Wolfgang Rihm

Dionysos

(Opera fantázia)

 ........................

egy csepp sem ért el,

sem párás szél, cseppnyi szerelem

- kiszikkadt világ...

Hát bölcsességemre hagyatkozom

ne legyek fösvény ebben az aszályban.

..........................

Rihm csaknem negyven éven át foglalkozott Nietzsche versciklusával (Dionysos-Dithyramben). 

Elmondása szerint alig telt el nap, hogy eszébe ne jutott volna. A szöveg, a versek szövege aligha alkalmas rá, hogy opera-történetté formálódjék. Viszont asszociációk sorát generálhatja. 

Rihm megmaradt Nietzsche szövegénél (ezért nevezi opuszát "fantáziának"). Ragaszkodott ahhoz, hogy Nietzsche figurája ("N") ne hasonlítson a filozófusra. Ezzel a nietzschei szöveget általános érvényűvé tette, s így találkozik a modern pszichológia tételeivel vízen, a hegyekben, belső és külső tereken.

Az ember szenvedéséről, kétségeiről szól a szöveg és a játék. Mindenekelőtt Nietzschének a nőkhöz való nehezen értelmezhető viszonyát helyezte a színpadra, így aztán a női szereplők uralják az operát.

Rihm már az opera komponálása előtt zenébe próbálta öltöztetni a témát. Concerto 'Dithyrambe' című vonósnégyesre és zenekarra komponált műve  az opera előképének tekinthető (megnézhető ITT).

A több, mint kétórás opera elejéről idézett részlet mindenesetre elégséges impressziót nyújt Rihm koncepciójáról és zenéjéről.