kompozícióját Monyók Ildikó énekesnő számára írta, aki egy baleset következtében elvesztette hangját, majd óriási erőfeszítéssel részben visszanyerte. Éppen erre a nyers hangra volt szüksége Kurtágnak, hogy Beckett művére zenét komponáljon.

Az itt meghallgatható klip valójában egy montázs, amelyet azoknak a zenéknek részleteiből állítottam össze, amelyeket Beckett szövegek ihlettek.

Philip Glass

Words Without Music
 [A Memoir]

Ha ennek a blognak a keresőjébe beírjuk Philip Glass nevét, akkor megtalálható az összes kalandom Philip Glass-szal. 

Mi tagadás, elég szégyenteljes vitákat kellett végigcsinálnom egykori Bartók Rádióbeli tanult kollégáimmal, egyszer még glosszára is vetemedtem.

Ennek a nagyszerű muzsikusnak a bemutatására rádióműsort is készítettem (hallgatható: ITT)

Szinte felsorolhatatlan, hogy hány jelentős művésszel dolgozott együtt Glass. Műveinek jelentős részletei a YouTube-on megtalálhatók.Operák (Ehnaton, Satyagraha stb.), szimfonikus művek, szóló zongorakompozíciók, versek megzenésítése, filmzenék, dalok... ennyiféle)

De ez a memoár a korról is sokat mond. A Juillard-on töltött tanuló évek, Párizsban Nadia Boulanger (aki - szokták mondani - megtanította a kortárs zenét: annyi tanítványa volt). Azután az együttműködés Allen Ginsberggel, Samuel Beckettel, Ravi Shankarral, Leonard Cohennal, és még hány jeles művésszel, legfőképpen pedig Robert Wilsonnal, akivel az Einstein on the Beach című majdnem ötórás operát együtt teremtették (2014-ben Párizsban a Châtelet színházban felújítva mutatták be).

Jó lenne magyarul is olvashatni a négyszáz oldalas könyvet.

Itt egy rövid mixet mutatok be, amelyet az Ehnaton című opera és a Koyaanisqatsi cimű film zenéjéből állítottam össze.

Israël Quellet

Hangok, zene, hangszerek...

A svájci zeneszerző aligha besorolható. Minden kompozíciója szinte azonnal felismerhető, mégis nagyon különböznek egymástól ezek a zenék.

Az alábbi mix Quellet négy lemezének részleteiből állt össze.

A lemezek:

1. Rythmes d'étain

2. Sounds from There

3. Opressum

4. Soni Sclavus

Egy különös lemez...

Field Recordings

Több, mint egy évszázada - olvasható a lemez kísérő füzetében - egész életünket áthatja a rögzített zene. Bartók és Kodály hangrögzítő készülékkel gyüjtötték a zenét Közép-Európában és ezzel átalakították a modern zenét; a rock and roll művelői a seegerek és más merész gyüjtők  világát fedezték fel. A hip-hop kultúra demokratizálta a hangrögzítést és hozzásegített ahhoz, hogy a populáris zenét konkréttá tegye, keverve a múlt hangjait és ritmusait a gépi, elektronikus hangzásokkal.

A Field Recordings készítői arra kérték a zeneszerzőket, hogy használják magukat a rögzitett hangokat - rátalálva valami régire és megalkotva valami újat, hogy saját zenéjük párbeszédet folytasson a talált hangokkal... Igy híd épült a látott és láthatatlan, a jelenlevő és a távoli, a múlt és a jövő között.

(Hadd jegyezzem itt meg, hogy ez elsősorban, de nem mindig Bartóknak sikerült, Kodály a gyűjtött zene direkt felhasználásával kevésbé meggyőző. Ez akár egyféle magyarázat lehet arra is, hogy Bartók zenéjét miért fogadta el a zenei világ, míg Kodály működésének nemzetközi megismertetését  inkább csak a magyar származású zenészek szorgalmazták.)

A lemezről három részletet idézek:

1. Julia Wolfe: Reeling
2. Florent Ghy: An Open Cage ~ (Itt Cage hangjára komponált      zenét hallunk. Cage a naplóját olvassa)
3. Nick Zammuto: Real Beauty Turns.

Ehhez kapcsoltam egy videót, amelynek zenéje a lemezen is hallgatható:

4. Jóhann Jóhannsson:  Hz

Az együttes: Bang On A Can All-Stars

Louis Thomas Hardin aka Moondog  

Különös zeneszerző. Fiatal korától vak. Izgalmas alkotó a minimalista zenei világban. Első hallásra - gyakorlatlan füllel - "könnyű zenének" tetszik.

A lemezt a francia Cabaret Contemporain adja elő. 

Két svéd énekesnő működik közre: Linda Olah és Isabel Sörling.

Tiszteletadás ez a lemez az 1999-ben elhunyt zeneszerző előtt.

Érdekesek az egyes számok címei. Itt négy számot idézek:

1. do your thing
2. i am just a hop head
3. why spend the dark night with you
4. all is loneliness

John Cage  ~  avagy a (korai) posztmodern?

Imaginary Landscape  n^o 5  ~  1952

Az opusz negyvenkét fonográf felvétel alapján készült...

Hogyan találkozott Pooja Goswami Pavan - Van-Anh Vanessá-val

Történt, hogy az Innova lemezkiadó honlapján (ahol lemezenként egy tracket teljes egészében meghallgathatni!) találtam Van-Anh Vanessa Vo vietnami muzsikus lemezét: Three-Montain Pass.

A vietnami Vanessa mestere Kim Sinh volt, aki különböző pengetős hangszereken játszott. 

Vanessa egy dàn Trash nevű hagyományos hangszeren  (tizenhat-húros citera) és ütős hangszereken  játszik, köztük saját saját szerzeményeit, valamint átdolgozásokat.

Itt előbb Erik Satie Gnossienne No. 3. című művének feldolgozását hallgatjuk meg, majd Kim Sinh szerzeményét: Green River Delta. A második számon a Kronos vonósnégyes játszik, Vanessa ütős kíséretével.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~  

Ám a megvásárolt lemez csak nem érkezett meg. A reklamálás eredményes volt, a kiadó megköszönte a türelmet és kárpótlásként mellékelt egy másik lemezt.

Pooja Goswami Pavan

A kiadó jól választott, mert az indiai népzene feldolgozásokat éneklő művésznő zenéje rokon Vanessával.

Ezen a lemezen Ustad Mahmood Dholpuri harmóniumon, Pandit Sudhir Pande tablán játszik.

Énekel Pooja Goswani Pavan

Dziga Vertov

Ember a felvevőgéppel

Vertov 1929-ben készült némafilmjével már több, mint nyolc éve foglalkoztam itt a blogban (ITT).

A film Vertov szerint kísérleti munka, nincsen összefüggő története, nincsen forgatókönyve. Viszont van képi világa, s ennek megteremtéséhez mindmáig alapműként beszélnek róla.

Éppen ez a vizualitás lehet az oka annak, hogy modern zeneszerzők zenét komponáltak a képek alá, ami kétségtelenül értelmezési mutációkat eredményezhet.

Michael Nyman 2003-ban szerezte Vertovhoz a filmzenét. Nyman munkásságának jelentős része filmzene, ám ebben az esetben - éppen a néma képek folytán - a zene önálló opuszként is értelmezhető.

Még 1993-ban Henry Pierre is zenét komponált a Vertov film alá. 

Érdekes megfigyelni a két kortárs zeneszerző felfogását ugyanarról az "alapanyagról".

Az alábbiakban a film inditó percei hallhatók, előbb némán, majd Nyman zenéjével, végül pedig Pierre felfogásában.

Salzburgi Fesztivál 2010  (Mezzo tv)

Daniel Barenboim

A koncert programjába Barenboim egy Beethoven, egy Boulez és egy Bruckner opuszt választott.

A nagyszerű koncert (Bécsi Filharmonikusok) nemcsak azért volt érdekes, mert a választott művek három különböző korszakban születtek, hanem - kövezzenek meg! - ugyanarról "szóltak". 

Számomra legalábbis az volt a meglepetés (és bizonyos vagyok benne, hogy Barenboimot valami ilyesmi motiválta), hogy mennyire értelmetlen skatulyázás az, amikor klasszikus és kortárs zenéről beszélünk. A hangversenyteremben ez a különbözőség (s ez elsősorban a zenei nyelvre értendő) elhalványul. 

Amikor Barenboim három ennyire künböző művet hozott össze, végeredményben azt bizonyította, hogy a zene valamiféle egység, valamilyen egybehangzó jelenség - bárha a szakma persze elemez, elhelyez (egyébként továbbra is bizonyítva a fentieket!). 

A koncert programja:

1. Beethoven: 4. zongoraverseny (G dur; Op. 58)
2. Boulez: Notations
3. Bruckner: Te Deum (C dur)

Itt mindhárom műből rövid részletekkel próbálom megidézni a magam érzetét, amely számomra a koncert hallgatása közben megerősítette a fentiekben érintetteket. 

Két klip

                   1. Leonard Cohen ~ Il Divo ~ Rodin

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

2. Rodin  ~  Tom Waits

Julia Wolfe

Antracit földek

Egy pennsylvaniai kisvárosban, Montgomeryville-ben nőttem fel - írja Julia Wolfe -.  Amikor odakerültünk, az út piszkos volt, a házat körülvevő erdők viszont végtelen természeti tereket adtak a játékhoz, télen a korcsolyázáshoz. 

A hosszú vidéki úton érhetjük el a főutat, a 309-est. Ha jobbra fordulunk (ezt az utat mindig elkerültük), Philadelphia városába érkezhetünk. De ha a 309-es úton balra fordulunk, akkor a bányavidékre, az antracit világába jutunk. Emlékszem a városok nevére, s noha nagyanyám Scrantonban élt, arrafelé, a mi kis városunktól északra olyan volt, mint a vadnyugat...

Erről a világról szól Julia Wolfe kompozíciója: Anthracite Fields.

Az első tételt (Foundation) idézem, amelyben a kórus azoknak a bányászoknak a nevét sorolja, akik egy bányaszerencsétlenségben meghaltak. De mert rengetegen voltak, csak a John keresztnevűeket, s ez sajátos ritmust és hangzást ad a minimálzenéhez.

A kompozíciót a Bang on a Can együttes adja elő.

DJ Spooky

még egy kicsit

Paul Miller aka DJ Spooky zenéjéből bőven lehet hallgatni a YouTube-on. 

Az itt idézett kompozíció (a felvétel egy koncert része), bemutatja a szerzőt is, és fogalmat alkothatunk róla:  hogyan készül az elektronikus zene - élő hangszerek bevonásával...

David Griffith: Egy nemzet születése

Művek, viták ~ utóélet

Az első Ku-Klux Kant 1865. december 26-án Tennessee államban hat háborús veterán alapította.

1915-ben Atlantában újra alapította William Joseph Simmons metodista pap.

A Ku-Klux Klan a másság üldözésének emblematikus kifejeződése. Működése a bűncselekmények sora.

1915-ben készült David Griffith monstre - több, mint háromórás - filmje (The Birth of a Nation), amely óriási felháborodást és vitát váltott ki. A film elfogult, hamis és gyűlöletkeltő, különösen arányaiban, az amerikai történelem bemutatásában. Ugyanakkor az első példája a korai (néma) filmek között a tömegjelenetek fényképezésének, egyes történések pontos rekonstruálásának  (például a Lincoln elleni merénylet).

Kritikusai szerint az Egy nemzet születése propagandafilm, amely egyoldalúan mutatja be be az amerikai történelmet és az északiak, déliek és a színesbőrüek abban játszott szerepét, számos jelenete miatt egyértelműen rasszizmussal vádolható a film; ezenkívül egyesek szerint azt sugalmazza, mintha a Ku-Klux Klan lett volna képes igazán megőrizni a nemzet egységét. Már a maga korában is óriási tiltakozást váltott ki a nézőiből. Tüntetéseket is szerveztek a film ellen.

Ugyanakkor - filmtörténeti szempontból - Dziga Vertov és Eizenstein munkája mellé sorolják, de későbbi rokonságban van vele Leni Riefenstahl munkássága is.

A film az interneten teljes egészében megnézhető: ITT

A film zenéje, amelyet Griffith utólag feltett a néma filmre - nézetem szerint - olyan egyveleg, amely nem érezteti a film keménységét, inkább idilli hangsúlyokat ad.

Minden bizonnyal ez is oka lehet és ugyanakkor meglepő, hogy Paul D. Miller aka DJ Spooky zenét szerzett a film nyomán. Sőt magából a filmből is "remixet" készített. A zenének és a filmnek a Rebirth of a Nation (Egy nemzet újjászületése) címet adta, s - gondolom - ez mindent kifejez. A lemez 2015-ben jelent meg.

A zenét a Kronos Quartet adja elő.

A felvételről részletes tanulmány olvasható: ITT

A most negyvenöt éves DJ Spooky több diplomás kortárs zeneszerző. Dolgozott Xenakisszal, remixet készített Steve Reich szerzeményéből és a Sub Rosa kiadó archívumából válogatott nagyszerű mixet készített (Rhythm ~ Science) többek között Berio, Scelsi és Debussy nyomán, még a magyar Scola Hungarica felvételét is felhasználta.

Az alábbi videón az eredeti film néhány részlete látható DJ Spooky zenéjével.

Közben menéztem azt a több mint egyórás filmet, amit DJ Spooky a fenti filmből mixelt. Egyedülálló teljesítmény. A háromórás filmet lerövidítette, néhány helyen illusztrálta, részleteket körülrajzolt vagy kiemelt. Az eredeti film mondanivalója meglehet szelidült ugyan, de a problémák, a társadalmi feszültségek mindmáig megvannak. 

A film elejéről és végéről idézek rövid részletet.

      

 

Egyszerű beszéd

Nevek ürügyén: Kierkegaard

Több mint egy éve egy kisfiú napi történései foglalkoztatnak. Unoka. Ami fontos és impresszív, az az őszinteség, amivel a világra néz. Ha a doktor megszúrja, sír! ha rámosolyognak - mosolyog! - jó kedvű és fogalmai nyílnak a világról. 

Egy szakembertől (Vekerdy Tamás) hallottam az imént, hogy a felnőttek nemigen érdeklik, mert a gyerekek közelebb vannak valamihez, ami valószínűleg a lényeg. Akkor hát az ember elveszti a lényeget? - ez lenne az élet?

Az ember egy elfuserált mutáció - ezt is hallottam már. Ráadásul mindazon csodák ellenére, amit véghezvitt.

                                      
                                          ***

Mostanában olyasmi történt velem megint, ami már századszor történik talán, de mindig izgalmas. Hogy mi adja az izgalmat? Hogy felfoghatónak érzem. Pontosabban kompetens nézetem születhet róla. Megyőződésem, hogy az inkompetens territóriumokon folydogáló monoton jajveszékelés nem vezet sehova;  mi több káros is. Nem bűn, inkább szánalmas.

Ennyi...

                                       
                                          ***

Valahol az interneten rátaláltam Samuel Barber zenéire, egy soklemezes kiadásra. Itt hallgattam meg az eddig teljesen ismeretlen opuszt: Kierkegaard imái. Sok keresés után találtam rá azokra az imarészletekre, amelyeket Barber válogatott, hogy zenét komponáljon rájuk.

Kierkegaard régóta érdekel. Egyfelől nagyon világos rezignáltsága (Vagy-vagy), azután az is, hogy a Don Giovannit szinte először ő értette meg, talán csak Casanova előzte meg, de ővele az előítélet óvatossá teszi az embert.

Egyszóval Kierkegaard világa az ember reménytelen állapota. Lényegileg. Persze belekapaszkodik olyasmibe, amit ifjúságnak szoktunk mondani, de ez nemigen vígasztalja.

S akkor most kiderül (számomra), hogy egy kötetnyi imát írt. Imákat istenhez, Jézushoz - mindegy. Imákat.

És egy pillanatban világossá lett számomra, hogy Kierkegaard ezekben az első megközelítésre talán együgyűnek gondolható imákban ugyanarról készít szöveget, ugyanarról ír, gondolkodik, mint a legelrugaszkodottabb eszmefuttatásaiban. Tükörképe azoknak. Olyanok vagyunk, hát keressünk egy fiktív fogódzót - istent. Semmit sem ismerünk meg - csak képzetet szül, fogalmat aligha - az ott marad a "filozófiai" csinálmányokban.  Haszontalanul. Érdekes hiábavalóságokként.

 A világ eseményeiről, azok vélt összefüggéseiről sokat beszélünk, tudásunk, pontosabban információnk  kevés. A napi rémségek szép lassan érintetlenséget. szülnek. Kierkegaard imái nem. Felfoghatók, okaikat átértjük - és így azután zene is lehet belőlük akár.

                                         
                               ***

Hát ennyi. Egyébként sokkal inkább szükségeltetik Kierkeagaard elfogulatlan, előítélek terén szűz olvasása és aztán rajta: világossá válik Barber borongós zenéje... 

[ Lásd még: ITT ]

Samuel Barber

Prayers of Kierkegaard

2011-ben a West Hill Radio Archives nyolc lemezből álló lemezsorozatot adott ki Samuel Barber műveiből.

A sorozatban kapott helyet a Prayers of Kierkegaard című  körülbelül tizennyolc perces opusz.

Barber négy Kierkegaard ima szövegének részleteiből állította össze a négy tételes kompozíció szövegét.






A kiválogatott szövegek:

"ISTEN VÁLTOZATLANSÁGA"

Te VÁLTOZATLAN, kit senki és semmi meg nem vál­toztathat.... változatlansá­god megtanít, hogy saját érdekünkben, feltétel nélkül engedelmeskedve szavadnak nyugalmat találjunk, és megpihenhessünk változatlanságodban!  ...a  veréb nélkülözése is megindít, amit mi észre sem veszünk, egy ember sóhaja, mindez meghat téged, ó Végtelen Szeretet: de semmi meg nem változtathat,  ó, Változatlan!

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

"MENEDÉKÜNK"

 Úr JÉZUS KRISZTUS! Egész életedben kitartottál a szenvedésben, hogy engem is megments; ah, de mégsem múlt el szenvedésed ideje. Ugye, eltűröd ezt a szenvedést is, megmentőn és megváltón, a türelem szenvedését,  melyet én okoztam.

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~

 "ÚRVACSORA ALKALMÁBÓL"

 MENNYEI ATYÁNK! Jól tudjuk: Te vagy, ki mind­kettőt megadja: az akarást és a cselekvést;  a vágyat is, mely magával ragad, hogy általad, Békéltetőnkkel és Üdvözítőnkkel közösségünket megújítsuk. 

~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~~ 

"BŰNBÁNAT"

MENNYEI ATYÁNK ! ...  add, hogy a bűn soha többé ne uralkodhasson el rajtunk oly mértékben, hogy testet öltve újra neked kelljen kiragadnod minket a bűn mélyéről.

Kun Vilmos meghalt

Nagy élmény volt, amikor Thomas Bernhard A kalapkészítő című művét felvettük vele. Olyan hitelesen mutatta be a hangjával egy ember végső elkeseredését, amilyen ritkán esik meg.

Szeretre méltó, szerény, tehetséges ember volt

Egy régi bejegyzéssel emlékszem rá.  

Ott az említett rádióműsor is meghallgatható.

Farkas István

Az sajnos mifelénk gyakran történik, hogy egy kiváló művészt itthon jószerint nem ismernek. Nem ismerik, noha műveiből volt néhány kiállítás, monográfia is jelent meg róla (S. Nagy Katalin), általánosságban mégis árnyékban maradt.

Farkas István esete is ilyen.

Az viszont mifelénk ritkaságszámba megy, hogy egy orvosi rendelőben kiállítást rendeznek egy művész alkotásaiból. Ráadásul megtoldva azzal, hogy a műveket az orvos megjegyzései is kísérik.

Egyszóval a Revita Reumatológiai Rendelőben Cseuz Regina doktornő és S. Nagy Katalin vállalkozott arra, hogy a művész korai grafikáiból egy rendelő szabott körülményei között szép kiállítást rendezzenek, s ráadásul magas színvonalú katalógust is kiadtak a rendező S. Nagy Katalin tanulmányával és Cseuz Regina orvosi kommentárjaival. 

A katalógus olyan szép, hogy érdemes volna szélesebb kör számára is hozzáférhetővé tenni.

Az alábbiakban Farkas István néhány műve látható. A kiállítás a művész korai grafikáit mutatta be, ezekhez kapcsolódva néhány festményét is idézem.

A kiállításról szóló, a Klubrádióban szeptember 3-án elhangzott beszélgetés meghallgatható: ITT