Egy különös lemez...

Field Recordings

Több, mint egy évszázada - olvasható a lemez kísérő füzetében - egész életünket áthatja a rögzített zene. Bartók és Kodály hangrögzítő készülékkel gyüjtötték a zenét Közép-Európában és ezzel átalakították a modern zenét; a rock and roll művelői a seegerek és más merész gyüjtők  világát fedezték fel. A hip-hop kultúra demokratizálta a hangrögzítést és hozzásegített ahhoz, hogy a populáris zenét konkréttá tegye, keverve a múlt hangjait és ritmusait a gépi, elektronikus hangzásokkal.

A Field Recordings készítői arra kérték a zeneszerzőket, hogy használják magukat a rögzitett hangokat - rátalálva valami régire és megalkotva valami újat, hogy saját zenéjük párbeszédet folytasson a talált hangokkal... Igy híd épült a látott és láthatatlan, a jelenlevő és a távoli, a múlt és a jövő között.

(Hadd jegyezzem itt meg, hogy ez elsősorban, de nem mindig Bartóknak sikerült, Kodály a gyűjtött zene direkt felhasználásával kevésbé meggyőző. Ez akár egyféle magyarázat lehet arra is, hogy Bartók zenéjét miért fogadta el a zenei világ, míg Kodály működésének nemzetközi megismertetését  inkább csak a magyar származású zenészek szorgalmazták.)

A lemezről három részletet idézek:

1. Julia Wolfe: Reeling
2. Florent Ghy: An Open Cage ~ (Itt Cage hangjára komponált      zenét hallunk. Cage a naplóját olvassa)
3. Nick Zammuto: Real Beauty Turns.

Ehhez kapcsoltam egy videót, amelynek zenéje a lemezen is hallgatható:

4. Jóhann Jóhannsson:  Hz

Az együttes: Bang On A Can All-Stars