Tuesday, November 03, 2015

Salzburgi Fesztivál 2010  (Mezzo tv)

Daniel Barenboim














A koncert programjába Barenboim egy Beethoven, egy Boulez és egy Bruckner opuszt választott.

A nagyszerű koncert (Bécsi Filharmonikusok) nemcsak azért volt érdekes, mert a választott művek három különböző korszakban születtek, hanem - kövezzenek meg! - ugyanarról "szóltak". 

Számomra legalábbis az volt a meglepetés (és bizonyos vagyok benne, hogy Barenboimot valami ilyesmi motiválta), hogy mennyire értelmetlen skatulyázás az, amikor klasszikus és kortárs zenéről beszélünk. A hangversenyteremben ez a különbözőség (s ez elsősorban a zenei nyelvre értendő) elhalványul. 

Amikor Barenboim három ennyire künböző művet hozott össze, végeredményben azt bizonyította, hogy a zene valamiféle egység, valamilyen egybehangzó jelenség - bárha a szakma persze elemez, elhelyez (egyébként továbbra is bizonyítva a fentieket!). 










A koncert programja:

1. Beethoven: 4. zongoraverseny (G dur; Op. 58)
2. Boulez: Notations
3. Bruckner: Te Deum (C dur)

Itt mindhárom műből rövid részletekkel próbálom megidézni a magam érzetét, amely számomra a koncert hallgatása közben megerősítette a fentiekben érintetteket. 


video

No comments: